Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-04 / 23. szám
( Jelenet a nagymegyeri együttes előadásából A marcelházi gyermekcsoport sikerrel szerepelt a művelődési báz előtt A Jőkai-napok országszerte úgy él a magyar nemzetiségű irodalmat, színházat kedvelők köztudatában mint a legrangosabb szemle, verseny. Csúcsként, amelyet megközelíteni, elérni vágynak a vers- és prózamondók, Irodalmi szlnpadosok, színjátszók és bábosok. „Eljutni a Jókat-napokra“ — hangzik el az óhaj sokszor és sok helyütt országszerte. A legtöbbek számára ez a tét, Ezért áldozzák fel hetente több alkalommal Is szabad idejüket az amatőr színjátszók és a többiek, ezért gyakorolnak éjt nappallá téve silány körülmények között. Aztán lezajlanak a kerületi döntők, és a szerencséseknek — nem mindig a legjobbaknak! — megnyílik az út Komárom (Komárno) felé. S aki már másodszor jön ide, az túlontúl nem is csalódik, aki azonban először, abban bizony hamar összedől az elképzelt világ. Megérkezik, és megtudja, hogy problémák vannak a szállással, hogy többszáz kilométeres utat megtéve azonnal játszania kell valamelyik környező faluban; hogy másnap egész nap próba, este fellépnek a versenyen; hogy harmadnap irány haza. Jószerével nem látta a várost, nem látott egyetlen előadást sem, nem maradt ideje más csoportokkal megismerkedni, tapasztalatot cserélni. Ráadásul ha még a fülébe jutnak a különféle kósza hírek erről-arról, akkor végképp összedől benne egy világ: hát érdemes volt?! Gyakorolni, gürizni, bízni, ha... A szívósabbja azt mondja: egye fene, a lelkes közönség, a taps, a játék öröme kárpótol mindenért! Mondja, de már keserű szájízzel. A kevésbé lelkesebbje pedig:' legközelebb jöjjön az ide, akinek van türelme, fenergiája ezt végigcsinálni. És tbbbet már nem mégy próbára. Erre most valaki azt is mondhamá: vesz- szen a férgese! Az, akiben nincs elég elhivatottság, álljon odébb! Igen, igen, épp ez az! A többség továbbáll. Az egyes csoportok vezetői, rendezői eleget panaszkodnak: állandóan cserélődik a gárda, nehéz összehozni egy-egy csoportot, nincsenek emberek. Tudom, más okai is vannak ennek, de az egyik és lényeges az, amit az imént említettek. És végül nem a férges veszik, hanem az marad. Olyanok — s ez főleg a vers- és prózamondókra érvényes —, akik szenvedély nélkül szavalnak, unalmasan mondanak prózát. Ezt támasztják alá Kmeczkő Mihály szavai is. A vers- és prózamondók versenye zsűrijének elnöke a díjkiosztás előtt egyebek között ezeket mondotta: — A IV. és V. kategóriában, lévén szó középiskolás diákokról és felnőttekről, ösz- szesen 28 versenyzőt hallgattunk meg. Kilenc ember, tehát az előadók egynegyede nem jelent meg. Lehetséges, hogy az ő távolmaradásuk is befolyásolta az idei verseny színvonalát, amely némi jóindulattal. sajnos, csak közepesnek mondható. Ahogy egyik értékelő bizottsági tag megfogalmazta: „Szinte nem volt olyan előadó, akinek a továbbjutásáért érdemes lett volna harcolnia“. Ennek ellenére tiszta szível kijelenthetjük, hogy a győztesek megérdemelték az őket megillető helyezést. Mégis azt kell mondanom, hogy nem éltek, nem elevenedtek meg a versek az előadók tolmácsolásában, a költő szava csak ki lett mondva, de nem lett értelemmel, tartalommal megtöltve. Pedig igazán lett volna —, még a nem mindig sikeresen választott müvek között is — mit kimondani. Különös gondolatok foglalkoztattak akkor is, amikor a színjátszók, bábosok, irodalmi színpadosok előadását néztem. Sokszor úgy éreztem, hogy a semmit mondják, szép csomagolásban. Pazar díszletek között jelmezekben beszéltek lényegtelen dolgokról. Jobbik esetben: ha már nem is mondtak semmit, legalább szórakoztattak. De nézetem szerint a csak szórakoztatás még kevés, kiváltképpen kevés a Jókai-napokon. Hiszen ez nem esztrádfesztivál, hanem — szeretném remélni — ennél több! Mindezek mellett persze tudom, hogy nagy az igény a szórakoztató műfaj iránt, hogy egy kabaréra biztos bejön a közönség, hogy az el- vontabb irodalmi színpadi műsorokra, a nagyobb horderejű gondolatokat taglaló, a gondolkozást és odafigyelést igénylő előadásokra pedig kevésbé. De — és ezt szentül valloml — a közönség formálható, a közönség nevelhető, sőt a közönséget nevelni kell. És éppen ezeknek a csoportoknak. Éppen nekik, amelyek a hivatásos színházakkal ellentétben szabadabb keretek között mozognak. Oldottabb — lehetne! — a témaválasztás, nem kell mindenáron hozniuk a gazdasági tervet, és még sorolhatnám ... Csak még annyit: jelenthetnének ezek a csoportok többet, mint amennyit jelentenek. És most ne mondja senki azt, hogy ez a maximum, ennél többet itt és most nem lehet. Ne, mert a komáromi seregszemle előtt néhány nappal láttam a hasonló küldetésű szlovák csoportok pop- rádi fesztiválját. Ott minden együttes ékesen bizonyította, hogy lehet szórakoztatva, igényesen gondolatgazdag, kemény és aktuális mondanivalójú darabokat bemutatni. Sikerrel — a szakma és a közönség- részéről egyaránt. És ugyanerről győzte meg a közönséget, a szakmát Komáromban a két vendégegyüttes is. A turanyi Bazovsky színjátszó együttes és a debreceni Kölcsety Ferenc Művelődési Központ Színjátszó Stúdiójának előadása élményszámba ment. És nem valószínű, hogy akár Poprádon, akár egy magyarországi fesztiválon ezt mondanák el a Jókai-napok versenyműsorában szereplő akármelyik díjazottról. A XXII. JÓKAI-NAPOK DÍJAZOTTJAI: Varga Tibor három díjat is kapott A versmondás IV. kategóriájának győztese Kerekes Adrienn. A prózambndás első helyezettje Buch- lovics Péter. Az V. kategória első díját Varga Tibor versmondó — aki egyben a közönség díját is megkapta —. és Vontszemíí Henriett prózamondó nyerte. A színjátszó csoportok versenyében a fődíjat a kassai (Kosice) Pinceszínpad kapta. A legjobb rendezésért a nagymegyeri (Calovo) csoport rendezőjét, Bodnár Gyulát jutalmazták. A legjobb férfialakításért járó dijat Varga Tibor, a legjobb női alakításért járó díjat Bilász Alica kassai színjátszó kapta. A kisszinpadok versenyében a nagydíjat hro- boftovói Csiribiri együttes kapta. Az idei szemlén 15 versenyműsor volt. Tizennégy kisszínpad- és színjátszó együttes és egy bábcsoport. A tizennégynek az egyharmada olyan, amelyik profi mércével is mérhető. Gondolok itt a nagymegyeriek- re, a szerdahelyi bábosokra, a kassai pinceszínpadra, a füleki csoportra ... Figyelemreméltó volt a rozsnyói Fázik csoport vállalkozása is. A végeredmény a színjátszók versenyében elég hosszas vita után alakult ki...“ Az eredmény ismeretes, és sokan, köztük én is megkérdőjelezem. De hát mégis a zsűri és csak a zsűri dolga kimondani az utolsó szót. Megkérdőjelezem elsősorban azért, mert nem azok a csoportok kaptak minden esetben jutalmat, amelyek az új színt, a gondolatgazdagságot, a mozgalom szempontjából az előrehaladáshoz is fontos és nehéz lépésekre elszánták magukat... Akik és az egész, mozgalom számára a díj ösztönzés lett volna. Szólni kell még a „színészi“ teljesítményekről. Örömmel vettük tudomásul, hogy nagyon sok a tehetséges ember a színpadon. Játékuk gyakran lepipálja a profik telfelnőtteknek, de azt Is tudtuk, sokkal há- lásabb munka is. Hiszen a befektetett munkáért százszorosán kárpótol a gyermekek öröme, tapsa. S kell-e ennél szebb, jobb érzés, mintha felkiáltanak a gyerekek a színpadra, ha beleszólnak az előadásba, ha együtt élnek, játszanak velünk?! A fülekiek előadása alatt a telt házzal így volt. összegezés?... Hogyan jobban, hogyan másképpen?... Bár egy hetet töltöttem Komáromban', jelen voltam szinte minden rendezvényen, mégis úgy érzem, nem mindig az újságíró feladata — főleg nem egy ilyen tudósítás keretében — választ adni ezekre a kérdésekre. Csupán figyelmeztetni akartam a hiányosságokra, amelyek kiküszöbölése a szervezők, a rendezők feladata, s a mozgalom érdekében jó lenne, ha minél előbb okulnának a fel-felbukkanó hibákból. ZOLCZER JANOS A szerző felvételei jesítményét. Épp ezért értetlenkedve teszem fel a kérdést: miért küszködik a MATESZ állandóan utánpótlási gondokkal, ha ennyi tehetséges emberünk van. És még egy kérdés: miért játszunk ezekkel a tehetségekkel „Tündérlaki lányok“ szintű darabokat?... Érthetetlen, hiszen többre képes a színész, többet vár el a néző. S akkor ml még mindig a múltban kullogunk. Már a- kik. Hiszen akik a nyolcvanas években járnak, azokat nem jutalmazzuk. Nem értem, bár szeretném megérteni. Egy díj odaítélésében teljes mértékben egyetértek a zsűrivel: a legjobb férfialakl- tás díját Varga Tibor megérdemelte. A nagymegyeri színjátszó két egyfelvonásos vígjátékban remek teljesítményt nyújtott. Annak ellenére, hogy a profi színvonalon rendezett — Bodnár Gyula munkája — előadás üres, semmitmondó, a főszereplő tel* jesítményét érdemes volt megnézni. — Mi a foglalkozásod? — kérdezem Varga Tibort. — A Nagymegyeri Hnb alkalmazottja vagyok. — Mióta játszol? — Gyermekkorom óta. Azóta imádom, szeretem a színpadot. Hiszen a leggönyö- rűbb dolog játszani, adni valamit a színpadról az embereknek. — Miért nem lettél profi színész? — Az akartam lenni, de saüios ni>m lettem. S ha már nem lettem az, akkor leg alább így, amatőrként akarok játszani. Bár Itt három díjat is kaptam, de számomra nem a díj a fontos. Szeretem csinálni azt, amit csinálok, és ez a lényeg. Mázik István a füleki Zsákszínház rendezője. Csoportja a Hókirálynő című mesejátékot adta elő. Pista játszotta az egyik főszerepet. — Nehéz munkát vállaltatok magatokra: gyermek közönséget szórakoztatni nagyon nehéz. — Ennek tudatában vagyunk, mint a- hogy annak is, hogy nagyon kevés a gyermekeknek szóló darab, az ő szórakoztatásukról általában megfeledkezünk, pedig nagy az igény. Éppen ezért tudatosan választottunk mesejátékot. Tudtuk, hogy sokkal nehezebb gyermekeknek játszani, mint Jókai Mór talán megfordult a sírjában. És nemcsak azért, mert a XXII. jókai-napok egy hete során neve rengetegszer elhangzott, hanem elsősorban azért, mert az idei seregszemle színvonala nem volt méltó az Íróhoz — legyen szó akár a szervezésről, akár az előadók teljesítményének színvonaláról. De már most, elöljáróban azt is hozzá kell tenni, hogy tisztelet a kivételnek. Tisztelet azoknak a keveseknek — mind a szervezőknek, mind as előadóknak —, akik komolyan vették a szemlét, akik tndásnk legjavát adták, s akik tudtak „veszlteMiklósi Péter, a zsűri elnöke így összegezte észrevételeit: „Színvonaléban az Idei szemle az átlagosnál alig volt jobb. A versenyműsorokat nézve bebizonyosodott, hogy nem ártana egy fokkal szigorúbb kritériumok alapján végezni a kerületi válogató szemléket. És sajnos már évek óta azt tapasztaljuk, hogy az együttesek a jókai-napokra történő eljutásért dolgoznak. Azt szeretnénk, ha nem ez lenne a cél, hanem csak egyfajta ráadás lenne. EZ A CSÚCS? TUDÓSÍTÁS A XXII. JÖKAI-NAPÓKRÓL új ifjúság 9
