Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-26 / 13. szám

CSICSAY ILONA mögött huszonhat éves pedagógusmúlt van. Csiliznyáras- dón (TopoTovec) járt alapiskolába. Munkáscsaládból származik. A rokonságban nem volt pedagógus, ő mégis kiskora óta tudatosan készült erre a hivatásra. 1953-ban számára a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy jelentkezett a bratislavai pedagógiai szakközépiskolába. Gasparik Sándort, az osztályfőnökét ma is példaképének tekinti. Állandó önművelésre, szorgalomra, becsületességre nevelte diákjait, s ebben ő maga példát is mutatott. Ilonka — ahogy ma is mindenki ismeri, szólítja őt — fogékony volt mindenre, a- mivel a pedagógusi hivatást minél teljesebbé lehet tenni. Szorgalmával kitűnt a többiek közül.

A VISSZAJELZÉS NEM MARAD EL

!**■*" 11 "

■ • .-■i-.

Csicsay Ilona, a komárnOi szakmunkásképző pedagógusa ott lesz azok között a tanítók, tanárok és más Iskolai dolgozók között, akik az idei pedagógusnap alkalmából munkájnk elismeréséül magas kitüntetésben részesülnek.

nem minden. Sokkal nagyobb szükségük lenne a mai fiataloknak lelki támogatásra, arra, hogy foglalkozzanak velük, neveljék őket. Én például diákéveimben a szüleimtől anyagi segítséget alig kaptam, ám annál többet erkölcsileg: példás, becsületes életet láttam a családban. Meg aztán: az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szakmunkásképzőbe hem a legjelesebb diákok kerülnek, s tudják, hogy a hajógyárnak szüksége van minden munkáskézre. Ilyen körülmények között pedig a pedagógus nevelési eszközei korlátozottak. Tudom, hogy diákjaim odahaza nem ülnek órák hosszat a tankönyvek fölött — tisztelet a kivételnek. így aztán igyekszünk minél többet ejsajátíttatni velük itt, a tanítási órák alatt. Mindezek tudatában bizony nagyon nagy a felelősségünk. Felettébb nagy erőbedobással, okosan, ügyesen, játékosan kell velük foglalkozni az órákon, minél több ismeretet beléjük táplálni, hogy a jövő szakmunkásifjúsága is érett, művelt legyen. Hogy a munkásfiatalnak ne legyenek gátlásai egy középiskolát végzett kortársa előtt, hogy széles látókörű, művelt legyen, hogy rendelkezzék megfelelő szókinccsel, merjen másokkal társalogni, hogy szólni merjen, ha szólnia kell. Nekem ebben az iskolában ez a célom, ha úgy tetszik hitvallásom.

Csicsay Ilona számára az, hogy széles látókörű, müveit legyen, ugyanúgy elengedhetetlen, ahogy azt a diákjaitól is megköveteli. Hiszen ahhoz, hogy mindig többet és többet tudjon adni diákjainak, neki is többet és többet kell tudnia. A huszonhat év alatt számos továbbképzésen, tanfolyamon vett már részt, 1982-ben fejezte be a Ko- menskjt Egyetem levelezői tanfolyamát. Rengeteget utazik, járt Párizsban, Egyiptomban, tavaly pedig Jaltában. Azon a tanítási órán, amelyen én is bent ültem, másodikos diákjainak a jaltai egyezményről beszélt. ízesen, szépen, beleszőve személyes élményeit is. A gyerekek éber figyelemmel hallgatták az érdekes előadást.

— Ma már más módszerekkel kell tanítani — mondja az óra után —, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Ma az a célom, hogy bevonjam a tanulókat egy-egy óra menetébe, hogy velük együtt, lekötve őket oktassak-meséljek, hogy aktívan sajátítsák el az új tananyagot... • ■

— Az ilyen lelkesedéssel végzett munkához nagyon sok sikerélményre is szükség van...

— Igen, bár ez olyan pálya, ahol á- zonnal nincs visszajelzés, csak hosszú évek múltán. De azért, ha késik is i- dőnként mégsem marad el a visszajelzés. Gyakran találkozók volt diákjaimmal, s amikor arról mesélnek, hol, hogyan dolgoznak, úgy érzem, a fáradozás, a munka nem volt hiábavaló. Vagy mint most is: két osztálynak is az osztályfőnöke vagyok. Az idei évzáró gyűléseken e két osztály SZISZ-alapszerveA csupa leányokból összetevődő osztály 1957-ben érettségizett. Szanaszét szóródtak az ország különböző pontjaira. Csicsay Ilona Perbetére (PribetaJ került. A faluban hamar megszerették. A tanításon, az iskolai munkán kívül az akkori időkre jellemző lelkesedéssel bekapcsolódott mindenbe. Odaadással dolgozott, a falu mindenese volt, s közben elrepült a fiatalsága. Édesanyjával él, nem ment férjhez.

— Az iskolából kikerülve úgy éreztem, fel kell fordítanom a világot. Hogy változtatni kell az emberek életvitelén, felfogásán, magatartásán. Hogy nekem is aktív részt kell vállalnom a nagy átalakulásokból. Tánccsoportokat, énekkarokat vezettem. Párttag lettem, szívesen vállaltam minden többletmunkát. Nagyon szívesen emlékszem vissza a Perbetén eltöltött tizenkét évre. A tanítás után újabb Iskola kezdődött számomra a faluban: formáltam és magam is formálódtam, s ez nagyszerű érzés volt.

