Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-21 / 21. szám
BIZTOS SZEMMEL A VOLÁNNÁL Sok autóvezető „vakon hisz a szemének“: nem veszi észre, hogy korosodásával egyre romlik a látása. Megdöbbentő adatok figyelmeztetnek: rengetegen vezetnek — kivált sötétedés után — úgyszólván találomra. Idejekorán felismerni a látásélesség csökkenését: minden autósnak önmaga és embertársai iránti kötelessége. Az eszközök-mű- szerek ehhez már rendelkezésre állnak. Hány autóvezetőnek hibás a látása? Tekintélyes szakértők szerint megdöbbentően nagy számokkal kellene válaszolni erre a kérdésre világszerte, ha akadnának vállalkozó szellemű — és kellő számú munkatárssal dolgozó — kutatók az egyes országokban, akik megkísérelnék, hogy tisztán lássanak. Átfogó vizsgálatokat eddig csak a Német Szövetségi Köztársaság egyes tartományaiban végeztek. A felmérések valóban riasztó adatokat eredményeztek. Az NSZK-ban legalább 400 ezer olyan ember vezet autót, akinek nem elég éles a látása — állapították meg. A nem tökéletes látású autóvezetők száma minden valószínűség szerint többszöröse ennek a 400 ezernek. Hivatásos gépkocsivezetők, akiknek a látása a legutóbbi szemorvosi ellenőrzésük óta eltelt egy év alatt romlott, lényegesen több baleset okozói, mint normális látású kollégáik. Amiatt, hogy látása éppen a legutóbbi orvosi vizsgálat óta eltelt egy év a- latt romlik meg, rengeteg autóvezető nehezen kiszámítható kockázattal vesz részt a közlekedésben. Jellegzetes eset: a halálos gázolás miatt bíróság előtt álló 64 éves vezető azt vallja, hogy az asszonyt, aki az éjszakai utcán átment előtte, egyáltalán nem látta. A tanúk vallomásai megdöbbentőek: az egyik szerint a teljesen üres úttesten a gázoló egyenesen nekihajtott az áldozatnak. A bíró sem hisz a vádlottnak: miért ne látta volna az éjszaka is jól megvilágított utcán az áthaladó gyalogost? A rejtélyt a felkért szakértő. a közeli nagyváros egyetemi szemklinikájának professzora oldja meg, egyértelműen leszögezve: a vádlott valóban nem vehette észre áldozatát, mert az úttesten áthaladó gyalogos egyszerűen „hiányzott“ a Iá tómeze jébő l;ennek az észlelésképtelenségnek pedig az volt az oka, hogy egy korábban elszenvedett recehártya-gyulladás hegeket hagyott a retinán, olyan mikroforra- dásokat, amelyek miatt úgyszólván lyukak keletkeztek a látómezőben. A szaktekintélyek a látáskárosodás leggyakoribb okának a szem fénytörés-mutatójának romlását és a szürkehályogot tartják. A tübingeni szemklinika munkatársai szerint a fénytörésmutató kedvezőtlen módosulása a szemet rosszul -beállított kamerává változtatja: a recehártya a szem optikai rendszerének nem a gyújtópontjában van már, s a rendszer által létrehozott kép elmosódik. Ez a fajta szemhiba fiatal emberek esetében rövid- vagy távollátásban nyilvánul meg (18 és 44 éves életkor között). A 30-nál fiatalabb emberek fénytörésmutatóit szemüveggel vagy kontaktlencsével tökéletesen lehet korrigálni (helyreállítani vagy javítani), a 65-80 évesek esetében azonban a lencsék már nem segítenek: jogosítványmegújító vizsgálataik során ők már szemüveggel, kontaktlencsével sem felelnek meg a látásélesség-követelményeknek. A látásélesség helyreállítását az életkor döntően akadályozza: az öregedéssel járó látászavarok az 55 évnél idősebbeknél sokszorta gyakoribbak, mint a hályog vagy recehártya-degeneráció okozta károsodások. Hiába vastagodik — a hagyma rétegeződésé- nek módjára — a szemlencse, ez az önhelyreállító folyamat nem elégséges, mert a lencse rétegei — belülről kifelé — éppen az életkortól sorra kiszáradnak, s e- miatt a megvastagodó lencseszövet egyre kevesebb fényt enged át: a vastag lencsén beeső fény erősebben szóródva rontja a látást, főként a térérzékelést — az idős autóvezetők ezért okoznak sok ütközéses balesetet. A sötétedés még fokozza is a látásgyön- geséget: a látáshibás emberek éjjel tízszer rosszabbul látnak, mint nappal, ami annál is veszélyesebb, mert a sötétség és a köd még a jó szemű emberek látóképességét is kedvezőtlenül befolyásolja. A gondoknak ezzel még nincs vége. Fiatal autóvezetők esetében, akik már tíz éve ülnek a volánnál, szigorúbb látásvizsgálat közben meglepően sokszor derül ki, hogy látásélességük egyáltalán nem felel meg a jogosítvány birtoklásához szükséges- feltételeknek. „Észre sem vettem, hogy romlott volna a látásom!