Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-21 / 21. szám
NEM A GYŐZELEM A FONTOS Egyik riportalanyunk szavaival élve: Jö a legjobbak közé tartozni. Riportereink olyan diákokat kerestek fel, akikre tanulótársaik, iskolájuk büszke. Figyelemreméltó, hogy valamennyien nagyon szerények. Elismerték, hogy tanáraik segítsége, irányítása nélkül tizenévesen nem tudnák, mi a siker, mit jelent késő éjszaka holtfárad- tan, de elégedetten az ágyba zuhanni. Nem a győzelem a fontos az olyan vetélkedőn, versenyen, ahol a versenyzők tudatosítják: játékról, hasznos és amellett értelmüket gyarapító szórakoztató játékról van szó. Ilyen jellegű játék a diákok tudományos tevékenysége, szakköri munkája és minden, a- mellyel saját tehetségüket gyarapítják, Iskolájukat képviselik. Nem a győzelem a fontos, habár az sem mellékes. nítom, hogy valami vidám, tréfás elbeszélés vagy novella lehetett az. Eltaláltam. A XX. Jőkai-napokon Tamási Áron Szótartó fütyürijét, a XXl-en pedig Mikszáth Kálmán Két szekér öregasszonyát mondta, s mindkettő jóízű történet. Judit különben sokat olvas, és olvasás közben is gondol arra, hogy ezt vagy azt jó lenne vagy el lehetne mondani színpadon, közönség előtt. Általában maga választja ki a történetet, magyartanára, Gáspár Tibor csak jóváhagyja, beleegyezik a választásába, ami ugyancsak nem egyszerű, mert mint ahogy Judit mondja, tanára nem tartozik a könnyen lelkendezők közé, ritkán dicsér ... Judit valójában nem „megrögzött“ prózavagy versmondó, ezért nem is színésznőnek, hanem népművelőnek készül. Ábrándozni, álmodozni szokott néha. Elképzeli, hogyan rendezi be majd egykoron a lakását, milyen lesz vagy lehetne élete párja, hova lenne jó utazni. Szereti a vidám társaságot, itt-ott presszóba is beülnek, a híd mellettibe, mert az csendesebb. Judit régi komáromi családból származik, már az édesapja is ebben a gimnáziumban érettségizett. Nem vágyódnak el a városból a hétvégeken, alig várják a szép időt, amikor kimehetnek a folyópartra, és reggeltől estig együtt vannak, beszélgetnek, kártyáznak, szórakoznak a többi ismerőssel. Néha még közösen főznek is. — Jók ezek a nyári találkozók. A városban, ha találkozunk, csak üdvözöljük egymást, de ott kinn összetartozunk, barátok vagyunk — mondja, és én, bár nem hallottam, hogyan mond prózát, bizonyos vagyok benne, hogy jól, mert mindent nagyon pontosan megfigyel, és utána nemcsak elmondja a szöveget, hanem meg is tudja eleveníteni. Az oldal anyagát BÁRÁNY JÁNOS, NÉMETH ISTVÁN, POLGÁRI LÁSZLÓ és ZOLCZER JÁNOS írta. A „véletlenül“ versenyző Ildikó Knapp Ildikó életében nagy szerepet játszottak a véletlenek. A nagymegyeri (Ca- lovo) alapiskolából a véletlen folytán került a Hurbanuvói Pedagógiai Szakközép- iskolába. Gimnazista, illetve a majdani orvostanhallgató helyett óvónőjelölt lett. Itt, az iskolában ismerkedett meg a bábkészítés fortélyaival, a bábjátszás örömeivel. Osztálytársaival együtt a maguk és a gyerekek örömére mesét írtak, bábműsort tanultak be. Ahová csak hívták őket, mindenütt szívesen felléptek. Magyartanáruk, Király Béla látta játékukat, s nagyon tetszett neki Ildikó hangja, kiejtése. Javasolta őt a kerületi kiejtési versenyre. Ildikó korábban sosem versenyzett, s különösképpen a szép, helyes beszédet, kiejtést sem gyakorolta. Mégis vállalta a versenyt. Nem az esetleges díj csábította, hanem a