Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-23 / 17. szám
új ifjúság 3 A valachok összetartása összetartásl Negyven évvel ezelőtti eseményeket idézünk fel egykori va- lach partizánokkal, s ez a szó, ösz- szetartás, mind gyakrabban elhangzik. Az összetartásnak volt köszönhető, hogy 1944-ben itt alakulhatott meg az első csehszlovák partizánbrt- gád, amely Ján Ziäika, a hajdan volt félszemű vezér nevét viselte. Ez a szovjet segítséggel létrejött kis létszámú partizáncsoport 1944—45-ben valachföldön jelentős német erőket kötött le. A dimbes-dombos hegyi terep kitűnő lehetőséget biztosított a partízánharcokhoz, no meg természetesen az, hogy mögöttük állt a környék lakosságának túlnyomó többsége. A tanyasiak élelemmel, ruházattal látták el őket, rejtegették a partizánokat. Az egykori harcosok, a mai visszaemlékezők nem győzik hangoztatni: e háttér nélkül lehetetlen lett volna tevékenységük. Hiszen megtörtént, hogy egy-egy átfésüléskor 13—15 ezer német katona kereste őket egyidejűleg, s mégis... Nemcsak sikerült megmenekülniük, hanem a túlélésen kívül újabb és újabb akciókat' hajthattak végre. Ma a valachok büszkék az ellenállási mozgalmukra. Büszkék arra, hogy összetartásuk akkor sem lazult, amikor a partizánoknak nyújtott bármely segítséget halálbüntetés követhette. Büszkék, hogy bátrak voltak és mertek. Hogy nem nyugodtak bele sorsukba, leígázottságukba, hogy a cseh-morva protektorátusban uralkodó kemény, szigorú viszonyok ellenére akadtak köztük bátrak, hősök. Ladislav Brumek Ez a múltját még ma is íratlan szabályok, törvények szerint féltő, ápoló népcsoport figyelemreméltó példa a háború alatti Közép-Európát szemlélve. Bár tudták, hogy kevesen vannak, hogy óriási túlerővel állnak szemben, de tudták azt is, a tétlenség az adott helyzetben bűn. Szemtől szemben harcolva Tovább haladunk észak felé. Ostrava következik, Csehszlovákia iparának szive. A bányászat és a kohászat központja. Ma is, negyven-ötven évvel ezelőtt ts Hitler foggal-körömmel védte az utánpótlás szempontjából annyira fontos ipari központot. Lehetetlenségnek tartotta Ostrava elvesztését. Szigorú parancsba adta a város és környékének megtartását. A felszabadítókat szintén szigorú parancs vezérelte: Ostravát és környékét a lehető legkisebb anyagi veszteség árán felszabadítani. Hogy ez végrehajtható legyen, a felsőbb szovjet vezetés attól sem riadt vissza, hogy a IV. ukrán front legfelsőbb í- rányltóít is kicserélje. Mert nyilvánvaló volt, hogy az ipari központ felszabadítása során nem lehet lebombázni, szétrombolni a bányákat, gyárakat, üzemeket. Ez a csapás, óriási veszteség megnehezítené, már-már lehetetlenné tenné a háború utáni Csehszlovákia talpraállását. A repülősök például parancsba kapták: aki bombát dob Ostravára, azt rögtönítélő bíróság elé állítják Maradt tehát a szemtől szembeni harc. Es maradt a hatalmas emberveszteség. Csehszlovákia felszabadításában 140 ezer szovjet katona esett el; az ostravai hadműveletek során tizenötezren lelték halálukat. Rájuk emlékeztet a hrabynai monumentális emlékmű, amely 1980-ban készült el. A kívülről hatalmas sivár betontömegnek tetsző építmény belülről igencsak impozáns. Sok-sok termében múzeum, nagyon értékes képkiállltás és egy valóban pazar mo- ztterem kapott helyet. Az egyidejűleg kilenc mozgatható panelre vetíValachföldnn a tavasz még váratott magéra április első napjaiban Az észak morvaországi tájat vastag bótakará borította. A tél mintha csak megismételte volna negyven évvel ezelőtti önmagát: 1945 ben ilyentájt basnnláan zord idő uralkndott. Az itt élő hegyi embereknek még nyáron sem könnyű az élet, hát még ilyenkor. Bár a tanyavilág már szünetéiben van. a hegyek völgyek eldugott tanyáinak lakói közül nagyon sokan a falvakban találtak főbb megélhetést, mégis... A Havasai földről hajdan idevándorolt, évszázadokon keresztül pásztor- kodással foglalkozó valachok világa még részben mindi" őrzi a múltat, mint ahogy őrzi e kis népcsoport a szoros összetartás, egymásra utaltság elmaradhatatlan szükségszerűségét is. 1945. április 30. Á hrabynai emlékművet 1980-ban emelték A vítkovicei gépgyár és vasmű 40 ezer embert foglalkoztat. kevés. Gyakori a lakossági vízkorlátozás, s ez feszültségeket szül. A probléma megoldásán dolgozunk, ám hogy valóban takarékosságra mozgósítsunk, s az hatékony legyen, ahhoz a szólamokon kívül most új formát választottunk. Felkértük Jaroslav Dietlt, a „Kórház a város szélén“ és más televíziós sorozat forgatókönyvíróját. hogy „Víztározó“ munka címmel erre a témára írjon televíziós