Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-07 / 19. szám

/ új ifjúság 2 ;$SPä ,CS8R Alkotó véleménycserék adatainak teljesítésére. Pém Zsuzsa Hat év jutalma A közelmúltban, április 17-én ünnepeltük a nem­zetbiztonsági testület fennállásának negyvenedik évfordulóját. Az ünnep alkalmával hazánkban több rendőr kitüntetést kapott a nép, a haza szolgála­tában elért eredményeiért. A dunaszerdahelyi IDu- najská Stredaf járásban köztük volt a mindössze huszonkét éves MOCSÁRI JÖZSEF alzászlós is, aki­vel a kitüntetés átvétele után beszélgettem eddigi pályafutásáról. Általában ritkán esett szó passzivi­tásról. A legtöbb alapszervezet társa­dalmi munkáról, másodlagos hulladék- gyűjtésről, önkéntes véradásról adott számot. Jó lenne azonban, ha ezentúl a minőségi munkára, a korszerű munka- módszerek alkalmazására is olyan gon­dot fordítanának, mint a teljesítményi mutatók fokozására. A stropkovi Tesla üzem fiatal dolgozói például egy inno- vált telefonkészülékkel rukkoltak elő. Ezeknek a készülékeknek a túlnyomó része szovjet megrendelésre készül, e- zért idén a tárcsát a közelgő XII. vl- lágifjúsági és diáktalálkozó emblémájá­val látták el. Sok még azonban a tennivaló a tu­dományos diákköri munkában és a kö­zépiskolások szakmai tevékenységében. Némely Iskolában bizonyos renyheség tapasztalható, a fiatalok nem akarják vállalni a többletmunkát, s bizonyos e- setekben a (vezetőség is közönyösen vi­szonyul e jól bevált mozgalomhoz. El­felejtik, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, és a tudományos szakköri munkával csupán képességein­ket fejlesztjük, hivatásunkra készülünk. A SZISZ évzáró taggyűlései általában az idén sorra kerülő nagy események és évfordulók jegyében zajlottak. A leg­több alapszervezetben értékes felajánlá­sok születtek hazánk felszabadítása 40. évfordulójának, a moszkvai világifjúsá­gi és diáktalálkozónak a tiszteletére és a hetedik ötéves terv utolsó évi fel­KOMMENTÁRUNK Energiahordozók ma és a jövőben A geológusok számításai szerint a je­lenlegi felhasználással a föld szénkész­lete 200, a kőolajé 30, a földgázé pe­dig 50 évre elegendő. A szakértők az ezredfordulóig további 70—100 százalé­kos energiahiány-növekedéssel számol­nak. Az energiagondok megoldásának egyik ismert módszere, hogy atomerő­műveket építünk. Napjainkban a világ számos országában több mint 300 üze­melő atomreaktor működik. Ezeknek a hárommillió tonnára becsült földi urán­tartalék 0,7 százalékát kitevő hasadó­képes 235-ös uránizotőp az üzemanya­ga. Ez a kb. 20 000 tonnás készlet becs­lések szerint 2040 körül elfogy. A gyors- neutronos reaktorok — amelyek ener­giatermelésre képesek használni a föld kiaknázható uránkincsének 99,3 száza­lékát kitévő 238-as rendszámú uránt, és hasadóanyag bővített újratermelésre is alkalmasak — még mindig a fejlesztés stádiumában vannak. A könnyű atom­magok, főleg a hidrogén napban leját­szódó fúzióját a földön megvalósító reaktorok az optimisták előrejelzése szerint csak az ezredforduló után állít­hatók az energiatermelés szolgálatába. Ezen a területen beható kísérletek foly­nak főleg a Szovjetunió egyes kutatóin­tézeteiben. Hazánkban is gyors ütemben folyta­tódik a hazai forrásokra épülő energe­tikai fejlesztés. Az ipari beruházásokra szánt összegnek az idén 40 százalékát fordítják a fűtőanyag- és energiaterme­lés bővítésére. Több mint két és fél milliárd koronával költenek többet erre a célra, mint ahogyan az ötéves terv­ben előirányozták. Jelentősek az atom­erőművek építési és szerelési költségei, és tudjuk, ma drágábban