versenyszellem, a versenyláz, a megmérettetés végett tette. Illúziói nem voltak a versennyel kapcsolatban, épp ezért fölöttébb meglepődött, a- mikor a zsűri az elsők között olvasta a nevét. Ez pedig azt jelentette, nyert, továbbjutott az országos kiejtési versenyre, amelyet hagyományosan a Kazinczy-napok során rendeznek meg. — örültem a sikernek — mondja —, bár a díj mellett sokkal inkább maga a verseny volt izgalmas, érdekes. Bebizonyította^ magam előtt is, hogy az emberben lévő adottságokat szorgalommal, gyakorlással és egy kis leleményességgel kamatoztatni lehet. Az országos versenyen ugyan már nem kaptam díjat, de az ott szerzett tapasztalatok, tanulságok felbátorítottak: ha behatóan akarok valamivel foglalkozni, ez erőbedobást is igényel. És "most már tudom, hogy a kudarc sem tör le, mert minden ilyen verseny egyebek mellett arra is jó, hogy az ember „megmérje“ önmagát: hol tart, mire képes, min kell változtatnia, javítania. Jó a legjobbak közé tartozni Fekete Katalin, az Érsekújvár! (Nővé Zámky) Közgazdasági Szakközépiskola köz- élelmezési szakának másodikos diákja a percenkénti háromszáznyolcvan leütéssel az ország legjobb Jövendő gépírói közé tartozik. Teljesítményével a 6. helyen végzett az országos gépírói versenyen. Imrecze Beáta, a safárikovói (Tornaija) gimnázium harmadikos tanulója szakdolgozatának témája a matematika egyik érdekes területe, a gráfelmélet, amellyel a tankönyvek nemigen foglalkoznak. A gráfelmélet nem része a középiskolás tananyagnak, de az előadó a matematikai szakkörök figyelmébe ajánlotta, mivel ennek az elméletnek több érintkezési pontja is van a gyakorlati élettel. Főleg a közlekedésben, az útépítésnél válhat hasznossá, de a földrajz és a kémia is lépten-nyomon alkalmazza, a matematikai-logikai feladatokban pedig gyakran játékos formát ölt. Például olyan gyakorlati problémák megoldása, mint több város vagy helység közti leg1— Á matematikai olimpia háromfordulős verseny. Az első forduló két részből áll. A házi részhez kérhetünk tanácsokat tanárunktól, az iskolai rész már versenyjelle- gű. A kerületi versenyre az első forduló legjobbjai jutnak el, s ha itt is sikerül helytállni, részt vehetünk az országos fordulón. A példákat nehézségi fokuk szerint pontozzák. — A középiskolában mindhárom évfolyamban megpróbálkoztál a matematikai olimpiával. Milyen sikerrel? — Mindannyiszor bejutottam a kerületi fordulóba. Az első évfolyamban eredményes megoldó lettem, másodikban a 6—7. helyet sikerült megszereznem, most pedig szintén eredményes lettem. Sokat köszönhetek matematikatanáromnak, Kopjék Istvánnak, Illetve Oláh Györgynek, a matematikai kör vezetőjének, aki a versenyekre készíti fel az iskola diákjait. — Látom, az asztalon a Középiskolai Matematikai Lapok idei harmadik száma, mellette félig teleírt jegyzetfüzet... — Ha van egy kis szabadidőm, nekiülök a matematikapéldáknak. Rendszeres megoldója vagyok ennek a magyarországi, középiskolásoknak szánt matematikai, fizikai feladatokat tartalmazó havilapnak. Eddigi legjobb eredményem a lapnál egy 83—85. hely, amelyet 1984-ben értem el. Kedvelek mindenféle feladatot; azzal a példával, a- mely igazán érdekel, néha hetekig is foglalkozom. — Van-e a családban más is, aki ilyen szenvedélyesen foglalkozik a matematikával? — Igen, a bátyám, Viktor. Öt azonban a fizika és a programozás is foglalkoztatja. — A matematikában elért ennyi szép e- redmény után milyen pályára készülsz? — Érdekelnek a gépek, ezért gépészmérnök szeretnék lenni. Ha két-három hétig nem gyakorol, teljesítménye vagy száz leütéssel romlik. Viszont az utóbbi időben elért már négyszáz leütést is, de ez csak gyakorlás közben fordult elő, amikor nem számítanak a körülmények, s jobb a közérzete, nyugodtabb. — A versenyeken igyekszem nem gondolni arra, hogy most figyelnek. Ha sikerül kiegyensúlyozottan a géphez ülni, akkor jobban megy az írás. Most sokat gyakorolunk, délutánonként bennmaradunk az iskolában, és estig ütjük a gépet. Emellett járok továbbképzésre is, voltam Nagyme- gyeren (Calovo); Piesfanyban, Sellyén (Sala). Karol Ventruba tanár vezeti ezeket a tanfolyamokat. Szeretném a versenyeken is elérni a négyszáz ütést. — Miért jó a legjobbak közé tartozni? — Jó és izgató. Különben ha tovább folytatom, már az érettségin is könnyebb lesz. Gyerekkoromtól jártam zenére, harmoni- káztam. Könnyedén, jól mozognak az uj- jaim, van ritmusérzékem, és ez sokat segít a gépírói teljesítményemben. Katalinnal az iskola kis családias kollégiumában beszélgetünk. Szobatársnői közben készítik a pótvacsorát. Katalin szívesen mesél ezekről a szertartásos estékről Is. A szobájukba tették a közös hűtőszekrényt, így aztán megszokták, hogy amit hazulról hoznak, az nem romlik el, s ha már itt van, akkor esténként neki is látnak: tojást sütnek, szalonnát pirítanak és — bosszantják a többieket az étvágygerjesztő illatokkal. Mire jó a gráfelmélet / • • f• • i/ i uj ifjúság 4 Hobbija a matematika Olláry Péter a Komáromi (Komárno) Ipari Szakközépiskola harmadikos, gépészeti szakos tanulója. Évről évre kiváló eredményeket ér el matematikában. Szabadidejében szívesen futballozik vagy asztaliteniszezik, de igazi hubbijának a matematikát vallja. — A matematikát a Munka utcai Alapiskolában kedveltem meg, amit osztályfőnökömnek, Ruzicka Zsuzsa matematika szakos tanítónőnek köszönhetek. Érthetően magyarázott, türelmes volt. Visszagondolva rá, látom, milyen jól tanította ezt a tantárgyat. — A matematikai versenyekbe mikor kapcsolódtál be? — Először hetedikes koromban versenyeztem, és első lettem. Később újabb eredmények születtek: megnyertem a Pythagoras járási versenyt, nyolcadikban a matematikai olimpia kerületi fordulóján második helyezést értem el. — Milyen feltételeket kell teljesítenie a matematikai olimpia résztvevőinek? rövidebb úthálózat kiépítése, a szállítási távolságok minimalizálása, a közlekedést lebonyolító járművek gazdaságos üzemeltetése, a bonyolult szerves vegyületek egyszerű ábrázolása, az összetett ábrák egy vonallal történő felrajzolása vagy pedig a kecske, a farkas és a káposzta játékos feladvány megoldása mind-mind a gráfelmélet segítségével történik. Nem egy matematikai ágazat túlbecsüléséről volt szó Bea munkájában, hanem annak a bemutatásáról, hogy hogyan lehet a mindennapi életben alkalmazni az elméleti ismereteket. Beáta előadása módszertani utasításokat is tartalmazott a matematikai szakkörök ez irányú tevékenységéhez és ötleteket a megvalósításhoz. Népművelőnek készül A XXI. Jókai-napokon a prózamondók kategóriájában Veszelovszky Judit, a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium III. C osztályának tanulója lett a győztes. — Mit adtál elő? — kérdem tőle, de bemutatkozása, huncut mosolya alapján gyav