“ — mentegetőznek. Az orvos sem vette volna ésgre a bajt, ha megelégszik azzal, hogy a fiatal vezető — akár szemüveggel, kontaktlencsével is — remekül elolvassa a táblán a kisebbedő betűket, vagy a látásvizsgáló műszerben sorakozó számokat. Amint azonban a vizsgált személy egy másik készülékhez ül, amellyel azt lehet ellenőrizni, hogyan lát sötétben, illetve elvakul-e a szembejövő autó reflektorától, egyszerre kiderül, hogy a páciens — miután hozzászokott a műszeren belüli sötétséghez, s azt kell mondania, merre mutat a fekete emberfej orra a világos háttér előtt — egyszerre csődöt mond: semmit sem lát, csak „négereket a fekete a- lagútban“, vagyis szürkületi (farkas-) vaksága van. Meglepően sok az ilyen eset. Érdemes tehát mindenkinek alaposabban is ellenőriztetnie a látását. Embere válogatja ugyan, kinél mennyire gyors a romlás, de 40 év fölött számolni kell vele (dnoha nincs minden húszévesnek sem sasszeme, és nem minden 70 éves ember szenved farkasvakságban). Minél idősebb valaki, annál rohamosabban csökkenhet a látásélessége. A megvizsgált 65 év fölötti korúak közül minden három emberből kettő nem felelt meg a nappali látásélesség követelményminimumának (egyéb látásfunkciók romlásáról nem is szólva), noha minden ötük közül négy magabiztosan állította, hogy úgy érzi, remekül lát. A legtöbb közlekedési, szakértő egyetért abban, hogy éjjel a volánnál ülők szinte kivétel nélkül jobban rálépnek a gázpedálra, mint nappal. Ha mármost egy 1,25 látás- élességű (az átlagérték 1.0) autóvezető Is —■ nappal, 100 km/6rás sebességgel haladva —- csak akkor képes kivédeni valamilyen akadályt, ha legalább száz méter távolságból észleli, akkor ugyanez az ember éjjel, reflektorának fényénél ugyanezt az akadályt csak 25 méterrőllátja meg vagyis csak akkor képes idejében megállni, ha kocsijának a sebessége nem nagyobb 50 km/ó-nál. S vajon mi az eredménye ugyanennek a számolgatásnak, ha egy rosszul látó vezetőről van szó? A látásképesség kérdésének jelentősége napjaink múlásának függvényében gyorsan nő: a 65 évesnél idősebbek aránya az autóvezetők összességében a következő másfél évtizedben megduplázódik, de meg is há- romszorozódhat — számították ki a szakértők. Ugyanilyen arányban nő majd a 15 év alatt a leromlott látású vezetők száma, a látásromlás okozta balesetek számának megfelelő emelkedését jósolva. Mi tehát a teendő? Alkalmazkodni kell! Az autóvezető, aki tudatában van annak, hogy rosszul lát, idejében gondoskodhat róla, hogy megromlott látását a lehető legkedvezőbben javítsák meg a szemorvosok. A látásképesség gyakori ellenőrzése tehát elsősorban maguknak a 40 fölötti autóvezetőknek a kötelessége. S ami a legfontosabb: mindazok, akik sötétben rosszabbul látnak, napszállta után — akár jószágukból, akár mert ezt majd jogszabály rendeli el — ne üljenek volánhoz. Könnyű robot nehéz feladatokra Egyáltalán nem hasonlít az emberi karra, mégis u- gyanolyan sebesen és ugyanolyan sokoldalúan tevékenykedhet az iparban az új angol Sykerobot. Tökéletesen utánozza a csukló, a váll, a könyök mozgását, és kezelője számítógép-nyelven könnyen megtaníthatja bármely új feladatra. Seregnyi feladatot végezhet el például az élelmiszeriparban, a villamos-alkatrészek ellenőrzésében és csomagolásában. Valamennyi kar-résznek külön eltávolítható burkolata van, így könnyű a karbantartás és az ellenőrzés, és az egész robotot egyetlen ember átviheti működésének új színhelyére. A BET0NADA1ÉK: BIOMASSZA Avégett, hogy megakadályozzák a túlságosan korai vagy a túlságosan késői kötést, hogy megelőzzék a szállítás alatti minőségromlást, s a beton vagy a habarcs szilárdsági és képlékenységi tulajdonságait megjavítsák, sokféle javító adalék anyagot kevernek a betonba. Ezeknek nagy többsége ásványi eredetű, ritkábban polimer. Persze, minél több a betonba kevert adalék, annál drágább a beton. Szovjet kutatók megállapították, hogy ha fehérjét tartalmazó betonjavító anyagra van szükség, e célra a 60 százalékban fehérjéből álló bakteriális eredetű biomasz- sza is megfelel. Ezt legegyszerűbben és legolcsóbban az állati takarmányozásra szánt biomasszából kaphatjuk, mert ebből mindössze 2 kg kell 1 t betonhoz. A kísérletek szerint a biomassza a beton szilárdságát mintegy 15 százalékkal feljavítja, miközben az Ilyen beton gyártásához a szokásosnál valamivel kevesebb cementre van szükség.
