Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-08 / 2. szám
A „nyolcezresek’ éve Még soha ennyit nem foglalkoztak a hazai tömegkommunikációs eszközök a hegymászósporttal mint az elmúlt esztendőben. Igaz, nem véletlen, hiszen a sportág legjobbjainak olyan bravúrt sikerült végrehajtaniuk, mint amilyet eddig még sose: két csehszlovák is feljutott a világ legmagasabb hegycsúcsára a Mount Everestre. De ez önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy a sportág soha nem látott publicitást kapjon, és szinte az év elejétől a végéig ott szerepeljen a lapok hasábjain, a rádió és televízió sportműsoraiban. Az 1984-es esztendő úgy kerül be majd a csehszlovák sporttörténetbe, mint a „nyolcezresek“, éve... Immár tizennegyedik éve, hogy Ivan Fiala, Micha! Orolin a csehszlovák hegymászók közül elsőként jutott fel a Himalájában nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsra. A Nanga Parbat 8125 méterre nyúló hegyorma ^olt az első olyan nyolc kilométer fölötti hegyóriás, amelyre a hegymászók kitűzhették a csehszlovák zászlót. Ojabb öt év telt el, amikor a csehszlovák magassági hegymászó- csúcs 8421 méterre javult, mégpedig a Kriáéák — Schubert kettős jutott fel a Makalura azzal az expedícióval, amelynek vezetője Ivan Gálfy volt. •Űjabb öt évnek kellett eltelnie, hogy újabb nyolcezres csúcson tehessék le névjegyüket a hazai hegymászók. Ez viszont már a világ harmadik legmagasabb hegyóriása, a Kacsandzsunga 8598 méteres csúcsa volt, akik oda feljutottak: Záhoransk^ és Psotka. 1983-ban ennél tizenhárom méterrel magasabbra jutott Josef Rakoncaj, aki már a világ második legmagasabb hegycsúcsán állt, amelynek neve prózai egyszerűséggel: K—2, magassága pedig 8011 méter. Tizenhárom évnek kellett eltelnie, hogy négy nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsra jusson fel csehszlovák hegymászó. 1984-ben pedig — mindössze egyetlen év alatt — újabb négy nyolcezres csúcs került a hazai hegymászók „birtokába“! Három elyan expedíció is útnak indult 1984-ben, amelynek a célja a Himalája volt, s közülük egy, a legnépesebb, a világ legmagasabb hegycsúcsát készült meghódítani. Valamennyi .expedíció sikerrel járt, még ha ezt a sikert is beárnyékolja két tragikus haláleset. A Mount Everestről visszatérő Jozef Psotka és a Dhau- lagiriről visszafelé igyekvő Jan Simon nem ért vissza, a Himalája hó- és jégbirodalmában leiték halálukat. Tavasszal egy expedíció olyan bravúrt ért el a Lhotse Shar déli falának megmászásával, amelyről a „hegymászókirály“ Reinhold Messner azt állította, hogy ebben az évezredben aligha másszák meg. A 8398 méter magas Lhotse Shar déli fala csaknem függőleges, háromezer méteres hegyoldal, amelyet nagyrészt hó és jég takar. Ekkor figyelt föl a világ először Demján Zoltán nevére, aki elsőként, egyedül jutott föl erre a cúcsra, majd további három társa követte egy nappal később. Az oxigénpalackok igénybevétele nélkül végrehajtott sikeres hegymászás sokáig beszédtéma volt, mígnem elhomályosította egy hasonló, de ennél „izgalmasabb“, hiszen a következő expedíció már a „világ tetejére“ a Mount Ever&stre vezetett, és — ismét csak oxigén igénybevétele nélkül — sikerüli oda feljutni. A főszerep'ő ezúttal is Demján Zolién volt, aki jozef Psalkával és egy nepáli sherpával, Ang Ritával hármasban állt a Mount Everest csúcsán. Demján Zoltán ezzel nem egészen öt hónap alatt már másodszor jutott fel nyolcezer méternél magasabb hegy tetejére. Nem sokkal később ugyanez sikerűit Járomit- Stejs&alnak, ián Simonnak és Kare! JakeSnak, akik a Dhaulagiri 8167 méter magas csúcsán tűzték ki a csehszlovák zászlót. Közben a három sikeres csehszlovák Himalája-expedíció közben arról is hír érkezett, hogy egy nemzetközi expedíció tagjaként Dina giefbcvá az eiső csehszlovák hegy- mászőnő is feljutott nyolcezer méternél magasabb csúcsra, mégpedig a Tsho Oju 8153 méteres ormára. Kétségtelen, hogy az elmúlt évi hegvmászósikerek nem a véletlen müve voltak. Ez a sportág, amely nemcsak Kitűnő pszichikai és fizikai e- rőnlétet követel, egyre nagyobb teret hódít idehaza és az elmúlt évi sikersorozat révén Csehszlovákia hegymászói méltán sorakoztak be a legsikeresebb országok hegymászói közé. a egy alpesi országban vagy a skan- i dináv államok valamelyikében sízőt választanak az év sportolójául, abban nincsen semmi különös. Azokban a „havas" sportágak számítanak a legnépszerűbbeknek, jórészt azért is, mert az év nagy részében lehet sízni. így aztán mindenki számára „elérhető“ a sízés, s szinte nincs is olyan, aki meg ne próbálkozott volna vele. Ezért aki ki tud emelkedni a sok sfznl tu-1 dó közül, és versenyzővé, sőt kitűnő versenyzővé válik, annak szinte tálcán „viszik“ a népszerűséget. Ha pedig választani kell azt eldöntendő, hogy egy bizonyos évben „ki volt dicsőbb, ki volt nagyobb?“, akkor a síző helyzeti előnyben van. De nem mináiunk... Ha errefelé akar valaki az év sportolója lenni, annak vi világbajnokságokon, olimpián kell előkelő helyen végeznie. KVÉTA JERIOVÁ ezt megtette a sísport klasszikus ágában, mégis, amikor az 1984- es év legjobb sportolójává választották, a közvélemény nem kis meglepetéssel fogadta. Talán ezzel a „tettével“ nagyobb feltűnést keltett, mint annak idején olimpiai sikereivel. Pedig a kitűnő sportolónő két olimpián háromszor állt a dobogón, tavaly Szarajevóban pályája csúcsán kétszer is. Aztán búcsúzott... Búcsúja azonban nem volt feltűnő, csendben, szerényen lecsatolta a sílécet, s szinte csak önmagának mondta: befejeztem! Olyannyira „halk“ volt az a búcsú, hogy amikor az Év sportolója fődíjának átvételére Jeseníkbe megérkezett, még a sport- újságírók között is akadtak kétkedők. Különösen azután, hogy megkérdezték, mikor volt a lábán utoljára síléc. A válasz ugyanis így hangzott: április elsején... Sokan azt hitték áprilisi tréfa. Aztán megmagyarázta: akkor volt utolsó versenye, s akkor nyerte utolsó bajnoki címét. Valóban a csúcsról távozott. Döntése nem volt valamilyen hirtelen elhatározás eredménye, hanem már évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy a szarajevói téli o- limpiai játékok évében befejezi. Ilyenkor mégsem mulasztandó el a kérdés: vajon most, háromnegyed év elteltével ugyanúgy döntene-e, mint akkor...? — Hosszasan töprengtem, mindent összegezve Jutottam arra az elhatározásra, hogy a legfőbb ideje annak, amikor el kell kezdenem a „hétköznapi“ emberek életét élnem. Pedagógusi hivatásomnak akarom szentelni a most következő éveimet. Véleményem szerint elértem mindent, amit síző HÁZIASSZONY AZ ÉV SPORTOLÓJA Kvéta Pecková - Jenövé búcsúja a„csúcson“ mifelénk elérhet. A világbajnokságokon, az olimpiákon és a Világ Kupában elért sikereimmel talán részben sikerült megtérítenem a társadalomnak rám fordított anyagi támogatását. 