Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-28 / 22. szám
új ifjúság 3 Az első méterek Váradi Laci film- kamerájában Az expedíció tagjai Bratislavában JÓ UTAT, SOK ÉLMÉNYT! Izgatottan tipegtünk a rusovcei határállomáson, várva magyarországi testvérlapunk, a Világ Ifjúsága fesztiválexpedícióját. Izgatottan, mert tudtuk, hogy a múló percekkel egyre rövidebb lesz a megszabott bra- tislavai tartózkodásuk ideje, ezenkívül amiatt is aggódtunk, hogy a hatalmas csokor fehér orgona, amely- lyel vendégeinket vártuk, minden pillanattal veszít üdeségéből. Tizenegy óra tájt aztán feltűnt az expedíció autóbusza. Valamennyi utasa derűs, jókedvű volt, hiszen a rájuk váró hatezer kilométeres útnak csak az elején jártak; fővárosunk, Bratislava volt az első külföldi megállójuk. Az expedíciót a Világ Ifjúságának szerkesztősége kezdeményezte. Fesztiválvetélkedőjük három győztese vesz részt az expedícióban, ezenkívül az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda képviselője, a Magyar Televízió ifjúsági adásának négytagú stábja és a Világ Ifjúsága szerkesztője. Ötjük célja megismerkedni néhány fesztiválváros — Prága, Berlin, Varsó, Moszkva — fiataljaival, az előző fesztiválok jelentősebb színhelyeivel, találkozni néhány résztvevővel. Bratislava nem fesztiválváros, de a Komensky Egyetem Bölcsészkara egyik kis helyiségében a második emeleten aznap rövid ideig fesztiváli hangulat uralkodott. Ernest Sykora professzor éppen vizsgáztatott, de megszakította munkáját, hogy találkozhasson a fesztivál expedíciójával. Beszélt az első, prágai VIT szervezési hátteréről, kiemelte, hogy az akkori szerény körülmények között tulajdonképpen a fiatalok lelkesedése hozta a világ demokratikus és békeszerető ifjúságát Prágába. — A lányok éjt nappallá téve varrtak, a jó ég tudja, honnan kerítették elő a szebbnél szebb tarka anyagokat. De a külsőségeknél is sokkal fontosabbnak tartottuk, hogy a világon béke volt, nyugodtan, bátran szárnyalhatott a vidám ének, rophattuk a táncot, nem kellett félnünk semmitől sem. És ez érezhető volt mindenütt, sőt még a második VIT-en is, amelyre Budapesten került sor, mert hiszen még ott is olyan fiatalok vettek részt, akik átélték a háborút. Kérdések és válaszok röpködtek a levegőben, közben berregett a kamera, kattogtak a fényképezőgépek, Sykora professzor még dedikálta az ifjúsági mozgalomról írt egyik könyvét. Jó lett volna még beszélgetni, de sajnos az idő sürgetett, a profesz- szort várták a diákjai, az expedíciót pedig az út Prágába. Még egy röpke találkozó következett a Smena napilap főszerkesztőjével, Helmut Váchával, aki nemcsak a lap fesztiváli publicisztikájáról, hanem a szlovák fiatalok fesztivál előtti munkakezdeményezéseiről is tájékoztatta a vendégeket. A találkozó aktualitását növelte a Smena külpolitikai rovata szerkesztőiének beszámolója a Mladá Boles- lav-i nemzetközi ifjúsági és diákkonferenciáról. Mi, a Smena és az Oj Ifjúság riporterei idő hiányában útközben, tehát míg vártunk az útkereszteződésen a zöldre, vagy a lépcsőket róva, ismerkedtünk az expedíció tagjaival — dolgoztunk. Vargha Kati egy Tisza menti kisvárosból, Csongrádból jött, másodikos gimnazista. — Szeretem a Világ Ifjúsága lapot és szeretek rejtvényt fejteni. Találkozás Ernest Sykora professzorral Ennyi persze nem lett volna elég ahhoz, hogy bejussak az expedícióba. Nagyon sok történelmi adatnak kellett utánajárnom, áttanulmányoznom, de megérte volna akkor Is, ha nem nyerek, mert hiszen nagyon sok ismerettel gazdagodtam. De így még jobb. Kevés fiatalnak van lehetősége tizenhat évesen részt venni ilyen attraktív külföldi úton. Még a kezdet kezdetén vagyunk, de már most tudom, hogy míg élek, nem felejtem el azt a húsz napot. s Váradi László, az expedíció további tagja harminckét éves, az Ipari Minisztérium főelőadója. Villamos üzemmérnöki diplomája van, de műnké ia mellett most újra egyetemi hallgató — Szeretek tanulni, tudásomat állandóan gyarapítani. Ezért is izgat a rejtvény-fejtés, a versenyzés. A Világ Ifjúsága által kiírt versenyhez alapos felkészülésre, tanulásra volt szükség. Már korábban, a 73-as berlini, majd az azt követő havannai VIT tiszteletére kiírt versenyekre is beneveztem, sajnos altkor nem kedvezett a szerencse. Most azonban még alaposabban készültem. Rengeteg élménybeszámolót olvastam el a korábbi VIT-ek t örténetéről, nagyon sok könyvet, lexikont fellapoztam. Sikerült bekerülnöm a legjobb harminc közé. Mi, harmincán aztán még egy utolsó vetélkedőn mértük össze tudásunkat. Nagy volt a tét, hiszen a három legjobb részt vehet a VIT- expedícióban. Szeretek utazni, így csábított a díj. Beleadtam mindent. Mondanom sem kell, nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy egyike vagyok a három nyertesnek, hogy részt veszek a moszkvai VIT- en. Egyébként az útvonal négy országa közül az NDK-ban, Lengyelországban és a Szovjetunióban már jártam, épp Csehszlovákiában nem voltam még. Most legalább módom lesz egy kicsit körülnézni Bratislavában és Prágában is. Útközben filmezek, s hazatérve, majd élménybeszámolót tartok. Remélhetőleg eseményekben, élményekben nagyon gazdagot. Jó utat Kati, Laci, Dénes és többiek, jó utat a Péntek esti randevú szerkesztőinek! Sok-sok élményt, emlékezetes találkozót kívánunk a fesztiválexpedíció valamennyi tagjának. ZÄCSEK ERZSÉBET ZOLCZER JÄNOS ■ i. n i .... Nem a győzelem a fontos az olyan vetélkedőn, versenyen, ahol a versenyzők tudatosítják: játékról, hasznos és amellett értelmüket gyarapító szórakoztató játékról van szó. Ilyen jellegű játék a diákok tudományos tevékenysége, szakköri munkája és minden, amellyel saját tehetségüket kamatoztatják, iskolájukat képviselik. Nem a győzelem a fontos, habár az sem mellékes; jő a legjobbak közé tartozni. Riportereink olyan diákokat kerestek fel, akikre tanulótársaik, iskolájuk büszke. Valamennyien elismerték, hogy tanáraik segítsége, irányítása nélkül tizenévesen nem tudnák, mi a siker, mit jelent késő éjszaka holtfáradtan, de elégedetten az ágyba zuhanni. NEM A'GYŐZELEM 2x2 mindig 4 A Komáromi (Komárno) Ipari Szakközép- Iskola diákjai nemcsak az ország egyetemein, főiskoláin öregbítik az Ipari hírnevét, hanem a különböző olimpiákon, matematikai és egyéb versenyeken, pályázatokon is. És ezek között a diákok, is jeleskednek Oláh György matematikus tanítványai. A tapasztalt, sok gyakorlattal rendelkező pedagógus tanított alapfokon, gimnáziumban, főiskolán. Hét évvel ezelőtt az Ipari szakközépiskolába került, s azóta a különböző matematikai kiadványokban, a Rozhledyben, az olimpiák példatárában, a Középiskolai Matematikai Lapokban, közismert nevén KÖMAL-ban hosszan sorolják tanítványainak nevét. Ezért tőle érdeklődünk, van-e jelenleg is egy-két jó matematikus az iskolában. S mint megtudjuk, van, akik közül is különös szeretettel említi a másodikos Ledneczky Gábor nevét. Jól megtermett, daliás fiút képzelek magam elé, s ehelyett madárcsontú, törékeny, szerény fiúval fogok kezet. Amikor mondanivalója fontosabb részéhez érkezik, kicsit felkapja a fejét, a szeme vibrál. Szeret dolgozni, sportolni, de tanulni is. Az utóbbinak hétközben naponta két-három órát szentel, s amikor végez a napi feladatokkal, leül a matematikapéldák mellé, és hosszan számol. Különösen az algebrát kedveli. Dióspatonyból (Orechová Potöü) származik. Szülei pedagógusok. — Hogyan készülsz a középiskolások tudományos vetélkedőjére? — Tizennégy példát választottam. Azért ennyit, mert ez a szerencsés és kedvelt számom. Ebből tizenhárom a Középiskolai Matematikai Lapokból való, egy pedig a nitrai levelezőszeminárium anyagából. Zömében mértani feladatok, mert én inkább a mértanhoz vonzódom. Számomra ezek a szép, izgalmas példák, valahogy szemléletesebbek, jobban el tudom őket képzelni... Ürülök, hogy olyan iskolába kerültem, a- hol ennyit foglalkozhatom a matematikával. Az iskola építészeti szakára járok, és néha még más órák alatt is a példákon jár az eszem. Egyszerűen eszembe jut valami, és ilyenkor rögtön lejegyzem valahova a gondolataimat, utána pedig délután vagy este megpróbálom kiszámítani, megoldani... Viszont megtörtént már az is, hogy látni sem akartam a számokat. — De később aztán csak megjön a kedved? — Ha megkapjuk például valamelyik folyóiratot, rögtön a példáknál nyitom ki, és ilyenkor legszívesebben elbújnék valahová és csak számolnék. — Egyedül? — Van úgy, hogy egyedül, de többen is vagyunk ilyenek a körben. Megbeszéljük a feladatokat. Gábor aztán elmagyarázza, Ijogy egy-egy példának rendszerint több megoldása is van, és így a körből mindenki arra törekszik, hogy más és más, eredetibbnél eredetibb gondolatot vigyen bele a megoldásba. — De hogyan? — kérdem én, a laikus. — Hát kétszer kettő nem mindig négy? — A kétszer kettő matematikailag mindig négy, az igaz, de a bonyolultabb példáknál ez már nem ilyen egyszerű. A végeredményhez számtalan út vezet. Mi pedig arra törekszünk, hogy ki-ki egyéni elképzelése alapján jusson el hozzá — mondja. s rá kell hogy hagyjam, hiszen bár még csak másodikos, azok közül való, a- kik sokkalta többet tudnak matematikából, mint egy átlagember. Pioníroknak készült Végh Norbert a rimaszombati gimnázium negyedikes diákja érdekes kategóriában versenyzett, amelynek elnevezése: „Az elmélet és gyakorlat a SZISZ és Pionírszervezete életében“. Viszont munkája akár a A FONTOS fizika ,akár a segédeszközök témakörébe is tartozhatna. Norbert egy elmés kis berendezést mutatott be, amely kimutatja az e ektromos töltést. Nemcsak a súrlódás által energiával feltöltött vonalzó közelítésére reagál a műszer, hanem tökéletesített változatban lehet villámok vagy napkitörések érzékelője, működhet egy sötét folyosó világítókapcsolójaként, s mivel egyszerű, az elektrotechnika iránt érdeklődők első konstrukciós műszere is lehet, vagy jelezheti a mágneses erővonalak térbeli elhelyezkedését. Hogy mi köze ennek a SZISZ-hez és a pionírszervezethez,- azt a verseny után Norberttól tudtam meg. Norbert már negyedik éve foglalkozik a pionírokkal, jelenleg a hetedikesek pionírvezetője. A „Lángok és utak“ mozgalomban több feladatot is teljesíteni kell. Ezek e- gyike a tudományos alkotó tevékenység, a- melyet Norbert a nyilvánosság előtt teljesített. A berendezés elkészítését főleg a pionírvezetőknek ajánlja, de hasznát látják az ifjú technikusok állomásain működő elektrotechnikai szakkörök is, valamint azok, akik az „Ifjú elektrotechnikus“ rátermett- ségi jelvényre pályáznak. Norbert munkájával az első helyen végzett a járási vetélkedőn. Előadás a lúdtalpról Mátyás Mária, a Losonci (Luóenec) Pedagógiai Szakközépiskola harmadikos diák. ja már nem volt Ismeretlen számomra, hiszen a közelmúltban a Kazinczy-napokon is sikeresen szerepelt. „A bokasüllyedés problémája az iskoláskor előtt“ címmel tartotta előadását. Ebből megtudtuk, hogy segítőtársaival, Molnár Beátával és Balázs Andreával felmérést végeztek a füleki (Fl- lakovo) óvodában, és a kicsik csoportjában fedezték fel a legtöbb lúdtalpas gyereket. Munkájában a lúdtalp megelőzésével és gyógyításával foglalkozott. Ne viseljen a gyerek szoros cipőt, legideálisabb a két centiméteres sarok, és fontos a láb higiéniája. S ha már valaki bokasüllyedésben szenved, rendszeresen tornásszon — ehhez gyakorlatokat is javallottak a lányok —, járjon sokat mezítláb, tartózkodjék minél többet a szabadban, a felesleges kilóktól pedig meg kell szabadulni. Marika munkájában hasznos tanácsokkal szolgált a szülőknek, az óvónőknek pedig új elemek bevezetését javasolta az oktatásba. A járási vetélkedőn „csupán“ a harmadik helyen végzett, ennek ellenére örömmel újságolta: — Elégedett vagyok, mert munkámat szlovák nyelven adtam elő, és a bíráló bizottság elismerésben részesített. Jövőre újból megpróbálom.
