Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-04 / 23. szám

A középiskolák végzős diákjai számára a tavaszi hőnapok lázas izga­lommal telnek el. Mindent beleadva tanulnak, készülnek a számadásra, az érettségi vizsgára. Sok diák ezekben a napokban már túl is van a nagy próbatételen, de a drukk még tovább tart. Akik ngyanis főisko­lára jelentkeztek, a felvételi vizsga még csak ezután következik szá­mukra. Arról, milyen lehetőségeik lesznek a diákoknak az 1985/88-os tanévben főiskolán tanulni és a felvételi vizsgákról beszéltünk Juraj Bu- Sa professzorral, a tudományok kandidátusával, az SZSZK oktatásügyi miniszterével. 0 Az 1985/88-os tanévben Szlová­kia felsőoktatási intézményeit 11 500 elsős diák látogatja majd. Milyenek a továbbtanulási kilátásaik a fiata­loknak? — Ä mozgás már bekövetkezett és ez az elkövetkezőkben is folytatódni fog, mindenekelőtt ami a felvett je- lentkezök számát illeti az egyes sza­kokon, mégpedig a műszaki és né­hány természettudományi pálya elő­nyére. Ez is népgazdaságunk fejlő­désének irányát mutatja, valamint azt, hogy egyes szakmákban szak­emberfölösleg mutatkozik. A tanul­mányi szakok és a felveendő jelent­kezők számát illetően, nem kerülhe­tik el figyelmünket az olyan modern irányzatok, mint a robottechnika, a mikroelektronika, a biotechnológia, külön hangsúlyt helyezve a főisko­lai képzésben pl. a számítástechni­ka elsajátíttatására és alkalmazására. 0 Említette, hogy a műszaki irány­zatokra nagyobb létszámú jelentke­zőt vehetnek fel. Vajon a lehetősé­gek növekedését követi-e a fiatalok érdeklődése is? Hogyan tükröződik majd ez vissza az 1985/88-os tanév­ben? — Éveken keresztül nem volt ki­elégítő az'érdeklődés a műszaki, kü­lönösen á bánya-, a gép- és a kohó- ipari pályák iránt. Most már itt is változás tapasztalható. Az 1984/85-ös is, mint a legvonzóbb szakokra. Eb­ből kifolyólag továbbra is felada­tunk, hogy a népgazdaság fejleszté­se szempontjából fontos szakokra a középiskolák legkiválóbb diákjai je­lentkezzenek, és főiskolai tanulmá­nyaikhoz a lehető legjobb feltétele­ket teremtsünk. A középiskolások ér­deklődésének a műszaki pályák felé terelését, szociális ellátottságukat és kiváló előmenetelüket segíti elő a kell tennie, továbbá azokon a karo­kon, amelyek lránt hagyományosan nagy az érdeklődés, pl. az orvosin* a jogi és a bölcsészkaron. Miniszté­riumunk minden évben pontosan meghatározza, hogy melyik főiskolá­kon, karokon és szakokon, melyik paragrafus, melyik bekezdése értel­mében engedhető el a felvételi vizs­ga. Ezekről az intézkedésekről a kö­zépiskolák igazgatóságát, valamint a fezülőket is, még a jelentkezőlapok beküldése előtt értesítjük. Ezen elő­írások keretében a karok dékánjai maradéktalanul élnek Is a lehetőség­gel. Például ebben a tanévben 1609 fiatal került be a főiskolára felvé­teli nélkül, a bejutottak 13,4 százalé­ka. Az így felvett diákok 81,8 szá­zaléka, vagyis 1316-an műszaki irány­zatú főiskolán tanulnak. Figyelemre­méltó, hogy azok a diákok, akik fel­vételi vizsga nélkül kerültek a főis­kolára, 60 százalékban munkás-pa­raszt családból származnak. Sajnos, a szülők vagy nincsenek teljes mér­tékben tájékoztatva ezekről a lehe­tőségekről, vagy pedig nem értékelik őket kellőképpen. Bánt ugyanis, ha a minisztériumnak olyan fiatalok fel­lebbezésével kell foglalkoznia, akik ha nem arra a főiskolára jelentkez­nek,. ahonnan aztán elutasították őket, más főiskolára felvételi vizsga nélkül is bejutottak volna. Ez pedig gyakori eset. • Mennyire van biztosítva a fel­vételi vizsgák tárgyilagossága ás ano­nimitása? Monnvirs lehet titokban tartani a felvételi vizsgák eredmé­nyeit, a dékán és a rektor döntését. — Ebből a szempontból bevált módszerünk van, kezdve a kérdések összeállításától és titokbantartásátől az írásbeli munkák értékelésének anonimitásáig. Biztosítottuk az írás­beli munkák anonimitását, ami igen A FELVÉTELI VIZSGÁK ELŐTT \ tanévben 9700-an jelentkeztek mű­szaki irányzatú tanulmányokra, vagy­is az előirányzottnál 51,2 százalék­kal többen. Sőt, az előző évhez vi­szonyítva 18 százalékkal nőtt a lá­nyok érdeklődése is e pályák iránt. Az 1985/88-os tanévre 24 000 jelent­kezőből választhatjuk ki a 11 500 jö­vendő főiskolást, mégpedig a követ­kező megoszlásban: 50 százalék mű­szaki, 25 százalék egyetemi, 11 szá­zalék mezőgazdasági, 10 százalék közgazdasági és nem egész egy szá­zalék művészeti irányzat. Örömmel nyugtázom, hogy ismét nőtt az ér­deklődés a műszaki pályák iránt, 64 százalékkal Jelentkeztek ezekre a szakokra többen, mint amennyi fel­vehető. S mivel az olvasókat bizo­nyára érdeklik a konkrét adatok is, felsorolom* hogyan oszlik meg a je­lentkezők aránya az egyes karokon és szakokon. Műszaki főiskolák 164, egyetemek 296, közgazdasági 295,5, mezőgazdasági 238 és művészeti irányzat 630 százalék. A legnagyobb konkurrencia hagyományosan a művé­szeti főiskolákon lesz. A Képzőmű­vészeti Főiskolára csak minden ki­lencedik jelentkezőt vehetik fel, a színművészetire pedig csak minden ötödiket. Az egyetemek karai közül a jogira jelentkeztek a legtöbben: Ko­ménak? Egyetem 595, Safárik Egye­tem 508 százalék. Bölcsészkar: Ko- mensk? Egyetem 505, Safárik Egye­tem 386 százalék. Orvosi kar: Bratis­lava 329, Martin 295, Safárik Egye­tem 259 százalék. A Szlovák Műsza­ki Főiskola karai közül az építésze­tire jelentkeztek a legtöbben, 182 százalék. A Kassai (Kosice) Műsza­ki Főiskola Bányaipari Karára 167, Kohóipari karára pedig 162 százalé­kos a jelentkezés. A Közgazdaság­tudományi Főiskolának arra a kará­ra, amelyen a szolgáltatások és az idegenforgalom ökonomikáját tanít­ják, 440 százalékos a jelentkezés. 0 Mint ahogy az eddig elmondot­takból kitűnik, a műszaki karokra is elég a jelentkező, de a diákok ezeken a karokon továbbra Is bizo­nyos anyagi előnyöket élveznek. Vo­natkozik ez a szociális és az előme­netelt ösztöndíjakra, valamint min­den egyes évfolvam befejezése után 1000 korona egvszeri juttalásban ré­szesülnek. Miért? — Az igaz, hogy az érdeklődés növekedése minőségi javulást vont maga után, mert lehetőség nyílt a válogatásra, de elvitathatatlan az a tény is, hogy a műszaki tanulmányok a legigényesebbek. Ezért szeretnénk, ha annyi kiváló diák jelentkezne ide magasabb szociális és tanulmányi ösztöndíj, amelyeket minden tanév­ben újra megállapítanak, de a diá­koknak egészen tanulmányaik befe­jezéséig folyósítják. A következő tanévben a gép-, a bányaipari és elektrotechnikai, valamint az alkal­mazott mechanika, a fafeldolgozás technológiája irányzat diákjai része­sülnek ebben a kedvezményben, a pe­dagógiai főiskolákon pedig azok a hallgatók, akik az alapiskola alsó ta­gozatán tanítanak majd. 0 Addig azonban, amíg valakiből főiskolás lesz és eljut az ösztöndí­jig, túl kelt esnie a felvételi vizs­gán, ezért engedje' meg, miniszter elvtárs, hogy kérdéseinkkel vissza­térjünk még ehhez a problematiká­hoz. jóllehet a bejutás kritériumait többé-kevésbé ismeri a nyilvánosság, elmondaná a legfontosabbakat? — A felvételi vizsga küldetése az, hogy átfogó képet nyerjünk a je­lentkezőről, és annak alapján dönt­sünk. Ezért valamennyi tényezőt fi­gyelembe vesszük, amelyek által komplex képet kaphatunk a jelentke­zőről, mindenekelőtt a középiskolai tanulmányi eredményeit, az érett­ségi, valamint a felvételi vizs­ga eredményeit, erkölcsi és állam­polgári magatartását, rátermettségét, a választott szak mennyire kapcso­lódik a középiskolai tanulmányaihoz és a pályázó egészségi állapotát. Azok a jelentkezők mentesek a felvételi vizsgától, akik, nemzeti és országos olimpián győzelmet arattak, nemzeti, országos és nemzetközi sportverse­nyeken kimagasló eredményeket ér­tek el, felfedezések, találmányok, ipari mintatervek és újítási javasla­tok szerzői, ha ezek a sikerek kap­csolódnak a választott tanulmányi irányzathoz. A felelős szervek a fel­vételikor nem téveszthetik szem elől a szociális és nemzetiségi tényező­ket sem, hogy a felvett hallgatók összetétele tükrözze társadalmunk szociális és nemzetiségi struktúráját. A felvételizőknek azonban maradék­talanul eleget keik tenniük a többi követelménynek. 0 A karok dékánjai mennyire él­nek azzal a lehetőséggel, hogy a már emtitett esetekben eltekinthetnek a felvételi vizsgától? — A dékánok az SZSZK Oktatás­ügyi Minisztériumának erre vonatko­zó rendelete értelmében elengedhe­tik a felvételi vizsgát, de semmikép­pen sem engedhetik el olyankor, ha a jelentkezőnek tehetségvizsgát is fontos. Titokban tartjuk a kérdése­ket, nem kerülhetnek idő előtt a nyilvánosságra, titokban marad az írásbeli dolgozat szerzőjének és a munka értékelőjének a neve. A szó­belin a vizsgázó kérdést húz. Tesz- szük mindezt a felvételi vizsga lefo­lyásának és értékelésének objektivi­tása végett. Hogy a felvételi vizsga eredményeit és a dékán döntését nem hozzuk nyilvánosságra, erre a ta­pasztalatok kényszeritettek. Vannak olyan szülők, akik különböző kétes Ismeretségek révén próbálják „meg­könnyíteni“ gyermekük bejutását a főiskolára, és „jótevők“ is akadnak mindig. Korábban az eredmények nyilvánosságra hozásával lehetővé vált, hogy ezek a „segíteni akarók“ visszaéljenek a szülők hiszékenysé­gével. Emellett segítségük csupán azon alapult, hogy megtudakolták, kliensüket felvették-e vagy sem, és ezt gyorsan a szülők tudomására hoz­ták, még mielőtt a hivatalos értesí­tés megérkezett volna. Sőt, ezek a „jótevők“ nemegyszer a becsületes emberek szerepében tetszelegtek, mert elutasító válasz esetén vissza­adták a szülőknek a szolgáltatásért juttatott pénzt, persze leszámítva az „elkerülhetetlen kiadások“ összegét. A felvételi ^vizsga eredményéről most csakis a jelentkezőt vagy törvényes képviselőjét értesíti a főiskola. Ez­zel az intézkedéssel a szülőket és a jelentkezőket óvjuk a különféle csa­lókkal szemben. Ha elutasító a vá­lasz, a dékán ennek okét is meg­adja. A felvételizők száma miatt