Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-04 / 23. szám

tudom, hiszen a harmadik és a negyedik évfolyam anyagát még nem ismerem, de az elsős anyagtól sok mindenben eltér. Több a szaktantárgy, több a napi óraszám és hetente egy napot már a kórházban töltünk. Szokatlan volt az első kórházi nap, mert izgultunk, mit hogyan kell csinálni, nem tudtuk, mi hol található. Én a gyermekosztályon kezdtem, ahol fokozott türelmet, lélekjelenlétet igényel a nővér munkája.

Á VÖRÖSKERESZT ÉS A SZISZ

Más iskoláktól eltérően itt két tömegszervezetben dolgoznak a diákok: a Csehszlovák Vöröskeresztben és a SZISZ-ben. A vöröskereszt alapszervezetének elnöke pedig Henrietta, így hát azt is megkérdeztem, mivel foglalkoznak éppen.

<— Jelenleg a szakközépiskolák szlovákiai versenyére készülünk. Ennek több összetevője van, így például a gyógynövénygyűjtés, az önkéntes véradás, az idős polgárok gondozása, a SZISZ-szel való együttműködés és egyéb. A verseny eredményeit nemrég értékelték, és mi a tizenegyedik helyen végeztünk. Az egyik legfontosabb kategóriában, a gyógynövénygyűjtésben viszont a harmadik helyet szereztük meg. Ezenkívül alapszervezetünkben orvosi szakelőadásokat szervezünk jeles szakemberek bevonásával. Jól működik iskolánkban az egészségügyi kör is. TöMilyen az az út, amelynek a véqén a legemberibb és a legnehezebb foglalkozások egyike, az egészségügyi nővér hivatása áll? Hogyan lehet hivatástudatot, elkötelezettséget tanulni, amely nélkül az egészségügyi dolgozók munkája ma szinte elképzelhetetlen?

A vonzalmat a pálya iránt magukkal hozzák a 16—17 éves lányok, a szaktudást az Iskolában sajátítják el. A hivatástudatot, felelősségérzetet a betegért az Iskola és a munkahely egyaránt alakítja. Riporterünk ezekről a kérdésekről faggatta a Rozsnyói (Roífíavaj Egészségügyi Szakközépiskola diákjait.

szatból és sebészetből vizsgáznak a végzős növendékek.

FEHÉR KÖPENYES DIÁKLÁNYOK

A szaktanteremben úgy érzem magam, mint egy orvosi rendelőben. Az egyik fal mellett üvegszekrények sorakoznak telis-tele gyógyszerekkel, kémcsövekkel és sok egyéb egészségügyi kellékkel. A másik falnál betegágy és egy felfújható gumibábu. A katedránál guruló asztalka, amelyen szintén orvosi kellékek, gyógyszerek, kötszerek,, különböző műszerek. Egy elsős és egy másodikos lány kalauzol a „kórteremben“.

— Miért éppen ezt az iskolát választottad? — fordulok kérdésemmel a tornaváraljai (Turnianske Podhradie) Kovács Líviához.

meges rendezvényeken, ünnepségeken egészségügyi szolgálatot teljesítünk, iskolánkon kívül is népszerűsítjük az önkéntes véradást, és személyes példával járunk elöl.

A SZISZ iskolai bizottságának már harmadik éve Kurczy Mária az elnöke. A lányok mozgalmi tevékenységéről röviden a következőket mondja:

— Iskolánkban élénk kulturális élet folyik. Van énekkarunk, amelyet a zeneiskola két tanárnője vezet. Az énekkar rendszeresen fellép a városi, járási rendezvényeken. A CSEMADOK városi szervezete mellett működő tánccsoportban is a mi lányaink táncolnak. Az irodalmi kört Csáji tanárnő vezeti. E körnek átlag húsz tagja van. Dzsesszgim- nasztikai körünk ott van minden járási

Két elsős diáklány a szaktanteremben: Zoller Éva és Kovács Lívia.

Rajkó Henrietta: lyon kezdtem...“

„En a gyermekosztáCSAK LÁNYOK

Csáji Etelka szlovák-magyar szakos fiatal tanárnőt kérem meg, mutassa be az iskolát.