bányászható a legfontosabb hagyományos fűtőanyag, a szén is, mivel egyre kedvezőtlenebb geológiai feltételek között folytatják a termelést. Például a slanyi szénmeden­cében 1 tonna szén ki termelése két és félszer annyiba kerül, mint a kimerülő­félben levő kladnói bányákban. A költ­ségeket növelik a környezetvédelmi ki­adások is. Ebben a helyzetben igen fontos a szocialista országok egybehangolt ener­giapolitikájának elmélyítése. A megál­lapodásoknak megfelelően közösen fej­lesztik atomerőműveiket is. A szocialis­ta országok atomerőműveinek teljesít­ménye jelenleg 28 ezer megawatt, és ezzel évente 60 millió tonna egyezmé­nyes fűtőanyagot takarítanak meg. A számítások szerint 1990-ig százezer me­gawattra nő a szocialista közösség a- tomerőműveinek teljesítménye. A fej­lesztést jelentősen segíti az atomerőmű- vi felszerelések gyártásában és kölcsö­nös szállításában megvalósítandó sza­kosításról és együttműködésről kötött egyezmény, amely több mint 140 tétel­ben jelölte meg az előállítandó beren­dezéseket. Bulgária az atomerőművek biológiai védelmét szolgáló berendezé­seket, Csehszlovákia energetikai reak­torokat és gőzgenerátorokat, Lengyel- ország hőcserélő berendezéseket és tar­talék dieselerőműveket, Magyarország a hasadóanyag cseréjéhez használatos átrakodókat és víztisztítókat, az NDK szállítóberendezéseket és különleges szerelvényeket, Románia a fő kering­tető szivattyúkat és a biztonsági rend­szer víztárolóit fejleszti és gyártja. A Szovjetunió, amelynek ezen a területen a legtöbb tapasztalata van, lényegében a szerződés valamennyi tételében meg­jelölt termékek tervezésében és gyártá­sában részt vesz. Az atomenergia felhasználása mellett a jövőben a szocialista országok gon­dot fordítanak majd a napenergia köz­vetlen felhasználására is. Készülnek a napkollektorok, a napelemek, és a ter­vezők azon fáradoznak, hogy ezek a berendezések az eddiginél olcsóbbak le­gyenek, hogy így versenyre kelhesse­nek a hagyományos erőművekkel. A napenergia mint tiszta emberi környe­zetet nem károsító, korlátlan energia- forrás gyakorlatilag mindenütt rendel­kezésre áll, ahol az ember tartósan megtelepült. Hasznosítása azonban még költséges kutatást, jól egybehangolt i- rányítómunkát követel. STRASSER GYÖRGY A kelet-szlovákiai kerületben is vé- getértek a Szocialista Ifjúsági Szövetség évzáró taggyűlései. Két hónap alatt 5363 alapszervezetben ele­mezték az elmúlt év tapasztalatait, és vitatták meg a továbblépés lehetőségeit. Elmondhatjuk, hogy az évzárókat álta­lában az alkotó légkör, a hasznos vi­ták és véleménycserék jellemezték. Jól bevált az a gyakorlat, hogy az év­zárók alkalmából minden SZISZ-tagot konkrét feladattal bíznak meg. A fel­adatok teljesítéséről általában az évzá­rókat megelőző egyéni beszélgetéseken adtak számot. Ez a módszer lehetetlen­né teszi, hogy bárki is mások dolgos helytállásával kérkedjék, vagy ússzon az árral. Az egyéni számadások során nem hiányoztak a dicséretek, de a dor­gálások sem. A tanácskozások tanulsága, hogy az építőiparban is sikerült előbbre lépni a szocialista munkaversenyben, az újí­tómozgalomban és általában a termelési feladatok teljesítésében. A Kosicei Ma­gasépítő Vállalat fiatal dolgozói pél­dául a SZISZ üzemi bizottsága tájékoz­tató irodájának közvetítésével 32 újí­tási javaslatot nyújtottak be. Ebből har­minckettőt valósítottak meg másfél mil­lió korona haszonnal. És akkor még nem szóltunk az anyag- és energiameg­takarításról. Dolgos évről adhattak szá­mot a magnezitbányák bankovi bányá­jának SZISZ-tagjai is, akik tavaly