Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-21 / 21. szám

" ■—---------------------------------------------------------------------------[új ifjúság 5 VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY A szőfial fesztivál után öt évvel ismét a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa látta ven­dégül a világ ifjúságának képviselőit. 1951-ben a hidegháború fagyos szele dermesztette meg a levegőt a Szov­jetunió, a népi demokratikus orszá­gok, köztük az NDK és az első ber­lini VIT körül. Több mint két évti­zeddel később viszont egészen mások voltak a találkozó előkészítésének körülményei. Sorsdöntő fordulat állt be a hat­vanas évek második és a hetvenes évek első felének nemzetközi helyze­tét alapvetően meghatározó vietnami háborúban. Az Egyesült Államokban — amely félmillió katonát és mérhe­tetlen mennyiségű hadifelszerelést vetett be — elmélyült a gazdasági, társadalmi, politikai válság. 1974-ben a harmincas évek óta példa nélkül álló mértékben csökkent az ipari ter­hi merev szembenállást az együttmű­ködési törekvések felerősödése vál­totta fel, A vietnami nép küszöbön álló győzelmén kívül a szocialista külpolitika eredményének könyvelhet­jük el az európai biztonság ügyé­nek előrehaladását, a nukleáris há­ború kitörésének veszélyét csökken­tő szovjet-amerikai megállapodást, és számos más pozitív eseményt. A világpolitikai helyzet enyhülését a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom fejlődése is követte. Ez jelentős mér­tékben megkönnyítette a X. találko­zó előkészítését és sikeres megren­dezését. A tőkés és a fejlődő orszá­gok ifjúsági mozgalmában is egyre többen ismerték fel, hogy a VIT-ügy- ben meghatározó szerepet Játszó DÍVSZ és NDSZ következetes békepo­litikája a haladást, a fiatalok érde­keit szolgálja. Számos országban elmélyült a kom­A VILÁGIFJÜSÁGI TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETÉBŐL XI. RÉSZ lag, fogaskerék és bozótvágó kés szi­luettje díszíti. Az afrikai országban mindenütt ezt a zászlót látni. A luan- dai utcaképhez azonban még a terep­színű egyenruha is hozzátartozik: a portugálok kivonultak ugyan, de az ellenséges környezet nem változott. Dél-afrikai katonák és lázadó UN1TA- -bandák megszállva tartják az ország egy részét, és terrorizálják a lakossá­got. Amikor a fővárosban az MPLA- -párt ifjúsági szövetsége, a JMPLA ve­zetőivel beszélgettem, egyikük meg­jegyezte: — Angola csak akkor lesz teljesen szabad, ha szomszédai is szabadok lesznekl — A déli szom­széd Namíbia még dél-afrikai meg­szállás alatt van... Nem véletlenül választotta a JMPLA — amelyet vendéglátóim röviden Jo- tának (ejtsd: zsotának) neveztek — újságja a Henda nevet.-’HoJi Ya Hen- da 26 éves parancsnok osztaga élén harcban esett el egy portugál lakta­nya elleni támadáskor. A Jota tuda­tosan vállalja a mártírok örökségét. Henda elestének napja, 1968. április 14. lett a JMPLA megalakulásának hi­vatalos dátuma. A fegyvert nem tehetik le, de a függetlenség ezernyi új feladatot a- dott az egységes angolai ifjúsági szö­vetségnek. Az ország lakosságának mintegy 92 százalékát írástudatlan­ságban hagyta a kolnnializmus. E- zért tervet dolgoztak ki az írástudat­lanság megszüntetésére. Tanítani és tanulníl — ez a jelszó az analfabe­tizmussal vívott csatában. Az ango­laiak tanulmányozták a kubai és szovjet tapasztalatokat, de ők nem tudnak határidőt szabni ennek a programnak. Egyrészt nincsenek sa­ját tapasztalataik, másrészt nincs egységes nyelvük. Az angolaiak negy­ven százaléka nem beszél portugálul, noha a 8 millió lakosú országnak ez a hivatalos nyelve. Ezt használta első elnökük, az Időközben elhunyt Agostinho Neto is: költeményeit por­tugálul írta. Angolában ma 27 féle nyelven beszélnek az emberek, de e- zek között egy sincs, amely nemzeti nyelvnek alkalmas lenne. Ezért Is bo­nyolult a feladat, amelynek megoldá­sából a Jota részt vállalt. A függet­lenség tizedik évfordulójához köze­ledve a moszkvai fesztiválra utazó angolai küldöttségben is ott lesznek a terepszínű és zöld katonaruhát vi­selő fiatalok. Minden VIT-nek vannak különösen ünnepelt résztvevői, van dala, tánca, jelvénye és van központja. Az 1973-as berlini fesztiválon két­ségtelenül Vo Thi Liem és Angeln Davis vitte el a népszerűség pálmá­A világitjAsägl találkozón részt vevő országok küldöttségeinek felvonulása a berlini stadionban. melés, nőtt a munkanélküliség és az Infláció. Bár a hadiipari monopóliu­mok alaposan megszedték magukat a vietnami háborúban, Agnew, az USA alelnöke, s nem sokkal később maga az elnök, Richard Nixon is lényegé­ben ebbe a háborúba bukott bele. Előbb azonban még utasította kül-/ ügyminiszterét: a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front és a saigoni rezsim külügyminisztereivel együtt 1973 januárjában Párizsban írja alá a fegyvernyugvásről és a béke helyreállításáról szóló szerző­dést. Ennek értelmében fokozatosan kivonták a „fiúkat“, köztük a „bőr- nyakúakat“, erősen bízva abban, hogy a saigoni rezsim amerikanizált had­serege nélkülük is ellen tud állni a népakaratnak. Tévedtek. Két évvel később — 1975. május 1-én — a VDK és a DNFF egyesített erői az egész déli országrész felszabadításának Jelképeként bevonultak Saigonba, a mai Ho Si Minh-városba. Igaz, a vietnami nép győzelme a második berlini VIT után teljesedett be, de már 1973 nyarán érezhetően megváltozott a nemzetközi helyzet. Az SZKP XXIV. kongresszusán meg­hirdetett békeprogram következetes megvalósítása kikerülhetetlennő tet­te az enyhülés folyamatát. A koráb­munista Ifjúsági szervezetek befolyá­sa. Balra tolódtak a szociáldemokra­ta szövetségek. A polgári pártok if­júsági szervezeteinek jó része felad­ta szélsőséges kommunistaellenes ál­láspontját. A szélsőbaloldaliak pedig lényegében véve elvesztették tömeg­befolyásukat. A passzívnak, apoliti- kusnak vélj ifjúsági rétegek érdeklő­déssel fordultak a világpolitika ala­kulása, saját országuk társadalmi fej­lődésének kérdései felé. S egyre töb­ben mutattak hajlandóságot az aktív és pozitív közéleti szereplésre. Az "újabb berlini VIT előkészítésében és eseményein így nemcsak a fesztivál­mozgalmat hagyományosan támogató szervezetek, hanem olyan ifjúsági és diákszövetségek is részt vettek, ame­lyek korábban közömbösen viselked­tek vagy ellenségesen léptek fel a világtalálkozókkal szemben. Az 1973. július 28-án megnyílt VIT- en száznegyven ország mintegy ezer- hétszáz ifjúsági és diákszervezetének, szakszervezeti, vallási, felszabadítás! mozgalmának, kulturális és sportszö­vetségének huszonötezer képviselője találkozott egymással és az NDK sok ezer fiatal polgárával. Akik ott voltak a Fesztivál-stadion­ban, nem felejtik el, milyen zöldes- -tarka, terepszlnű öltözetben vonul­tak be a megnyitó ünnepségre az an­Az ünnepi díszbe öltözött Berlin golal, a bissau-guineai és a mozambi­ki fiatalok küldöttei. Nem csak szim­bólumként öltötték magukra ezt a ruházatot, a gumitalpú vászoncipőt és a partizánhadsereg sapkáját! Űk valóban a frontról jöttek, a portugál gyarmati hadsereg számára sokszor láthatatlan arcvonalból. A berlini Ale­xen, ahol a fesztivál napjaiban a szökőkút és a világóra körül száz­negyven ország fiai ismerkedtek, ő- nekeltek és gitároztak, jelvényt és címet cseréltek, s egy amerikai if­jú száz dollárt kínált egy angolai partizánöltözetért!... A körülöttük ál­lók valóságos árverésbe kezdtek. Egymásra licitáltak, így szökött fel az összeg 180 dollárra. Akkor az an­golai fiú — Fernando Real — dühö­sen rájuk kiáltott: — Hát nem értitek meg, hogy ez