Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-30 / 18. szám

új ifjúság 9 TECHNIKA Vladimír MarkoviCka mérnök a felirattárolót mutatta be az érdeklő­dőknek. Az Interkamera nemzetközi kiállításnak már hagyományosan a prágai Fuöík park pavilonjai nyújtanak otthont. Az audiovizuá­lis technika idei kiállítása különösen von­zotta a látogatókat, már a megnyitás nap­ján 49 ezren tekintették meg a legfrissebb audiovizuális technikai termékeket: a ma és holnap fényképezőgépeit, a legmoder­nebb felvevőkamerákat, vetítőgépeket, villa- nókat, az optikai berendezések és mérő­műszerek legújabb sorozatát, a fényképé­szet és filmtechnika most kifejlesztett nyers­anyagait, a hi-fi technika csodáit. Tizenhét ország hozta el termékeit, mégpedig azzal a szándékkal, hogy a legújabb gyártmá­nyok felvonultatásán kívül piaci kapcsola­tokat teremtsenek, bővítsék kereskedelmi hálózatukat. A hangzatos nevű, patinás cé­gek — Kodak, Nikon, Olympus, Chinon, Po­laroid, Oweskon, Minolta, Sony Sharp — mellett a szocialista országok is értékes és figyelemreméltó kiállítási anyagot vonultat­tak fel. A szovjet Technointorg, az Orwo és Praktíca gyárak vagy az Elektroimpex termékei sok tekintetben felvehették a ver­senyt más világszínvonalú gyártmányokkal, nem beszélve hazaiakról. A nyugati cégek részlegeinél tolongó tömeg láttán az a be­nyomásom támadt, hogy a többség nem ve­szi észre a hazai kiváló színvonalú termé­keket, pedig láttunk ilyeneket Is, s nem is keveset. Az alábbiakban csak egy példát ragadok ki. INTERKAMERA ’85 E T S — ezt a névkártyát találtam azon a részlegen, ahol egy tizenéves fiú jókedvűen zongorázott, miközben egy fel- vevőkamera állandóan a zongora billentyűi­re meredt. Másik két hasonló korú opera­tőr a közönség sorait pásztázta, vagy ép­pen a közvetlen környezetre szegezte a ka­mera tekintetét. Pár lépéssel odébb mind­ez három képernyőn megjelent, és a felvé­tel vezetője egy kis stúdióban ülve, tetszés szerint válogatta a sugárzandó képet, ame­lyet több felfüggesztett monitoron láthatott a közönség. Továbbhaladva újabb érdekes berendezés fogadott, az ETS 2290 B jelzésű felirattáro- lő. Két képernyőjén egy írógéphez hasonló billentyűrendszerrel lehet a szöveget vál­toztatni, minden irányban eltolni, esetleg automatikus üzemelésre váltani, ebben az esetten mint olvasóberendezés is működ­het a/ elmés szerkezet. Amikor pedig az ipari televíziók jól ismert kamerájával néz­tem farkasszemet, nem csodálkoztam, hogy a pár méterre lévő képernyőn megjelentem. Végöl megtaláltam, amit kerestem. Egy jó­kora információs táblán elolvashattam az ETS rövidítés megfejtését, s egyben megtud­hattam azt is, hogy mi a küldetése en­nek a berendezésnek. Az ETS azt jelenti: experimentális tele­vízióstúdió, amely a prágai Híradástechni­kai Középfokú Ipariskola mellett működik. Főleg televíziótechnikával foglalkozik, a berendezések gyártásával, szerelésével és javításával. Ezenkívül szaktanácsadást vé­gez, módszertani filmeket, tv-programokat készít, no és ami szintén lényeges, a KOVO külkereskedelmi vállalat által értékesített Sony márkájú hangtechnikai berendezések mindennemű javítását is elvégzi. Küldeté­se felkarolni a diákokat, lehetővé tenni számukra a szakmai fejlődést, közelebb vinni az elméletet a gyakorlattal, nem u- tolsósorban pedig a népgazdaságnak is ja­vára válni. Tavaly 1071 megrendelésnek tet­tek eleget mintegy 11 millió korona érték­ben. Idén lesz huszonhárom éve, hogy az iskola mellett megszületett a stúdió. A leírtakból nem nehéz következtetni, hogy az itt lévő fiatal kiállítók valószínű­leg az említett iskola diákjai voltak. A TÉMÁBAN búvárkodva ismerkedtem meg egy szimpatikus fiatal­emberrel, Vladimír MarkoviCka mérnökkel, aki a felirattárolót kezelte. Vladimír tehát már nem diák, mégis az ETS alkalmazott­ja. Hogy ez hogyan lehetséges, erről ő vi­lágosít fel. — Az ETS-nek húsz állandó alkalmazott­ja van, és körülbelül 130 diák vesz részt még a munkában, azok a szakközépiskolá­sok, akik filmtechnikai pályára készülnek. A diákok a második évfolyamtól jelentkez­hetnek, és munkájukért bért kapnak. Szá­mukra azonban nagyobb a jelentősége az itt szerzett szakmai ismereteknek, tapasz­talatoknak. Tudom, hogy az egyre szélesebb kör­ben alkalmazott ipari televízió monopol­gyártói vagytok, de újdonság számomra a Sony. céggel való együttműködés. Milyenek ezek a kapcsolatok? — Mindannyiunk véleménye, hogy jók, és lehet rájuk építeni. Mi szavatossági idő­ben, de ezen túl is javítjuk a Sony cég