Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-09 / 15. szám

wtmmammmmmmmmmmmmmmmmmmammmammm

A DARRIEUS-ELV szerint szerkesztett

szélgenerátort nem kell a szélirányhoz igazítani. Hasason meghajlított rotorlemezei (ÍJ megbízhatóan illeszkednek a függőleges forgótengelyhez (2j. A szimmetrikus lemez-szelvényeknek (3/ és az aerodinamikai szabályok szerint megválasztott rotorívelésnek köszönhetően az áramtermelő berendezéseket talajközeli vagy a talajra épített keretben (4), illetve gépházban lehet elhelyezni. A „feje tetejére fordított habverőt“ acél feszít ók üt elek, (5) rögzítik, 230 km/órás szélsebesség esetére is tökéletesen biztosítva a filigrán létesítményt.

felhasználásra vagy a területi hálózatba csatlakoztatva; 2. vfz-, lég- és egyéb szivattyúkat, illetve egyéb kisebb gépeket működtetnek velük.

Minden eddigi kísérlet egyértelműen igazolta azt az ígéretét, hogy az építőszekrény elven összerakható konstrukciók mindenütt gyorsan felállíhatók vagy leszerelhetők, rendkívül üzembiztosak, és a megrendelők igényeinek megfelelően kiegészíthetők, át- alakíthatók. Lehetőség van arra is, Ijogy a

ÁRAMTERMELŐ

HABVERŐ

Fejre állított'habverő — így nevezték el azt a szélgenerátort, amelyet a híres Dor- nier konstruktőrei terveztek, szavatolva, hogy a mindössze 20 méter magas, a szél energiáját merőleges tengelyére szerelt három rotorlapjával hasznosító konstrukció évente 9000 liter fűtőolajat pótol, s 90 ezer köbméternyi füstgáztól mentesíti a kék eget. A kutatólaboratórium szakértői így nyilatkoztak: a „habverővel“ több villamos áramot lehet termelni, mint a légcsavar-roto- ros szélgenerátorokkal.

Az elvet, amely megkérdőjelezte a vízszintes tengelyen forgó óriás légcsavarok, szélmalom-szárnyak és lapátkoszorűk egyedül üdvözítőnek tartott gyakorlatát, a század elején egy francia mérnök, a touloni George Darrieus fogalmazta meg, gondolata azonban hamarosan feledésbe merült (legfeljebb gyerekjátékok tervezői hasznosították). s csak az 1970-es évek elején Jutott ismét a kutatók eszébe, elsősorban annak az előnyének köszönhetően, hogy — ellentétben a vízszintes forgótengelyű és pro- pellerjellegű szerkezetekkel — a Darrieus- rotor esetében nincs szükség olyan berendezésre, amely a légcsavar-lapátokat vagy a szélmalom-szárnyakat szélirányba állítja.

A szélmalom-elvnek persze vannak egvéb hátrányai is: 1. a ma legelterjedtebb szélgenerátorok — így például a 100 méter magas óriás, a Growian — gépezete (a Gro- wiané 340 tonna tömegű) rendre egy-egy nagy vagy még nagyobb toronykonstrukció csúcsán ül; 2. a két- vagy háromszárnvű propellerek lapátjainak állásszögét a szél- sebességhez is hozzá kell igazítani, s ehhez külön szabályozó mechanikára van szükség;

3. az ilyen hagyományos szélenergia-konverterek, különösen a 100 kilowattnál nagyobb teljesítményű monstrumok, igencsak hajlamosak az üzemzavarokra.

A Darrieus-szélgenerátorok gépházukkal és minden egyéb lényeges tömegükkel a talajon helyezkednek el. hasasra hajlított rotorjaik állásszöge úgyszólván mindig azonos maradhat, s esetükben nem kell számolni toronvkilengésekkel.

Amint a hagyományos szélenergia-átalakítók, a Darrleus-rotorok is hármas és hetes szélerősség (12... 56 km/órás szélsebesség- értékekl között dolgoznak legkedvezőbb hatásfokkal. Fllentétben azonban a propellermegoldásokkal, amelyeknek esetében a for- gószárnycsúcsok nagy terhelése miattt viharos időben klküszöbölhetetlen a fékeződés, a Darrieus-rotorok orkánerejű szélben is egyenletesen forognak.

A Darrieus-szélgenerátornak eddig két típusát fejlesztették ki: az egyiknek 5,5 méter a rotorátmérője, a másiké 12 méter, s ezeknek a méreteknek megfelelően öt, illetve 20 kilowatt a villamos csúcsteljesítményük (10 m'mp sebességű szélben).

A szimmetrikus aerodinamikai profilként kiképzett rotorlnpokat alumínium ötvözetből húzzák. Ezek az előnyösen könnyű, szaporán szerelhető lemezek rendkívül megbízhatóan Illeszkednek a függőleges tengelyhez. Fordulatszámuk kedvező mérsékléséről aerodinamtkus fék módjára- viselkedő terelőelemek gondoskodnak. Rajtuk kívül elektrohidraulikus vezérlésű tárcsafék tesz! lehetővé a rotorok gyors (15 másodperc alatt elérhető) megállítását.

A 12 méter rotorátmérőjű szélenergiaátalakítókat Jelenleg kétféleképpen fogják mnukára: 1. villamos áramot termeltetnek velük 20, sőt olykor '40 kW kimenő teljesítménnyel (ez a szélerőtől függ), „házi“

szélenergia-átalakítókat diesel-generátorokkal házasítsák. Ezt a kombinációs megoldást üzemanyag-takarékos üzemmódnak nevezik: a diesel-aggregátnak csak akkor kell olajat fogyasztva dolgoznia, ha már kihasz- nálhatatlanul erőtlen a légáramlás.

Közép-Eurőpában híradástechnikai adóállomások és nyaralótelepek időleges áramellátására lehetne különösen előnyösen alkalmazni a Darrieus-rotorokat, főként olyan területeken, ahová drágán kell odaszállítani a folyékony fűtőanyagot. Egy 20 kW névleges teljesítményű szélenergia-átalakító öt-nyolc km/órás évi középértékű „szélellátás“ esetében 60—100 ezer kilowattóra mennyiségű villamos áramot szolgáltathat.

Egy óriás — a száz méter magas toronyra szerelt kétszárny-propelleres „helyhez kötött repülőgép“ 13 tonnás légcsavarjának fesztávja 20 méter. Jó szélben 3 megawatt a teljesítménye: négyezer átlag-háztartást láthat el á- rammal. A torony tetejére emelt motorház teljes tömege 340 tonna.

I A világ ivóvízkincse

Nincs olyan ország, melyei ne sújtanának valamilyen módon vízgondok. Hatalmas területeken az aszály pusztít, másutt az ár, és sorra szedi áldozatait a fertőzött ivóvíz. A fejlődő országokban naponta harminc— ötvenezer ember hal meg a szennyezet víz okozta betegségekben. Az iparilag fejlett államokban ugyancsak aggasztó mértékben romlik a felszíni vízkészletek minősége. Cjabb veszélyt jelentenek a mikroméretíí szennyezések, melyek az emberi szervezetben felhalmozódva károsítják egészségünket. E baljós jelekre hívta fel a figyelmet dr. Maarten Schalekamp, a Nemzetközi Vízellátási Szövetség elnöke.

A szervezet 49 tagországot. 53 országból 202 intézményt és 80 országból több mint 800 egyéni tagot tömörít. Célja, hogy a nemzetközi együttműködés eszközeivel elősegítse a lakossági, az ipari és a mezőgazdasági vezetékes vízellátás megoldását.

Földünk lakosságának mindössze egyhar- mada részesül kielégítő vízszolgáltatásban. Hasonló hányada hozzájut ugyan a tiszta vízhez, de helyzete megfelelő csatornahálózat és hulladékgyűjtés híján korántsem í; megnyugtató. A lakosság további harmadáI

I nak ugyanakkor semmiféle vízellátási lehetősége nincs.

A szövetség munkája kapcsolódik az ENSZ ivóvízellátási és közegészségügyi évtizedének programjához. Az aktuális teendőkről dr. Maarten Schalekamp a következőket mondta:

— Feladatunk, hogy 1990-ig legalább az alapszükségletnek megfelelő mennyiségű, jó, egészséges vizet biztosítsunk a Föld elma- | radott részein élők számára. A városokban í vízvezetékeket kell építeni, s ezzel egyidejűleg természetesen megkezdeni a csator- I názást is. A falvaknak első lépésként fárt kutakból kell ivóvizet juttatni. A munka !; nagyságára jellemző, hogy ma Djakarta laI

kóinak csupán huszonöt százaléka kap vezetékes vizet, amely egyébként szennyezett. További huszonöt százalékot lajtból látnak el. A többiek pedig? Nos, nekik marad a pocsolya, az árok... Indonéziában óránként százan halnak meg a mérgezett víztől. Az indonéz falvakban mintegy négyszázezer kutat kell fúrni, hogy mindenki jó vízhez jusson.

1990 után sem állhatnak meg. Hosszú év!) tizedekre szóló program ez, mely csak akkor tekinthető befejezettnek, ha mindenütt megfelelő szintű lesz a vízszolgáltatás, a csatornázottság, a szennyvíztisztítás.

A víz olyan természeti kincs, amely korlátozottan áll rendelkezésre. Nem lesz belőle több, ezzel a mennyiséggel gazdálkodhatunk. Óvnunk kell tehát vízkészleteinket, takarékosan bánni velük. A vízzel kapcsolatos problémákat a szakemberek akkor tudják maradéktalanul megoldani, ha segítségükre vannak a fogyasztók is. S ők csak akkor lehetnek segítségünkre, ha tudják, ismerik a víz értékét. Nem egyszerű propagandamunkát jelent ez, hanem folyamatos felvilágosítást, tudatformálást, a lakosság bevonását — valamennyiünk érdekében.

A csehszlovák meteorológia

fejlődése

Hálátlan mesterség a meteorológusok hivatása, minthogy a szertelen emberiség a kedvezőtlen előrejelzésekért, teljesen indokolatlanul, olykor a meteorológusokat illeti szsmrehá- nyással, s kivált akkor emlegetik őket sértő jelzők kíséretében, ha prognózisuk nem válik be. A meteorológusokra vonatkozó igazságtalan és sommás ítélkezés — vélhetőleg — majd akkor szűnik meg, ha képesek leszünk az időjárás szabályozására. Addig azonban még eltelik egy kis idő. S minthogy a gazdasági élet számtalan területén fölöttébb fontos az időjárás előrejelzése, a várható időjárás megállapításához egyelőre nincs egyéb lehetőség, mint az éghajlati s ezen belül a napi időjárási jelenségek nyomon követése,- a tapasztalatok összegezése.

Nálunk Johannes Kepler volt az első, aki a megfigyelések jelentőségét felismerte: 1604-ben a képzett emberekhez szóló felhívást tett közzé, a- melyben javasolja az időjárás rendszeres megfigyelését, s ezzel egyidejűleg publikálta saját vizsgálatainak eredményeit. E felhívás azonban jó ideig visszhang nélkül maradt. Az első megfigyelőállomás „csak“ 1752- ben kezdte meg a .munkát a prágai Klementinum épületében. Mindazonál. tál az évszám jelzi, hogy Csehországban meglehetősen korán kezdtek végezni meteorológiai megfigyeléseket.

Az állomások hálózatának kiépítése a XIX. század közepe táján kezdődött meg. Mind a mai napig működik néhány állomás, amelyet akkoriban létesítettek, például a őáslavi, amelyet 1843-ban, a brnóit 1848-ban alapították. Cheb városában pedig 1863 óta működik. Manapság Csehszlovákiában 178 alapállomás és 580 csapadékmegfigyelő állomás működik, többségüket nem hivatásos, hanem önkéntes vállalkozók kezelik, „csupán“ 30 állomáson dolgoznak hivatásos szakértők. Ezzel együtt azonban földrészünkön nálunk van az egyik legfejlettebb megfigyelőhálózat. Több mint tíz állomáson végeznek 24 órás szolgálatban folyamatos megfigyeléseket, ,s háromóránként adnak teljes körű idöjárásjelentéseket — főként a repülésirányítóknak. Ezen túl, naponta egyszer, összegező értékelés készül a hazai\és a külföldi állomások jelentései alapján.

Minthogy más jellegű adatokra van szükségük a repülőknek, az országúti közlekedés irányítóinak vagy vízügyi szakembereknek és a mezőgazdászoknak, az állomások részben ennek megfelelően specializálódtak. A legutóbbi időkben épült ki a légkör szennyezettségét mérő állomások hálózata, s jóllehet, már 120 állomás működik a leginkább veszélyeztetett területeken, a csehszlovák szakemberek korántsem elégedettek a légkör szennyezettségét mérő állomások sűrűségével. A speciális állomások számát tehát fokozatosan növelik, s egyszersmind a már meglevők technikai eszközeinek gyarapításával teszik a megfigyeléseket pontosabbá. Kiépül a meteorológiai radarhálózat, nemzetközi együttműködés keretében állomások létesültek és létesülnek a meteorológiai műholdak adatainak fogadására. Ez idő szerint, a nemzetközi megfigyelőhálózat részeként, Csehszlovákiában 42 felszíni és két magaslégköri jelenségeket vizsgáló állomás, három radarállomás működik, két helyütt fogadják a műholdak jelzéseit, két állomás vizsgálja a légkör szennyezettségét és négy a kozmikus sugárzást.

Az állomások technikai felszerelésének korszerűsítése meglehetősen költséges. A folyamatos vizsgálatokra alkalmas egyszerű állomás műszaki felszerelése 75 ezer korona, egy teljes automatizált, s az adatok folyamatos továbbítására is alkalmas állomás költsége pedig már 1,3 millió korona. Ennek ellenére mind több az automatizált eszközökkel felszerelt állomás. Ez annál Is inkább fontos, mert kevés a megfelelően képzett szakember, s a néptelen lakóhelyektől távol eső, például hegyi területeken felállított megfigyelőáílomások a- datainak begyűjtése mind körülményesebb lenne. Csehszlovákiában a meteorológusi állás betöltéséhez legalább középiskolai végzettség kell, ám az országban nincs meteorológiai szakképesítést nyújtó középiskola. Azoknak, akik ezt a hivatást választják, a munkahelyen kell a legalább középfokú meteorológusi képesítést megszerezni az érettségi után.

■MMH