Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-09 / 15. szám

kor valamely frissen alakult csoport vezetőjét így faggatja a riporter: „Milyen műsorral készültök a Jókai- napokra?“ Nem a Jókai-napokra kell készülni elsősorban, hanem az a fon­tos, hogy amit produkálnak, azt mi­nél több ember lássa. S ha jó, amit létrehoztunk, akkor csak természetes, hogy az amatőr színházak országos seregszemléjének közönsége elé Is kiállhatunk vele. A táltos színpadképe és a játék megfogalmazása engem valamely megejtően, a szó legjobb értelmében vett naiv festményre emlékeztet. Ar­ra a közlési módra gondolok, aho­gyan a szakmai mesterkéltségtől, színpadi amatőr — okoskodástól men­tes produkció a „történetet elmesél". Mind a koreográfia, mind a színészi játék erre az önmagát túlszárnyalni nem akaró szándékra épül. Ez azért lényeges, mert éppen Itt hibáznak a kezdők. S ha valaki idáig eljut, nem akarja egyetlenegy kosárba belegyö­möszölni az egész világot, legfeljebb annak egy szeletéről kialakult véle­ményét, az már túlvan a tűzkereszt­ségen. Amatőr és műkedvelő — mind­két kifejezést alkalmazzuk erre a fogalomra. Árnyalatnyi (?) különb­ség azért van közöttük. A műkedve­lő kedveli a művészetet, csak éppen „csinálni" képtelen azt. Egy helyben topog akár évtizedeken át, mindvé­gig abban a meggyőződésben, hogy amit ő megalkotott, az a legszebb, miközben elutasít mindent, ami új, vagy más, mint amit ő „szeret". Ber­keinkben igen gyakori. Az amatőr ugyanakkor autodidakta művész, aki tudja, hogy mit akar. Az általa mű­velt művészeti ágban tisztában van alapvető kifejezési formákkal. A helyi művelődési otthon, amely egyetlen teremből és egy igen ki­csinyke öltözőből áll, a helyi egysé­ges földművesszövetkezet tulajdona. A TIZEDIK ÉVAD BEMUTATÓJA Lakodalmi vendégségek, népmulatsá­gok és diszkók szervezésére és le­bonyolítására alkalmas, de színházi munkára annál kevésbé. Itt kell meg­jegyezni, hogy az utóbbi időben már horizont- és világításra is alkalmas reflektorok segítik ezt a munkát. Kö­szönet érte a művelődési ház dolgo­zóinak, akik a járási népművelési központ alkalmazottai, s munkájukkal a helyi nemzeti bizottság tanácsának tartoznak felelősséggel. Segítik az amatőr együttes munkáját, érdekük­nek tartják ugyanis a község kultu­rális felemelkedését. Gondoskodnak róla, hogy a próba idejére a terem üres legyen, a szövetkezet épületéből fűtik a termet, a népművelési köz­pont pedig a módszertant vállalta magára. Az is igaz'persze, hogy az, aki ama­tőr színházat akar „csinálni“, lelemé­nyességéből teljék az adott körülmé­nyek közepette megvalósítani színhá­zi elképzeléseit. Nem véletlenül mond­ják a szakmai bírálók, hogy amatőr­jeinknek, a profi színházakhoz viszo­nyítva, mennyi lehetőségük van a kí­sérletezésre. Mert hát, képletesen szólva: az amatőr együttes rendező­je gyakran egy szál gyertyaként ég el a produkció megvalósításakor... Ami a hetényl együttes sokéves fennállásában feltétel nélkül megha­tározó, az a törzsgárda felelősségtel­jes odaadása. Renczés Tiborné, Lucza Imre mérnök, Luczáné Sárai Sarolta működése nélkül aligha élte volna meg tizedik Jubileumát ez a koráb­ban színjátszó csoportként ismert e- gyüttes. Tóth Balázsné, a népművelé­si otthon vezetője lehetőségeihez mérten még anyagi segítséget is nyúj­tott, amikor kellett, emellett maga is szerepelt néhány előadásban. Évente beneveztek a járási irodal­mi és kisszínpadok versenyébe. 1975­ben Luczáné Sárai Sarolta rendezte A Duna nimfája című műsorukat. Egy évvel később a Megöltek egy legényt mutatták be. Miroslav Válek Dobolás a túloldalra című művéből készült irodalmi színpadi előadással léptek a nézők elé. Latinovits-emlékműsoruk Latinovits Zoltán koporsója kíviil-be- lül teleírva, mint az egyiptomi mú­mia-bábok címet viselte. 1979-ben stí­lusváltás következett. A Jókai-napok közönsége Isteni Színjáték és finálé című műsoruknak tapsolt. A felejtés kora-prőbaelőadás c. műsoruk érde­kes kísérletnek minősült, de a ke­rületi fesztiválon kiesett. 