sorozatot. Már kilenc rész forgatókönyve készen áll, csak éppen szeretnénk, ha mélyebben, kritikusabban foglalkozna a problémával. Majd meglátjuk, mi lesz belőle... tett fílmösszeállítás a negyven évvel ezelőtti drámát mutatja be: Ostrava, Európa, a világ drámáját. Ostrava 1945. április 30-án felszabadult. A várost és ipari létesítményeit valóban csak minimális kár érte. Kilenc nap múlva már leszálltak a mélybe a bányászok, a csillék szénnel telve érkeztek a felszínre, s a kohászok olvasztották a vasat. Az é- let, a munka gyors tempóban megindult újra. Csak most már a kohászok nem a német hadseregnek öntötték a vasat, hanem maguknak, az országnak. Az ostravai ipar teljes ü- temben dolgozott. Sőt, azonnal megindult a fejlesztés; Ostravában hozták létre Csehszlovákia első ifjúsági é- pítkezését, amelyre az egész országból 80 ezer fiatal sereglett össze. Az első új kohókkal együtt annyi acélt termeltek Ostravában, mint a burzsoá köztársaság alatt az egész országban. A kemény emberek városa Milyen ma Ostrava? Szürke, füstös bányász- és kohászváros — és hatalmas. A várost és környékét ma közel egymillió ember lakja. Itt nincsenek pompás és monumentális épületek, nincs csodás városkép. Régi szürke házak állnak a város szívében és körös-körül mindenfelé hatalmas lakótelepek házal merednek a magasba. — Ostrava az ország legnagyobb munkásvárosa — mondja Ladislav Brumek, a CSKP Észak-morvaországi Kerületi Pártbizottságának titkára. — Közvetlen a városnak 300 ezer lakója van. Nagy többsége a bányákban, kohókban, a vasgyárban, a megmunkáló üzemekben keresi kenyerét. Szóval: kemény emberek. így aztán megkülönböztetett figyelem is irányul Ostrava felé. s nekünk is megkülönböztetett figyelemmel kell az itt élő emberekkel foglalkoznunk. Itt például az ellátásra is különösen oda kell figyelnünk. Ezzel kapcsolatban meg kell hagyni, hogy az utóbbi é- vekhez képest az ellátás lényegesen javult, ám még mindig nem éri el a kívánt színvonalat. Vagy ttt van az ivóvíz kérdése. Az ipari üzemek rengeteg vizet fogyasztanak. Tizenkét víztározó van a város körül, de ez — Vagy itt van a környezet- és levegőszennyezés gondja. Tíz évvel ezelőtt egy négyzetkilométerre 1200 tonna por jutott. Mára ezt sikerült 360 tonnára csökkenteni. Tisztább nálunk a levegő, mint Bratislavában vagy Prágában, de tennivaló még így Is akad bőven. Más területen is. Hogy a nagyüzemek munkaerőgondjait megoldjuk, valamivel ide kell csábítani az embereket. A magasabb fizetéseken kívül további tényező a lakás; nálunk gyorsan lakáshoz lehet jutni. Ehhez persze rengeteg és olcsó lakásra volt és van szükség. S a gyors ütemű építkezés következtében nagyon stvárakká sikeredtek lakótelepeink. Nincsenek a lakótelepeken teljes mértékben megoldva a sportolási, szórakozási, kulturális lehetőségek. Mindez a régi Ostrava központjába összpontosul, amelyet — mivel nagyon alá van bányászva — korábban lebontásra ítéltünk és nem fejlesztettünk. Ma már tudjuk, a lebontást nem engedhetjük meg magunknak, annyira gazdagok nem vagyunk. Ezért aztán Igyekszünk rend- behozní a régi városmagot, új köntösbe öltöztetni a szürke, füstös Ostravát, Igazi otthont teremteni az ország minden pontjáról idesereglett embereknek. Számvetés és előretekintés Az ostravai körzet bányái mellett a város legjelentősebb Ipari üzeme a vítkovicei gépgyár és vasmű. Helyben 40 ezer embert, országos viszonylatban még egyszer ennyit foglalkoztat. A 6-os számú gyáregységet tíz évvel ezelőtt az atomenergia-program megvalősitásának céljából hozták létre. Példa nélküli tempóban folyt az építkezés, egymtlliárd koronás beruházással. S öt évvel ezelőtt már beindulhatott a teljes üzem. A- tomerőművekbe gyártanak Itt gőzturbinákat és kompenzátorokat. A gyár kapacitását természetesen nem köti le Csehszlovákia három atomerőműve, ezért a többi KGST-ország, elsősorban a Szovjetunió is partner. Ebbe a gyáregységbe a vasmű legtapasztaltabb szakembereit válogatták össze, hiszen a nagy pontosságot követelő munkáknál a tévedés legkisebb lehetőségét is ki kell zárni. Az atomerőművekbe csak tökéletesen előállított egységek szállíthatók. Eddig sehonnan nem jött reklamáció, s mindezek alapján a jövő további fejlesztést irányoz elő. Ugyanez a helyzet a bányászatban Is, mint ahogyan átvitt értelemben az élet minden területén. S a számvetésre meg az előretekintésre a 40. évforduló kiváló alkalom, lehetőség. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Az ostravai hadművelet során 15 ezer szovjet katona vesztette életét. Túlélők, egykori partizánok, emlékezők.
