Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-28 / 22. szám
új ifjúság 6 i A lecke tel van adva Dunaszerdahely (Dunajská Streda) az első járási spartakiád lebonyolításával jól feladta a leckét. Most a további járásokon a sor, hogy bizonyítsák: semmivel sem maradnak alul a Csallóközzel szemben. A hét végén többek között Rozsnyón (Ro2- flava), Galántán, Komáromban (Komárno), Banská Bystrlcában, Zvolenban, Trebiáov- ban mutatkoztak be a gyakorlatozók. Legközelebb pedig Érsekújváron (Nővé Zám- ky), Nitrán, Topol'íariyban, Losoncon (Lu- cenec), Nagykürtösön (Vel'ky Krtís) lesz bemutató. Június 9-ig, amíg Szlovákiában lezajlik az utolsó járási bemutató Is, közel negyedmillió gyakorlatozó lép fel. S ha már a statisztikánál tartunk, hadd mondjuk el, hogy Szlovákiában összesen 277 ezren készültek a spartakiádra. Harmincezerrel többen, mint öt évvel ezelőtt. Jólesik megállapítani, hogy a gyakorlatozok túlnyomó része a bemutatók, után is folytatja a rendszeres gyakorlást. Már csak ezért is érdemes megrendezni a spaítakiá- dot, mert mozgésszeretetre nevel. Látványossága mellett ez sem lebecsülendő tény. Örömmel kell megállapítani azt is, hogy a spartakiád előtti hangulatban nagy gondot fordítottak a stadionok csinosítására. Szocialista testnevelésünk e látványos seregszemléje tehát méltó megünneplése volt egyúttal hazánk felszabadítása 40. évfordulójának. Kép és szöveg: Palágyi Lajos iUUTUNK PRÁGÁBA I Tornaórán, gyakorlás közben leptem meg őket. Csak ámultam és csodáltam szorgalmukat, kitartásukat. A lányok ugyanis tízszer, húszszor ..., ötvenszer is átismételtek egy-egy hibásnak vélt mozdulatot. A negyvenöt perc leteltével aztán körülvették oktatójukat, s csak úgy záporoztak fe-- . lé a kérdések. — Tanár néni, ugye, ma már ügyesebben mozogtunk, mint tegnap vagy tegnapelőtt? Tessék mondani, hol rontottunk a legtöbbet? Ugye, nem vallunk szégyent a körzeti bemutatón? Vlasta Stulajterová tanárnő pedig nem fukarkodott a dicsérő szavakkal. — Remek, gyerekek — biztatta sparta- kiádázó védenceit —, csak így tovább, és akkor nem hoztok szégyent az iskolára. A lányok körülvettek és magyarázták: — Titkon megfogadtuk, ha kell, „különórákat“ is vállalunk, de hibátlanra csiszoljuk gyakorlatunkat. S egytől-egyik váltig ígérték: — Eljutunk Prágába, az országos seregszemlére. Ök harminchatan, a nagykürtösi (Veik? Krtíá) gimnázium másodikos és harmadikos diákjai bíznak önmagukban. Vlasta Stulaj- Lajterová és OTga Öuricová szakoktatók időt, fáradtságot nem ismerve foglalkoznak a lelkes csapattal. Vlasta Stulajterová tanárnő rövid „helyzetjelentést“ is adott. — Kis iskola a miénk, nincs kétszáz I tanulónk sem, így alig válogathattunk az egyes osztályok diákjai közül. Marta Bo- báTová, Katka Elsingerová, Agnesa Befto- viöová, Agáta Galusová és a többiek szívvel- lélekkel edzenek. Hetente kétszer, két-két órányi idő áll a rendelkezésünkre az egyes mozdulatok, elemek elsajátításához. — Ha figyelembe vesszük, hogy tanulóink néhány kivételtől eltekintve vidékiek, s kollégium híján naponta ingáznak Nagykürtös és szülőfalujuk között, a teljesítményük minden elismerést megérdemel. A helyi, városi bemutatón nagy sikert arattak. ZOLCZER LÄSZLÖ A szerző felvétele í TIBOR, aki megtartotta a szavat „Jó érzés, hogy megtartottam a szavamat: Vítézslav Máchának. a válogatott edzőjének megígértem, hogy három évig Ost- ravában élek és edzek, s ezalatt megpróbáljuk a