— Milyenek voltak az akkori diákok?

— Lelkesek, nagyon lelkesek. Szívták magukba a tudást, nem kellett őket ösztökélni a tanulásra. Rengeteg ambíció volt bennük. Könnyebb volt velük a munka.

— És milyenek ma a diákok? — kérdezem Csicsay Ilonát, aki jelenleg a komáromi hajógyár szakmunkásképzőjében tanít történelmet és polgári nevelést a magyar tanítási nyelvű osztályokban.

■— Ma mások a diákok és mások a szülők is. Ma nemcsak a gyerekek hanyagabbak, hanem maguk a szülők is sokkal kevesebbet foglalkoznak csemetéikkel. A szülők rengeteget dolgoznak, kiváltképpen ezen a vidéken, ahol mindenkinek van kertje, gazdasága. Anyagilag igyekeznek fiúknak, lányuknak a maximumot nyújtani, csak hát ez még

zetben végzett jó munkájáért elismerő oklevelet kapott. Én is egyet, nevemre szólót. Ilyenkor az ember kicsit megil- letődik: megérte! Sok diákomra nagyon büszke vagyok: elismert orvosok, mérnökök, pedagógusok, megbecsül? szakmunkások. Ha rájuk gondolok, úgy érzem, semmi sem volt hiábavaló.

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

új ifjúság 9

Oklevél

a SZISZ-munkáért

Alira Baníková már nem SZISZ-tag,

ennek ellenére munkahelyén, a Rimaszombati (Rím. Sobota) Közgazda- sági Szákközépiskolában szinte naponta kapcsolatban van a diákok SZISZ:szervezetével. Ugyanis hetedik éve az iskola ifjúsági szervezetének módszertani szaktanácsadója. A mozgalmi éiet jó ismerője, aktív résztvevője.

— Pedagóguskollégáim már mind kicserélődtek ezen a poszton, egyedül én maradtam a hét évvel ezelőtti gárdából — mondja, amikor a témára terelem a szót.

— Pár nappal ezelőtt vehette át a

SZISZ Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának elismerő oklevelét. A múltban a SZISZ járási bizottságától a „Szocialista nevelésért“ jelvényt és elismerő oklevelet kapott munkájáért. Hogyan értékeli ön a munkáját?

— Hét év elég idő ahhoz, hogy az ember tudjon nemcsak egyszerűen véleményt nyilvánítani, hanem értékelni is. A múltban a szervezésben sok volt a . formalizmus, ma azonban a járási szervek, az iskola vezetősége és a diákság munkája összehangoltan, gördülékenyen folyik. Ma már számomra is könnyebb ezt a munkát végezni, mint annak idején, és ezt nemcsak a tapasztalatok gazdagsá- S ga adja, hanem a. feltételek nagymér- j vű javulása is. A legnehezebb időszak számomra mindig a generációváltás, vagyis az, amikor új SZISZ-elnök, új 1 vezetőség kerül az iskolai szervezet élére. Ilyenkor egy szaktanácsadó jobban odafigyel, igyekszik minél rö- videbb időn belül átnyújtani az új csapatnak azt az ismeretanyagot, a- mely szükséges az eredményes munkához, és az összekötői szerepkört is igyekszik hatékonyabban betölteni.

— Milyen feladatok hárulnak egy

szaktanácsadóra?

— A szaktanácsadó tulajdonképpen összekötő kapocs az iskola igazgató' sága, pártalapszervezete, valamint a SZISZ járási bizottsága, annak szak- bizottságai és az iskolai szervezet vezetősége között. Az időpontok egyeztetése, a szervezési problémák és a gyakorlati megvalósítás' összehangolásának gondjai az ő vállára nehezednek. Ezenkívül segít a tervek kidolgozásában, a közös rendezvények kivitelezésében, a politikai oktatás, a nyári építőtáborok, a középiskolások szakköri tevékenységének megszervezésében és mindenben, ahol a diákok tanácstalanok. i v .

— A központi szervektől kapott elismerések, kitüntetések az iskolai szervezet munkáját is minősítik. Hogyan látja ezt a szaktanácsadó, és mik a tervei?

—. Iskolánkban jelenleg 272 SZ1SZ- .-tag van. akik nyolc osztályban, Illetve alapszeri/ezeíben tevékenykednek. Az iskolai szervezet elnöke, Dá- §a Chovancová válóban ügyes, rátermett és most már tapasztalt tisztség- jj viselő. A magyar és a szlovák tanítási nyelvű osztályok SZiSZ-munká- já.t egyaránt pozitívan értékelem. Az én (igyekezetem hiábavaló lenne az ő aktív hozzáállásuk nélkül. Én a magam részéről nem venném rossz néven, ha másra, esetleg fiatalabb kollégára bíznák a jövő évtől a SZISZ ' tanácsadói vezetését, persze azt is hozzáteszem, ha én maradok, igyekezni fogok a jövőben is legjobb tudásom és képességeim szerint végezni munkámat.

POLGÁRI LÁSZLÓ A szerző felvétele