Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-16 / 16. szám
új ifjúság 2 KOMMENTÁRUNK A tudomány és a gyakorlat kapcsolata Érdekes cikket olvastam a Szovjet Tudományos Akadémia' egyik folyóiratában, ahol Kolotyirkin akadémikus egészen új megközelítésből vizsgálja a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát. A szerző ugyan elsősorban a Szovjetunió tapasztalataiból indul ki, de következtetései nagyjából a mi viszonyainkra is érvényesek. A tudósnak az a véleménye, hogy a tudományos kutatási eredmények népgazdaságban való hatékony hasznosítását sok helyütt maga az ipar. akadályozza. Elsősorban abból indul, ki, hogy az iparban vannak vezetők, akik csak a tervek teljesítésére törekednek, tehát számukra a mennyiségi mutatók a mérvadók. Ilyen körülmények között bizonyos mértékben ellenzik az új tudományos eredmények, eljárások, korszerű műszerek alkalmazását. A kiutat Kolotyirkin abban látja, hogy az új technológiai-műszaki eredmények alkalmazásában érdekeltté kell tenni azokat, akik részt vesznek a termelésben. Szó szerint ezeket mondja: „Nem normális az a helyzet, amikor a gyártó nem a megrendelőre, a fogyasztásra orientálódik, hanem a tervre mint önálló, önmagában kielégítő tényezőre.“ Nálunk a CSKP KB 8. ülésének határozata értelmében közös feladatnak tekintjük a tudományos-műszaki fejlesztést. Ennek érdekében az ipar különböző ágazataiban döntések születnek a tudományos kutatási eredmények bevezetésére, és a felhasználás hatékonyságára is. Sajnos, így is túlságosan hosszú idő telik el addig, amíg a kutatási eredményeket a gyakorlatban is alkalmazzák, s így előfordul, hogy a fejlesztések erkölcsileg elévülnek. A már idézett Kolotyirkin akadémikus pozitívumként könyveli el, hogy a Szovjetunióban rövid történelmi idő alatt jelentős tudományos potenciál fejlődött ki, ugyanakkor továbbra is gond még a tudományos kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása. Ebben a helyzetben nem lehet egyértelműen a felelősséget csak a tudomány dolgozóira hárítani. Természetesen a tudományos potenciál nem kellően hatékony felhasználásáért az egyes intézetek vezetőit is hibáztatni lehet. A Szovjetunióban a tudományos eredmények hatékonyabb érvényesítése végett új jutalmazási módszereket vezettek be; a tudományos intézet vezetésének' jogában áll a konkrét eredmények, illetőleg hiányosságok alapján emelni vagy csökkenteni az egyes munkatársak fizetését. Problémának tartja a szerző azt is, hogy napjainkban csaknem teljesen megszűnt a „gyakornoki“ intézmény alkalmazása, vagy csak igen ritka esetben kerül rá sor. Az óriási anyagi és szellemi ráfordítással képzett tudományos káderek igen értékes szellemi közkincset képviselnek, és e kincset nem szabad elpazarolni. A Szovjetunióban a tudomány a termelésre három, egymással szorosan összefüggő formában fejti ki gyakorlati hatását. Első az alapkutatások, amelyek elvben új utakat nyitnak a műszaki fejlődés előtt; e kutatások jobbára a tudományos akadémia intézeteiben és az egyetemeken folynak. A második csoportba tartoznak a különböző ágazati minisztériumok és hatóságok intézeteiben folyó technológiai kutatások; a harmadikat a gyárakban, üzemekben folyó kutatómunka alkotja, amelynek célja a felhasznált, alkalmazott termelési technológia tökéletesítése' korszerűsítése. A jó tapasztalatok hasznosítása egyre gyakoribbá válik a csehszlovák és szovjet intézmények együttműködésében. Most arra kell törekedni, mint azt Miloslav Hruskoviö, az SZLKP KB titkára, a CSKP KB ülésén hagsúlyozta: „A későbbiekben munkájukat tökéletesíteni kell, hogy tevékenységük eredménye erőteljesebben megmutatkozzék, főleg a termékek minőségében és a termelés hatékonyságában“. STR’ASSER GYÖRGY Koszorúzási ünnepség Klement Gottwald szobra előtt a Lenin utcán nemzetközi kommunista mozgalom kiváló személyisége, Klement Gottwald emlékművénél. Az eseménysorozat a Kassai Kormányprogram Házában folytatódott, ahol megnyitották a Kelet-Szlovákia forradalmi munkás- mozgalmával és a kommunista párt történelmével foglalkozó újjászervezett kiállítást. A múzeum felújított anyagát elsőként a Lubomír Strougal vezette küldöttség tekintette meg. A Kassai Kormányprogram meghirdetésének 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek csúcspontja az ünnepi nagygyűlés volt. A kerületi pártbizottság feldíszített székházában a hivatalos politikai és társadalmi szervek küldöttein kívül jelen voltak a szocialista országok csehszlovákiai nagykövetségének és bratis- lavai főkonzulátusainak képviselői, a kár- pátontúli testvéri terület küldöttsége Nyi- kolaj Szemenyuknak, az Ukrán KP Uzsgo- rodi Területi Bizottsága titkárának a vezetésével, valamint a város és a kerület ifjúsága és a dolgozók tömegeinek képviselői. Ián Pirőnek az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsága vezető titkárának megnyitó szavai után az ünnepi beszédet Lubomír Strougal tartotta, aki többek között hangsúlyozta, hogy a Kassai Kormányprogram a nemzeti és demokratikus forradaA gyökeres forradalmi változások Ezekkel a szavakkal jellemezte Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a Kassai Kormányprogram jelentőségét. Azon az emlékezetes napon, 1945. április 5-én ez a dokumentum a felszabadult köztársaság politikai, szociális és kulturális fejlesztésének akcióprogramjaként vonult be népeink és nemzeteink történelmébe. Negyven év telt el azóta, s az elért eredmények a program irányvonalának helyességét bizonyítják. A meghirdetés színhelyén, Kelet-Szlová- kia központjában, Kassán (KoSice) már hagyományosan minden évben sor kerül a Kassal Kormányprogram ünnepségeire. Az idei, jubileumi évfordulót tavaszi napsütésben zászlócüszbe öltözve várta a város. Az utcákon, tereken pionírok és SZISZ-tagok százai és a dolgozók ezrei várták a maesiScöie gasrangú politikai és társadalmi szervek küldöttségét. A CSKP KB, a CSSZSZK Nemzeti Frontja KB és a szövetségi kormány küldöttségét Lubomír Strougal, az SZLKP KB, az SZSZK Nemzeti Frontja KB, a Szlovák Nemzeti Tanács és a szlovák kormány küldöttségét pedig Miloslav Hruskovií vezette. A repülőtéri ünnepélyes fogadtatás u- tán a hivatalos küldöttség a Felszabadítók terén megkoszortizta a szovjet hősök emlékművét. A csehszlovák, valamint a szovjet himnusz elhangzása után a delegációk a hála és szeretet jeleként vörös virágcsokrokat helyeztek el a CSKP és a lom programja lett, megszabta a szabad hazában az első szociális és gazdasági teendőket. Ez a dokumentum azzal igazolta történelmi jelentőségét, hogy a haza munkás- osztályának érdekeit helyezte előtérbe. A Kassai Kormányprogram meggyorsította országunk fejlődését, kialakult az ország új anyagi bázisa, emelkedett a csehszlovák nép élet- és kulturális színvonala, jóléte. A nagygyűlés, illetve az ünnepségsorozat felvonuláséval ért véget. A résztvevők támogatásukról biztosították a CSKP politikáját, és kifejezték eltökéltségüket, hogy a párt és a nép szilárd egységével járulnak hozzá szocialista hazánk további felvirágoztatásához és a béke megszilárdításához. Polgári László Fotó: Berenhaut A közbiztonsági szervek forradalmi történetírása 1045. április 17-én kezdődött, amikor Kas. sán (Kosice) a Nemzeti Front kormánya Jóváhagyta Václav Nősek belügyminiszternek a belügyminisztérium fejlesztésére tett javaslatát. Már az alapokmányban Is egyértelműen megfogalmazódott, hogy az új közbiztonsági szervek a népi hatalom gyakorlását biztosítják, segítik majd elő. Még negyven év elteltével sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt a kormányhatározatot milyen ádáz politikai harc előzte meg a burzsoázia és a CSKP moszkvai vezetés alatt álló képviselői között. A londoni burzsoá kormány még a második világháború alatt kiszemelte a hadseregben azokat a tiszteket, akik meglátásuk szerint a születendő közbiztonsági szervekben is szavatolni tudnák hatalmi törekvéseiket. Ennek — röviden megfogalmazva — az volt az alapja, hogy visszatartsák, majd végképp elfojtsák a kommunisták vezetése alatt álló munkásosztály forradalmi törekvéseit. Az volt a céljuk, hogy a legforradalmibb munkásokat és a kommunista vezetőket félreállítsák, ezzel biztosítva a burzsoázia hatalmi törekvéseinek megvalósítását. A kommunisták éleslátásának köszönhető, hogy ezek a törekvések és elképzelések végül is nem váltak valóra. Az 1948-as februári események is bizonyították, hogy mennyire igazuk volt azoknak, akik a burzsoázia törekvéseit az ország népére nézve veszélyesnek és megengedhetetlennek tartották. Természetesen a kormányprogram elfogadásával nem ért véget <— sőt inkább csak a kezdet kezdetét jelezte — a közbiztonsági szervek létrehozása. Mindenekelőtt arra kellett törekedni, hogy az új intézmény élére a legön- tudatosabb kommunisták, a nehéz harcokban edződött partizánok és az I. Csehszlovák Hadtest egykori katonái, tisztjei kerüljenek. Mindvégig ők alkották a közbiztonsági szerveknek a közbiztonsági szervek NAPJÁRA Negyven év a nép szolgálatában azt az egészséges magvát, amely a legkritikusabb helyzetekben is a nép és a forradalom vívmányainak védelmezői mellé állt. A közbiztonsági szervekben mindmáig érvényesek a megalakulásakor elfogadott alapelvek. A szervezet munkája színvonalának állandó javításával hatékonyan hozzájárult a bűnö. zés elleni harc eredményességéhez és a szocialista törvényesség megszilárdításához. A párt politikájának önfeláldozó teljesítésével segített a szocialista társadalmi rendszerünk külső és belső ellenségeinek a leleplezésében. Megakadályozta azoknak a tevékenységét, akik. nek eltökélt szándéka vplt népgazdaságunk a- láaknázása és megbénítása, útját állta azoknak, akik jogtalanul és a népet megkárosítva akartak javakhoz jutni, akik az erőszak eszközeit akarták Igénybe venni céljaik eléréséhez, de azoknak Is, akik veszélyeztették hazánk becsületes polgárainak a biztonságét. A CSKP XVI, kongresszusa is rámutatott arra, hogy mekkora szerepet játszanak a közbiztonsági szervek szocialista törvényességünk megszilárdításéban, és feladatul kapták, hogy továbbra is őrködjenek társadalmi rendszerünk, a szocialista tulajdon, a közrend, az állampolgárok jogai és békéje, valamint az államhatá. raink sérthetetlensége fölött. Ezeket a feladatokat a közbiztonsági szervek valamennyi odaadó tagja ez ideig becsületesen teljesítette. Az eltelt negyven év alatt a közbiztonsági szervek mindent megtettek azért, hogy megóvják az ifjúságot a negatív hatásoktól. Ez nemcsak a kihágók szigorú megbüntetésében nyilvánult meg, hanem a fiatalkorúak bűnözése okainak feltárásában is. A közbiztonsági szervek kezdettől fogva arra törekedtek, hogy a feladatok teljesítésébe bekapcsolják hazánk becsületes polgárainak széles tömegeit is. Többek között ennek köszönhető, hogy ma már több mint huszonhatezerre nőtt a segédrendőrök száma, akik minden kétséget kizáróan a közbiztonsági szervek legodaadóbb segítőtársai, nemcsak a rendfenntartásban, hanem a megelőzésben is. Április tizenhetedike az ő ünnepük is. KAMOCSA1 IMRE VLAGYIMIR ILJICS LENIN SZÜLETÉSÉNEK 115. ÉVFORDULÓJÁRA A forradalmár, aki tanult és tanított A történelem minden nagy alakja körül óhatatlanul is legendák támadnak. A hétköznapuk emberének önkéntelen adója ez a kiválót, a rendkívülit, az „emberfelettit“ produkáló személyiségnek, mindazoknak, akik ^önmagukat sem kímélve kimunkálták magukban az emberi képességek maximumát. A legenda természetesen szükségszerűen torzít. Az ellenség a jellem hibáit növeszti óriásira, gyűlöletének dühös indulatával fröcskölve be az egész embert; a jóbarát, a jé tulajdonságokat nagyítja fel, szeretetének elfogultságával védve a hőst a külvilág támadásaival szemben. Ez a legendateremtő indulat behatol a nagy ember életének minden pérusába, átjárja magánéletét, felöleli gyermekkorát, ifjúságát Is. Lenin esetében a mítoszoknak racionális magva van: ellenségei a forradalmárt gyűlölték benne, elvtársai mint forradalmárt szerették őt, ifjúkora pedig nem más, mint a forradalmárrá érés, a forradalmárrá nevelődés korszaka. Lenin forradalmárrá nevelődése az elméleti tudatosság megszervezésével, az élethelyzet és a körülmények sugallta spontaneitás leküzdésével kezdődött. Közismert biográfiai tény, hogy Lenin haladö gondolkodású, forradalmi szellemű családba született. Apja, Hja Nyikolajevlcs Uljanov demokratikus érzelmű ember volt, aki egész életében igen energikusan küzdött a nép felvilágosításáért, műveltségi színvonalának e- meléséért. Az életrajzírók megjegyzése szerint ,,a maga korában haladó gondolkodású“ ember volt, ami nyilván udvarias kifejezése annak, hogy Uljanov a pedagógiai felvilágosító tevékenységtől sokat remélő liberális polgár volt. Lenin bátyja, Alekszandr, narodnyik forradalmár volt, aki összeesküvésben vett részt a cár ellen. Közeli rokonok feljegyzéseiből azt is tudjuk, hogy a fiatal Lenin érzelmileg igen erősen kötődött apjához Is, Alekszandr bátyjához is. Minden feltétel adva volt tehát ahhoz, hogy az ifjú Vlagyimir Iljics a családi körben progresszív beállítottságú, a nép felvilágosításáért lelkesedő, olykor a forradalmi összeesküvéssel kacérkodó „tucatliberálissá“ váljon, mint a maga korában annyi hasonló nevelteté- sű fiatalember. Leninnek a jő tanulási módszerek kidolgozásában sokat segített ez, hogy kora ifjúságától kezdve a tanulás mellett úgyszólván mindig foglalkozott tanítással is. Nővére így emlékezett meg Lenin e tevékenységéről: „Nekem magamnak is módomban volt megismerkedni Vlagyimir Iljics oktatói képességével, noha Volugya több mint öt évvel fiatalabb volt nálam..., segftett nekem túljutni egy zökkenőn. 1886 tavaszán több tantárgyból kellett vizsgáznom, többek között latinból, három teljes év anyagából. Akkoriban a latin kötelező tantárgy volt a történelmi-filológiai fakultáson. A klasszikus nyelvek oktatásának módszere azonban igen száraz volt, s a legtöbb diáklányhoz hasonlóan én is elhanyagoltam a tanulást... Ekkor Vologya felajánlotta segítségét... Emlékszem, aggályoskodva kérdeztem meg, hogy el lehet-e sajátftani a gimnázium nyolcévi tananyagát ilyen rövid idő alatt, de Vologya megnyugtatott. „A gimnáziumokban — mondotta — az ésszerűtlen oktatási módszerek miatt a latinra nyolc évet fordítanak, ám egy felnőtt, ésszerűen tanuló ember számára az egész nyolcéves tananyag elsajátításához két év elegendő“. A jó munkamfidszer és természetesen az élete végéig rá jellemző kitartó szorgalom eredményeként nemcsak a gimnáziumot végezte el kitüntetéssel, hanem 1891-ben — forradalmi tevékenysége miatt félbeszakadt — egyetemi tanulmányait is sikeresen befejezhette. Az iskolai tantárgyakon kifejlesztett módszeres alapossággal tanulmányozta a mozgalom Irodalmát is, az ellenfelek müveit éppolyan figyelmesen, mint a szövetségesekét, az elméleti munkákat éppoly részletesen, mint a gyakorlati kérdésekkel foglalkozókat.
