Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-02 / 14. szám
B5SSH új ifjúság 3 E bben az, évben valahogy nem akar sehogysem tavasz lenni — mondja kollégám, mielőtt Nádudvar felé lekanyarodik a Debrecen irányába vezető főútról. Kora reggel, amikor Budapestről elindultunk, az autóbusz- és villamosmegállókon felhajtott gallérral tipeg- tek-topogtak a munkába Igyekvő emberek, de azután napközben, illetve útközben úgy felmelegedett a levegő, hogy valóban egyértelműen megállaI píthattuk: ha még nem Is a tavasz, de legalább már a tavaszelő itt van. Ottjártamkor, a remény-évszak kezdetén pont március 6-át irtunk. Előttünk volt március 15-e, a szabadságharc ünnepe, március 21., a Tanácsköztársaság kikiáltásának- napja, március 25., amikor összeül a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa, és április 4., a legújabb tavaszi ünnep, mely lehetővé tette „ az első két tavasz reményeinek a valóra váltását. cíalista országokban, nálunk Is jó szokás volt, hogy az erősebbek segítsék a gyengébbeket. A segítségnyújtás kapcsán további egyesülések jöttek létre, így ma ez a Hortobágy-széli község 3 helység határát öleli fel, és 22 ezer hektáron gazdálkodik, melyből 16 ezer hektár szántóföld. 4000 dolgozója van a szövetkezetnek. Nagy számok tükrében Ha ritkán Is, de van úgy, hogy a számok bűvkörébe kerül az ember. Főleg akkor, amikor az adatok mögött ott érzi a mindennapi munkát, az élő, alkotó embert, aki a szegényes múltból gazdag jelent, formál. Ahhoz, hogy a nádudvari szövetkezetről némi képet kapjunk, nem kerülhetjük ki a leglényegesebb számokat. A búzát minden évben négyezer hektárról aratják le, háromezer hektáron törik a kukoricát, közel ezer hektáron termesztenek cukorrépát, hatszáz hektáron napraforgót és ezerkétszáz hektáron lucernát. És a termésátlag: búzából 65 mázsa, kukoricából 90—100 mázsa, cukorrépából 600 mázsa. Sietek hozzátenni, hogy ezeket a hektár- hozamokat a Hortobágy szélén érik el, ahol az évi csapadékmennyiség kevés, és ennek is csupán az egyhar- mada hull le a vegetációs időszakban. Ezért állítottak munkába több mint hatvan öntözőberendezést. Persze a növénytermeszétéshez szorosan hozzákapcsolódik az állat- tenyésztés. Szarvasmarha, sertés, juh, a baromfiból tyúkok, pulykák, kacsák találhatók a szövetkezet telepein. Évente 50—55 ezer hízott sertést értékesítenek, illetve dolgoznak fel a húsüzemekben, 20 millió naposcsibét ezer sertést dolgoznak fel évente. A késztermékek 40 százaléka exportra megy, a többit saját üzleteikben értékesítik. IX boltegységet működtetnek. és rövidesen üzletet nyitnak Budapesten is. A tejüzemüket, ahol naponta 50 ezer liter tejet dol- doznak majd fel, május első napjaiban adják át rendeltetésének. Persze nem szóltunk még a gépesítési főágazatról, ahol 400 ember dolgozik, a takarmánykeverő üzemről, az ipari szolgáltató főágazatről, mely 550 embert alkalmaz, és az itt dolgozó szakikat ismerik Budapesten, Debrecenben és Miskolcon is. Bármennyire belqmelegedtünk a számok, a termelési adatok felsorolásába, mindig az embereknél, a minden érték megteremtőinél kötöttünk ki. A KISZ-titkár örömmel újságolja, hogy az átlagéletkor 33 év. Nagy és nagyon fiatal szövetkezet a nádudvari. 178 ember végzett egyetemet vagy főiskolát, 560-an középfokú végzettséggel rendelkeznek, és 1700-an vannak a szakmunkások. A mezőgazdaság iparosítása a faluhoz kötötte a fiatalokat. Volt idő, amikor néhányan hátat fordítottak a szövetkezetnek, de azok is visszajöttek, mert nem tartották érdemesnek mondjuk Pesten 1000 forinttal többet keresni. Otthon a kevesebb is többet ér. Bábolna után ők Magyarországon a másodlkok, akik a termelési rendszert a leghatékonyabban alkalmazzák. A képlet nagyon egyszerű: fölkutatják a világon a legjobb technológiát, s ezt a termelésben bevezetik. Céljuk, hogy mindenkitől tanuljanak. Nem az évfordulós rutin mondatja velem, de éppen a két utolsónak említett esemény adta az apropóját annak, hogy a Magyar Népköztársaságba utazzak. De .miért pont a Hor- tobágyra, miért pont Debrecenbe és környékére, Nádudvarra? Debrecenbe azért, mert ez a város volt az, ahol az új Magyarország megszületett. Bár Magyarország teljes területe csak 1945. április 4-én szabadult fel a fasiszta elnyomás alól, a népi demokratikus Magyarország születésének napja, a magyar történelem valóságos sorsfordulója, korszakhatára 1944. december 21-e volt. Ezen a napon jött létre Debrecenben az új demokratikus Magyarország. És Nádudvar? Erről a helységről nem az újságokból, nem a rádióból, mámát TAVASZELŐ i HORTOBÁGYON Nádudvari utcarészlet Termelőszövetkezet központja évtized alatt ez a kapcsolat egyre erősödött és konkretizálódott. Évente 100—120 ember jut el ennek alapján Csehszlovákiába és ugyanennyi megy át Szőgyénből Magyarországra. A programjukat előzetes egyeztetés alapján szervezik meg. A találkozók alkalmából jő gazdákhoz illően nem csupán tapasztalatokat cserélnek, hanem vetőmagot Is. A múlt évben 110 hektár kukoricát vetettek el a nádudvariak Szőgyénben a saját vetőmagjukból, és jövőre már 500 hektár bevetését tervezik. A szőgyéniek ezt árpavetőmag átadásával viszonozták. Sorolhatnám még tovább a követésre méltó példákat. Megemlíthetném a KISZ- és a SZISZ-tagok kapcsolatát, a szakgárdának egyre sűrűsödő találkozásait, de úgy gondolom, hogy felesleges dicsérni akár az egyik, akár a másik szövetkezet vezetőségét azért, hogy felismerték az egymásra találás szükségességét. Nádudvar messze esik Szőgyéntől, de a barátság nem ismeri a távolságokat. Hortobágyra ebben az évben késve érkezett meg a tavasz. Az emberek a hosszú tél után ennek ellenére bizakodva tekintenek a jövőbe. Az előző tavaszok megalapozták biztonságukat. CSIKMÄK IMRE A szerző felvételei Gonda Sándor ©3É Ludman Károly Se nem is á tévéből értesültem először, hanem egy baráti beszélgetés során. Abban az Időben Szőgyénbe fSvodín) szólított a szolgálati kötelesség, és akkor mesélte az ottani egységes földművesszövetkezet elnöke, Kovács Ferenc mérnök, hogy baráti kapcsolatot tartanak fenn a nádudvari termelőszövetkezettel. Ezért került elő elutazásomkor a térkép, és Nádudvart Is bekarikáztam rajta, hogy rákerüljön a meglátogatandó helységek listájára. 18 család légyen ülünk együtt a termelőszövetkezet központjában, Gonda Sándor, a szövetkezet pártbizottságának titkára, Ludman Károly, a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára, a Magyar Ifjúság szerkesztője és jómagam. — Szóval hogyan1 kezdődött a baráti kapcsolat? — Talán ott kezdeném, hogy hogyan indult 35 évvel ezelőtt Magyarország legnagyobb termelőszövetkezetének az élete — veszi át a szót Gonda Sándor. — A Vörös Csillag Szövetkezetnek az alapját az a 18 család rakta le, mely 1950-ben 120 hektáron kezdett gazdálkodni. A községben ennek előtte volt már három egyesülés, ez volt a negyedik, s ez érte el a legnagyobb eredményeket A hatvanas évek elején egyesültünk és akkor vettük fel a mai nevet. Mint mindenütt a szoés hárommillió kispulykát „állítanak elő“. Az élet kényszerítette rá őket arra, hogy 14 ezer juhot tartsanak, mivel a hat és fél ezer hektár legelőt gazdaságosan akarják kihasználni. Nemcsak a gazdasági egységet kalandoztuk be, de járjuk Nádudvar utcáit is. Ami a községben épült, azt mind a szövetkezet építette fel, vagy varázsolta újjá. A húsüzemükben 160 Húsz évvel ezelőtt Barátkozni és tanulni. Ezért is gondoltak egyet húsz évvel ezelőtt, és kiléptek az ország határain kívül. így jutottak el a szomszédos országokba Is. Nemcsak ők keresték a kapcsolatot másokkal, hanem őket Is megkeresték. Innét datálható a szőgyéniek- kel való barátság. Az elmúlt két, Tavaly adták át az új művelődési házat
