Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-04 / 23. szám
A középiskolák végzős diákjai számára a tavaszi hőnapok lázas izgalommal telnek el. Mindent beleadva tanulnak, készülnek a számadásra, az érettségi vizsgára. Sok diák ezekben a napokban már túl is van a nagy próbatételen, de a drukk még tovább tart. Akik ngyanis főiskolára jelentkeztek, a felvételi vizsga még csak ezután következik számukra. Arról, milyen lehetőségeik lesznek a diákoknak az 1985/88-os tanévben főiskolán tanulni és a felvételi vizsgákról beszéltünk Juraj Bu- Sa professzorral, a tudományok kandidátusával, az SZSZK oktatásügyi miniszterével. 0 Az 1985/88-os tanévben Szlovákia felsőoktatási intézményeit 11 500 elsős diák látogatja majd. Milyenek a továbbtanulási kilátásaik a fiataloknak? — Ä mozgás már bekövetkezett és ez az elkövetkezőkben is folytatódni fog, mindenekelőtt ami a felvett je- lentkezök számát illeti az egyes szakokon, mégpedig a műszaki és néhány természettudományi pálya előnyére. Ez is népgazdaságunk fejlődésének irányát mutatja, valamint azt, hogy egyes szakmákban szakemberfölösleg mutatkozik. A tanulmányi szakok és a felveendő jelentkezők számát illetően, nem kerülhetik el figyelmünket az olyan modern irányzatok, mint a robottechnika, a mikroelektronika, a biotechnológia, külön hangsúlyt helyezve a főiskolai képzésben pl. a számítástechnika elsajátíttatására és alkalmazására. 0 Említette, hogy a műszaki irányzatokra nagyobb létszámú jelentkezőt vehetnek fel. Vajon a lehetőségek növekedését követi-e a fiatalok érdeklődése is? Hogyan tükröződik majd ez vissza az 1985/88-os tanévben? — Éveken keresztül nem volt kielégítő az'érdeklődés a műszaki, különösen á bánya-, a gép- és a kohó- ipari pályák iránt. Most már itt is változás tapasztalható. Az 1984/85-ös is, mint a legvonzóbb szakokra. Ebből kifolyólag továbbra is feladatunk, hogy a népgazdaság fejlesztése szempontjából fontos szakokra a középiskolák legkiválóbb diákjai jelentkezzenek, és főiskolai tanulmányaikhoz a lehető legjobb feltételeket teremtsünk. A középiskolások érdeklődésének a műszaki pályák felé terelését, szociális ellátottságukat és kiváló előmenetelüket segíti elő a kell tennie, továbbá azokon a karokon, amelyek lránt hagyományosan nagy az érdeklődés, pl. az orvosin* a jogi és a bölcsészkaron. Minisztériumunk minden évben pontosan meghatározza, hogy melyik főiskolákon, karokon és szakokon, melyik paragrafus, melyik bekezdése értelmében engedhető el a felvételi vizsga. Ezekről az intézkedésekről a középiskolák igazgatóságát, valamint a fezülőket is, még a jelentkezőlapok beküldése előtt értesítjük. Ezen előírások keretében a karok dékánjai maradéktalanul élnek Is a lehetőséggel. Például ebben a tanévben 1609 fiatal került be a főiskolára felvételi nélkül, a bejutottak 13,4 százaléka. Az így felvett diákok 81,8 százaléka, vagyis 1316-an műszaki irányzatú főiskolán tanulnak. Figyelemreméltó, hogy azok a diákok, akik felvételi vizsga nélkül kerültek a főiskolára, 60 százalékban munkás-paraszt családból származnak. Sajnos, a szülők vagy nincsenek teljes mértékben tájékoztatva ezekről a lehetőségekről, vagy pedig nem értékelik őket kellőképpen. Bánt ugyanis, ha a minisztériumnak olyan fiatalok fellebbezésével kell foglalkoznia, akik ha nem arra a főiskolára jelentkeznek,. ahonnan aztán elutasították őket, más főiskolára felvételi vizsga nélkül is bejutottak volna. Ez pedig gyakori eset. • Mennyire van biztosítva a felvételi vizsgák tárgyilagossága ás anonimitása? Monnvirs lehet titokban tartani a felvételi vizsgák eredményeit, a dékán és a rektor döntését. — Ebből a szempontból bevált módszerünk van, kezdve a kérdések összeállításától és titokbantartásátől az írásbeli munkák értékelésének anonimitásáig. Biztosítottuk az írásbeli munkák anonimitását, ami igen A FELVÉTELI VIZSGÁK ELŐTT \ tanévben 9700-an jelentkeztek műszaki irányzatú tanulmányokra, vagyis az előirányzottnál 51,2 százalékkal többen. Sőt, az előző évhez viszonyítva 18 százalékkal nőtt a lányok érdeklődése is e pályák iránt. Az 1985/88-os tanévre 24 000 jelentkezőből választhatjuk ki a 11 500 jövendő főiskolást, mégpedig a következő megoszlásban: 50 százalék műszaki, 25 százalék egyetemi, 11 százalék mezőgazdasági, 10 százalék közgazdasági és nem egész egy százalék művészeti irányzat. Örömmel nyugtázom, hogy ismét nőtt az érdeklődés a műszaki pályák iránt, 64 százalékkal Jelentkeztek ezekre a szakokra többen, mint amennyi felvehető. S mivel az olvasókat bizonyára érdeklik a konkrét adatok is, felsorolom* hogyan oszlik meg a jelentkezők aránya az egyes karokon és szakokon. Műszaki főiskolák 164, egyetemek 296, közgazdasági 295,5, mezőgazdasági 238 és művészeti irányzat 630 százalék. A legnagyobb konkurrencia hagyományosan a művészeti főiskolákon lesz. A Képzőművészeti Főiskolára csak minden kilencedik jelentkezőt vehetik fel, a színművészetire pedig csak minden ötödiket. Az egyetemek karai közül a jogira jelentkeztek a legtöbben: Koménak? Egyetem 595, Safárik Egyetem 508 százalék. Bölcsészkar: Ko- mensk? Egyetem 505, Safárik Egyetem 386 százalék. Orvosi kar: Bratislava 329, Martin 295, Safárik Egyetem 259 százalék. A Szlovák Műszaki Főiskola karai közül az építészetire jelentkeztek a legtöbben, 182 százalék. A Kassai (Kosice) Műszaki Főiskola Bányaipari Karára 167, Kohóipari karára pedig 162 százalékos a jelentkezés. A Közgazdaságtudományi Főiskolának arra a karára, amelyen a szolgáltatások és az idegenforgalom ökonomikáját tanítják, 440 százalékos a jelentkezés. 0 Mint ahogy az eddig elmondottakból kitűnik, a műszaki karokra is elég a jelentkező, de a diákok ezeken a karokon továbbra Is bizonyos anyagi előnyöket élveznek. Vonatkozik ez a szociális és az előmenetelt ösztöndíjakra, valamint minden egyes évfolvam befejezése után 1000 korona egvszeri juttalásban részesülnek. Miért? — Az igaz, hogy az érdeklődés növekedése minőségi javulást vont maga után, mert lehetőség nyílt a válogatásra, de elvitathatatlan az a tény is, hogy a műszaki tanulmányok a legigényesebbek. Ezért szeretnénk, ha annyi kiváló diák jelentkezne ide magasabb szociális és tanulmányi ösztöndíj, amelyeket minden tanévben újra megállapítanak, de a diákoknak egészen tanulmányaik befejezéséig folyósítják. A következő tanévben a gép-, a bányaipari és elektrotechnikai, valamint az alkalmazott mechanika, a fafeldolgozás technológiája irányzat diákjai részesülnek ebben a kedvezményben, a pedagógiai főiskolákon