•— Iskolánknak jelenleg 240 diákja van, akikből a négy év tanulmányi idő után egészségügyi nővérek lesznek.

— Csak lányok látogatják az iskolát? — vetem közbe a kérdést.

ŰT

A BETEGHEZ

— Igen, csak lányok, mégpedig szoknyában járó lányok — mondja. — Ezt pedig úgy kell érteni, hogy előírásszerűén április 15-től októher 15-íg diákjaink csak szoknyát viselhetnek. A farmer egészségügyi okokból] nincs engedélyezve. Tanítványainkat bárhol szívesen látják, vannak olyan visszajelzések, hogy mind elméleti tudásban, mind gyakorlati ismeretekben jól felkészült e- gészségügyi nővérek hagyják el az iskolát. Végzettjeink közül már többen fő- nővérként dolgoznak. A szakmahűséggel sincs baj, hiszen csekély kivétellel valamennyi végzettünk az egészségügyben dolgozik.

t— Milyen változásokat jelentett a tantervben az új koncepció szerinti oktatás?

— Van egy-két jelentősebb változás; például az, hogy négy éven keresztül lesz matematika; hogy a biológia megszűnt mint önálló tantárgy; hogy helyet kapott a tantervben az esztétikai nevelés. Változatlanul maradt a latin nyelv oktatása, az ápolástan és a beteggondozás, amelyek a gyakorlat szempontjából igen fontos tantárgyak. Aki az egészségügyet választja, az számoljon azzal, hogy már az első évfolyamban új tantárgy, a latin nyelv és a szomatológia várja, de talán a második évfolyam a legnehezebb, mivel itt egyszerre több szaktantárgy is megjelenik. Ilyen például a belgyógyászat, a sebészet, a gyermekgyógyászat, a patológia (kórtan). A harmadik és a negyedik évfolyamban a gyakorlati oktatás heti két, illetve három napra bővül a városi kórház különböző osztályain. Az é- rettségi szaktantárgyak nem változtak, így továbbra is ápolástanból, belgyógyá— Azért, mert csodáltam ezt a hivatást, meg mert időközben megkedveltem az iskolát és a várost. Ismerőseim közül már többen is itt tanultak, jól érvényesültek, sőt vannak, akik továbbtanulnak, és bevallom, nekem is ez a dédelgetett vágyam, hogy négy év után főiskolán folytatom tanulmányaimat. Tudom azonban, hogy még sok minden vár rám, de az első év akadályait ez ideig sikeresen vettem.

w- Milyen volt az első év az iskolában? — kérdezem a másik elsőst, Zoller Évát, aki a Pelsőci (Pleáivec) Alapiskolából érkezett.

.—- Hát bizony számunkra kissé szokatlan volt a kezdeti megterhelés. Tizenhat tantárgyunk és átlagban napi nyolc tanítási óránk van’. A számunkra két új tantárgy, a latin nyelv és a szomatológia is eléggé igényes. Latinból például mintegy ötszáz szót kell fél év alatt megtanulnunk. A szaktantárgyak oktatása is magyarul folyik, de mivel kevés a magyar nyelvű tankönyv, jobbára jegyzeteinkre vagyunk utalva. Másodikban talán már jobb lesz a helyzet, mivel dr. Kalitza Sándor, a városi kórház belgyógyásza lefordította számunkra a kulcsfontosságú és érettségi tantárgyként szereplő belgyógyászathoz a kétkötetes tankönyvet. Én ráadásul bejáró vagyok, ami több szempontból is hátrány. Érezzük, hogy többet kell tanulnunk, de egy kis szorgalommal, i- gyekezettel áthidalhatók a kezdeti nehézségek.

A másodikos Kajkó Henrietta egyetértőén bólogat az utolsó mondatok hallatán.

i— A második évfolyam még több kötelességet ró a tanulókra — mondja. 6« Hogy a legnehezebb-e, azt még nem

seregszemlén. A sportban sem vallunk szégyent. A kézilabda, röplabda, köny- nyűatlétikai és honvédelmi szakkörben dolgoznak a lányok. A középiskolások tudományos szakköri tevékenységében is kifejezésre jut a lányok alkotó kezdeményezése. Az idén két, a gyakorlati megfigyelésen és kutatáson alapuló szakdolgozat képviselte iskolánkat a kerületi versenyben. Részt vettünk az Emlékidéző mozgalomban, és ott voltunk a csapi béketüntetésen, amely a Két kongresszus egy cél mozgalom egyik rendezvénye volt.

POLGÁRI LÁSZLÓ

A szerző felvételei

b r.'' . .

..........,

Kurczy Mária SZISZ-elnök: „Iskolánkban élénk kulturális tevékenység folyik."•

TÖRTÉNET

KÉT

GYEREKHANGRA

— Egyszer fogom a legnagyobb bőröndünket, összepakolom minden holmimat és elutazok messze, nagyon mesz- sze.

— Hová?

— Mindegy, csak el Innen, messzire, ahol nem ismer senki.

— Nincs már ilyen hely, Gyúrt.

*— Kell, hogy legyen. En tudom,hogy van, s ha megtalálom, írok neked. Kedves Katii Megérkeztem. Es nem írok rá feladót, nem írom rá a címemet, hogy soha senki ne találhasson rám.

>— Még én sem?

i— Még te sem.

—Akkor vigyél magaddal...

•— Nem ölhetlek. Apa mindig azt mondja, az ember egyedül felelős a tetteiért.

— En mégis utánad megyek. Befordulok a sarkon, s ahol már nem láthatnak hazulról, mindenkit megállítok és megkérdezem, nem látták-e véletlenül Gyurit. Megtalállak, mert szeretlek.

— Akkor majd beírom a levelembe, hogy jöhetsz, és jeleket hagyok neked végig arra, amerre megyek, hogy kevesebbet kelljen kérdezősködnöd.

— Mikor indulsz?

•— Még nem tudom. Gondolkodnom kell rajta. Apa is mindig gondolkodik, mielőtt cselekszik.

— Ha akarod, segítek neked gondolkodni.

— Jó, akarom, csak az a baj, hogy amikor én gondolkodom, mindig szomorú leszek.

— Legfeljebb én is az leszek.

— Tudod, Kati, anyu az éjjel megint nem volt otthon, de ezt csak akkor mondom el neked, ha nem árulod el senkinek.

— Soha nem árulok el semmit, amit

mondasz, Gyuri. ->

— Ha elmennék, téged vinnélek el magammal, senki mást.

— Banánt fogunk enni egész nap, és fagyláltozunk, és soha nem írunk a szüléinknek egy sort sem.

— És mi lesz, ha utánunk jönnek ők is?

— Nem jönnek. Ök nem találnak meg bennünket.

— Én soha nem fogok inni, mint a te apukád.

— Én meg mindig hazajövök éjjel, nem úgy, mint a te anyukád.

— Egyszer apa akkor vitt haza, amikot ott volt nálunk az Anti bácsi. Benyitott a szobába, de rögtön be is csukta az ajtót. En nem láttam semmit, bármennyire is leskelödtem, de amikor apa kézen fogott, elkezdett sírni.

— Az apukám is szokott sírni. Ha nem iszik túl sokat, és anyu azt mondja neki, részeg disznó, akkor az ölébe húz és sír.

— Én legszívesebben apukámat is magammal vinném. Hátha vele könnyebben megtalálnám azt a messzi helyet.

■— En az anyukámat hoznám és akkor ml testvérek lennénk!

— De testvérek nem lehetnek szerelmesek egymásba.

— Azért mégis jó lenne. Esténként néznénk a tévét, halkabbra állítanám, ahogy apa szokta, és mindenfélét mondanék, hogy nevess.

— En meg kimosnám és kivasalnám az ingeidet, ahogy anyu szokta.

— En nagyon szeretem az apukámat, de azért egyszer fogom a legnagyobb bőröndömet, és elmegyek messze, nagyon messze.

— De hagyjál magad után jeleket, mert megyek utánad én is. Mikor indulunk?

*— Ha anyám nem alszik otthon este.

— Juj, de jól Lehet, hogy már holnap? Most miért sírsz, Gyuri? Mi bajod van? Gyurii Nem is örülsz?.

Száraz Pál