há­rom ízben javították meg saját vállala­ti rekordjukat. — Ezerkilencszázhetvenkilencben ke­rültem a nemzetbiztonsági testület a- lapiskolájába — mondotta —, majd a tanulmányaim befejezése után a Bratis- lava-vidéki járásban teljesítettem rövid ideig szolgálatpt. Innen kerültem a du­naszerdahelyi járásba, ahol a mai na­pig a somorjai (Samorín) körzeti pa­rancsnokságon dolgozom. — És milyen szakterületen? — Konkrét szakterületem nincsen, van egy saját körzetem, amelyiknek én intézem az ügyes-bajos dolgait. — Milyen ügyekkel kellett ez alatt az öt-hat év alatt a leggyakrabban foglal­koznod? — Nagyon sokféle problémával kel­lett szembenéznem a körzetemben. Elég gyakoriak voltak a vagyon ellen elkö­vetett kisebb-nagyobb bűntények, és az erőszakos bűncselekmények is gyakran foglalkoztattak. De sajnos, sok gondot okoztak a fiatalok is, akik az utóbbi években bizony elég sokszor szembe­kerülnek a törvényeinkkel. — Nem okozott neked az különösebb gondot, hogy fiatal ember létedre, fia­talkorú bűnözőkkel is szinte naponta foglalkoznod kellett? — Az, hogy én magam is fiatal va­gyok, s amikor kezdtem, még fiatalabb voltam, részben segített a munkámban, de sok esetben bizony nehezítette a helyzetemet. A nehézségeim főleg ab­ból származtak, hogy nem voltak még olyan tapasztalataim, mint az idősebb kollégáimnak. így elég gyakran segít­ségre szorultam, amelyet szerencsére jobbára meg is kaptam. A másik olda­lon viszont nagyon nagy hasznomra volt az, hogy én talán jobban bele tud­tam magam élni a fiatalok lelkivilágá­ba, mint azok, akik már csak emlékeik­ben őrzik e generáció mentalitását. E- zen kívül. magánemberként is gyakran megfordultam olyan helyeken, ahová a fiatalok járnak. így nagyon jól megis­mertem őket, s ez segített a munkában. — A körzetedben a fiatalok milyen bűncselekményeket követtek el a leg­gyakrabban? — Sajnos, azt kell mondanom, hogy szinte nincs is olyan bűntény, amelyek­nek az elkövetői között ne lettek volna fiatalok, de talán leggyakrabban kisebb lopásokért, betörésekért, garázdálkodá­sért kerülnek a fiatalok a vádlottak padjára: így van ez országos méretben, s ez alól nem kivétel az én körzetem sem. — Érzésed szerint milyen területen sikerült megnyugtató eredményeket el­érned? — Talán a kisebb lopások visszaszo­rítását említeném. Amióta a körzetben vagyok, úgy érzem, csökkent az ilyen jellegű bűncselekmények száma. — Milyen segítséget kapsz a munkád­hoz, vagy csak a saját ügyességedre, le­leményességedre és tapasztalataidra számíthatsz? — Szerencsére nem így van. Nagyon sok segítséget kapok a lakosoktól, a segédrendőröktől és a társadalmi szer­vezetek vezetőitől. A mi munkánkban igen fontos a lakosokkal való együttmű­ködés, segítségük nélkül nagyon nehéz lenne megnyugtató eredményeket elér­ni. Szerencsére ma már az emberek többsége tudatosítja, hógy a közrend és a törvényesség biztosítása nem csak a rendőrök feladata. — József, ezt a beszélgetést azzal kezdtük, hogy fiatal ember vagy. Érde­kelne, mivel töltőd a szabadidődet, mi­re futja a körzeted ügyes-bajos dolgai­nak intézése mellett? —- Azt hiszem, e tekintetben nem­igen különbözöm a mai fiataloktól. Mind sokan mások, én is nagy szerelmese vagyok a motoroknak, sokat járok ki­rándulni a családommal, s van egy kis kertünk, amelyben szintén akad tenni­való bőven. S ha még marad egy kis időm, azt tévézéssel vagy olvasással töl­töm el. KAMOCSAI IMRE Húsz évvel meghosszabbították a Varsói Szerződés érvényességét A Lengyel Népköztársaság fővárosában sor került a Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb párt- és állami vezetőinek talál­kozójára. A találkozón részt vett a Bolgár Népköz- társaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság és a Szovjetunió küldöttsége. Jelen volt Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek fő- parancsnoka is. A találkozón ünnepélyesen aláírták a Varsóban 1955. május 14-én aláírt Barátsá­gi, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződés érvényességének meg­hosszabbításáról szóló jegyzőkönyvet. A Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb párt- és állami vezetőinek találkozójáról közös közleményt hagytak jóvá, amelyből az alábbiakban közlünk részletet. A találkozón képviselt államok síkra szállnak a sokoldalú, egyenjogú és kölcsö­nösen előnyös nemzetközi együttműködés fejlesztéséért. Soha nem voltak hívei Eu­rópa és a világ megosztásának egymással szemben álló katonai tömbökre; jelenleg is fellépnek szövetségük és az Észak-atlanti Tömb egyidejű feloszlatásáért és annak el­ső lépéseként a szövetségek katonai szer­vezeteinek felszámolásáért. Amíg azonban létezik a NATO katonai tömbje és fennáll a világ és Európa béké­jét fenyegető veszély, a szocialista államok erősítik védelmi szövetségüket, egyidejűleg fokozzák a harcot a leszerelésért és a bé­kéért, a katonai tömbök felszámolásáért. A Varsói Szerződés hatályának meghosszab­bításáról egyhangúlag hozott döntést az tette szükségessé, hogy megbízhatóan sza­vatolják a szövetséges országok biztonsá­gát és előmozdítsák szoros nemzetközi e- gyüttműködésüket. A Varsói Szerződés tag­államai, a békét fenyegető veszélyből ki­indulva, a jövőben is megteszik a szüksé­ges intézkedéseket kollektív védelmi képes­ségük megfelelő szinten tartásához. A Var­sói Szerződés tagállamai ismételten megerő­sítik, hogy nem törekednek a katonai fö­lény megszerzésére, de nem is engedik megi hogy velük szfemben katonai fölényre tegye­nek szert. Síkraszállnak az erőegyensúly legalacsonyabb szinten történő biztosításá­ért. A találkozóra a második világháború, az emberiség történetében lezajlott legpusztí­tóbb és legvéresebb háború befejezésének 40. évfordulója előestéjén került sor. A ta­lálkozó résztvevői kiemelték a szabadság­szerető népek fasizmus felett aratott győ­zelmének nagy jelentőségét. A győzelemért nagy árat kellett fizetni. A fasizmus szét­zúzásához döntő mértékben hozzájáruló szovjet nép, számos más ország népei éle­tek tízmillióit áldozták érte. Az elesettek emlékére, a ma élő és az eljövendő nem­zedékek sorsáért viselt felelősség nem en­gedi elfelejteni a háború tanulságait. A mostani nemzetközi helyzetben — még In­kább, mint valaha — szükség van az ösz- szes nép és állam, valamennyi békeszere­tő erő erőfeszítései egyesítésére, politikai beállítottságuktól függetlenül, azért, hogy megakadályozzák a világnak a nukleáris katasztrófa felé sodródását. A Varsói Szerződés tagországainak kom­munista és munkáspártjai, parlamentjei és kormányai a jövőben is azért küzdenek, hogy elhárítsák a nukleáris háború veszé­lyét, megállítsák a földön a fegyverkezési hajszát, mindenekelőtt nukleáris téren, megakadályozzák a nukleáris fegyverkezési versenyt a világűrben, áttérjenek a lesze­relésre, felújítsák az enyhülés ős az együtt­működés folyamatát a nemzetközi kapcso­latokban. E célok érdekében a találkozón képviselt szocialista országok készek to­vábbfejleszteni a békés párbeszédet más államokkal, a jóakarat és a bizalom szel­lemében, készek a békét és a biztonságot szolgáló széles körű nemzetközi együttmű­ködésre.

Next

/
Thumbnails
Contents