1982-ben Szalai Miklós rendezte a Hangok az erdőből című előadást. Ennek feltét­lenül ott lett volna a helye a Jókai- napokon. Ha visszagondolunk az ak­kori mezőny színvonalára, akkor kü­lönösen. Kárpótlásul az előadást lát­hatta az ifjúsági klubok bratislaval versenyének szakmai bizottsága. Elis. mérésük a korábbi megállapítást iga­zolta, 1982-ben és 1983-ban két Hu- bay-rnű kisszínpadi változata követ­kezett. Előbb a Túszszedők, amely a Jókai-napokon 3. díjat nyert, majd pedig a Búcsú a csodáktól, amelyet szintén bemutattak Komáromban. Né­hány szép szerepformálás is született az évek során. A XIX. Jókai-napokon Vörös Lajos Robinsonként állt a kö­zönség elé abban a monodrámában, amelyet Szalai Miklós rendezett. Lu­cza Imre a Túszszedőkben nyújtott emlékezetes alakítást. 1984-ben Hel- tai Jenő A primadonna című egyfel- vonásos bohózatát mutatták be. Ran- csó Dezső, Sárai Éva és Vörös Éva játéka feltétlen színfoltja volt a mű­sornak. Az enyhén pikánsra fogott előadás a színjátszókategóriába tör­tént rögtönzött átsorolás után a fesz­tivál 3. díját nyerte el. KISS PÉNTEK JÓZSEF A felnőttek is megtekinthetik Ismét ősbemutatóra készül a Magyar Te­rületi Színház. 1985. április 18—19-én mu­tatja be Kőszeghy F. László: A lusta király­ság című mesejátékát. A Konrád József ren­dezte igényes darabban az egész társulat közreműködik. Zsákovics László dalai, han­gulatos zenei aláfestései bizonyára örömet szereznek a gyerekeknek, de a színészek­nek is, akik Platzner Tibor díszletében és színes jelmezeiben nagy kedvvel adják majd elő országszerte a fordulatos cselekményt, hogy ez a játékuk is emlékezetes marad­jon. Óvodásoknak, alapiskolásoknak, kiskama­szoknak készül ez az igényes bemutató, mégpedig abból az okos megfontolásból, hogy felnövekvő Ifjúságunk nevelésében szükség van a színház segítségére, hátha még olyan műsort kínál, amely gyakorlati ismeretekkel, eszmei és erkölcsi elkötele­zettséggel járul hozzá az esztétikai nevelés és az emberformálás fontos problémaköré­hez. S mivel a jó gyermekszíndarab felnőt­teket is érdekelhet, nem árt, ha Kőszeghy F. László bemutatkozását a szülök Is meg­tekintik. A cselekmónybonyolítás nem tanító célzatú fabula, ősi rege vagy netán vala­milyen legendás-misztikus mese, hanem mértéktartó, fegyelmezett, már-már bravú­ros irodalmi mű, amelynek cselekménye fordulatos helyzeteket, kitűnő játéklehető­ségeket biztosít. \ Az öt nagyobb szerepet Pőthe István fFür­ge Marci), Dráft Mátyás [Dubi-Dubi őfelsé­ge), Bugár Béla (Klitty-Klatty), Varsányi Mária (Csecsebecse) és Lörincz Margit (Tündér) alakítja. Koreográfus: Kvocsák Jó­zsef; dramaturg: Tóth László. (szuchy) Tavaly, november végén Senktföldjén címmek jelentette meg új nagylemezét a Karthágö együttes. A csapat 1982-es al­bumától eltérően ezúttal tiz új és jó dal­lal örvendezteti meg nem kis létszámú rajongótáborát. A lemez egyik legkiválóbb felvétele a Keleti éj című, amelyet elsősorban jó hangzásáért, a zene és szöveg közti e- gyensűlyért emeltem ki, de oda kell fi­gyelni Takáts Tamás egyedülálló, utá­nozhatatlan, különleges színezetű ének­hangjára Is. A másik kitűnő kemény- rock-felvétel témája és egyben címe Is a szerelem. Ez igazi szerelem Karthágő- -módra. Aj együttes általában gyors ütemű fel­vételeket ad elő, ezt bizonyítja új nagy­lemezük anyaga ts. Egyetlen szerzemény erejéig azonban letértek a kemény rock útjáról, és megírták a Miénk az éjjel cí­mű melankóllkus dalukat, amely jelen­leg a' legnagyobb slágerek közé tarto­zik. De emlékezzünk csak vissza, annak idején mennyien rajongtak a lassú üte­mű, dallamos Requiem című szerzemé­nyükért, szinte naponta játszotta a rá­dió. És akkor Jól jött egy fesztivált nagydtj, amely az együttest Európa-szer- te ismertté tette, s amt a legérdekesebb, éppen az említett dallal. De maradjunk csak továbbra Is a Sen­kiföldjén, hiszen ez az album á legjob. bak közé tartozik. Ezúttal Ismét bebizo­nyosodott az a tény, hogy értékes ze­neszámot megrendelésre nem lehet kom­ponálni. Ha ugyanis hiányzik az ötlet, és a régebben bevált zenei és szöveg- megoldásokkal próbálkoznak, az aligha­nem frázisokkal teli dalokat sz,Ul. A Karthágó zenéje elsősorban nem a szórakozni vágyók Igényelt hivatott ki­elégíteni, hanem azoknak szót, akik e könnyű műfaj nem is olyan könnyű stt- lusváltozatát kedvelik, megtalálják ben­ne a maradandó művészt értéket. És épp ezért lesz aktuális öt év műiva Is. Kuller Sándor Irásteremtők és nemzetébresztők A régebbi történelemtudomány Cirill és Metód bizánci misz- szióját a Nagymorva Birodalom, vagyis hazánk mai területén kizárólag hittérítő misszióként tartja számon. Legfeljebb azt ismeri el, hogy lerakta a szláv írásbeliség alapjait. Ma már azonban, elsősorban a marxista történelemszemléletnek kö­szönhetően tudjuk, hogy küldetésüknek sokkal nagyobb poli­tikai és kulturális jelentősége volt. Cirill és Metód nemcsak hittérítők voltak, s nem is csak irásteremtők, hanem bizonyos értelemben nemzetébresztők is, akik nemzeti tudatra ébresz­tették a Nagymorva Birodalom szláv lakosságát a német el­nyomással szemben. Velünk együtt április 6-án világszerte megemlékeztek az egyik bizánci apostol, Metód halálának 1100. évfordulójáról. Ez alkalmas időpont arra, hogy minden legendától mentesen a valóságnak megfelelően értékeljük a két bizánci testvér sze- repét hazánk történelmében. A krónikás szerint Rastislav nagymorva fejedelem, aki né­pével szüntelenül Nagy Károly német-római császár erőszakos hódító törekvéseinek volt kitéve, a következő szavakkal for­dult III. Mihail bizánci uralkodóhoz: „Isten kegyelmével, egész­ségesek vagyunk, és jöttek közénk számtalan tanítók, keresz­tények az itáliaiak közül, görögök és németek, akik taníta­nak minket különféle dolgokra, mi pedig, szlávok, tudatlan nép vagyunk, és nincs, aki eligazítana minket, megmutatná az utat az igazság felé, és aki megtanítana az észre és ér- telemre. Ezért kegyelmes uram, küldj nekünk olyan férfit, aki megvilágítja előttünk az összes igazságon“' A történelmi igazsághoz tartozik, hogy a fejedelem valójá­ban az erős és hatalmas Bizánc szövetségét akarta megszerez­ni a német feudális urakkal szemben. Talán akarva-akaratian szerezte meg az itt élő szláv népeknek a legerősebb pajzsot a német-római expanzióval, asszimilációs törekvésekkel szem­ben. Az anyanyelven való írás és olvasás révén a pogány bar­bárokból nép lett. Öntudatos, célratörő nép, s ez is a törté­nelmi igazsághoz tartozik: A bizánci császár a misszó előkészítésével és véghezvitelé­vel a szaloniki városparancsnok helyettesének flát, Konsztan- tinoszt Ikésőbb vette fel a Cirill nevet) bízta meg. Tudomása volt róla, hogy a Szent Pilihron kolostor falai között, az Olümposzon öccsével, Metóddal megfeszített erővel munkálko­dik egy nagy eszmén. A testvérek az akkori idők legragyo­góbb képzését kapják, s már jó ideje dolgoztak görög, euró­pai és más jelek segítségével szláv anyanyelvűk ábécéjén, a glagolita-íráson. Segítségével örökítették meg szláv nyelven a szentírás egyes kiválasztott részeit. Miután pedig 863-ban a Nagymorva Birodalomba érkeztek, lefordították a liturgikus szövegeket is, és lerakták a szláv istentisztelet alapjait. Á két szaloniki test­vér szláv nyelven tartottta az istentiszteletet, ugyancsak a nép nyelvén prédikáltak és hirdették a vallási dogmákat. Ez­zel természetesen magukra haragították a német papságot, a- mely elvesztette befolyását. Cselekedetük sértette az akkor érvényes keresztény kánont is, amely szerint az egyházi köny­veket csak azon a három nyelven lehetett olvasni és írni, a- mely három nyelven Krisztus keresztfáján a felirat állt: azaz latinul, görögül és héberül. Többször meghurcolták, bebörtönözték őket, kihívták maguk ellen a német papság és feudális hatalom gyűlöletét. Ellen­feleik elérték, hogy egyházi bíróság elé idézzék őket Rómába, de kitartottak szándékuk mellett. Rendületlenül támogatták Rastislavot az ómorva állam önállóságáért vívott küzdelmé­ben. Nyilván nekik, felvilágosító munkájuknak és kiváló dip­lomáciai érzéküknek is köszönhető, hogy a Nagymorva Biro­dalom sokáig fennmaradt. A két szaloniki testvér olyan fegy­vert adott a nép kezébe, a műveltség fegyverét, amely hozzá, segítette, hogy ellenálljon a német-római hódító törekvések­nek és megőrizze nemzeti létét. Az írásos források tanulmányozása és a legújabb régészeti felfedezések teljes mértékben igazolják történészeink és a szlavisták korábbi következtetéseit, melyek szerint a Nagy­morva Birodalom a cseh és a szlovák történelem egyik jelen­tős korszaka. A gyökereivel egészen a 6. századba visszanyúló nagymorva kultúra és műveltség felvirágoztatásához pedig két­ségtelenül Cirill és Metód is jelentős mértékben hozzájárultak. Ez a misszió a korabeli nyugati egyházi képviselőkkel és a Rómával folytatott harcban mindig a nagymorva népnek és fejedelmeinek a pártján állt. A'Cseh és a szlovák nép történel­mének kezdeteire gyakorolt politikai és kulturális hatásának jelentőségét, a szocialista mára hagyott örökségét éppen eb­ben, nem pedig a kereszténység terjesztésében kell látnunk. E szemszögből ítélve a szaloniki testvérek felbecsülhetetlen szolgálatot végeztek hazánkban. Ezért nem tűnhet túlzásnak a megállapítás, amelyet Cirill az őt túlélő öccsének írt le bú­csúlevelében: „Hej, testvéri Mi közös járomba voltunk fogva, hogy egy barázdát hasítsunk ketten.“ Ma velünk együtt az egész müveit világ megemlékezik róluk, mert művük, a szláv írás több nemzet közös kincsévé vált. B. M. Téged is várnak A Bratislava! Kultúra és Pihenés Parkja mellett már csak­nem egy éve működik egy színházi klub, amely elsősorban a tizenévesek és általában a fiatalok művészi igényeit próbálja kielégíteni, s nem túlzók, ha azt állítom, sikerrel. A klub célja, hogy a látogatókat megismertesse hazánk kis- színházi társulataival, az avantgárd csoportokkal. Egy-egy estén két társulat mutatja be darabját, majd ezt kötetlen beszélgetés követi. A színészek és a nézők közti vé­leménycsere, vita valódi fórummá alakul. Az ország minden tájáról érkeznek ide a nagyközönség előtt még eddig, sajnos, ismeretlen társulatok, hogy bemutat­kozzanak, s bebizonyítsák rátermettségüket, tehetségüket. Ez év márciusában a szervezők elsősorban arra töreked­tek, hogy a felnőtteknek szóló komoly témájú bábelőadások jellegzetes vonásait határozzák meg. Hradec Královéból a Vít- kovec házaspár hozta el bábszínházát. Előadásukban összeha­sonlították az ember és a bábok világát, és egymás közti vi. szonyát boncolgatták: úgy is mondhatnám, egy érzésvilágot vittek az élettelen fabábukba. Ehhez hasonló sok érdekes témával foglalkozó színtársulat várja az érdeklődőket minden hőnap első szerdáján Bratisla- vában a Kultúra és Pihenés Parkjában. — KS — Lemez a „Senkiföldjérő!” H etény (Chotín) közel esik a já­rási székhelyhez, Komáromhoz (Komárno). Talán e közelség Jóvoltából is dicséretes a falu kultu­rális élete. Korábban jőnevű színját­szó együttes, majd pedig folklórcso­port működött a faluban. Idén már­cius 15-én tartotta meg tizedik évad­jának bemutatóját a CSOKONAI KÍS- SZÍNPAD. A táltos című műsorával gondolatában tiszta, szándékában vi­lágos előadást produkált az együttes. Rendezte Szalai Miklós, akiről tud­nunk kell, hogy évekig játszott az együttesben. Az idei már a negyedik rendezése. Meg kell jegyeznünk, hogy kisszínpadi együtteseink többsége e- gyenesen a fesztiválokra készül mű­soraival. A Csokonai Kisszínpad a versenybe is benevez azzal a műso­rával, amelyet á színház legfontosabb „alkotóeleme", a közönség számára készített. Egyenesen bosszantó, ami-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents