Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-18 / 25. szám
új ifjúság 4 ibadidejüket is szívesen töltik a diákok az agrolaboratóriumban Eszenvi József igazgatóhelyettes A C7or7^ fpluétolal K ellemes környezet fogadja az Idegent a Gadóci (Hadovce) Mezőgazdasági Szakközépiskola udvarán. Virágok, gyümölcsfák, gondosan rendben tartott iskolaépület, gazdasági udvar... Az érkezőnek az az első benyomása, hogy öröm ide jönni minden reggel, csengetés előtt. Az itt tanuló diákok, igaz, most úgysem értenek velem egyet, hiszen ők, amíg tanulniuk kell, kicsit másképp tekintenek az iskolára. De később, évek múlva az ő emlékeik is megszépülnek, mint ahogy megszépültek mind- . azokéi, akik az 1898 óta működő iskola diákjai voltak. Mert a múlt század utolsó éveitől folyik itt a mezőgazdászok képzése. És nemcsak fiúk jártak az akkori iskolába, hanem lányok is. Gazdasszonyokaf is képeztek egy időben az öreg iskolában. A háború után működött itt szövetkezeti elnökképző Iskola, s 1954-ben végeztek az első négy évfolyamos osztályok tanulói. Ma is négyéves, érettségivel végződő oktatás folyik Gadőcon. Az Iskolának esti tagozata is van, amely ötéves. A nappali tagozatos hallgatók száma 297, az esti tagozatosoké pedig nyolcvan. Huszonnégy pedagógus, hat nevelő irányításával folyik a napi munka. A diákok többsége elsősorban a komáromi (KomSrno) járásból verbuválódik, de járnak ide fiúk és lányok a lévai (Levies) és a nyitrai járásból, sőt a közép- és kelet- szlovákiai kerületekből is. '— Nálunk a hagyomány erősen él —> mondja Eszenyi József, az iskola igazgatóSzakmai oktatáson SZERETNÉNK tudásunkat hasznosítani helyettese. — Mert az a szülő, aki itt tanult, s ha a fia, lánya szintén a mezőgazdasági pályát választja, hozzánk küldi gyermekét. Ennek pedig mi nagyon örülünk, hiszen ez is bizonyítja: jól felkészítjük tanulóinkat hivatásukra, egykori diákjaink elismerik az iskolát, boldogulnak az itt elsajátítottakkal. Gadócon növénytermesztési és állattenyésztési szakembereket képeznek. A szakmák iránt inkább a fiúk érdeklődnek, lányokból nincs elég jelentkező, pedig a felvételi irányelvek szerint fele-fele arányban vehetnek fel fiúkat, lányokat, így a fiúk egy részét el kell utasítani. Viszont a lányok nem túl kapósak a mezőgazdasági üzemeknél, elhelyezkedési gondjaik vannak érettségi után. — Nyolc hagyományos tanterem fér el az iskola központi épületében — folytatja tovább a .bemutatkozást“ az igazgatóhelyettes. — Így helyszűke miatt máshol is folyik oktatás, s az ingázás eléggé megnehezíti a mindennapi munkánkat. Ennek ellenére elmondhatom, hogy iskolánk felszereltsége kitűnő. Adva van minden, ami az alapos szakmai felkészítéshez szükséges. Van két kémiai és biológiai laboratórium, két botanikus kert, szaktantermek, tangazdaság, tornaterem, étterem, diákotthon... — A tangazdaságról kicsit bővebben is szólhatna. — Négyszázhét hektáros mezőgazdasági földterülettel rendelkezünk, ebből 70 hektár a legelő. Jókora tangazdaságunkban igazi termelőmunka folyik az év minden napján. Növénytermesztés és állattenyésztés. A gazdaságnak termelési kötelezettségei is vannak, de elsősorban itt nyílik alkalma tanulóinknak, hogy az elméletben tanultakat a gyakorlatban is nyomon tudják követni. A gazdaság eredményei közül, mint érdekességet, hadd említsem meg, hogy a járásban nálunk a legnagyobb az egy tehénre jutó tejhozam: 4730 liter. A sertések és a szarvasmarhák mellett lovak, juhok, kecskék, nyulak és baromfi is van. Azért tartunk belőlük néhány darabot, hogy a tanulók kapcsolatba kerüljenek ezekkel az állatokkal, ismerjék őket. Egy-egy osztály félévenként 1—5 hetet tölt a tangazdaságban. Az individuális gyakorlatok során megismerkedhetnek a tényleges munkával. Örömmel mondhatom, hogy a tanulók szeretnek járni ezekre a gyakorlatokra, élmény számukra bekapcsolódni a termelő- munkába. Az igazgatóhelyettes ezen állításáról később a tanulókkal folytatott beszélgetések is meggyőznek. Amikor a fiúktól, lányoktól megkérdezem, hogy az iskolapadban vagy a tangazdaságban töltött napokat szeretik-e jobban, a válasz gyors és egyértelmű: a tangazdaságban. És az is kiderül, hogy elsősorban azért, mert ott élvezetesebben, szemléltetőben sajátíthatják el a tudnivalókat, s jó érzés számukra, hogy megoldásra váró felaadtokat, konkrét munkát kapnak. Épp ezért is keveslik a félévenkénti egy-öt hetét. Sokkal jobb lenne, mondják, ha gyakrabban lehetnének ott, ha sokkal több időt tölthetnének a gazdaságban. Idő, több idői Sajnos, mint ahogy erre, így másra is meglehetősen kevés jut a ta•— Ügy érezzük — mondják —, sokkal több és jobb munkát végezhetne iskolai szervezetünk, ha több lenne a szabadidőnk. A heti harminchét órás iskolai oktatás, a szakköri tevékenység, az otthoni tanulás után alig marad idő egyebekre. A hétvégeken pedig mindenki rohan haza, s csak távolabb lakók maradnak a diákotthonban. —Meg aztán — mondja Mariann — a nagy többség elég passzív. Szinte nincs olyan rendezvény, amelyre tömegeket lehetne becsalogatni. Jószerével már a diszkóra sem. Keressük, kutatjuk ennek qkait, de valahogy egy helyben topogunk. — Marianna kicsit szerény >— veszi át a szót Kantha Géza —, hiszen van mivel dicsekednünk is. A 283 SZISZ-tag egy része sokféle tevékenységet eredményez. Például rendszeresen ellenőrizzük és érlékeljük az egyes osztályok tanulmányi eredményeit. Félévkor a. II. A osztály volt a legjobb. Előadásokat szerveztünk a racionális tanulásról, s ennek köszönhető, hogy javult a tanulmányi átlag az iskolában. Meg aztán működik iskolánkban tánccsoport, irodalmi színpad és citerazenekar is. A fiúk röplabdacsapata eljutott a kerületi versenyre. A középiskolások szakmai versenyének járási fordulójában heten indultak, s hárman továbbjutottak. Számunkra azonban mégiscsak a legfontosabb, hogy a tanulásban megállják a helyüket a fiúk, lányok, hogy érdeklődjenek jövendő szakmájuk iránt. — Azt hiszem — folytatja a gondolatmenetet Marianna —, ezen a téren a többséggel nincs baj. Legalábbis nálunk, a III. C-ben a többség komolyan veszi a tanulást. Még azok is, akik kezdetben egyéb lehetőség híján kerültek az iskolába. Idővel megszerették a mezőgazdaságot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy sokan szabadidejükben is kijárnak a tangazdaságba az állatokhoz, vagy a nagyon jól felszerelt laboratóriumokba. Sokan épp a tangazdaságban végzett munkán keresztül szerették meg a mezőgazdaságot. Csak mi, lányok már most félünk, hogy nem tudunk majd elhelyezkedni a mezőgazdaságban, ugyanis az egyes munkahelyeken nemigen örülnek nekünk. Azt mondják, hamar férjhez megyünk, gyermeket szülünk, gyakran kiesünk a munkából. Ez az idegenkedés részben érthető is, de a dolgok rendje mégis az, hogy a nő férjhez menjen, gyermeket neveljen. Ha mindez még elég távoli probléma is, akkor is foglalkoztat, mert a jövőnkről van szó. Ha egyszer már ide kerültünk, ebbe az iskolába, ha már megszerettük, kitanultuk ezt a szakmát, szeretnénk is tudásunkat hasznosítani, mert ügy véljük, ez is a dolgok természetes rendjéhez tartozik, ZOLCZER JÁNOS nulóknak. Itt is, akárcsak az ország bármelyik iskolájában, időhiányra panaszkodnak a diákok, és erre panaszkodik a SZISZ- munka irányításával megbízott tanár, Kantha Géza és a SZISZ iskolai szervezetének elnöke, Halda Marianna is. Halda Marianna Kantha Géza
