Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-23 / 17. szám
Francs,1k Teréz: „Minden munkát meg lehet kedvelni.“ Remák Sándor mérnök: „Fontos, hogy minden fiatal lelkesedéssel végezze munkáját.“ Brezo Zoltán a kollektíva egyik tagjával Fejlődik a gyár, fejlődnek az emberek Amikor egy évvel ezelőtt a déőínl kábelgyárban jártam, felfigyeltem a hatalmas kábeldobokra, amelyek a gyár udvarán és a csarnokokban sorakoztak. A behemót vasszerkezetek ott beleillettek a képbe, hiszen kábelgyárról lévén szó, mind a gyártásnál, mind a szállításnál nagy szükség van rájuk. A minap az ország másik végében, Kírályhelmecen (Kráí. Chlmec) járva szinte a décínihez kísértetiesen hasonló kép fogadott. A- mikor közelebbről is megszemléltem a hatalmas orsókat, és láttam, hogy azok frissen festett testén nincs kábel, rögtön arra a következtetésre jutottam, hogy ezeket minden valószínűség szerint itt gyártják. A Szlovák Villamosípari Művek itteni részlegének igazgatója, Szedlák jános aztán mindent megmagyarázott. TÖBBEVES ÜTKERESÉS UTÄN végül kialakult az üzemünk mai arculata, körvonalazódott gyártási programja, és elmondhatom, végre egyenesbe kerültünk. A kábeldobokat már 1979-től gyártjuk — mondta a részleg Igazgatója. — 1983. január elsejétől a krompachyi konszernvállalathoz tartozunk. A kábeldobok gyártása mellett rézhuzalszigetelést végzünk, valamint üj és keresett elektrotechnikai termékeket is gyártunk. Megkezdtük a nagy teljesítményű o- lajházas rotorindítók és a szintén keresett pneumatikus meghajtások gyártását, amelyek fontos alkotóelemei az erősáramú berendezéseknek. Mi u- gyan nem szállítunk külföldre, de számos exportra készülő gép és berendezés tartalmazza termékeinket. Tavalyi innovációs programunk'értelmében kooperációban gyártjuk az ellenállásos üveggyári égetőkemencéket, amelyek hazánkban nagy érdeklődésre tartanak számot. Az elkövetkező ötéves tervidőszakban a gyártás további fejlesztése, az üzem é- pítése is napirendre kerül. SZERKEZETI VÁLTOZÁSON esett át az ifjúsági szervezet is — mondta a SZISZ-elnök, Remák Sándor mérnök, akihez az igazgató tanácsolt, amikor a fiatalok .felől érdeklődtem. — Tulajdonképpen a februárban lezajlott évzáró taggyűlés u- tán alakult meg az üzemi csúcsbizottság, és két alapszervezetet hoztunk létre. Hogy miért? Azért, mert két gyártási részlegünk van a városban, egymástól mintegy négy kilométer távolságra, s nehéz volt ezeket a fiatalokat összehozni, sokszor még a taggyűléseken sem jelentek meg hiánytalanul a központtól távol eső Uzemrészleg fiataljai. Ennek ellenére szép sikereket értünk el a múltban a járási ZENlT-versenyen, továbbá sikerült berendeznünk, felszerelnünk a fotólabort, és az itt működő szakkör ma már az egész gyárt szolgálja. Eredményesek voltunk az újítómozgalomban, büszkék lehetünk az ifjúsági munkacsoportokra, és a fiatalok társadalmi munkában nemcsak az üzemet, hanem a pólyányi (Pol’any) szövetkezetét is segítik. A jövőre nézve sem tervezünk erőnket meghaladó feladatokat, csupán azt szeretnénk, ha lehetőségeihez mérten mindkét alapszervezet jó működne. Számunkra egy a fontos, hogyminden fiatal szívvel, lélkesedéssel végezze a munkáját. A GYÁRTÁSI CSARNOKOT JÄRVA itt is, ott is fiatalokkal találkoztam. Érdeklődéssel vártam a Brezo Zoltánnal való megismerkedést. A fiatal mestert, a gyár egyetlen munkakollektívájának vezetőjét az olajházas rotoríndítók gyártási részlegén leltem meg. — Kollektívánk nyolctagú, és tavaly alakult. A tervfeladatok túlszárnyalásával hívtuk fel magunkra a figyelmet, de természetesen elismerésben, jutalomban is részesültünk. Az üzem és a SZISZ érdekeit is szem előtt tartva eltökélt szándékunk egy ifjúsági műhely létrehozása — mondotta. Egy másik csarnokba is bementem. Itt a huzalszigetelést végzik, de már nem sokáig, a részleg ugyanis csakhamar más munkára áll át. Francsák Terézből ennek ellenére árad az optimizmus. — Nem baj, hiszen minden munkát meg lehet szokni, kedvelni. Ami a- zonban a legfontosabb, hogy jó a kollektíva, van összetartás, segítőkészség, s így közös erővel reméljük, sikerül átesnünk a kezdeti nehézségeken! Végigjárva a csarnokot, figyeltem a gépek ütemes munkáját. Már készítik az új berendezéseket, segédeszközöket a hamarosan induló új gyártási programhoz. Tény, hogy szinte menet közben valósul meg az átállás, s így nem szakad meg a folytonosság. Polgári Lászlé A szerző felv. FONTOS AZ ÚJ IRÁNTI LELKESEDÉS Ma már semmi kétség nem férhet hozzá, hogy a komplex ésszerűsítő brigádok az újítók egyik leghatékonyabb segítőtársai. Számokban már ki sem lehetne fejezni — még a számítógépek világában is nehéz lenne összegezni —, hogy hány újítási javaslat kezdeményezői és szerzői. Az érsekújvári (Nővé Zámky) E- lektrosvit nemzeti vállalatban már évek óta támogatják, sőt kezdeményezésre ösztökélik azokat a szakembereket, akik kisebb-nagyobb csoportokat, komplex-ésszerűsítő brigádokat alkotva, hatékonyan közrejátszhatnak egy-egy újítási javaslat élet- rehívásában. Mivel a gyárban aránylag sok a fiatal újító, úgy vélték — tegyük hozzá, nagyon helyesen —, hogy célszerű lenne időnként az ő újításaik megvalósítására ifjúsági komplex ésszerűsítő munkabrigádokat alakítani. Hogy az ötlet bevált, arról ma már az eredmények tanúskodnak. Horváth István az Elektrosvtt fiatalabb műszaki gárdájához tartozik. A vezetése alatt álló Ifjúsági közösségekkel már nem egy — százezreket érő — újítási javaslatot valósított meg. Néhány nappal ezelőtt fejezték be egy nagyobb újítás gyakorlati kivitelezését. — Örülök, hogy fiatal társaimmal sikerült a gyakorlatban is bebizonyítanunk: az egyik fiatal társunk újítási javaslata bevezetésre érdemes. Kitűnően ment a munka, s ma már az abszorber ezreket érő energiát takarít meg a vállalatnak. — Hogyan jött össze ez a kollektíva? Gondolom, nagyon meg kell válogatni a tagokat. — Minden szakmából a legjobbakat válogatjuk ki. A kőművesektől kezdve a műszaki rajzolókon keresztül egészen a mérnökökig, mindenki szívesen veszi, ha valamelyik komp- lex-ésszerűsltő munkabrigádba hívják. Főleg a fiatalabb szakembereknek kínál nagy lehetőséget, mert egy-egy újítási javaslat bevezetése közben kifejtett munkájukkal, ötleteikkel, ten- niakarásukkal felhívhatják magukra a vezetők figyelmét. — Nem okoz gondot a szakemberek összeválogatása olyan esetben, amikor kimondottan fiatalokkal akartok dolgozni, amikor ifjúsági kollektívát akartok összehozni? — Nem, mert a gyárban minden szakterületen több kitűnő képességű fiatal is dolgozik, akik szívesen vállalják az erejüket próbára tevő nagy feladatokat. —- Általában hány újítási javaslatot tudtok egy év alatt realizálni? — Sajnos, csak kettőt, a jelenlegi lehetőségek mellett többet nem nagyon vállalhatunk. Pedig a fiatalok szívesen vállalják a túlórázást is, ha a helyzet megköveteli, akár éjszaka is bejönnek dolgozni. — Mit gondolsz, miért vállalják ezt a többletet? — Anyagiakért is, mert az újításoknak a termelésbe való bevezetéséért előre meghatározott összegű jutalmat kapnak, meg aztán hajtja őket a lelkesedés, az új iránti fogékonyság is. Viszont nem állíthatom, hogy a jutalom összege mellékes. Meggyőződésem, hogy hatékonyabb jutalmazási rendszer mellett még az eddigi nél is többet vállalnának. Kamocsai Imre Fotő: a szerző Horváth István SZÜLETÉSNAP Az évkönyvet vizsgáló tudományos kutatók eddigi állítása szerint 1276-ból erednek Villa Zemch- re, vagyis a mai Szencre (Senec) vonatkozó első hiteles adatok. A több mint 700 éves város előnyös földrajzi helyzete, hosszan a síkság fölé emelkedő dombvonulata mind a gabonatermesztéshez, mind a szőlő- és a gyümölcstermesztéshez jó feltételeket biztosított már régen is a földművelőknek. A városi krónika szerint: „A település Mátyás király idejében mint mezőváros szerepel, Oppidium Zempcz néven emlegetik.“ A krónikás aprólékosan ír a városlakók újkori büszkeségéről, a Colégium Oecomicumról, amelyet Mária Terézia alapított, és akkor az ország egyetlen, csaknem kizárólag természettudományokat tanító főiskolája volt, ahol neves mezőgazdasági szakembereket is képeztek. A középkorban és az újkorban a városka lakosságának többsége földműveléssel foglalkozott. Molnár Benedek a Heidelbergben tanuló — tudós irodalmárként ismert öccsének — Szenei Molnár Albertnak írja 1552-ben, hogy „... énnekem termett volt 14 akő borom...“, ami szintén bizonyítja, hogy az itteni lakosság már a középkorban foglalkozott szőlészettel. „A fajszőlő meghonosítása — a krónika alapján — Ritter Mátyás uradalmi főkertész és országos hírű gyümölcstermelő érdeme...“ Az 1878-as esztendőben •— a bejegyzés szerint rekordtermés volt, mert „... annyi bor termett, hogy a hordó drágább volt, mint a bor. Ekkor u- gyanis egy hektoliter régi hordó ára 3—4 forint volt“. A régi telepítés utolsó nagy szőlőtermése lehetett a máig is emlegetett „borözön“, mert már az 1880-as években a filoxéra, majd a peronoszpóra megtámadta az itteni szőlőket. E veszélyes kártevők ellen akkor még nem tudtak eredményesen védekezni, és azok bizony rövid időn belül letarolták a híres szőlőhegyet, amelyet a régi városlakók mindmáig — valószínűleg a német Altenberg szóból származtatva, népetimológiával Ojtonperegnek, azaz Öreghegynek neveznek. A sokáig — jobbára — gondozatlaniul maradt szőlőket a szövetkezetesítés után kiszántották és újratelepítették. A modern nagyüzemi gazdálkodás bevezetésével nem csupán a város szőlőgazdálkodása, hanem a többi kultúrnövény-termesztés is belterjesebbé lett. Ennek a kert- és fürdővárosnak is nevezett, egyre jelentősebb idegenforgalmú helység flórakultúrájának a felvirágoztatásához — nem kis mértékben — a Szlovák Kertészek Szövetségének helyi alapszervezete, az iskolások és a többi fiatalok is hozzájárultak. A város kiskertészei 1985 márciusában ünnepelték szervezetük fennállásának negyedszázados évfordulóját. Az egykor néhány lelkes taggal indulók között ma már neves szakemberek is vannak, akik a „Floreat!“ — Virágozzék, növekedjék! — jelszót tűzték ki célul. Ennek szellemében és érdekében számos felvilágosító és gyakorlati bemutatóval összekapcsolt előadást tartottak, amelyekre néhányszor a hazai előadókon kívül külföldi szakembereket is meghívtak. E széles körű kapcsolatteremtés gyümölcsözőnek bizonyult, mert a helyi kertbarátok meghívást kaptak a Magyar Nép- köztársaságba és a Német Demokratikus Köztársaságba is. A külföldi tanulmányutakon szerzett új ismereteket nem csupán a helyi szervezetben, hanem tapasztalatátadás formájában az iskolákban is hasznosították. A ma már 700 tagot számláló — javarészt fiatalokból összetevődő — helyi alapszervezet a fenntartásához szükséges anyagiakat a tagdíjakból, részben pedig a gyümölcs- és borkiállítások jövedelméből biztosítja. Az újabb tervek közé tartozik, hogy a kistermelők és a diákság bevonásával szervezettebben és nagyobb mértékben segítsék — különösen a fürdőidényben — a város zöldség- és gyümölcsellátását. Ezt a célt hivatott szolgálni az évforduló kapcsán megnyitott kertbarátok háza, a- hol szakszerű irányítás mellett a kertészkedést kedvelők sok hasznosat is megtanulhatnak. A jó szervező munkát bizonyította az évforduló alkalmából megrendezett borkiállítás is, ahol több mint hatszázan mutatták be boraikat. A hatásos propagandamunkán és a meggyőző e- redményeken kívül sok új fiatal érdeklődőt vonzott a Szlovák Kertészek Szövetségének helyi a- lapszervezetébe az év elején valóra váltott újabb kertosztás is. A központi utasítások értelmében a szervezet vezetősége a városi nemzeti bizottsággal együttműködve feltárta és kiosztotta az eddig kihasználatlan földterületeket. A természet- és környezetvédelem mindnyájunk érdeke, mondhatnánk kötelessége, hiszen, a bennünket körülvevő természettel együtt önmagunkat, embertársainkat is védjük. Örülünk annak, hogy városunkban sokan, és egyre több fiatal érdeklődik a természetben végzendő munka iránt. Dr. PÁRKÁNY ANTAL
