Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-21 / 21. szám

/ új ifjúság 8 Ékoplagát címen kiállítást ren­dezett a Dunamenti Múzeum. Az anyagot a áilinal Pova2ská Galé­ria nemzetközi pályázatának a- nyagáből válogatták össze, és mint ilyen, ]ó volt. Viszont mind­járt itt az elején el kell monda­nom, hogy nem szeretem az ún. környezetvédőket, de szeretem a környezetvédő pinkátokat, és ez, tudom, ellentmondás. Nem szeretem a „környezetvé­dőket“, mert nagyon sokszor ta­pasztalom, hogy amit csinálnak, csak divatos, üresjáratú beszéd­téma. Pótcselekvés. Az emberek a jó, kényelmes bérház falai kö­zött dühöngnek, ha az illetékesek további lakásokat akarnak építe­tott volna bennünket. Néha az az érzésem, hogy a környezetvédők egyszerűen meg szeretnék állíta­ni az időt. Ha nekimennek a földgyaluk, markolók, dömperek a tájnak, természetesen óriási seb keletkezik rajta, de elég egy-két év, tavasz, ősz, nyár, s újra be­gyógyulnak a sebek, s az ifjabb generáció a régire már nem is emlékszik. Nemcsak az ember, ha­nem a táj, a természet is él és meg is újul. A vizekbe újra visz- szaköltöznek aaz élőlények... Szeretem tehát környezetvédő plakátokat, mert színesek, szépek, ötletesek, sok információt közve­títenek. S ezekből a plakátokból rendezett a komáromi (Komárno) ÉKOPLAGÁT ni, villanyt szerelni vagy egyéb szolgáltatást létesíteni. Dühöng­nek a láthatatlan ellenség ellen, vágyakoznak valami után. Vagy ha kivonulnak is — mint mond­juk a szomszédos Ausztriában, hogy megakadályozzák az atom­erőmű üzembe helyezését, tájéko­zatlanságból, téves információ miatt, vélt érdekekért szállnak síkra, de olykor akár országos mozgalom is dugába dőlhet, mert közben kiderül, hogy az, amitől féltek, ami ellen hadakoztak, mondjuk az atomerőmű, az sok­kalta környezetkímélőbb, mint a másik, a hagyományos hőerőmű. Dunamenti Múzeum kiállítást. Szé­Nem szeretem a „környezetvé­dőket“ a nosztalgiázásuk miatt sem. Nagyon sokan síkraszállnak ugyanis a régiért. Meg szeretnék őrizni a sok-sok zsombékos, mo­csaras folyómelléket, a savanyo- dó vizeket és nem helyeslik a táj­korrekciókat, a folyószabályozá­sokat, holott az emberiség évezre­deken keresztül művelte ezt, és az, amit ma védelmünkbe ve­szünk, éppúgy nem eredeti, ősi, mint ahogy a nádfödeles házak sem, hiszen az ember őse egyéb­ként is barlangban lakott... Számomra mintha egy kicsit ki­esnének az időből. Azt a folyót, folyómelléket, védik, amelyet öt- ven-száz évvel ezelőtti elődeink alakították olyanná, amilyen; ha például nem szabályozták volna a Dunát, lehet, már rég elpusztí­pek, jók ezek a plakátok, renge­teg rajtuk a jobbnál jobb ötlet, a képek alapján akár rögtön rohan­nánk is nemcsak az Alpesekbe vagy az ezer tó országába, Finn­országba, hanem Krkonoséba, a Csallóközbe és akárhová, ahol gyönyörű tükörként csillognak a vizek, rajtuk csónakok ringanak, és domborodnak a fűcsomók, pompáznak a madarak. Ezek a plakátok is sok ismeret­len információt tartalmaznak, és tulajdonképpen ezért szeretem őket. Elvisznek oda, ahová kép­telenség eljutni. Viszont tudnunk kell azt is, hogy olykor meg is tévesztenek. A természetet tehát meg kell védeni, és ez valameny- nyiünk feladata. Németh István Heidi Lange (Svédország) Jifí Sehnal (Csehszlovákia) Jelenet Eudovlt Filan rendezd Az emlékezés étvesztője című szlovák filmjéből, amelyet a fesztiválon mutatnak be. A DOLGOZOK FILMFESZTIVÁLJA „Filmművészettel az örömteli, szép' életért, a kommunlz. musért“ — e jelszóval rendezik meg a dolgozók hagyomá­nyos filmfesztiválját. Az idén harmlnchatodszor kerül sor erre a kulturális eseményre. A jelszó az évek során nem kopott meg, ma sem veszített Időszerűségéből. A rendezők, a Szlovák Filmkölcsönző Vállalat, a SZISZ SZKB, a Szlovák Szakszervezeti Tanács és a CSSZÍ1SZ SZKB gondozásában az Idén Szlovákia huszonhárom városában mutatják be a fesz- tltváll filmeket, többek között Komáromban (Komárno), Lé­ván (Levice), Nltrán, Rimaszombatban (Rimavská Sobota). A nyitány május 30-án lesz Kassán (Koäice) a Kassai Kor­mányprogram kihirdetésének és hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára rendezett ünnepségek keretében. A meg­nyitón haza! és külföldi filmművészek küldöttségei Is részt vesznek. A fesztivál záróakkordja és a dijak kiosztása jú­nius 27-én lesz Cliomutovban. A filmszemle széles palettá­ját kínálja majd a hazai és külföldi kiváló alkotásoknak. A hazai produkciót három szlovák és három cseh film kép­viseli. Külföldről tizenhárom ország tizennégy alkotását lát­hatjuk. A tavalyi fesztiválon a nézők száma meghaladta az egymilliót, s előreláthatólag az Idén sem lesz kisebb az ér- keklődés. A flimkedvelőknek van minek örülniük. HA JÖ A SZERVEZÉS Ha valaki átutazik Vásárúton (Tr- hové Myto), egészen biztosan gondo­zott parkok, tiszta utcák fogadják őt. Ez elsősorban a helyi SZISZ-szerve- zet elnökének, Bugár Teréziának kö­szönhető, akivel a falu ifjúsági szer­vezetének tevékenységéről, a fiatalok életéről beszélgetek. — SZlSZ-szervezetünk húsz tagot számlál, akik rendszeresen bekapcso­lódnak az általunk szervezett külön­féle akciókba, rendezvényekbe. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a többi fiatal kivonja magát a munká­ból, hiszen akkor nem lennének gon­dozott parkjaink, tiszta utcáink. — A problémákat hol tárgyaljátok meg, és miként tudjátok őket orvo­solni? A művelődési házban van a SZISZ- klubunk, amely részben erre a célra szolgál, de a különféle kerekasztal- beszélgetéseknek is színhelye. Varga Rózsa Irányításával az ifjúság esz­mei nevelése is itt folyik. Mindannyian örültünk, amikor nemrég a kissé ü- tött-kopott berendezés helyett újat kaptunk, amelyért elsősorban a hnb elnökének, Kovács Ferencnek tarto­zunk köszönettel. A SZISZ-krőnikát lapozgatva sok kötelezettségvállalásról és azok tel­jesítéséről olvashatok. Különféle fa- luszépítési akciókról, hazánk felsza­badulása negyvenedik évfordulójának tiszteletére szervezett vasgyűjtésről, kirándulásokról árulkodnak a króni­ka oldalai. — Mik a terveitek a közeljövőben? — Sok mindent tervbe vettünk, most már csak rajtunk múlik, hogy teljesítjük-e. Hamarosan kerékpártú­rát szervezünk, majd június második hetében a helyi tűzoltószervezettel közösen versenyt rendezünk. — Színjátszó csoportunkra Is vár még jő néhány előadás. Főleg a na­gyobb, jelentősebb évfordulókra ké­szülnek műsorral, de a falusi ünnep­ségeken is ők szórakoztatják a la­kosságot. Fiataljaink a szórakoztató rendezvényekből Is válogathatnak. A bálokat, műsoros esteket, teadélutá­nokat, diszkókat a művelődési ház vezetője, Kálmán Erzsébet szervezi. — A falu jövő nemzedékének, a pioníroknak eszmei Irányítója Kálmán Judit, vagy ahogy a gyerekek szólít­ják, Juditka. Ö az, aki a pionírmun­kát szervezi, tájékoztatja a tanulókat a pionírok kötelességeiről, feladatai­ról, és már most megismerteti őket a SZISZ Irányelveivel, hogy a folyto­nosság ne szakadjon meg a falu If­júsági szervezetében. Igyekezete biztosan nem lesz hiá­bavaló. Koller Sándor Utazás egy érettségire készülő diák gondolatai közt Egy űrhajó startol valahonnan a tizen­harmadik agytekervényről, hogy a Földhöz hasonlóan egy emberi agyat száguldjon kö­rül. Ez az ember tragédiája, még alváskor sincs nyugta az iskolátólI Az űrhajó ablakából kitekintve feltűnik az apostol, aki Goriot apóval szórakozik éppen, Anyegin különös házasságán. A pletykálkodásba csakhamar Bovaryné is be­kapcsolódik, így az ügyet hamar megtud­ják a rokonok is. Tovább repülve: Édes Anna fut be a kony­hába, mert az anya rábízta az edények el­mosogatását, de megérkezik Hamlet, aki kész aranyember, hiszen egy szigeti vesze­delemtől menti meg a lányt. Lehet, hogy igéző, mert van két furcsa természetű ba­rátja, Mario és a varázsló, akik állítólag a rab ember fiai. Amott már az öreg halász és a tenger szép csendesen nyugszik, akárcsak a nyo­morultak az aranykoporsóban a rozsdate­metőben. Ök a szegény gazdagok. Bánk bán és Antigoné, valamint a kőszí­vű ember fiai a Tüskevárból figyelik az egri csillagokat. Szembetűnő, ahogy Rózsa Sándor a lovát ugratja, miközben a pál utcai fiúk a forró mezőkön árvácskát szedegetve jó kis úri muriról álmodoznak. Mielőtt az űrhajó céljához ér, s mielőtt felébrednél, egy boldog ember, a dunai ha­jós szól hozzád.: légy jó mindhaláligI De legalábbis az érettségi napjáig. — K. S. — Első találka az első emeleten az Első Emelettel Mint más fiatal popegyüttes, ők Is kisle­mezen mutatkoztak be először a nagykö­zönség előtt. És a kislemez siker lett. Egy év elteltével ma már 65 ezer lemezjátszón foroghat a tizenkét felvételt tartalmazó el­ső nagylemezük, amelyre csak ennyi van ír­va: ELSŐ EMELET. Az új hullámos csapat vezetője Tereh Ist­ván. Lakásán meglátogatva beszélgettem ve­le. — Az C] Ifjúság olvasói ez ideig még szinte semmit sem olvashattak rólatok, e- zért jó lenne, ha bemutatnád csapatodat a csehszlovákiai magyar fiataloknak. — Hatan vagyunk, mindannyian huszon­évesek. Együttesünket 1982 őszén alakítot­tuk meg. A csapat tagjai: Berkes Gábor — billentyűs hangszerek, Bogdán , Csaba — gitár, billentyűs hangszerek, Kiki — ének, Kisszabő Gábor — basszusgitár, gitár, Szent- mihályi Gábor — dob. — Ilyen fiatal együttesnek, mint ti vagy­tok, biztosan nehéz feltörni a „nagyok kö­zé“. Hogy is indultatok el valójában? — Még az első nyilvános koncertünk e- lőtt elkészült két rádiófelvételünk, és egy rádiós fesztiválon szép sikert értünk el. Már 1983 nyarán közös turnén vettünk részt az R—GO-val, ősszel pedig megjelent első kislemezünk, amelyről az Amerika című szerzemény országos sláger lett. A kisle­mez sikerén felbuzdulva a MHV 1984-ben lehetőséget adott, hogy nagylemezt készít­sünk, amely november elsején meg Is je­lent. Ez év tavaszán nagy érdeklődés kí­séretében országos turnén vettünk részt. — Üjabb lemezek? — Második kislemezünk megjelenése nyár elejére várható, amely egyúttal előhírnöke lesz az év végén boltokba kerülő második albumunknak. A MIDEM-fesztiválon két számmal mutatkoztunk be, és legnagyobb örömünkre azóta több lemezcég is érdek­lődik dalaink Iránt. — A minden évben meghirdetett „Pop- -meccs“ népszerűségi szavazáson, melyről korábban már lapunk hasábjain is irtunk, sikert arattatok... — Valóban, .öt első helyezést értünk el a különféle kategóriákban. — Néhányan nagyon rossz szokásomnak tartják, ha valaki az együttesek, illetve é- nekcsek magánélete felől érdeklődik. Tőled is megkérdem mégis, mivel foglalkozol sza­badidődben? — Nemcsak a színpadon, hanem a ma­gánéletben is nagyon jó barátok vagyunk, így szabadidőnk nagy részét együtt tölt­jük. Szeretünk focizni, pókerezni, teniszez­ni, autózni és persze sokat enni. Szórakoz­ni is csapatban megyünk, és nem vetjük meg a lányok társaságát sem... Írásom legvégére illik István üzenete: „Az ottani fiataloknak pedig azt üzenjük, hogy bízunk a közeli viszontlátásban, és akkor kellemes perceket tölthetünk együtt az ELSŐ EMELETen, az első találkozáskor“. Vagy a másodikon, a harmadikon, negye­diken, ötödiken... —ks— —hr—

Next

/
Thumbnails
Contents