Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-15 / 3. szám
&3aatumttxwsaaanmm*s<assm**n-i. •-'-■« FÉLIDŐBEN A FELKÉSZÜLÉS Lehet mondani azt, hogy félidőben van a felkészülés a jövő évi országos spartakiádra. Hol jobban, hol kevésbé jől haladnak a felkészüléssel, van, ahol még létszámgondokkal küzdenek, másutt a tervezettnél többen gyakorolnak. Arról, mi a helyzet a rimaszombati (Ri- mavská Sobota) járásban, Molnár Tiborral, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Járási Bizottságának vezető titkárával beszélgettem. — A spartakiád nagy jelentőségét én a tömegsport népszerűsítésében látom. Milyen tömegeket mozgatott meg ez az országos akció itt Gömör szívében? — Valóban tömeges a részvétel a felkészülésben, s elmondhatom, a spartakiád lázában ég a járás. A gyakorlás nem várt érdeklődéssel találkozott főleg az iskolások körében. Terveink szerint 5112 gyakorlatozőval számoltunk, és jelenleg 6192-en gyakorolnak. Egyébként a járásban hét és fél ezer a felkészülök száma, tehát jóval többen vannak, mint az eddigi spartakiádok bármelyikén. — A nagy létszám bizonyára igényesebb feladatokat ró a szervező, előkészi- tő és ellenőrző bizottságokra. Hogyan oldották meg e- zeket a gondokat? — Átgondolt Jó szervezéssel ez is megoldható, A Járásban 20 törzskar dolgozik a következő megoszlásban: 16 helyi, 3 körzeti és egy járási törzskar. Az ellenőrzésben a járási bizottság elnökségének tagjai is részt vállalnak, így jómagam is kijárok a szemlére. — Hol tart a felkészülés? — A befutott jelentések szerint Jól állunk. A programnak mintegy 75 százalékát tudják maguk mögött az egyes kategóriákban, ez persze nem azt jelenti, hogy ehhez már nem kell visszatérni. Az ütemtervet így túlhaladtuk, és a jövőben több idő Jut majd a csiszolásra, a kivitelezésben előforduló hibák kiküszöbölésére. A tanulóknál arra törekszünk, hogy a pedagógiai munkát ne zavarja a felkészülés, a munkásfiataloknál pedig ne menjen a munka vagy a család rovására. — Az általános tapasztalat szerint a férfiak és nők gyakorlásával vannak bizonyos problémák? — Annak ellenére, hegy a három körzeti bemutató székhelyén tanácskozásra hívtuk össze a jelentősebb üzemek szakszervezeti bizottságainak képviselőit, megtárgyaltuk velük a részleteket, főleg azt, ki hány tornászt „ad“, kezdetben, voltak fennakadások. A férfiaknál főleg a Safárikovól gépMolnár Tibor, a CSTSZ járási bizottságának vezető titkára gyár maradt adós az irányszám teljesítésével, az Itteni konfekcióüzem viszont jócskán túlszárnyalta az elvárásokat. Érdekesség, hogy itt n j az igazgató is bekapcsolódott. Hüúéfán még nagyabb hiányok mutatkoztak, s ezeket csak fokozatosan tudtuk kiküszöbölni. Rimaszombatban a tervezettnél több nő és férfi gyakorol. A nők érdeklődésére a központi törzskarnál kérvényeztük a „nehezebb fajsúlyú“ gyakorlatok betanulását is. — Még öt hónap, és a gyakorlatozok a széles nyilvánosság előtt is számot adhatnak egyéves szorgos munkájukról. Hol és mikor zajlanak majd a bemutatók? — A helyi bemutatók májusban az első-harmadik vasárnap zajlanak majd összesen 16 helyszínen. Ezt követi május 26-án három körzeti seregszemle HftúSíán, Ajnácskőn (Hajnáőka) ésSa- fárikovóban. A höúSfál és Safárikovói bemutatón a Csehszlovák Néphadsereg 144 katonája is fellép. A spartakiád járási menete június 9-én ér majd célba a járási bemutatón, itt Rimaszombatban. Ide várjuk a testvérjárások küldöttségeit is Kollnból, Salgótarjánból és az NDK-beli Sommerdel- ből. — Azt hiszem, minden gyakorlatozó titkolt vágya eljutni Prágába, kifutni a Strahov gyepszőnyegére. A járásból hány embernek nyílik lehetősége tornázni az országos bemutatón? — Körülbelül 800 tagú delegáció utazik Prágába. A férfiak szinte mind ott lesznek, a női gyakorlatozók nagy része ugyancsak eljut a fővárosba, a tanuló ifjúságból pedig főleg az idősebb korosztály szereplése valósul meg. POLGÁRI LÁSZLÓ A szerző felvételei Gyakorlatozók a Rimaszombati Közgazdasági Középisko Iában kárhogy is nézzük Dél-Szíovákia sportéletét, meg kell állapítanunk, hogy abban különös — előkelő — hely illett meg a nehéz- atlétikát és ezen belül a küzdősportokat. Közülük is kiemelkedik az ökölvívás, hiszen két évvel ezelőtt még két olyan csapatunk volt —- a Spartak Komárno és az OSP Galanta —, amely az első ligában szerepelt, és szinte nincs olyan együttes az élvonalban, ahol ne lenne olyan bokszold, akt valamelyik dél-szlovákiai együttesben ismerkedett volna meg a sportág alapjaival. Igaz ugyan, hogy az első ligától közben „megvált" a ga- lántai együttes, azonban az 1984/85-ös bajnoki évadban a Szlovák Nemzett Ökölvívóliga mezőnye „új" csapattal gyarapodott: az Elektrosvit Nővé Zám- ky neve is ott szerepelt a rajtlistán. Aztán elkezdődött a bajnokság, és az érsekújváriak két feltűnő eredményt is elértek a hazai szárítóban: pontot vettek el a két exligás együttestől, a galántaíaktól és a Martin csapatátólI Korábban a komáromi és a galántai együttest közös gyűjtőnéven „két szomszédvárnak“ volt szokás titulálni. Most tehát újabban az ökölvívóés Porozsnyák, az 57-ben pedig Kiss és Loáonsky között válogathatunk. A könnyűsúlyban Rigó, a legújabb szerzeményünk kitűnő mérkőzésen nyert legutóbb az újváriak elleni meccsen. A 63,5 kilóban Jucha az első számú ember, aki a váltósúlyban is bevetésre kész, ahol viszont Szolga nagy ígéret. A nagyváltósúlytól fölfelé vannak a megbízható csapatemberek: Vajda harcossága, Csadi technikája, Kovács Pali szíve sokat jelent egy-egy mécsesén. Valamikor a nehézsúly kifejezetten az erősségünk volt, most sajnos, nincs egészen így. Ezzel szemben nagyot léptünk előre más téren. Például a fiúk erkölcsi magatartása példamutató, sportszerűen élnek, és az edzéseken nagyon lelkiismeretesen készülnek. Nincsen soha baj a versenyzők súlyával, vigyáznak, nehogy átessenek a súlyhatáron. Korábban bizony nem volt ilyen az összhang... Ezen kívül van még egy nagyon pozitív jelenség a csapat életében, mégpedig az, hogy tökéletes az összhang köztem és edzőtársam, Sárkány László között. Mindketten tudjuk, mit a- karunk, és véleményem szerint ez a siker egyik feltétele. is az edző, Jády Károlyt, a hazai ökölvívás elismert szaktekintélyét vettem észle a terem közepén, amint éppen Paszterkó Lászlóval, a négy évvel ezelőtti nehézsúlyú kitűnőséggel, országos bajnokkal foglalkozott. Jády Károly, aki korábban éveken keresztül a Spartak Komárno edzője volt, most is bizakodó: — Nagyon lelkesek a fiúk, és örvendetes, hogy az első ligát is megjárt versenyzők az edzéseken példásan készülnek, arai magával vagadja a többieket is. A keretben egészségesen ötvöződik a tapasztalat a fiatalos hévvel, hiszen hat-hét volt élvonalbeli öklözőnk is van. Paszterkó Laci országos bajnokságon állt már a dobogó minden fokán, és az OSP Galán- ta erőssége volt éveken keresztül. Aztán visszavonult, most pedig úgy készül, mint még soha. Jaroslav Bo- tanskjr még tavaly is a Spartak Komárno egyik legjobbja volt, itt még sokáig az lehet, bátyjával Ondrejjal együtt. Dráfi Szlávik, Králik is szerepelt az élvonalban és szeretnénk, ha Kovács Barna is folytatná, aki annak Idején Karlovy Varyban volt elsőligás csapat tagja. Álló, Forró, Végh, KÉT (ÚJABB) SZOMSZÉDVÁR Román Tibor mérkőzésvezető ellenőrzi Paszterkó Lászlót egy bajnoki mérkőzés előtt, amikor az országos nehézsúlyú bajnok még galántai színekben öklözött (A szerző felvétele} SZNL mezőnyében az OSP GALANTA és az ELEKTROSVIT NŐVÉ ZÄMKY csapatára lehet vonatkoztatni eme szókapcsolat jelentését, különösen azután, hogy kiderült: a két csapat a sportág erős bástyája lesz a jövőben. VISSZATÉRÉS ELNAPOLVA?! Eddig mindenképpen a galántai ö- kölvívók aratták a több sikert a hazai szorítókban, hiszen a felnőttek között már régen ott szerepelnek a legjobbak között. Adtak jó néhány válogatottat, szereztek számos országos bajnoki címet, jelentős helyezéseket értek el. Két évvel ezelőtt azonban nem a legsportszerűbb eszközökkel elbúcsúztatták a csapatot az élvonaltól, ahová azóta még nem sikerült visszajutnia. Ráadásul az elmúlt bajnoki év során hasonló sorsra jutott a ZÍS Martin együttese is, így az 1984/85-ös bajnokságra az lett a második vonalban — az SZNL-ban — a fő kérdés, hogy vajon melyik csapat lesz az a kettő közül, amely végül is újra megválthatja a „retúrjegyet“ az első ligába. IVAN ZELENÄK, az OSP mestere a hazai szorítók világának markáns egyénisége. Szakismerete a hazai utánpótlás edzőinek sorában vezéregyéniséggé avatta, a fiatalok tanítását tartja elsőszámú feladatának. Nagyon nehéz helyzetben volt a csapat, amikor a felnőtt együttes irányítását is át kellett vennie. A rá jellemző józan mértéktartást akkor sem feledte, a- mikor a feljutás lehetőségeit taglaltuk: — Nagyon nehéz lesz, ha egyáltalán sikerül, hiszen legnagyobb vetély- társunk, a Martin csapata nagyon e- rős ellenfél. Nálunk az együttesben jelenleg csak három olyan ökölvívó van, akinek elsőosztályú minősítése van, zömével második, harmadik osztályú a fiúk besorolása. Más kérdés, hogy nem mindig ez a döntő... A Martin ebben a tekintetben sokkal Jobban áll, hiszen nyolc elsőosztályú minősítéssel rendelkező bokszolójuk van, sőt olyanok is, akik megszerezték a sportmesteri fokozatot. A szorítóban azonban ez nem mutatkozott meg ennyire kirívóan, és ha nálunk, a bíróknál nem lennének eleve helyzeti előnyben bizonyos csapatok a hazai közönség előtt, úgy nem lenne a vetélytárs most lépéselőnyben. .. — Sajnos, ez így igaz, de nem változtathatunk ezen rövid idő alatt. Csak most fájlalhatjuk igazán, amiért tavaly elszalasztottuk a feljutás lehetőségét, bár az akkor sem rajtunk múlott elsősorban, de még a Hydro- stav Jaslovské Bohunicén sem, amely sokkal gyengébb erőt képvisel, és nem érdemelte meg azokat az előnyöket, amelyeket megkapott, hiszen az első ligában alárendelt szerepet játszik. Persze, mi haszna annak, ha csak a rajtunk esett sérelmeken meditálunk, hanem tudatosítanunk kell, hogy csak mi segíthetünk magunkon. Nos, ebben a tekintetben mindent megtettünk. Amit a bevezetőben mondtam a csapatról, nem alibiként mondtam. Vannak ugyanis olyan fiatal versenyzőink, akik — minősítés ide, minősítés oda — képesek helytállni bárkivel szemben a hazai me- zőnybenl Nézzük tehát a keretet! — A legkönnyebbek között Balázs, Kollárik K. és JamriSka kerülhet bevetésre, aztán az 54 kilóban Mikula Tehát ki jut a ligába? — Jós nem vagyok, nehéz lesz, de ahogy mondani szokás a remény hal meg utoljára ... A „SÖTÉT LÖ“ Amikor sok erőfeszítés után idén végre Érsekújvárott megalakult a felnőttcsapat, sokan azt állították az ellendrukkerek közül, hogy ez is egy a fölösleges dolgok közül... Márpedig, ha figyelembe vesszük a vezetőség szándékát és az ifjúsági csapat eddigi sikereit, akkor a szándékot nemesnek, a hazai ökölvívósport szempontjából pedig kifejezetten hasznosnak kell tartanunk. Nos, a vezetőségnek az volt a szándéka, hogy a RyiavJ József irányításával már sok év óta sikeresen szereplő Ifjúsági gárdából kiöregedő fiatalokat összefogja, ne hagyja elkallódni, és a felnőttcsapat olyan bázis legyen számukra, ahová visszatérhetnek, és megfelelő szakmai irányítás mellett folytathatják pályafutásukat. Ez volt a szándék, amely az újvári sportközvéleménynek az ökölvívás iránt tanúsított érdeklődéséből táplálkozott... Aztán elkezdődött a bajnokság, amelynek őszi idénye során az Elektrosvit csapata két meglepő döntetlennel hívta fel magára a figyelmet, s annak híre pedig már messze szállt, hiszen pontot elvenni két egykori elsőligás csapattól, nem akármilyen teljesítmény. Először a galántai csapat háza táján érdeklődtem a „két szomszédvár“ csapatáról, és Ivan Zelenák még az újváriaknak a Martin ellen odahaza esedékes meccsük előtt nyilatkozta, hogy Jády Károly edző legénysége akár arra a bravúrra is képes, hogy legyőzze a Martint. Nos, a galántaiak mestere nem járt messze az igazságtól. Sőt éppen a galántaiak Ojvárott járt egyik edzője, Horváth István állította, hogy nyernie kellett volna a hazaiaknak, hiszen Jaroslav B o- ( a n s k f, a hazaiak kedvence legyőzte az olimpiai bronzérmes F r a n e- k e t, csak éppen a pontozók nem a- karták észrevenni... Amikor első látogatásomkor beléptem az érsekújvári sportcsarnokba az ökölvívók edzésére, jó néhány ismerős arcot láttam, akiket nem Újvárról Ismertem, pedig odavalósiak. Először Páenák, Blaho, Solüányi, Horváth, Farkas Lajos alkotják a korábban említettekkel a csapat tágabb keretét. Az edzés aztán folytatódott, közben megérkezett Lackó Imre csapatvezető, akivel a feltételekről beszélgettünk: — Hetente négy foglalkozást tartunk a fiúkkal. Sajnos, helyzetünk e- léggé felemás, hiszen a sportegyesület vezetősége maximálisan támogatja a szakosztályt, ellenben a bázisszerve, az Elektrosvit elősorban a labdarúgókkal szimpatizál, pedig mi is az ő égisze alatt szerepelünk, tehát őt népszerűsítjük. Ráadásul az újvári közönség minden mérkőzésünkre szinte szinültig megtölti a csarnok nézőterét. Ennek én is tanúja voltam még az ifjúságiak vetélkedése során. Mégis hogyan ítéli meg a szakosztály helyzetét? — Nagy hagyományai vannak a boksznak nálunk, tehát nem kellene attól senkinek sem tartania, hogy e- setleg csak művi úton“ tudjuk a felnőttcsapatot fenntartani. Ha nagyobb támogatásban részesülünk az Elektrosvit részéről, úgy a hagyományoknak rövidesen meg kellene mutatkozniuk az újvári bokszéletben, és nyugodt lelkiismerettel megpályázhatnánk az első ligát. Egyelőre azonban csak any- nylra számíthatunk, hogy felkavarjuk az. SZNL „állóvizét“, hogy színvonalasabbak legyenek a találkozók, és tudják az esélyesebbek is: ellenünk nem mehetnek biztosra. A jövő már biztatóbb, de továbbra is az eddigi úton akarunk járni: a fiatalokkal fogunk foglalkozni. Ezért Udvarnokon (Dvory nad Zitavou) a mezőgazdasági szaktanintézet mellett létesítünk egy „minibázist“, és minden itteni kollégiumban edzéslehetőségeket akarunk biztosítani a fiataloknak. Még egy vélemény az ökölvívó- -SZNL újoncáról, amit a már idézett Ivan Zelenáktól hallottunk: — Nagyon lényeges momentum, hogy szinte az egész város, az egész járás a csapat mögött áll. Érsekújvárott nemcsak a város, hanem a járás vezetői is ott vannak a mérkőzéseken, és ez nagy lélektani támogatás. Ezzel együtt az Elektrosvit csapata lesz a bajnokság „sötét lova“...! MÉSZÁROS JANOS