ter­mékeit, amelyeket a KOVO külkereskedelmi vállalat hoz be hozzánk. Ez egyben azt is jelenti, hogy rendelkezünk bizonyos alkat­részbázissal. Kölcsönös megegyezés értel­mében mi pedig használhatjuk a japán partner termékeinek alkotóelemeit. Ez a- zonban nem jellemző, hisz túlnyomórészt hazai alkatrészekből dolgozunk. — Milyen jelentősebb feladatot sikerült már megoldania az ETS-nek, és min dolgoz­nak napjainkban a középiskolások? — Azt hiszem, a felsorolás élére kíván­kozik a prágai metró A és C szakaszának komplett elektronizálása. Sok egyéb mel­lett most két nagyobb megbízatáson dol­gozunk: a metró B szakaszán és a rendőr- főiskola tantermeinek felszerelésén, annak audiovizuális technikai berendezésein. Az itt Tévő felirattároló is oda készült. Any- nyit elárulhatok róla, hogy mikroszámító­gép-vezérlésű, és memóriájába belefér egy 230 oldalas könyv tartalma. Munkánk van bőven, hiszen a különböző iskolák, üzemek, szervezetek szinte naponta küldenek meg- J rendelést. Rövid ott-tartőzkodásom alatt meglepett a diákok szakértelme, magabiztossága, de egyben meggyőződtem arról is, hogy már most vérbeli szakemberek, akik maradap- <46 "értékeket hozriak létre. Sajnos, erre a. kiállításon kevesen figyeltek fel. POLGÁRI LÁSZLÓ Fotó: a szerző A három középiskolás operatőr megbeszéli a teendőket. Vasútvonal Jamburg és Novij Ürengoj között A Szovjetunióban a most elkövetkezendő idő­szakban (1985 és 1990 között) az ország gázellá­tásában különleges szerepe lesz az Észak-Szibé- riában, a sarkkörön túl lévő jamburgi földgázlelő­helynek. Azon a területen nagyon hosszú a tél, erős hó­fúvások, hóviharok dúlnak, s állandóan mínusz 35.—40, olykor mínusz 50—55 Celsius-fokos a hő­mérséklet. Az örökké fagyott talajú, mocsaras, sza­kadékokkal és a tundra' sekély folyóival összevisz- sza szabdalt területen utak hihányában a teher­szállítást főképp légi úton, télen szánon, továbbá — kihasználva a rövid hajózási idényt az Ob folyó öblében .— tengeri és folyami uszályokkal bonyo­lítják le. Érthető tehát, hogy a földgázmezőn az egyik legfontosabb vállalkozás annak a vasúti fő­vonalnak a megépítése, amely Jamburgot <— a ter­vek szerint már jövőre — Nyugat-Szibéria másik íöidgázközpontjával, a tőle mintegy 140 km-re dél­re lévő Novij Urengojjal köti össze. Jamburg, illetőleg ürengoj és a Szovjetunió eu­rópai része között összesen hat — 1420 mm átmé­rőjű 1— gázvezetéket fektetnek. Közülük három már működik, a többit javában építik. Egy-'BgyfesüItJállamölfbén cég űj rást dolgozott ki a személyazonos­ig gyors megállapítására. Készülé- b — njjlenyomat helyett — a szem itóhártyájának képét használja fel személyazonosftásra. A vizsgálatok ;erint ugyanis nincs két egyforma ijzolatú látóhártya. Az EyeDentification System nevű indszerben — 20—1200 látóhártya­ép tárolható. Akinek a személyazo- osságát ellenőrizni akarják, annak ele kell néznie a látcsőhöz hasonló 5zemkamerá“-ba, az az egyik vagy minffWVlStüTiárfyíf a szemre veszffy- telen infravörös sugárral letapogat­ja, s a képet vagy képeket digitális jelek alakjában a memóriaegységében tárolja. Majd amikor az illetőnek i- gazolnia kell a személyazonosságát, ismét bele kell néznie a készülékbe, s az ezúttal kapott képet össze­hasonlítja az adattárában lévőkkel. Az azonosítás mindössze másfél má­sodpercig tart. Annak a valószínűsé­ge, hogy a készülék téved, kisebb, mint 1:1000 000, s a kép megbízha­tóbb, mint az esetleg meg is sérülő njjlenyomat. Épül a Szevmorputy ■ avaly novemberben a ■ keresi hajógyárban épí­teni kezdték a Szovjet­unió első atommeghajtású északi-tengeri fehérhajóját, a Szevmorputy nevű, LASH- -rendszerű bárkaszállító ha­jót. A 18 m oldalmagasságú, tehát egy hatemeletes ház magasságát meghaladó hajó- óriás 74 darab, egyenként 460 t árut befogadó folya­mi bárkát és több mint 1300 nagy szállítótartályt vehet majd a fedélzetére. A szibé­riai folyamok torkolatában, ahol a víz még elég mély, a Szevmorputy a bárkák egy részét a fedélzeti darujával gyorsan a vízre teheti, s mialatt ezeket vontatók a rendeltetési helyükre szál­lítják, az anyahajó késleke- ^^^^Hü^foljtat^^a^ útját. A 30 MW-os (40 000 lóerős) hajó 1 m vastagsá­gú jégréteget Is feltör. Jég nélküli vízben óránkénti 20 csomóval (37 km/ó) fog ha­ladni. ' E hajótípusnak a megje­lenése annak előhírnöke, hogy a messzi Észak vizei­ben a hajórajok előtt alkal­milag már nem jégtörők, hanem ilyen teherszállítók haladnak majd. Ezáltal sok megtakarítást könyvelhetnek el. I

Next

/
Thumbnails
Contents