0 Milyen gondolatok foglalkoztatják azóta, hovy megtudta, ön lett az Év sportolója? — Először szinte el sem akartam hinni, hiszen ebben az évben csak az év elején versenyeztem. Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, és éppen ezért lepergett képzeletemben egész sportpályafutásom „filmje“, amelyben a sikerek mellett azért voltak csalódások is. Persze, az ilyen elismerést nem az utóbbiakért adományozzák... Legtöbbre a szarajevói olimpia négyszer őt. kilométeres váltójának ezüstérmét tartom, az volt mindenképpen pályafutásom csúcsa. Nem lehet nem emlékezni azokra, a- kiknek sikereimet köszönhetem: az edzőimre. Összesen öt volt belőlük, a legvégén dolgoztunk együtt Zdenék Cillerrel. Akkor már érett versenyző voltam, amikor átvette a válogatott irányítását, ennek ellenére nagyon sokat köszönhetek neki. 9 Mindenkinek feltűnt, hogy a sokszoros síbajnoknő neve az olimpiai síidény befejezése óta kibővült... — Igen, férjhezmentem, október tizenharmadikán volt az esküvőnk Zdenék Peckával, az evezősválogatott tagjával. 0 ... aki viszont még nem fejezte be sportpályafutását, tehát most bizonyos értelemben a? egyik — volt — élsportolót háttérbe szorítja a másik... — Nem tartok tőle. Az élsport ugyanis megfosztja az embert a magánéletétől, így kifejezetten jólesik, hogy az én életem nem zajlik majd a nyilvánosság előtt. Most az a legfőbb gondom, hogy jő háziasszony legyek. 0 Jelenleg edző’ minőségben dolgozik, edzői ambíciókról azonban nem beszél. — Most a jabloneci élsportközpontban valóban edző vagyok. Ciller és Pavlata mellett én vagyok a harmadik a sorban. Az a helyzet állt elő, hogy egykori válogatott- beit kolléganőim és korábbi edzőim között keresem a helyemet... Tulajdonképpen Inkább vagyok hivatalnok, mint edző. Ellenben földrajz-testnevelés szakos tanári diplomát szereztem, és mindig arról álmodtam, hogy bemegyek az osztályba a gyerekek közé, vagy a tornaterembe... 0 Azt viszont nehéz lenne elhinni, hogy egy tavaly még olimpiai ezüst- és bronzérmes élsportoló teljesen elszakadna a sporttól... — Valóban nincs így, bár volt egy teljes hónap, amikor egyáltalán nem sportoltam, aztán elkezdett nagyon hiányozni. Akkor rájöttem, hogy nem fogok tudni a sporttól soha elszakadni. Ha nincs hó, futok, ha pedig lehull a hó, bizonyára minden évben a sílécet is fölcsatolom. A versenyzésnek van csak vége... Ez utóbbit rajta kívül szinte mindenki sajnálta.. A mikor a moszkvai olimpián egy alig hu- > szonhárom éves fiatalember nagy feltűnést keltve, pazar birkózással nyerte a kötöttfogás 90 kilós súlycsoportjának aranyérmét, sokan üstökösről kezdtek beszélni, aki váratlanul robbant a világ élvonalába. Pedig tulajdonképpen hosszú évek szorgalmas munkája és egy-egy VB- Illetve EB-ezüstérem tulajdonosa volt már addig. Azután eltelt több mint három év, amíg újra érmet szerzett világversenyen, majd pedig a tavalyt Barátság versenyen döntőt birkózhatott. Alig újabb fél év elteltével pedig még a moszkvai siker hírénél Is nagyobb feltűnést keltett, hogy a négy évvel ezelőtt o- limpiai bajnok, NÖVÉNYI NORBERT visszavonul... Merthát Növényi Norbert volt az, akt a bevezetőben említett sikereket és kudarcokat egy. aránt megélte. Moszkvai győzelmével egycsa- pásra Magyarország egyik legnépszerűbb sportolója lett, s a moszkváí sikert követően kezdődött hosszú-hosszú „pokoljárása ...“ Rövid volt tehát ez a fényesen induló sport- pályafutás, és a sportág kedvelői számára alig hihető: az a konok fiatalember, akit korábban egy-egy balsiker arra ösztökélt, hogy legközelebb minden addigi sikerénél magasabbra törjön, most föladta . .. Ugyanis nem kezdett túl korán birkózni és nem is bizonyult túlságosan tehetségesnek: Amit elért, azt fanatizmusának, ritkán tapasztalható akaraterejének köszönhette. Csak kilenc éve, hogy első országos bajnoki címét szerezte, igaz, még a juniorok között, és egy súlycsoporttal lejjebb, a 82 kilóban. Első felnőtt érmét — bronzot — húszévesen nyerte, nyolc évvel ezelőtt. Erre nem vitték ki a junior világbajnokságra, pedig még kocát tekintve jogosult lett volna az Indulásra ... Mást az Ilyen elkedvetlenít, sokan a helyében abbahagyták volna, ő azonban még keményebben dacosabban végezte edzéseit, azzal a szándékkal, hogy megmutassa, bebizonyítsa; lesz még ő „valaki“ a birkózőszőnyeg környékénl Ez a dac, a „csakazértis“-hanguiat rendkívül fontos motívum maradt későbbi pályafutásában Is. A moszkvai olimpia évét megelőző esztendőben tulajdonképpen már csak egyetlen birkózó, a szőke svéd fenomén, FRANK ANDERSSON volt számára legyőzhetetlen, ök már birkóztak 1979-ben a bukaresti Európa-bajnokságon Is, akkor azonban még nem okozott túl sok gondot „Frankle boy“-nak. A három menet során 15:4-es pontozással nyert a svéd. Aztán következett San Diego, ahol a világbajnokságon Ismét ők ketten vívták a döntőt. Az első menetben megint csak elhúzott a svéd, mégpedig 7:l-re, így kezdék az utolsó három percet Is. Növényi ekkor fantasztikus Iramot diktált, a svéd alig kapott levegőt, szinte megváltás volt számára, ha a szőnyegre kerültek — akkor legalább pihenhetett. Amikor a gong megsző. Iáit, Anderson már csak 7:6-ra vezetett, és ezzel az ő nyakába akasztották az 1980-as olimpiát megelőző VB aranyérmét. Amikor a svéd himnuszt hallgatták, Anderson megveregette Növényi vállát, és az árbőcra mutatott: „No, nézd csak, komám, látod melyik zászló van a legmagasabban? ...“ Növényi felfortyant: „Azt nézd majd meg, hogy Moszkvában melyik lesz legfelül?“ Ez utóbbit persze annak rendje és módja szerint megírták az újságok. így következett el a moszkvai olimpia éve, pontosabban az olimpiát megelőző Európa-bajnokság Prievldzán. (Akkor — nem mintha |6snől babérokra pályáztam volna — tettem egy kijelentést... Petrovlcs Béla festőművész és grafikus, ebben a közép-szlovákiai bányavárosban lakik. Az EB alatt szinte végig a szőnyeg melléit volt, és rajzolt pazar grafikákat a blrkőzősportről és annak nagyjatről. Egyszer hozzám fordult: „Én nem ismerem a birkózókat, csak most találkozom először a sportággal. Mutass már nekem néhány nagy birkózót, hadd örökítsem meg!“ Körülnéztem a teremben, éppen jött Hegedűs Csaba — akkor már mint szövetségi kapitány — majd mutattam a szőnyegen lévő Frank An- derssont. A nézőtér első sorában pedig fölfedeztem Növényit. Hirtelen így szóltam Petrovlcs- hoz: „Az meg ott a moszkvai olimpiai bajnoki“ Petrovlcs hátrafordult, hosszasan szemlélte Növényit, és azt mondta: „Alighanem igazad lesz...“ Ezzel hozzálátott Növényi portréjához.) Ott készítettem Növényivel az első inter, jűt, amelynek néhány mondatát érdemes felidézni: — Tulajdonképpen 197fl volt az első sikerévem. Legyőztem két olyan világklasszist, mint Hegedűs Csaba, és a tíz világversenyt nyert szovjet Valerij Rezancev. Csabát tussal vertem a budapesti felszabadulási viadalon, Rezance- vet — akit pedig addig egyetlen kültöldi sem győzött le — leléptették ellenem Kijevben a belUgyl spartakiádon. Kanlgin ellen azonban nem sikerült. A szófiai Nikola Petrov-viadalon a szovjet csapat újonca ellen úgy röpködtem a szőnyegen, mint Orosz Adél a Hattyúk tavában . .. Nekünk az olimpia a legnagyobb versenyünk, és ezért volt rá eset, hogy az ússzel friss szántáson esőben futottunk 25 kilométert. Meg kell lennie az eredményének!... Növényi számára az olimpia egészen a döntőig szinte „kéjutazás“ volt. Egymás után verte tussal, leléptetéssel az ellenfeleket, majd következett az utolsóelőtti mérkőzés, Igor Kani- gin ellen. Növényi fergetegesen kezdett, első három pontot érő ‘akciója végén csaknem tussolta a kitűnő szovjet birkőzőt. 7:3-lg nem volt különösebb gondja, 7:6-nál azonban Kanlgin háromszor is megindította ellene félelmetes pörgetését, de Növényi valamennyit hárította. Ezután már csak Petre Dien ellen kellett győznie, és ez a mérkőzésen szinte minden ügy ala. kult ahogy Növényi akarta. A románnak mindössze egyetlen pontot sikerült elérnie, és az aranyérmet Növényi nyakába akasztották. Sokak szerint ezzel a nagy sikerrel indult el balszerencse-sorozata is. Állítólag túl sokat ünnepeltette magát. Ez azonban csak részben igaz így. Amikor a siker utáni ünneplést követően elérkeztek a dolgos hétköznapok — amelyeken meg kellett volna alapoznia további sikereit — betegség, sérülés következett, és éppen azt vesztette el, ami leginkább jellemezte: a lendületét. A Moszkva utáni időszakban egy más birkózás lépett a porondra, és a kétszer három perces mérkőzésidő megváltoztatta a sportágat. Növényi általában a harmadik menetben „törte össze“ ellenfeleit, mert állóké- pessége lévén ekkorra Is megmaradt lendülete, míg az ellenfeleknek már a puszta talpon maradás Is nehezükre esett. A harmadik három perc törlésével tehát alapjaiban változott meg a birkózás, és a betegségtől, sérülésektől legyengült Növényi nem tudta már megtalálni korábbi önmagát. Azonban továbbra ts fanatikus hittel töltötte a felkészülés monoton napjait a vastraverzek között az edzőteremben, vagy dupla melegítőben esőben, hóban, a legnehezebb terepen futva. Moszkvai sikere után három évvel csoportdöntőt birkózott a szovjet Kanigin ellen a kijevi világbajnokságon, és a félidőben vezetett is. Moszkvai győzelme óta ez volt az első olyan versenye, ahol kis különbséggel verte őt a szovjet bajnok, aki addigra már több világversenyt nyert. Aztán november elején Jött a hfr, hogy Növényi abbahagyta. A magyar csapatbamokság volt utolsó versenye. Távoztával szegényebb lesz a világversenyek 90 kilós súlycsoportiának mezőnye. Aki azonban látta legnagyobb síké- , rét, a moszkvai olimpiai győzelmét, az aligha felejti. Az oldalt Irta: mészáros János EGY BAJNOK ELKÖSZÖNT