nem eladó?! Álljatok közénk, s ak­kor nektek is lehet ilyen terepszínű ruhátok! Az angolaiak a berlini VIT-en az MPLA zászlaja alatt, a felszabadító harcot azóta győzelemre vitt mozga­lom lobogójával vonultak fel. Két év­vel később, 1975. november 11-én az utolsó portugál zászlót is bevonták az országban. A piros-fekete új ango­lai nemzeti lobogót aranyszínű csil­lát. Kettőjük összeölelkezése fejezte ki legérzékletesebben a kor szelle­mét. Vo Thi mindössze tizennégy é- ves volt, de már megjárta a legször­nyűbb poklok poklát: egyedül szaba­dult ki a My Lay-i vérengzésből, ahol Calley amerikai hadnagy katonái min­denkit lemészároltak. Elrettentésül vagy csupán szórakozásból — ez vé­gül is sohasem derült ki... Vo Thi mindenesetre őszinte barátra talált a fekete és kommunista Davisben, aki azt az Amerikát testesítette meg szá­mára — és vele együtt az egész vi­lág számára —, amely nem uralkod­ni, hanem együttműködni akar. An­géla, a börtönéből nemzetközi össze­fogással kiszabadított filozófiatanár­nő olvasta fel a földkerekség ifjú­ságához intézett kiáltványát, amely antiimperialista együttműködésre hívta fel a különböző fajú, vallású, politikát nézetű fiatalokat. Az emberiség számos ismert egyé­nisége — közöttük Jasszer Arafat és Valentyina Tyereskova — Jelenlété­vel is támogatta ezt a követelést. Mindenütt jó barátként tisztelettel köszöntötték őket. Ez pedig nagy sző, mert a X. VIT sajátos módon éppen azzal őrizte meg a fesztiválok leg­fontosabb hagyományát, hogy bizo­nyos mértékben eltért a korábbi ta­lálkozóktól. Nagyobb szerepet kapott a politika, vele együtt a párbeszéd, a vita, a nézetek és a vélemények párbaja. Mégpedig a fair play sza­bályai szerint. A különböző fórumo­kon — a résztvevők politikai sok­színűsége miatt — marxista, antimar- xista és álmarxista, reformista és szélsőbaloldali, pacifista, sőt nacio­nalista nézeteknek egyaránt hangot adtak. Egy dologban azonban meg­egyeztek a vitapartnerek: ha nem is egyforma mértékben, de valameny- nyien személyes felelősséget érez­tek a közös ügyért, a békéért és en­nek érdekében az imperialistaelle­nes egység létrehozásáért és megszi­lárdításáért. Ezt tükrözték látványo­san — egyebek között — a nagy­gyűlések, a szolidaritási találkozók, a lenyűgöző tömegrendezvények, a- melyek jó részének a rövid idő a- latt híressé vált Alexanderplatz volt a színtere. Igen, az Alex, a világórával, hatal­mas szabadtéri színpadaival és az éjjel-nappal randevúzó, barátkozó fiataljaival egy csapásra a fesztivál nem hivatalos központja lett. Non­stop szólt a zene, a tér valamely sarkában a napnak mind a 24 órá­jában énekeltek, táncoltak vagy vi­tatkoztak. Ahol nagy volt a tumultus, ott biztos, hogy a kör közepén ráta­láltunk egy-egy zöld trópusi kalap­ban mosolygó vietnami katonára, vagy terepszínű egyenruhájában ott­honosan mozgó bissau-guineai sza­badságharcosra, vagy egy szambát Járó kubaira, egy lándzsával tánco­ló Szomáliáira, egy ausztrálra, egy indiaira, egy... Hosszan sorolhatnánk a különböző nemzetiségű fiatalokat, közöttük a mieinket is, akik VIT-dí- jat hoztak el a rangos nemzetközi kulturális versenyekről, és figyelem­reméltó sporteredményt értek el. Nagy siker volt ez a fesztivál. Poli­tikai és egyéni értelemben egyaránt. A hivatalos programok végén min­dig így búcsúztak a fiatalok: — Visz­lát, az Alexen! karol jurán A szelvényt vágd ki, ragaszd fel postai levelezőlapra Jelöld be rajta a helyes választ, és csak a sorozat befejezése ntán, tehát Június 4 én kell beküldeni a szerkesztőség címé­re. KÉRDÉS: Mikor rendezték meg Berlinben az előző VIT-et? A. 1950-ben B. 1955-ben C. 1951-ben I VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY ★ VIT-VERSENY l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents