Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-23 / 17. szám
új ifjúság 2 KOMMENTÁRUNK A szakképzettség és hasznosítása A statisztikai évkönyvet lapozgatva az olvasó meggyőződhet róla, hogy a főiskolát végzett, magas szakképzettségű dolgozók száma tekintetében hazánk egész sor fejlett tőkés országot megelőz, más szóval világviszonylatban is az élvonalba tartozik. Csehszlovákiában minden 25 lakosra jut egy főiskolai végzettségű szakember. Ha ehhez hozzászámítjuk azokat, akik szakközép- iskolát végeztek, akkor olyan hatalmas szellemi kapacitás rajzolódik ki előttünk, amire nem volt eddig példa hazánk történelmében. Más kérdés azonban, hogy a főiskolát végzett szakemberek száma hogyan oszlik meg a népgazdaság különböző ágazataiban. A statisztikai kimutatásokból az is kitűnik, hogy a gépiparban dolgozóknak 3 százaléka, a textiliparban pedig csak 1,8 százaléka rendelkezik főiskolai végzettséggel. Az is kitűnik a statisztikából, hogy a friss diplomások mindössze 18 százaléka kerül az ipar szférájába. Ez a szám pedig a többi fejlett országénál alacsonyabb. Világos tehát, hogy aránytalanul alacsony a magas szakképzettségű dolgozók száma, mégpedig épp azokon a posztokon, amelyek igencsak fontosak a tudományos-műszaki forradalom megvalósításában. Ma, a- mikor minden kérdést nemcsak mennyiségi, hanem elsősorban minőségi oldaláról vizsgáljuk, felvetődik, milyen értéke van a műszaki haladás és az anyagi termelés szempontjából annak, hogy ennyi embert bocsátanak ki főiskoláink. Természetes, hogy gazdasági és politikai életünk irányítóit is aggasztja az a tény, hogy míg az egyik oldalon egyre több főiskolás kerül ki a£ életbe, a másik oldalon ez a mennyiségi mutató nincs összhangban a népgazdaság követelményeivel és szükségleteivel. Szükség van tehát arra, hogy az egyes fakultásokon tanulók létszáma valóban tükrözze a népgazdaság és a társadalom igazi szükségleteit. Ezt a követelményt tűzi kt elénk a CSKP KB 8. plenáris ülése is, a- mikor hangsúlyozza: „Az oktatási-nevelési folyamatnak következetesen kapcsolódnia kelt a társadalom jövőbeli szükségleteihez, a tudomány, a technika és a gazdaság szükségleteihez.“ Tervezzük a termelést és tervezzük az oktatást is. A népgazdasági tervekből kiolvasható, hogy a társadalomnak hány mérnökre, jogászra, geológusra, nyelvészre vagy más szakemberre lesz szüksége. Persze a tervek és a későbbi valóság között lehetnek bizonyos eltérések, de így is vi-. lágos, hogy a főiskolai hallgatók jelenlegi összetétele még nem felel meg a tudományos műszaki forradalom szükségleteinek és a fejlődésnek. A jelenlegi helyzet orvoslása érdekében valóban új szemléletre van szükség, s nemcsak azoknál, akik felelősek a főiskolák irányításáért, hanem új szemléletre van szükség a családokban is, amikor a gyermekek pályaválasztásáról van szó. Sokszor felvetődött már, hogy a magyar nemzetiségű fiatalok közül kevés a jelentkező a gépészeti és más irányzatú főiskolákra. A humán értelmiség jelentőségét senki sem vonja kétségbe, de számolni kell a műszaki fejlődéssel és így a műszakiak képzésével is. Változtatni kell azon is, hogy a műszaki értelmiség egy része nem a saját területén helyezkedik el. Ahhoz, hogy a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak gyakorlati alkalmazása megfelelő szinten legyen, mindenkinek a végzettsége és tudása szerint kell érvényesülnie. STRASSER GYÖRGY TUDATOS KÉSZÜLÉS A hivatásos katonatiszti pálya olyan sokrétű lehetőségeket rejteget magában, hogy pontos és minden téren kielégítő eligazítást szinte lehetetlen adni. Szerencsére — főleg ha valaki már az alapiskolából erre a pályára indul — menet közben is van még elég idő a végleges döntésre, az egyén számára legvonzóbb szakterület kiválasztására. Nagy Attila, a kassai (Koäice) Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Repülőtiszti Főiskola Parancsnoki-Mérnöki Karának elsőéves hallgatója alapiskolás korában csak egy dologban volt teljesen biztos: katonatiszt akart lenni. Szerencséje volt, mert a járásukban a pályaválasztási tanácsadást nem tekintették formális feladatnak. A járási katonai parancsnokság az iskolákkal e- gyüttműködve több és egymástól különböző küldetésű katonai középiskolába szervezett tanulmányi kirándulást. Az egyik ilyen ismerkedés során tudatosította Attila, hogy őt talán legjobban a hadsereggel összefüggő műszaki dolgok érdekelnék. Azt már akkor is tudta, hogy eredményt viszont csak akkor érhet el, ha úgy irányítja sorsát, hogy a végén főiskolára kerüljön. így esett a választása a Banská Bystrf- ca-i Katonai Gimnáziumra. — Ebben a gimnáziumban nem a műszaki tantárgyak dominálnak — mondotta —, mégis úgy érzem, hogy helyes volt a választásom. A négy év alatt azonban rengeteg időm volt átgondolni, hogy mi lenne a legjobb számomra. A katonai gimnáziumoknak egyébként is az a küldetésük, hogy felkészítsék a fiatalokat a főiskolai tanulmányaikra. Emellett teljes értékű középfokú műveltséget nyújtanak azoknak, akik eljutnak az érettségiig, ugyanúgy, mint a civil középiskolák. — A gimnáziumi évek alatt hogyan jutott az eszedbe, hogy a tucatnyi katonai főiskola és akadémia közül éppen a repülő- tisztit választod? — A sport játszotta ebben a sorsdöntő szerepet. Harmadikos koromban lehetőséget kaptam a gimnázium parancsnokságától, hogy kibróbáljam képességeimet a vitorlázó repülésben. Nem túlzás, már az első alkalommal, amikor néhány száz méternyire a levegőben köröztem, biztos voltam benne, hogy a repülőtiszti pályát választom. Persze, akkor még nem tudtam, hogy ez nem is olyan egyszerű. A felvételi vizsgákat megelőzően igen szigorú orvosi ellenőrzésnek vetettek bennünket alá. Általában csak minden tizedik-tizenötödik jelentkező felelt meg az egészségügyi követelményeknek. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy én is köztük vagyok. A többitől már nem tartottam olyan nagyon, mert aránylag jó tanuló voltam a gimnáziumban. — Ha esetleg az orvosi vizsgák kedvezőtlen eredményt hoztak volna, hátat fordítasz a repülésnek? — Azt hiszem, hogy akkor is erre a főiskolára jelentkeztem volna, mert van itt még egy másik kar is, amelyen repülőmérnököket képeznek. Ezen a karon öt év a tanulmányi idő, a miénken négy. De ez nem tartott volna vissza, mert a repülés műszaki problémái korábban is nagyon intenzíven foglalkoztattak. A gimnáziumi évek a- latt a legkedvesebb időtöltésem a repülőmodellezés volt. — Ogy érzed, hogy neked könnyebb volt bejutnod, mint azoknak, akik civil középiskolából jelentkeztek? — Szerintem ezen a téren nincsenek különbségek, mindenki egyenlő esélyekkel Indul. Elsősorban a képességek és a tudás nyom a latban. Viszont az első hónapokat biztosan könnyebben átvészelem, mint a civil iskolát végzett társaim. A katonai gimnáziumban a négy év alatt szinte tökéletesen elsajátítottuk a katonai rendtartás alapjait. Itt az első szemeszter valójában nem más, mint katonai pótszolgálat, s csak az öt hónap elteltével kezdődik meg az „Igazi“ főiskolai élet. — Akkor még tapasztalatokról nem nagyon lehet beszélni, de azért az érdekelne, hogy mit vársz ettől a pályától? — Az álmaim beteljesülését. Pilóta akarok lenni. KAMOCSA1 IMRE A SZISZ Pionírszervezete a galántai (Galanta) járásban csaknem húszezer tagot számlál, s az egyik legaktívabb töínegszervezet. Már évek óta kitűnő eredményeket érnek el a szocialista felajánlások teljesítésében. Tavaly az SZNF 40. évfordulója tiszteletére tett vállalásaikat több mint 167 százalékra teljesítették. Többek között ledolgoztak 227 383 órát a Nemzeti Front Szorgalmas pionírok választási programjának teljesítésében és további 18 680 órát a mezőgazdasági munkákban. A galántai pionírok buzgón gyűjtötték a másodlagos nyersanyagokat, úgyhogy Szlovákia legjobbjai közé tartoznak, összesen 258 508 kg papírt, 183 000 kg vasat, 32 830 kg textilt, 1331 kg gyógynövényt, 31180 kg gesztenyét és más értékes nyersanyagokat gyűjtöttek össze. A szolidaritási alapot 21 790 koronával gyarapították. Idén is szeretnének minél több közhasznú munkát végezni. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére értékes, több- százezer korona értékű kollektív felajánlást tettek. Vállalták, hogy ledolgoznak 74 617 órát az NF választási programjának teljesítésében, s 10 800 órát a mezőgazdaságban. Összegyűjtenek 191260 kg papírt, 101 200 kg vasat, 27 800 kg üveget és 1260 kg gyógynövényt. Oláh Gyula A XX. SZÁZAD SZÉGYENE MÁRCIUS 24. - AZ IFJÜSÁG NEMZETKÖZI NAPJA A GYARMATOSÍTOK ELLEN Bármennyire furcsán hangzik is, de a huszadik század végén még mindig vannak a földünkön gyarmati sorban sínylődő népek, nemzetek. Igaz, talán csak Namíbiától eltekintve ma már aligha találnánk klasszikus értelemben vett gyarmatot, de vitathatatlan tény, hogy még számos olyan terület és nép van, amely nem élhet önrendelkezési jogával, gazdasági vagy politikai függőségben szenved. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme elindította az imperializmus gyarmati rendszerének válságát, a második világháborút követően pedig elkezdődött a rendszer szétesése, de az ENSZ kimutatása szerint még ma is a szárazföld mintegy 4 százaléka és a népesség egy százaléka, több mint 12 millió ember tekinthető gyarmathoz tartozónak. Annak ellenére, hogy az ENSZ Közgyűlésének XV. ülésszaka 1960-ban a Szovjetunió és a szocialista közösség országainak szorgalmazására elfogadta a gyarmati országok és népek függetlenségéről szőlő nyilatkozatot, amely felszólítja a gyarmati hatalmakat, hogy haladéktalanul nyújtsanak függetlenséget az önállóságuktól megfosztott népeknek. Bár a nyilatkozat kihirdetése óta 60 állam nyerte el függetlenségét, mint az elmondottak is bizonyítják, 3 millió négyzetkilométer területen még mindig idegen fennhatóság uralkodik. A legismertebbek Namíbia, a Malvin-szigetek, a Mar- shall-szígetek és Portorikó. Napjainkban' játszódik le például a kanakok harca a francia gyarmatosítók ellen Űj-Kaledőnia függetlenségéért. Más országok különböző burkolt formában érzik a gyarmati elnyomást, ezért a gyarmatosítás elleni arc napjainkban is roppant időszerű. Ebben részt vállal a világ haladó ifjúsága is. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diák- szövetség kezdeményezésére ezért március 24-ét- az ifjúság nemzetközi napjává nyilvánították a gyarmatosítás ellen, az indíték a bandungí konferencia, a fejlődő országok első nagy közös megmozdulása volt. Harminc évvel ezelőtt, 1955. április 18— 24-e között az indonéziai Bandungban Burma, Ceylon (ma Sri Lanka), India, Indonézia és Pakisztán kezdeményezésére 29 ázsiai és afrikai ország küldöttsége találkozott. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat a két földrész országainak gazdasági együttműködését szorgalmazta, elítélte a gyarmati elnyomás minden formáját, sík- raszállt a nemzetek önrendelkezési joga mellett, támogatta a leszerelést, a nukleáris kísérletek és e fegyverek használatának betiltását. Az ázsiai és afrikai államok külpolitikai alapelveként a békés egymás mellett élést jelölte meg. P. J. AZ „ELBA! TALÁLKOZÓ” AZ IFJÚ BÉLYEGGYŰJTŐK X. SZLOVÁKIAI KONGRESSZUSA 1985 hazánk felszabadítása 40. évfordulójának éve, nemzetközi ifjúsági év és a XII. világifjúsági és diáktalálkozó éve. Ebben az ünnepi hangulatban a Szlovákiai Bélyeggyűjtők Szövetségének ifjúsági bizottsága úgy döntött, hogy összehívja az ifjú bélyeggyűjtők X. szlovákiai kongresszusát. A kongresszus előkészületeiről — amely e- gyébként június 14—16-a között lesz Bratlsla- vában — Anton Kulhánek, a szervező- bizottság elnöke a következőket mondta: „A kongresszus a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség II. városkerületi bizottságának „Dar- nylca“ nevű székházában, lesz. A bélyeggyűjtők szövetsége mellett a kongresszus társszervezője még a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága és a Csehszlovák Spartaklád szlovákiai törzskara. Péntekre várjuk a küldötteket, akik este diszkón és sporttémájú filmek vetítésén vesznek részt. A kongresszus szombaton kezdődik, előadások és vitafelszólalások hangzanak el rajta. A kongresszussal egyldőben bélyeggyűjtő-olimpiát ren- dezünk, amelynek keretében versenyt szervezünk a kerületek között. A bélyeggyűjtők olimpiája ezúttal a csehszlovák testnevelés és sport sikereire irányul, a kerületek közötti verseny témája a nemzetközi Ifjúsági év és a moszkvai világifjúsági fesztivál. Vasárnap a küldöttek közösen megtekintik a CSSZSZK — Kuba közös kiállítást és városnézésen vesznek részt.“ V. P. Negyven évvel ezelőtt, 1945. április 16-án a szovjet hadsereg elindította a berlini hadműveletet, és két nap alatt áttörte a német főváros mindhárom védelmi vonalát. Pedig a fasiszta fenevad egymillió embert összpontosított a védelmére, és Hitler a támadás megindításának napján adta ki utolsó napiparancsát: mindenkit rangra való tekintet nélkül agyon kell lőni, aki utasítást ad a visszavonulásra. A szovjet hadsereggel szemben a végsőkig ki kell. tartani. A náci vezérkar titkon azt remélte, hogy a nyugati szövetségesekkel sikerül különbékét kötnie, és minden erejével a szovjetek ellen fordulhat. Már korábban is ilyen értelemben csoportosította át haderejét, amelynek jó kétharmada a keleti fronton harcolt. Pusztán ez a tény is azt bizonyítja, hogy a szovjet hadsereg döntő szerepet játszott a második világháborúban a fasizmus fölött aratott győzelemben. Mindenképpen közeledett a fasiszta hadsereg teljes összeomlása. A szövetséges csapatok minden világtáj felől szorongatták. A párizsi rádió közölte, hogy az amerikai katonák oroszul tanulnak, készülnek az oroszokkal való találkozásra. Roosevelt amerikai elnök Sztálinnak küldött, április 13-án kelt táviratában a következőket Irta: „Biztos vagyok benne, hogy amikor hadseregeink találkoznak majd Németországban, egy teljesen egybehangolt offenzí- vában egyesülnek, és megsemmisítik a német haderőket.“ Erre a találkozóra április 25-én az Elba folyón. Torgau városánál került sor. Az I. Ukrán Front egységeinek és az 1. amerikai hadsereg katonáinak találkozója ezek után '„elhal találkozó“ néven vonult be a történelembe, A szövetségesek kézfogásáról készült fényképfelvételek az egész világot bejárták. Könyveket írtak, filmeket készítettek róla. Richard C. Hottelet amerikai haditudósító a következőket írta a történelmi jelentőségű találkozóról: „Az amerikai előőrs Kiese városában fedezte fel az oroszokat: Majd néhány órával későbben a 69. hadosztály egyik hadnagya Torgauban kúszva ment át az Elba folyón keresztül vezető, a németek által felrobbantott híd roncsain. A másik parttól orosz tisztek hasonlóképpen a hídroncsok között kúszva közeledtek: Az oroszok csatlakoztak a fiatal amerikai hadnagyhoz, és dzsipjén jutottak el az amerikai hadosztály parancsnokságára. Ilyen egyszerűen, minden látványos külsőség nélkül folyt le a nagy történelmi esemény. Később az amerikai és az orosz hadosztályok parancsnokai is találkoztak egymással, de mégiscsak megfelelőbb volt, hogy első Ízben a harcoló csapatok tagjai közt történt meg a találkozó.“ Sajnos, az „elhal találkozó“ szelleme a nyugati szövetségesek „jóvoltából“ nem sokáig élt. Nyugaton túlságosan hamar elfelejtették, milyen mérhetetlen pusztulást és kínt hozhat egy esetleges háború, és — különösen az utóbbi Időben — fékeveszett fegyverkezésbe kezdtek, és nyíltan fenyegetik az olyan drágán kivívott békét. Pedig az egyetlen elfogadható és ésszerű megoldás a békés egymás mellett élés és együttműködés, amelynek az elveit egykor még Vlagyimir Iljics Lenin fogalmazta meg. Ennek a szükségességét hangsúlyozta a minap a moszkvai Pravdának adott nyilatkozatában Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is: „A konfrontáció kapcsolatainkban hiba, vagy inkább anomáliának nevezhető. Egyáltalán nem szükséges ezt megőrizni. A szovjet- -amerikai kapcsolatok javulását nemcsak rendkívül fontosnak, hanem lehetségesnek is tartjuk...“ „... Ml becsületes párbeszédet akarunk. Készek vagyunk ismét kinylvánítani jóakaratunkat. A mai naptól kezdve, s ezt hangsúlyozni akarom; a Szovjetunió moratóriumot hirdet közepes hatótávolságú rakétáinak telepítésére, és leállítja egyéb válaszintézkedéseinek megvalósítását Európában. A moratórium ez év novemberéig érvényes. Hogy azt követően milyen Intézkedést fogunk tenni, attól függ, kővetl-e az Egyesült Államok a mi példánkat, s leállítja-e vagy sem közepes hatótávolságú rakétáinak telepítését Európában. Az elhangzottakat összegezve: van lehetőség a szovjet-amerikai kapcsolatok javulására, az egész nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére. A lehetőséget nem szabad elszalasztani. Meg kell valósítani a konkrét politika, a gyakorlati intézkedések szintjén.“ Ezt sugallja „az elbai találkozó“ szelleme is. P. J.