pedig azok a hallgatók, akik az alapiskola alsó tagozatán tanítanak majd. 0 Addig azonban, amíg valakiből főiskolás lesz és eljut az ösztöndíjig, túl kelt esnie a felvételi vizsgán, ezért engedje' meg, miniszter elvtárs, hogy kérdéseinkkel visszatérjünk még ehhez a problematikához. jóllehet a bejutás kritériumait többé-kevésbé ismeri a nyilvánosság, elmondaná a legfontosabbakat? — A felvételi vizsga küldetése az, hogy átfogó képet nyerjünk a jelentkezőről, és annak alapján döntsünk. Ezért valamennyi tényezőt figyelembe vesszük, amelyek által komplex képet kaphatunk a jelentkezőről, mindenekelőtt a középiskolai tanulmányi eredményeit, az érettségi, valamint a felvételi vizsga eredményeit, erkölcsi és állampolgári magatartását, rátermettségét, a választott szak mennyire kapcsolódik a középiskolai tanulmányaihoz és a pályázó egészségi állapotát. Azok a jelentkezők mentesek a felvételi vizsgától, akik, nemzeti és országos olimpián győzelmet arattak, nemzeti, országos és nemzetközi sportversenyeken kimagasló eredményeket értek el, felfedezések, találmányok, ipari mintatervek és újítási javaslatok szerzői, ha ezek a sikerek kapcsolódnak a választott tanulmányi irányzathoz. A felelős szervek a felvételikor nem téveszthetik szem elől a szociális és nemzetiségi tényezőket sem, hogy a felvett hallgatók összetétele tükrözze társadalmunk szociális és nemzetiségi struktúráját. A felvételizőknek azonban maradéktalanul eleget keik tenniük a többi követelménynek. 0 A karok dékánjai mennyire élnek azzal a lehetőséggel, hogy a már emtitett esetekben eltekinthetnek a felvételi vizsgától? — A dékánok az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának erre vonatkozó rendelete értelmében elengedhetik a felvételi vizsgát, de semmiképpen sem engedhetik el olyankor, ha a jelentkezőnek tehetségvizsgát is fontos. Titokban tartjuk a kérdéseket, nem kerülhetnek idő előtt a nyilvánosságra, titokban marad az írásbeli dolgozat szerzőjének és a munka értékelőjének a neve. A szóbelin a vizsgázó kérdést húz. Tesz- szük mindezt a felvételi vizsga lefolyásának és értékelésének objektivitása végett. Hogy a felvételi vizsga eredményeit és a dékán döntését nem hozzuk nyilvánosságra, erre a tapasztalatok kényszeritettek. Vannak olyan szülők, akik különböző kétes Ismeretségek révén próbálják „megkönnyíteni“ gyermekük bejutását a főiskolára, és „jótevők“ is akadnak mindig. Korábban az eredmények nyilvánosságra hozásával lehetővé vált, hogy ezek a „segíteni akarók“ visszaéljenek a szülők hiszékenységével. Emellett segítségük csupán azon alapult, hogy megtudakolták, kliensüket felvették-e vagy sem, és ezt gyorsan a szülők tudomására hozták, még mielőtt a hivatalos értesítés megérkezett volna. Sőt, ezek a „jótevők“ nemegyszer a becsületes emberek szerepében tetszelegtek, mert elutasító válasz esetén visszaadták a szülőknek a szolgáltatásért juttatott pénzt, persze leszámítva az „elkerülhetetlen kiadások“ összegét. A felvételi ^vizsga eredményéről most csakis a jelentkezőt vagy törvényes képviselőjét értesíti a főiskola. Ezzel az intézkedéssel a szülőket és a jelentkezőket óvjuk a különféle csalókkal szemben. Ha elutasító a válasz, a dékán ennek okét is megadja. A felvételizők száma miatt természetesen lehetetlen részletezni a felvételi vizsga eredményeit, de a diáknak vagy a szüleinek jogában áll a főiskola dékáni hivatalában érdeklődni, ehhez természetesen igazolniuk kell személyazonosságukat. A felvételi vizsgák tárgyilagos értékelése végett a vizsgabizottságba a legmegbízhatóbb, politikailag és szakmailag legkiválóbb tanárok kerülnek; az adatok feldolgozásában segít a számítógép, a dékáni komisz- szió ülésén pedig részt vesznek a központi felügyelők vagy a minisztérium más megbízott képviselői, hogy szavatolják az előírások megtartását, a döntések tárgyilagosságát és hasonlókat, E. K. SE VELED, SE NÉLKÜLED? Kedves Laci! Amikor megkaptam a leveledet, azonnal el akartam utazni hozzátok. Ügy gondoltam, minél hamarább érkezik a segítség, anná' hamarabb lehet helyrehozni a házasságotokat. Aztán a nagy lelkesedésem kissé alábbhagyott. Helyet adott a csodálkozásnak és az értetlenkedésnek. Hogyan is kezdjem? Nagyon megtisztelő volt, hogy szerkesztőségünket kerested jel ilyen bizalmas családi ügyben. Nem te vagy az egyetlen, aki hasonlóan cselekszik. Ügy tárod ki magad, úgy írsz magatokról, mintha közeli barátok, de legalábbis jó ismerősök lennénk. Ügy kérsz tanácsot, hogy azt hihetném: mindentudók vagyunk, akik varázsütésre megoldunk minden problémát. Négy éve nősültél. Biztos, hogy nagy szerelem volt jeleséged és közötted, különben nem vállaltad volna, hogy előbb a szüleihez, majd albérletbe költözzetek. Az albérlet drága, kényelmetlen és bizony szűkén is lehettek, amikor hároméves kislányotok amúgy istenigazában szétpakolja az összes játékát. Már amikor béke és nyugalom van nálatok. Ügy tűnik a leveledből, hogy egyre gyakoribb vendégetek a civakodás, a vita és a veszekedés mindennapos, ami nem derül ki egész világosan, hogy min és miért tör ki. Állandó viharveszély van körülöttetek, amit a lányotok is lát és hall, de nem ért meg. A jeleséged helyzete sem irigylésreméltó. Már harmadik éve van otthon gyermekgondozási segélyen. A négy jal közé bezárva élni, ha még oly nagy is a szerelem, kemény megpróbáltatás. Azelőtt biztosan éltétek a fiatal szerelmesek szokásos életét: mozi, színház, séták, tánc... S egyszer csak jött a házasság, a gyerek, az albérlet és a magány. A jeleséged biztosan lelkiismeretesen és szeretettel foglalkozik a kislányotokkal. De még így is rengeteg felesleges ideje marad. Izgatottan vár téged haza, lesi az órát, készíti a vacsorái. Neked nem sürgős! Egész nap dolgoztál, elmégy egy sörre, vagy eldumálod az időt, esetleg túlórázol... Otthon elfő az étel, az örömnek már nyoma sincs. A feleséged a szemedre hányja, hogy nem jársz haza idejében, te visszaválaszolsz, aztán kirobban a veszekedés. Megvádol, hogy nőd van, te elkeseredetten védekezel. Zeng a szoba, felsír az alvó gyerek, és megint veszekedéssel fejeződött be a nap. Biztos, hogy alaptalanul gyanúsítgat? Nem lehet, hogy csupán hiúságból, egyszer-kétszer ostoba tréfának szánva, tápot adtál a féltékenységének? A négy fal közé zártan a legkisebb célzásnak is felsokszorozott visszhangja támad. Azt mondják, a házasság próbája az ötödik év, meg azt is, hogy egy gyerek a legtartósabb kapocs két ember között. Négy éve éltek együtt és a kislányotok, úgy