Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-18 / 25. szám

új ifjúság 2 KOMMENTÁRUNK Ac irányítás és az igazgatás iskolája Á napokban emlékeztünk meg az egy­séges Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom megalakulásának 40. évforduló­járól. A dolgozók e legnagyobb tömeg­szervezete méltó elismerésben részesült, amikor Gustáv Husák, a CSKP KB fő­titkára átnyújtotta a Központi Szakszer­vezeti Tanács elnökének a Győzelmes Február-érdemrendet. Ebben az elisme­résben benne van Gustáv Husáknak ez a gondolata is: „A forradalmi szakszer- 1 vezetek sikeresen teljesítették felada­tukat a kapitalizmus ellen a néphata­lom megteremtéséért vívott harcban és a szocializmus építése során. Ma nem kevésbé forradalmi feladatról van szó, mint arról, hogy biztosítsuk a társada­lom további szociális-gazdasági előre­haladását. Csak saját munkánkból élhe­tünk jól, és csak jó munkából élhetünk. Ezt az erkölcsöt kell szilárdítani a tár­sadalmi tudatban.“ Valóban igen tömören fogalmazva a párt főtitkára kifejezte mindazt, ami e szervezetet forradalmivá, úttörővé te­szi, fejlődésünk jelenlegi szakaszában | is. Ma is abból az elvből indulunk ki, I hogy a szakszervezetek kötelessége, hogy elősegítsék a munkásosztály fel­adatainak elvégzését, mert a munkás- osztály viseli a történelmi felelősséget a társadalom forradalmi átalakításáért, így mondta ezt az FSZM elnöke, Karel Hoffman, majd hozzáfűzte, hogy a szo­cializmus politikai rendszerében a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom fon­tos szerepet játszik a munkások, szö­vetkezeti földművesek és az értelmiség osztályszövetségének, valamint a nem­zetek és nemzetiségek testvéri kapcso­latainak megszilárdításában, és az egész csehszlovák nép egységének megerősí­tésében. Forradalmi szakszervezetünk valóra váltja a szakszervezetek küldetéséről szóló lenini tanítást: a szakszervezet a dolgozók milliói számára a gazdálko­dásnak, az irányításnak és az igazgatás­nak, a szocializmusnak iskolája. A szer­vezettség növekedése, az egységes szak- szervezetek cselekvőképessége és szo­cialista érettsége kifejezésre jut a tár­sadalmi élet minden területén. Az, hogy a munkások már nemcsak termelők, ha­nem a munkáshatalomnak és a termer lőeszközök társadalmi tulajdonának fel­tételei között egyidejűleg a gazdasági élet szervezői is, arra kötelezi a gaz­dasági dolgozókat, hogy mind szélesebb méretekben lehetővé tegyék a dolgo­zók öntudatos és cselekvő termelési, valamint társadalmi részvételének és aktivitásának kibontakoztatását. Szakszervezeteink nagy gondot for­dítanak a munkakörülmények javításá­ra, a szociális biztonság elmélyítésére. A kormánnyal közösen megtárgyalják és intézkedéseket foganatosítanak a fiatal családok problémáinak megoldá­sára. Az ő kezdeményezésükre a kis­gyermekes anyák kérhetik könnyebb munkába való beosztásukat, vagy a gye­rekgondozási szabadság letelte után jo­guk van visszatérni ugyanabba vagy más megfelelő munkakörbe. Nagy igye­kezetei követel a szakszervezetektől a nehéz és fáradságos fizikai munkának megszüntetése, a nők által végzett mun­ka megfelelő feltételeinek következetes megteremtése. Mindebből láthatjuk, hogy tökélete­sebbé válik az emberek egészségéről, pihenéséről és békés öregségéről való gondoskodás. Hazánkban a gyermekes családok megsegítése, a betegbiztosítá­si és a nyugdíjrendszer, valamint az in­gyenes egészségügyi ellátás a dolgozó ember létbiztonságának egyik tartóosz­lopa. Társadalmunk a nemzeti jövede­lemnek hozzávetőleg egyharmadát for­dítja ezekre a szociális célokra. És hogy ez így van, nagy mértékben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom érdeme is. STRASSER GYÖRGY a Jószág. Én most hatezer literes fejésl átlagnál tartok. Tudom, hogy ezt már nö­velni nem nagyon lehet, de azt is tudom, hogy megtartani sem lesz könnyű. Abszo­lút pontos és becsületes, hozzáértő munka kell ehhez. — Te a szaktudásodat már a múltban is igazoltad. Több ifjúsági verseny győzte­seként tartanak számon. — Igen, az utóbbi négy-öt évben a Járási versenyeken mindig vagy első, vagy máso­dik vagyok. Tavaly a kerületi versenyen valamivel gyengébben ment, csak a negyei dik helyen végeztem. Remélem, idén sike­rül ott is még előkelőbb helyezést elér­nem. Már készülök. — Sok fiatallal találkoztam már, akik élnek-halnak a munkájukért, de őszintén bevallom, hogy nem sokkal, akik ennyire csak a munkájuknak élnek, mint te, Ká­roly. Úgy érzed, megéri? — Feltétlenül. A keresetem olyan, hogy máshol aligha lenne ennyi. Ezenkívül úgy érzem, hogy megbecsülnek a munkámért. Már máskor is kaptam kisebb-nagyobb ki­tüntetéseket, de az utolsóra nagyon büszke vagyok. Ezt a köztársasági elnöktől kap­tam. Nem akartam Károlyt sokáig fenntartani munkájában, mert az olyanok mint ők, hamar megelégelik a csevegést. De azért fúrta az oldalamat, nem szeretne-e ő is ott lenni Moszkvában a VIT-en. Halogattam a kérdést, mert sejtettem a választ. Vé­gén mégiscsak kiböktem. — Biztosan nagyon gyönyörű lesz, és mindenki, aki Ott lesz, sokáig fog rá em­lékezni, de én inkább maradok a dolgom mellett. Persze a televízióban megnézek majd róla mindent, s boldog leszek, mert tudni fogom, hogy van ott valaki, akinek inkább ott helye, mint nekem, de az el­jutáshoz a magam módján én is hozzá­járultam. Kamocsai Imre LIDICE! MEMENTÓ A második világháború a legvéresebb háború volt az emberiség történetében. Hat évig tartott, bolygónk népességé­nek négyötödét sodorta az értelmetlen vérengzésbe. Kirobbantásáért, több mint 50 millió halottjáért az imperializmust terheli a felelősség, mert szabad kezet adott legreakciósabb erőinek, a fasiz­musnak. A közelmúltban emlékeztünk meg a fasizmus fölött aratott győzelem és ha­zánk felszabadításának 40. évfordulójá­ról. Az évforduló kapcsán sokat foglal­koztunk a fasizmus kegyetlenségeivel. A történelmi évfordulók azonban újabb és újabb okot szolgáltatnak arra, hogy megemlékezzünk az antifasiszta ellen­állás hőseiről és tetteiről. Népünk a minap emlékezett meg egy ilyen esemény évfordulójáról, amely akkor végigröpült a világon és minde­nütt felháborodást váltott ki. Negyven- három évvel ezelőtt, június 10-én a ná­ci megszállók felégették a Kladno mel­letti Lidice települést, lakóit lemészá­rolták vagy koncentrációs táborba hur­colták, ahonnan csak kevesen tértek haza. Az alávaló gaztettre az okot a német birodalmi helytartó, Heydrich el­len elkövetett merénylet szolgáltatta. A fasiszta pribékek azzal vádolták Lidice lakóit, hogy a merényletet elkövető ej­tőernyősöket rejtegetik. Állításuk nem felelt meg a valóságnak, bár még ha úgy is lett volna, nem ok a védtelen lakos­ság lemészárlására. Lidicében a minden emberi mivoltuk­ból kivetkőzött gyilkosok 192 férfit lőt­tek halomra, 64 nőt és 104 gyermeket hurcoltak el, közülük csak 16 gyermek tért haza. Lidice megsemmisítésével a hitleristák saját erejüket akarták elret­tentő módon demonstrálni, de éppen el­lenkező hatást értek el. Az egész világ határozottan elítélte a bűntényt. Ma szá­mos országban utcák, terek, sőt egész települések viselik Lidice nevét épp­úgy, mint a francia Oradour, az olasz Marzabotto vagy a szlovák Ostr^ Grúií és Kfak nevét. Mert felvak és városok százai jutottak Lidice sorsára Ukrajná­ban, Belorussziában és a Szovjetunió más elfoglalt területein, de Franciaor­szágban, Jugoszláviában, Görögország­ban, Lengyelországban és máshol is. Li­dice ezekkel a helyekkel együtt a ná­cizmus elleni harc emlékét őrzi, s az emberiséget a háború ellen, a békéért folytatott harc szükségességére figyel­mezteti. Az évforduló alkalmából az újjáépült Lidicében nagygyűlést.tartottak a CSKP, a politikai és a társadalmi élet magas­rangú képviselői jelenlétében. Ezen nyi­latkozatot fogadtak el, amely többek között rámutat a Szovjetunió konkrét békejavasíatainak nemzetközi jelentősé­gére, s teljes támogatásunkról biztosí­tották a Varsói Szerződés tagállamainak békepolitikáját. P. L. ÜDVÖZLET A FESZTIVÁLNAK Néhány hét múlva Moszkvában megkezdődik a XII. világifjúsági és diáktalálkozó. Földünk úgyszólván egész ifjúságához hasonlóan a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség tagjai, a csehszlovák fiatalok is. készülnek e nagyszabású seregszemlére. A SZISZ fesztivál előtti mozgalma tulajdonképpen már tavaly március­ban elkezdődött. A kopfivnicei Tatra Üzem, a Martini Nehézgépipari üzem és a SZISZ Nyugat-szlovákiai Kerü­leti Szervezetének kezdeményezésére a Szocialista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága versenyt hirdetett a Fesztiválvirágért. Az elmúlt hóna­pok azt bizonyítják, hogy a verseny nagy visszhangra talált az ifjúsági szervezetekben, ifjúsági munkacso­portokban, pionírcsapatokban és ra­jokban. örvendetes jelenség, hogy a ver­seny során a fiatalok figyelme első­sorban a tudományos és műszaki ha­ladás gyakorlati alkalmazására, a gazdaságos termelésre, a nyersanyag- és az energiamegtakarításra, a mun­kaerkölcs megszilárdítására, a mun­kaidő kihasználására irányul. A sok példa közül megemlítjük Zdychynec SZISZ-tag ifjúsági munkacsoportját a plzefíl Skoda művekből. Ezek a fiatalok újítási javaslatokkal és a se­lejt csökkentésével negyedmillió ko­ronát takarítottak meg. A verseny egyik kezdeményezői, a kopfivnicei Tatra fiatal dolgozói, többletmunká­val járultak hozzá, hogy határidő előtt szállítják a szovjet megrende­lésre készült Tatra 815 tehergépko­csikat. Hasonló törekvésen fáradoz­nak a vsetíni fiatalok is: szeretnék határidő előtt szállítani a szovjet megrendelésre készült orsó nélküli szövőszékeket. További fiatalok munkája egyene. sen összefügg a XII. VIT előkészü­leteivel és lefolyásával. A partizán- skéi cipőgyár fiatal dolgozói például lábbelivel látják el a csehszlovák fesztiváli küldötteket. A píseki Jitex- ben készülnek a trikók, a Moravská Trebová-i Hedvában a nyakkendők, a hoficei Miletában a zsebkendők és a fejkendők. Röviden összefoglalva: terebélyes mozgalom bontakozott ki a világ ha­ladó ifjúsága seregszemléjének tisz­teletére. Ezek az akciók a SZISZ- és pionírszervezetek mozgalmi évének egyik legfontosabb eseményeivé vál­tak, de ugyanakkor népgazdaságunk-- nak is nagy hasznot hajtanak. Z. L. + + + Példás munkakezdeményezéssel üd- vözlik a közelgő XII. világifjúsági és diáktalálkozót a sviti Chemosvit vál­lalat SZISZ-tagjai. A közelmúltban szabadidejükben önkéntes műszakot tartottak, ennek során 15 ezer ígeltt- táskát készítettek a fesztivál-emblé­májával ellátva. Ezeket a táskákat a moszkvai találkozó résztvevőinek ajándékozzák. A másik önkéntes mű­szak alatt másodlagos hulladékot gyűjtöttek, s az érte járó pénzből 30 ezer koronát a fesztivál szolidaritási számlájára utaltak át. + + + Ä XII. vllágifjúságl és diáktalálko. zó a KoSicei Nehézgépipari Üzem if­júságának körében is nagyszabású munkakezdeményezést váltott ki. A műszaki részleg és az öntöde fiatal dolgozóiból ugyancsak a fesztivál tiszteletére komplex ésszerűsítő bri­gád alakult Vladimír Stefan mérnök vezetésével. A brigád azért jött létre, hogy megoldja az öntödei termékek tisztításának automatizálását és ro- botizálását. Ezzel egyidőben az üzem SZISZ- tagjai hulladékgyűjtést szerveztek, amelynek a jutalmát a fesztivál szo­lidaritási alapjára szánják. Eddig 15 ezer koronát utaltak át a fesztivál számlájára, s ezzel teljesítették fel­ajánlásukat, de úgy tervezik, hogy a hátralevő napokban még legalább 5 ezer koronával gyarapítják az ala­pot. jó hatással volt a fiatalok mun­kakezdeményezésének kibontakozta­tására, hogy a legjobb egyénekre és munkacsoportokra fekete-tengeri tár­sasutazás vár. (ívj < V Az lenne a jő, ha most azt mondanám, hogy Paluk Károly tettében semmi külön­leges sincsen. Ezt maga is így minősítet­te, mégis úgy érzem, hogy kevés olyan fiatallal találkoztam eddig, mint ő. Paluk Károly a Gombai (Hubice) Állami 'Gazdaság újvásári (Nov? Trh) részlegének fejőgulyása. Délelőtt tíz óra körül keres­tem őt a lakásán, de nem volt otthon, ho­lott a fejőgulyások a nap e szakaszában általában otthon tartózkodnak. — Be kellett jönnöm — mondta már a gazdasági telepen —, mert az ellenőrzé­sekre a szokottnál egy kicsit jobban rend­be szeretnénk hozni a környékünket. Reg­gel négykor kezdtem, megfejtem, utána hazaugrottam megreggelezni, s most foly­tatjuk, amíg tart a munka. Ebben sem lenne semmi rendkívüli, má­sok is vállalnak társadalmi munkát, de Károlyról azt hallottam, hogy a megszo­kottnál sokkal nagyobb öskfceget ajánlott fel a közelgő moszkvai világifjúsági talál­kozó alapjára. — Nem olyan nagy összeg az — mondta szerényen —, mindössze ezerkilencszázegy- néhány koronáról van szó. Tavalyról ma­radt még kilenc nap szabadságom, en­nek a bérét ajánlottam fel a találkozó alapjára. — Nem fog ez a kilenc nap hiányozni? — kérdeztem a fiatalembertől. • — Az igaz, hogy nehéz a munkám, de én már tizenhét éves koromtól ezt csi­nálom. Megszoktam, s gondoltam, ha már úgy adódott, hogy tavaly nem sikerült a feleségemmel egy időben kivennem a sza­badságomat, most már inkább hagyom. El­mentem a részlegvezetőnk után, és meg­kérdeztem tőle, el lehetne-e intézni, hogy a szabadságért járó bért elküldhessem a VIT alapjára. Azt mondták, megpróbáljak. Először kifizették a szabadságért járó bé­Hogy mások is ott lehessenek remet, én meg befizettem egy csekken. Ennyi az egész. — Ne haragudj, hogy ilyet kérdezek: ez teljesen a saját ötleted volt? — Nem mondta ezt nekem senki, de nem fog hiányozni ez az összeg, s annak csak örülni tudok, hogy a segítségemmel eset­leg olyan valaki utazhat Moszkvába, aki­nek az anyagi lehetősége ezt nem engedte volna meg. — Karcsi, meggyőző, amit mondasz, de én azt hallottam rólad, hogy nem is tör­ted magad nagyon, hogy kivedd a szabad­ságodat. — Lehet, hogy van benne egy kis igaz­ság — mondta kissé szégyenlősen, mintha valamilyen turpisságon kapták volna raj­ta —, mert az valóban igaz, hogy nem szí­vesen hagyom másokra a teheneimet. Neip dicsekvésként mondom, de senki sem tud úgy gondoskodni róluk, mint én. Lehet, hogy vannak mások is, akik kitűnően fej­nek, etetnek vagy fedeztetnek, de mind a hármat egyformán jól kevesen tudják. Az ember elmegy két-három hétre, s mire visszajön, azt veszi észre, hogy leromlott

Next

/
Thumbnails
Contents