legmagasabb nemzetközi szintet elérni. A mostani feleségemnek viszont azt ígértem, hogy a bizonyos három esztendő után végleg visszatérek Komáromba (Komárno). Így is történt. A múlt év augusztusától ismét otthon edzem, mivel a Slávia sportegyesület lehetővé teszi, hogy továbbra is eleget tegyek élsportolói kötelezettségeimnek. Minden vágyam, hogy egyszer egy világversenyről éremmel térjek haza. Lipcsében nem sikerült — vagy majdnem sikerült. Felfogás kérdése. Augusztusban Oslóban lesz az idei világbajnokság, megpróbálom ott pótolni.“ A halk szavú, szorgalmas és kitartó, huszonöt esztendős Jankovics Tibor a tavalyi jönköpingi kontinensbajnokságon az 52 kgLIPCSEI NOTESZLAPOK Az NDK lassan már egymilliós, méltán híres vásárvárosa esűttal birkózólázban égett. Mindkét fogásnem itt tartotta az 1985-ös kontinensbajnokságot. Az óriási területit kiáliítópavilonok közül a hetes számú vásárcsarnok volt az, amelyet külön e célra alakítottak 8t.~A három, élénk színekben pompázó szőnyeget négyezer érdeklődd számára épített nézőtér vette körül. A lelátók meg is teltek, főleg a döntők napján Tudvalévő, hogy mindkét fogásnemben tíz-tíz súlycsoportban küzdenek a résztvevők az érmekért és a helyezésekért, így hnszonöt ország csaknem kétszázötven birkózója lépett a szőnyegre; Természetesen rengeteg feljegyzésreméltó momentum, pillanatkép akadt. Mi azért szőkébb szemszögből is figyeltük a történéseket, így mostani „noteszlapjainkon“ két, kuriózum mellett a Déi-Szjovákia-szerte méltán népszerű és sikeres sportág két, «olvasóink számára is bizonyára már Ismerős egyéniségével is foglalkozunk. os súlycsoportban elért negyedik helyével a kötöttfogású csehszlovák válogatott legsikeresebb embere lett. Ugyanezt a helyezést ismételte meg most az NDK-ban, jobban nála csupán Dusán Masár, a Dukla Trencín versenyzője szerepelt, aki bronzérmet szerzett a százkilósok között. JÖZSIKA, AKI HAZAVAGYIK Hasonló utakat jár be a Csallóköz másik nagy birkózótehetsége, a Tibornál két évvel fiatalabb dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) íjchwendtner József, akit serdülőkora óta \piindenki csak Józsikának hív. Bár 1983-barva szabadfogás 57 kg-os súlycsoportjában Los Angelesben a Dukla Tren- öín tagjaként ifjúsági világbajnoki címet szerzett és tényleges katonaidejének letöltése után is a Duklában maradt, erősen hazavágyódik Szerdahelyre. Úgy érzi, a meg-“ szokott otthoni környezetben tudna igazán jól felkészülni sportpályafutásának további nagy feladataira. Olyannyira, hogy a mostani EB előtt saját kérésére és a birkózószövetség jóváhagyásával ismét író Ferenc készítette őt fel. Első edzője, aki felnevelte. Iránta rendületlen józsika bizalma. qVmN'z '' ■ ; < .i . <w ■ (ankovics Tibor ((óbbról) támadásban. %?£&K k fcjfeKORDBÉ-. Minden idők legsikeresebb birkózói: arany- . érem 1. Alekszandr Medyegjy.,. (Szpvjáturifó j, | 13 2. Ivar Johansson (Svédország) 12 3. Nyikolaj Balbosin (Szovjetunió) 12 4. Kustaa Pihljamaki (Finnország) 11 5. Valerij Rezancev (Szovjetunió) 10 A táblázatban feltüntetett aranyérmek száma valamennyi világversenyen, tehát az olimpiai játékokon, világ- és Európa-bajnok- ságokon elért első helyek összesítését jelzi. Az „öt nagy“ közül a két skandináv még a második világháború előtti Időszakban versenyzett (Pihljamäki aranyainak az ad külön értéket, hogy ő, a többiektől eltérően, mindkét fogásnemben aratta sikereit), míg a három szovjet bajnok közül Med- vegy főleg a hatvanas, két utóda a hetvenes évek derekán volt a csúcson. Jellemző, hogy a három legmagasabb súlycsoport királyai voltak ők: Rezancev főleg a 90, Balbosin a 100 kilóban, Medvegy pedig a nehézsúlyban jeleskedett. Minden idők legsikeresebbje. Alekszandr Medvegy három olimpián, hét világ- és három Európa-bajnokságon „gyűjtötte be“ a- ranyait. A szimpatikus, csaknem két méter magas, de ma is karcsú, szemmelláthatólag ,jó kondícióban lévő Szása természetesen Lipcsében sem hiányozhatott... Mindenki csak így hívja, bár „civilben“ a minszki egyetem köztiszteletben álló negyvenhét esztendős docense. De hát a szőnyeg tájékán, a- hbl versenyzői pályafutásának befejezése óta a bírók fehér öltözékében működik közre. keresztnevén szólítja fiatal és idősebb egyaránt. A régi birkózószurkalók meg nosztalgikusan sóhajtoznak, mondván, azok voltak a szép idők, amikor még ő birkózott. Egy kis edzés után talán még most is „odacsapná“ a világ legjobbjainak tartott maiakat... Sok nevezetes győzelme közül a legtöbben arra a kuriózumszámba menőre emlékeznek, amikor a müncheni 1972-es olimpián hátraesve áthajította magán, majd két vállra fektette a kétszázkilogrammos amerikai Tayiort (ő maga akkor alig volt több száznál...) És zúg a taps, akárhányszor csak a bírókat is bemutató megnyitó ceremóniák alkalmával felhangzik a neve. Soha egyetlen mai versenyző sem érdemel ki annyi ünneplést. mint Medvegy. A sors furcsa fintora, hogy ez az óriási sportoló és intelligens, jóravaló ember birkózóbíróként — minden tisztelet ellenére — nem a legkiválóbbak közül való. Nemzetközi minősítése van, szerepeltetik is a döntőkben, csak nem minden ítéletével értenek egyet , az őt figyelő kollégái. Irigységből talán? Aligha csupán. Inkább az ő esetében is a régi szabály érvényesül: a kitűnő sportolóból nem minden esetben lesz egyaránt kitűnő edző. És úgy látszik — bíró sem... Sportsikereinek értéke azért cseppet sem csökken. SUSANNE, AKI SZINTEN BIRKÓZIK Thure Petersson, a svéd birkózó-szakírók „nagy öregje“ hívta fel rá akaratán kívül a figyelmet azzal, hogy a sportos megjelenésű ifjú hölgy a sajtópáholyban néha-néha mellé telepedett. — Ű is birkózó — mutatta be a lányt kérdő pillantásunkra magvas tömörséggel Thure. S igazat mondott. A Nemzetközi Birkózószövetség, a FILA tavaly ismerte el hivatalosan is a férfiakéval ugyanazon szabályok szerint folyó női sportbirkózást. Ennek egyik képviselője a huszonnégy esztendős Susanne Sandin, a- kivel ezek után rövid interjút is készítettünk. Tartalmának lényegét néhány sorba lehet sűríteni: Stockholmban él, a svéd birkózószövetség tisztviselője. Azelőtt évek óta röplabdázott és kosárlabdázott. Tavaly novemberben járt először női birkózók edzésén, s azóta heti két-három alkalommal továbbra is bejár. Nem talál semmi kivetnivalót abban, hogy a gyengébb nem e kemény, harcias sportágnak hódol. Nagyon jó testedzésnek tartja és nagy jövőt jósol neki. Szavait egyelőre enyhe fenntartásokkal fogadtuk, bár nagyon meggyőzően hangzottak. Nem csoda, mi férfiak e tekintetben eléggé konzervatívak vagyunk. Bár: egynéhány éve még női futballistát, vízilabdást, öttusázót vagy maratoni futót sem igen tudtunk elképzelni... MAJOR LAJOS A szerző felvételei Susanne Sandin, a birkózó svéd lány. író Ferenc és Schwendtner József az ünnepélyes eredményhirdetés után, kissé fáradtan és gondterhelten. Azért az ötödik hely sem lebecsülendői V