tűnik, nem bizonyul olyan kohéziós erőnek, ami egy életre összefogna benneteket. A gyerek elvesztésének gondolata adta kezedbe a tollat és ugyanennyire kétségbe vagy esve a feleséged elhidegülése miatt is. Ezek a gondolatok bizonyosan éppenúgy bántják őt is, csak te ezt nemigen veszed észre, hiszen állandóan az a célod, hogy vitáitokban te maradj a győztes. Tudod, hogy nincs igazad, de nem hagyhatod magadat, mert akkor oda a férfibecsület. Amikor a leveled olvasása közben idáig jutottam, akkor kezdtem el először gondolkodni azon, hogy érdemes-e megkeresni benneteket. Ha ti nem ültetek le soha egymással szemben, akár úgy rs, mint barátok — mert a jó házastársak sokszor a legjobb barátai is egymásnak —, akár úgy, mint két józanul gondolkodó családos ember, és nem tisztáztátok, hogy mi bajotok van egymással, a közös életetekkel, akkor én, az idegen, a kívülálló, mit is mondhatnék? játsszunk el a gondolattal: megtáviratozom, hogy ekkor és ekkor érkezem, és felülök a gyorsvonatra ... A feleséged haragosan veszi tudomásul, hogy te kiteregetted a magánéleteteket egy kívülállónak. De aztán megegyeztek, hogy igyekeztek higgadtak lenni, amíg én ott vagyok. A gyereket elviszitek a nagyszülőkhöz, hogy ,,zavartalan" legyen a beszélgetés. Aztán a kávé mellett akadozva elmondjátok, hogy miért van ez a se veled, se nélküled viszony közöttetek. Aztán kikísérnétek a kapuig, majd amikor eltűntem a láthatárról, jól összevesznétek azon, hogy ki mit mondott. Es lehet, hogy minden maradna a régiben. Hiszen ha olyan egyszerű lenne a házasság, mint az egyszeregy, akkor senki nem válna el és mindenki boldogan élne, míg meg nem halna. Ilyen azonban csak a mesében van. Igazság szerint te sem vagy tisztában magaddal. Veszekszel a feleségeddel, nem győződ meg arról, hogy a féltékenysége alaptalan, mindenért öt hibáztatod, de csak ezért, mert ő meg téged. Ennek ellenére szeretitek egymást.. Furcsa szerelem az ilyen, ami lassan fel- őrli mindkettőtök lelki tartalékát. így folytatva valóban el fogtok válni. Es abban tökéletesen igazad van: a gyereketek keservesen meg fogja szenvedni azt, hogy az apukáját vagy az anyukáját — csupán nyakas-makacs, gyerekes viselkedésük miatt — veszíti el. Nem tudom, próbálkoztatok-e ti magatok valamilyen megoldással, de gyanítom, hogy túlságosan bele vagytok bonyolódva a személyes sérelmeitekbe és nem érdekel benneteket az, hogy hogyan is tovább. Előfordulhat még az is, hogy a feleséged is írt egy levelet valamelyik másik szerkesztőségnek, s ott ő kért gyors beavatkozást. Hiszen minden bizonnyal szeret, különben nem lenne minden ok nélkül is féltékeny. Ügyetek csakis és kizárólag kettőtökre tartozik. A levelet nem nekünk kellett volna címezni, hanem a feleségednek adni. Hadd olvassa, hiszen rólatok szól. Ne haragudj, hogy nem kerestelek fel személyesen. Mindenesetre zárszóként volna egy tanácsom. Nem a saját gondolatom, még a szüleimtől hallottam, akik legendásan jó házasságban éltek sok-sok évig. Egy dolgot nem szabad a házas- társaknak: haraggal befejezni a napot! Ha egy-két szál gyomot kihúzgálunk, nem burjánztk el. De ha elburjánzott, szinte kiirthatatlan. Es milyen kár az elsz&lló időért! Kérlek, értesíts, hogy mi történik veletek: üdvözöl: Agnes