ter­mészetesen lehetetlen részletezni a felvételi vizsga eredményeit, de a di­áknak vagy a szüleinek jogában áll a főiskola dékáni hivatalában érdek­lődni, ehhez természetesen igazol­niuk kell személyazonosságukat. A felvételi vizsgák tárgyilagos értéke­lése végett a vizsgabizottságba a leg­megbízhatóbb, politikailag és szak­mailag legkiválóbb tanárok kerül­nek; az adatok feldolgozásában se­gít a számítógép, a dékáni komisz- szió ülésén pedig részt vesznek a központi felügyelők vagy a minisz­térium más megbízott képviselői, hogy szavatolják az előírások megtartását, a döntések tárgyilagosságát és ha­sonlókat, E. K. SE VELED, SE NÉLKÜLED? Kedves Laci! Amikor megkaptam a leveledet, azonnal el akartam utazni hozzátok. Ügy gondoltam, minél hamarább érkezik a segítség, anná' hamarabb lehet helyrehozni a házasságotokat. Aztán a nagy lelkesedésem kissé alábbhagyott. Helyet adott a csodálkozásnak és az értetlenkedésnek. Hogyan is kezdjem? Nagyon megtisztelő volt, hogy szer­kesztőségünket kerested jel ilyen bizalmas családi ügyben. Nem te vagy az egyetlen, aki hasonlóan cselekszik. Ügy tárod ki magad, úgy írsz magatokról, mintha közeli barátok, de legalábbis jó ismerősök lennénk. Ügy kérsz taná­csot, hogy azt hihetném: mindentudók vagyunk, akik varázs­ütésre megoldunk minden problémát. Négy éve nősültél. Biztos, hogy nagy szerelem volt jelesé­ged és közötted, különben nem vállaltad volna, hogy előbb a szüleihez, majd albérletbe költözzetek. Az albérlet drága, kényelmetlen és bizony szűkén is lehettek, amikor három­éves kislányotok amúgy istenigazában szétpakolja az összes játékát. Már amikor béke és nyugalom van nálatok. Ügy tűnik a leveledből, hogy egyre gyakoribb vendégetek a civakodás, a vita és a veszekedés mindennapos, ami nem derül ki egész világosan, hogy min és miért tör ki. Állandó viharveszély van körülöttetek, amit a lányotok is lát és hall, de nem ért meg. A jeleséged helyzete sem irigylésreméltó. Már harmadik éve van otthon gyermekgondozási segélyen. A négy jal közé bezárva élni, ha még oly nagy is a szerelem, kemény meg­próbáltatás. Azelőtt biztosan éltétek a fiatal szerelmesek szo­kásos életét: mozi, színház, séták, tánc... S egyszer csak jött a házasság, a gyerek, az albérlet és a magány. A jeleséged biztosan lelkiismeretesen és szeretettel foglal­kozik a kislányotokkal. De még így is rengeteg felesleges ide­je marad. Izgatottan vár téged haza, lesi az órát, készíti a vacsorái. Neked nem sürgős! Egész nap dolgoztál, elmégy egy sörre, vagy eldumálod az időt, esetleg túlórázol... Otthon elfő az étel, az örömnek már nyoma sincs. A fele­séged a szemedre hányja, hogy nem jársz haza idejében, te visszaválaszolsz, aztán kirobban a veszekedés. Megvádol, hogy nőd van, te elkeseredetten védekezel. Zeng a szoba, felsír az alvó gyerek, és megint veszekedéssel fejeződött be a nap. Biztos, hogy alaptalanul gyanúsítgat? Nem lehet, hogy csu­pán hiúságból, egyszer-kétszer ostoba tréfának szánva, tápot adtál a féltékenységének? A négy fal közé zártan a legkisebb célzásnak is felsokszorozott visszhangja támad. Azt mondják, a házasság próbája az ötödik év, meg azt is, hogy egy gyerek a legtartósabb kapocs két ember között. Négy éve éltek együtt és a kislányotok, úgy tűnik, nem bizonyul olyan kohéziós erőnek, ami egy életre összefogna benneteket. A gyerek elvesztésének gondolata adta kezedbe a tollat és ugyanennyire kétségbe vagy esve a feleséged elhidegülése miatt is. Ezek a gondolatok bizonyosan éppenúgy bántják őt is, csak te ezt nemigen veszed észre, hiszen állandóan az a célod, hogy vitáitokban te maradj a győztes. Tudod, hogy nincs igazad, de nem hagyhatod magadat, mert akkor oda a férfibecsület. Amikor a leveled olvasása közben idáig jutottam, akkor kezdtem el először gondolkodni azon, hogy érdemes-e megke­resni benneteket. Ha ti nem ültetek le soha egymással szem­ben, akár úgy rs, mint barátok — mert a jó házastársak sok­szor a legjobb barátai is egymásnak —, akár úgy, mint két józanul gondolkodó családos ember, és nem tisztáztátok, hogy mi bajotok van egymással, a közös életetekkel, akkor én, az idegen, a kívülálló, mit is mondhatnék? játsszunk el a gondolattal: megtáviratozom, hogy ekkor és ekkor érkezem, és felülök a gyorsvonatra ... A feleséged haragosan veszi tudomásul, hogy te kitere­getted a magánéleteteket egy kívülállónak. De aztán meg­egyeztek, hogy igyekeztek higgadtak lenni, amíg én ott va­gyok. A gyereket elviszitek a nagyszülőkhöz, hogy ,,zavarta­lan" legyen a beszélgetés. Aztán a kávé mellett akadozva elmondjátok, hogy miért van ez a se veled, se nélküled vi­szony közöttetek. Aztán kikísérnétek a kapuig, majd amikor eltűntem a látha­tárról, jól összevesznétek azon, hogy ki mit mondott. Es lehet, hogy minden maradna a régiben. Hiszen ha olyan egyszerű lenne a házasság, mint az egy­szeregy, akkor senki nem válna el és mindenki boldogan élne, míg meg nem halna. Ilyen azonban csak a mesében van. Igazság szerint te sem vagy tisztában magaddal. Veszekszel a feleségeddel, nem győ­ződ meg arról, hogy a féltékenysége alaptalan, mindenért öt hibáztatod, de csak ezért, mert ő meg téged. Ennek ellenére szeretitek egymást.. Furcsa szerelem az ilyen, ami lassan fel- őrli mindkettőtök lelki tartalékát. így folytatva valóban el fogtok válni. Es abban tökéletesen igazad van: a gyereketek keservesen meg fogja szenvedni azt, hogy az apukáját vagy az anyukáját — csupán nyakas-makacs, gyerekes viselkedésük miatt — veszíti el. Nem tudom, próbálkoztatok-e ti magatok valamilyen megol­dással, de gyanítom, hogy túlságosan bele vagytok bonyolód­va a személyes sérelmeitekbe és nem érdekel benneteket az, hogy hogyan is tovább. Előfordulhat még az is, hogy a feleséged is írt egy levelet valamelyik másik szerkesztőségnek, s ott ő kért gyors beavat­kozást. Hiszen minden bizonnyal szeret, különben nem lenne minden ok nélkül is féltékeny. Ügyetek csakis és kizárólag kettőtökre tartozik. A levelet nem nekünk kellett volna címezni, hanem a feleségednek adni. Hadd olvassa, hiszen rólatok szól. Ne haragudj, hogy nem kerestelek fel személyesen. Minden­esetre zárszóként volna egy tanácsom. Nem a saját gondola­tom, még a szüleimtől hallottam, akik legendásan jó házas­ságban éltek sok-sok évig. Egy dolgot nem szabad a házas- társaknak: haraggal befejezni a napot! Ha egy-két szál gyo­mot kihúzgálunk, nem burjánztk el. De ha elburjánzott, szinte kiirthatatlan. Es milyen kár az elsz&lló időért! Kérlek, értesíts, hogy mi történik veletek: üdvözöl: Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents