Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-02 / 14. szám

új ifjúság 6 A KEZDET NEHÉZ A szovjet Szergej Babka, aki tavaly több Ízben is magasabbra tolta a rúdugrás világcsú­csát, és szinte mára csillagos eget súrolja. EST VOLT W A férfiak is készülnek a spartakiádra. Az esten nagy sikert arattak. Az alapiskola tanulóinak bemutatója. Fiatalok voltak a főszereplői an­nak a sportünnepélynek, amelyet a közelmúltban Ipolynyéken (Vinica) rendezett a helyi Druístevník sport­egyesület megalakulásának 65. évfor­dulója alkalmából. Kusicky Ernő, a közel 300 tagot számláló egyesület elnöke rövid ünnepi beszédének be­vezetőjében a helyi párt- és állami szervek, a Béke Efsz és a járási test- nevelési szövetség képviselőin kívül a magyarországi baráti sportegyesü­letek képviselőit is köszöntötte. A nagykürtöst Járás legnagyobb községének, Ipolynyéknek sporttevé­kenységéről szólva többek között el­mondta, hogy az elmúlt évtizedekben a labdarúgás iránt volt a legnagyobb érdeklődés, hiszen volt olyan idő­szak, amikor a helyi labdarúgók é- veken keresztül a kerületi bajnok­ságban szerepeltek. Arról is szót ej­tett, hogy a sportegyesület asztalite­nisz-szakosztályában dolgoztak olyan sportolók, akik a kerületi és a szlo­vákiai versenyekre is eljutottak. A község sportéletében pedig mindig is nagy eseménynek számított a sparta- kiád, amelynek körzeti bemutatóit a helyi sportpályán tartották. Az ünnepély középpontjában a spar- takiádgyakorlatok bemutatója állt. El­sőként a szülők és gyermekek szá­mát láthatta a közönség, őket az a- lapiskola tanulói követték, sőt a nők és férfiak is bemutatták gyakorlatai­kat. Az ünnepély egyik kedves szín­foltja volt a salgótarjáni lányok dzsesszbalett bemutatója. BODZSÄR GYULA A szerző felvételei A párizsi Bercy sportcsarnokban megrendezett I. atlétikai világjáté­kokról rendkívül eltérő vélemények hangzottak el. Akadnak ellenzői, de a legtöbben egyetértenek abban, hogy van létjogosultsága. Sokan talán nem tudják: a Nemzet­közi Atlétikai Szövetség azzal a nem titkolt szándékkal kezdett a merész vállalkozásba — vállalva a kocká­zatot is-, hogy a helsinki szabadtéri VB mintájára, annak sikerén felbuz­dulva, néhány év múlva, pontosabban 1989-ben vagy 1990-ben megrendezze az első fedettpályás világbajnokságot. Az 1AAF vezetői tisztában vannak vele, hogy terveik nem valósíthatók meg egyik napról a másikra. Az első számú probléma, hogy a világjátékok, majd a fedettpályás vi­lágbajnokság rendszeresítéséhez elen­gedhetetlen a jelenleg érvényes nem­zetközi versenynaptár módosítása. Mind több szó esik a jugoszláv Artur Takáí javaslatáról, amely szerint fel­váltva írják ki a fedettpályás Európa- bajnokságot, illetve a világjátékokat (világbajnokságot), s azt is vegyék figyelembe, hogy egyazon évben ne rendezzenek szabadtéri és fedettpá­lyás Európa-, illetve világbajnokságot. Ehhez a tervhez persze meg kell nyerni az európai szövetséget, az afrikai és ázsiai nemzeti szövetsége­ket, sőt Amerikát is. Aligha lehet vitás, hogy a merész elképzelések megvalósulásáig hosszú az út. Ezért lehet végső soron üdvözölni a világ­játékok „ad hoc“ megrendezését, mert — diplomáciai nyelven szólva — tárgyalási alapot nyújthat a to­vábblépéshez. Az elmondottak alapján a nemzet­közi atlétikai versenynaptár 1992-ig a következőképp módosulna: 1986: szabadtéri és fedettpályás EB; 1987: fedettpályás világjátékok (II.) sza­badtéri világbajnokság; 1988: fe­dettpályás EB olimpia; 1989: fedett­pályás világjátékok vagy fedettpá­lyás EB; 1990: 1. fedettpályás VB, sza­badtéri EB; 1991: fedettpályás VB olimpia. Hadd idézzük ismét az IAAF elnö­kének szavait: — Meggyőződésem, hogy a nyári és téli altéttkai idény között sikerül méltányos arányt kialakítanunk. Nem kívánunk, természetesen, egyenlőség! jelet tenni a két Idény közé, hiszen több számban — gondolok elsősorban a közép- és hosszútávfutókra — nem tudunk a nyárihoz hasonló verseny­zési lehetőséget biztosítani. Szá­munkra az a lényeges, hogy a rendezvényt elfogadtassuk a világgal. Az I. világjátékok felemás tapaszta­lata alapján is állítom: a fedettpá­lyás atlétikának jövője van. MinLuwtffiiuw A SPORTÁG • MÄGY TEHETSÉGE Pácza Ildikó fa képen) a Rozsnyót fRoitiavaj Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium harmadikos tanulója. Évek óta sportol, versenyszerűen kerékpáro­zik, a téli hónapokban pedig sízik. A nemrég megtartott értékelésen kategó­riájában a járás legjobb sportolójának nyilvánították. Ezt az elismerést persze több éves eredményes szereplésének köszönheti, hiszen volt már kerületi, szlovákiai, sőt országos bajnok is. *— A sportág nagy tehetsége — állí­totta róla edzője, Rispán Béla, aki a fiatal lány sportpályajutásának elindí­tója és napjainkig irányítója. A kezdetekről, a sikerekről és a ter­vekről azonban Ildikóval beszélgettem. — Mikor és hogyan kezdődött sport- pályafutásod? — Négy évvel ezelőtt, még kis alap­iskolás koromban a pionírok versenyén indultam először. Nem saját meggyőző­désemből vagy kedvtelésből, hanem a fiúk rábeszéltek, és őszintén szólva en­gem is csábított a versenyzés varázsa. Itt figyelt fel rám mostani edzőm, aki­nek valóban sokat köszönhetek. Aztán én is egyre jobban megszerettem, meg­kedveltem a kerékpározást, és ma már mondhatom, életelememmé vált, hiszen hetente ötször edzünk, beleértve a téli időszakot is. — És aztán egyre-másra jöttek a si­kerek. jó lenne, ha megemlítenéd őket. — Első sikeremet 1982-ben arattam, amikor az országúti kerékpározásban országos első lettem. Következő évben csehszlovák bajnok lettem pályaver­senyben, míg országúton második he­lyezést értem el a serdülők kategóriá­jában. Tavaly országúton ismét cseh­szlovák bajnok lettem, és megnyertem a hét futamból álló országos összesí­tett pontversenyt is. Ez év februárjá­ban a 10 km-es sífutásban lettem kerü­leti első, és örülhettem a járás legjobb sportolója címnek is. A síelést csak a- zért űzöm, hogy megtartsam erőnléte­met, és elárulhatom, a kerékpározás mellett a foci a kedvencem. — Külföldön versenyeztél már? — Igen. Budapesten a „Hobby Grand Price" versenyen indultam. Szégyent itt sem vallottam, mert végül is az előke­lő második helyen végeztem. — Áprilisban kezdődik a kerületi bajnokság, és ismét a kerékpár nyer­gébe szállhatsz. Hogyan haladsz a fel­készüléssel, és milyen tervekkel várod az újabb évadot? —• A felkészülés az edzésterv szerint halad, és jó formában érzem magam. Már országúton is edzettünk. Erőnlé­temmel pedig én is, edzőm is elégedet­tek vagyunk. Szeretnék újból kerületi és országos bajnokságot nyerni mind országúton, mind pályaversenyen. Tit­kolt vágyam egy nagyobb szabású nem­zetközi versenyen való részvétel és si­keres szereplés. Persze a tanulást sem hanyagolhatom el, mert csak így telje­sülhet az a távlati tervem, hogy bejus­sak a testnevelési főiskolára. Polgári László-

Next

/
Thumbnails
Contents