Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-08 / 2. szám

mikor Krekkerrel, azaz Ke­rekes Imre mérnökkel tele­fonon találkát próbáltam megbeszélni, fura ajánlatot kap­tam. — Minden nap délután a sa- fárikovói strandfürdő melletti ten­gerszemben, a Melegvízi-tóban szoktam úszkálni. Talán ott talál­kozhatunk. Kicsit furcsállottam a helyszínt, hiszen jóval túl voltunk már no­vember derekén, és mint a tó jó ismerője, tudom azt, hogy vize nyáron, kánikulában sem mele­gebb 18 foknál. Mindenesetre a megbeszélt időpontban ott vol­tam, s végignéztem, amint Imre a nyirkos, ködös délutáni órában vidáman úszkált a 32 méter mély tóban. — Harmadik éve jógázok, így télen is mindennap megfürdök eb­ben a tóban. A bűvész szuggesztív kapcsolata a nézővel alapkövetel­mény, s ebben segítenek a jóga­gyakorlatok és persze az önura­lom, a kiegyensúlyozottság, az ed­zettség megszerzése. Hetente egy­szer a bátyámmal szaunába is já­runk, és mindketten sárkányrepü­lők vagyunk, de mindezt csak ki­egészítő sportként űzzük, elsősor­ban bűvészek vagyunk. A műfaj kulisszatitkairól már gafárikovói lakásának ún. gyakor­lószobájában folytattuk a beszél­getést. Körülöttünk kellékek, fény- és hangtechnikai berende­zések halmaza, a nyitott erkély­ajtón behallatszott a galambok, a szárnyas ,,'rekvizitumok“ turbéko- lása. S akkor ott az a gondolat foglalkoztatott, mikor és hogyan jegyezte el magát ez a mezőgaz­dasági mérnök a bűvészettel. Családjukban senki sem hiva­tásos bűvész, de gyerekfejjel ap­jától leste el az első trükköket, sőt már kisiskolás korában ő is bemutatott egyet-kettőt az osztály­ban vagy a parkban a játszótár­saknak, és böngészte az ezzel kap­csolatos könyveket. Amikor 1975- ben elvégezte a Nitrai Mezőgaz­dasági Főiskolát, pedagógiai pá­lyán folytatta tanulmányait. Vé­letlennek mondható találkozása Schiller Pállal, aki egy CSEMA- DOK-bálon különböző mutatvá­nyokkal szórakoztatta a közönsé­get. Pali és Imre jó barátok let­tek. Tőle tanulta az alapfogáso­kat, az ő közbenjárására lett tag­ja a Cseh Bűvészek Szövetségé­nek (Unie ceskych magikű), és tőle tudta meg, hogy Budapesten van egy bűvészbolt, a „Figaro“, ahol a kellékeket meg lehet vásá­rolni. Itt vásárolta az első kellé­ket, a „Dancing parade“-t, a leve­gőben táncoló sétapálcát. Kedvenc színpadi száma ez, vele nyitja meg műsorát. 1981-ben a Slovkoncert- nél letette a bűvészvizsgákat, és Az Emlékidéző nemzetközi ifjú­sági staféta már a második részé­be lépett. Az első részbe is be­kapcsolódott a pionírok népes tá­bora, de ez a második jelenti szá­mukra tevékenységük kicsúcsoso- dását. Októberben indult „A béke és szabadság útján“ elnevezésű KREKKER, a bűvész megkapta a varietéművész minő­sítést. Majd következtek a verse­nyek. Még abban az évben az el­ső szlovákiai bűvészfesztiválon a zsűri különdíját kapta. Első sike­rét a- füleki (Filakovo) Ki mit tud?-on érte el, ahol az „egyéb1,‘ kategóriában vitte el a pálmát, és egyben a zsűri különdíját is. Mosolygott, amikor Karlovy Va- ryt említette, ahol a Variete Or­feumban versenyen kívül lépett fel a Sarivari nemzetközi bűvész­fesztiválon. — A megszállottság vezérelt. Saját költségemen, saját autóm­mal szállítottam a kellékeket az ország másik végébe, csak azért, hogy ott lehessek, felléphessek, tanulhassak és tapasztaljak. Itt ta­lálkoztam először külföldi profi bűvészekkel. A következő évben már máso­dik helyezett a bratislavai Magic- -fesztiválon általános mágiában, és ezek után pályája állandóan dik lett a Dunamenti Tavasz sza­valóversenyében, Nagy Angéla pe­dig tavaly az országos döntőig ju­tott a Puskin-szayalóversenyen. Büszkék lehetünk a Tücsökzene kisszínpadunkra, amelyet Szalai Sarolta vezet. 1982-ben elnyertük a „Példás pionírdolgozók kollek­ZAJLIK pionírjáték, és napjainkban már maguk mögött tudják az első fel­adatokat. A pionírcsapatok törzs­karai, a járási, kerületi és köz­ponti törzskarok már összegezték és értékelték az első fejezet ered­ményeit, és készítik elő a további feladatok teljesítését. Arról, hogy milyen vol a pionírjáték, a Nagy­daróci (Veiké Dravce) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában Szalai Annával, a pionírcsapat ve­zetőjével beszélgettem. — Az iskola pionírjait a SZISZ járási bizottságán a legjobbak kö­zött tartják nyilván. Gondolom, ez nem véletlen. — Az elmúlt években valóban eredményesen dolgoztunk, főleg a kultúra terén értünk el sikereket. Iskolánknak jó szavalói vannak, akik eredményesen szerepeltek mind a magyar, mind a szlovák és orosz szavalóversenyeken. Tavaly­előtt például Urbán Erika harma­tívája“ címet, és ez hosszú időre lekötelezett bennünket. Sorolhat­nám tovább a sport-, a honvédel­mi, a „Láng“ elnevezésű tűzoltó­versenyben és más vetélkedőkön elért értékes helyezéseinket, de nem teszem, mert nem ez mun­kánk egyedüli fokmérője. Szá­munkra, pionírvezetők számára el­sődleges a gyerekek harmonikus fejlődése, mindenkori jókedve, elé­gedettsége. — Véget ért az ötrészes pionír- játék első része, amelynek ezt a címet adták: „Dukla a szabádság kapuja“. Hogyan sikerült megbir­kózni az előírt feladatokkal, és milyen sajátos elemekkel bővítet­ték még őket? — Pionírcsapatunk egy része a játék ünnepélyes kihirdetésére Svidníkbe utazott. A gyerekek már ott megismerkedtek a verseny e- gyes feladataival és elhatározták, mindent beleadnak a sikerért. A felfelé ível. Serlegek és oklevelek fémjelzik idei szereplését, sike­reit: Budapest, első nemzetközi bűvészfesztivál 1. hely; Magic- -fesztivál, Bratislava 2. hely; a „Brnói sárkányért“ versenyen 2. hely. A füleki Ki mit tud?-on ez­úttal öccse, László győzött az „egyéb“ kategóriában. Fellépések, sikerek, szinte minden versenyen dobogós szereplés, de mindezzel szoros munka, odaadás ötvöződik. Amikor azonban az elégedettség­ről esett szó, a fejét csóválta: — Szeretnék jobban kibontakoz­ni, magasabb szinten dolgozni; ér­zem, többre lennék képes, de ne­héz ezt véghezvinni. A Slovkon- certen keresztül sok-sok huzavo­nával, papírmunkával jár egy-egy fellépés. Szeretnék a közönség­nek, a széles nyilvánosságnak ját­szani, bejárni a dél-szlovákiai já­rásokat. Szó esett aztán a családról, a megértő, segítőkész feleségről, három kisgyerekéről, a munkahe­lyéről is. Imre most Kövecsesen (Strkovec) tanítja az ifjú mező­gazdászokat, és közben gyakorol, készül a fellépésekre, versenyek­re. Előkerültek még a különböző nyelvű szakkönyvek és folyóiratok is, amelyeket a bűvészvilág jeles képviselői írtak. — A bűvésznek sokoldalúnak kell lennie — mondta. — Azon­kívül, hogy tisztában van a ter­mészettudományok alapjaival, te­hát a matematikával, fizikával, ké­miával, nagy szüksége van a pszi­chológiára, az irodalomra, a ze­néré, a színpadtechnikára, a ko­reográfiára és még sok minden másra. A bűvész emóciókat vált ki a nézőben, és ennek a tónu­sait ő maga adja meg, ezért a szo­ciológiától sem lehet idegen. Közben peregtek a rögtönzött mutatványok, Imre előszedte fel­szerelésének egyes darabjait, és mindegyikkel bemutatott valamit, közben pedig mondta a már szin­te beidegződött monológját, mint­ha népes közönség előtt állt vol­na. Megjelent valami, majd eltűn­tette, kisebbített, nagyobbított, s engem is bevezetett a bűvészet sejtelmes világába. — Csak a kezemet figyeljékl Vi­gyázat, mert csalokl — és én csak néztem ámulva-bámulva. Köz­ben gyöngyözött a homloka, mert az idegfeszítő 'mutatványok verej­téket fakasztottak rajta. Ez a mun­ka fizikailag és szellemileg is ki­meríti az embert, és ezt csak en­nek a művészetnek a szeretete tudja áthidalni. POLGÁRI LÄSZLÖ A szerző felvétele Szalai Anna pionírvezető NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI STAFÉTA KÖZLEKEDÉS Az autóbusz megáll velünk Zilina egyik lakónegyedének két sárgára festett vasbeton épülete között. Egy parkon keresztül jutunk el a közle­kedési főiskola székházába. Itt az is­kola vezetődtől megtudunk néhány a- datot az iskola múltjáról és jelené­ről. Megtudjuk, hogy a város keleti részén felépült az új iskolaközpont egy része; továbbá a sportcsarnok, az uszoda, s épül a kollégium is. Ha el­készült több mint négyezer hallgató kényelmes és jól felszerelt diákott­honban lakhat. A Zilinai Közlekedési Főiskola or­szágos hatáskörrel működik, két pol­gári és egy katonai kara van. Az öt­ezer diákja közül háromezer-kétszáz szlovákiai, ezerhétszázötven csehor­szági. E nagyszámú diákság között hu­szonnyolc a magyar nemzetiségű, közlekedést Irányító központokban helyezkednek el, ahol a repülés szer­vezése, irányítása lesz a feladatuk. Az iskola légiközlekedési tanszéke nemcsak kizárólag pilótákat képez. Már a felvételi vizsgáknál összpon­tosító képességükön, egészségi álla­potukon kívül figyelembe veszik a jelentkezők tanulmányi eredményeit is, elsősorban matematikából és fizi­kából. Mert a pilótáknak nemcsak a gép kabinjában kell helytállniuk, ha­nem a földön is, a tervezőirodákban, a repülőgépek tervezésénél, a légiköz­lekedés, mint gazdasági tevékenység megszervezésében. Mivel látogatásunkkor valamennyi pilótahallgatő a levegőben gyakorolt, mi a repülőtér oktatóközpontját te­kintettük meg. Itt végzik a repülőgé­pek karbantartását és a pilóták be­mint tantárgy nyolcvanegy külföldi — mongol, szír, egyiptomi, kubai, panamai, német, len­gyel és szovjet — hallgatók. A főiskola több mint húsz évvel ezelőtt a hasonló küldetésű moszkvai és leningrádi iskolák szakmai tapasz­talataira épített, teremtette meg az oktatáshoz szükséges körülményeket, és építette ki tudományos központjait. Már akkor is látható volt ugyanis, hogy nagy fejlődés előtt áll a légi, a szárazföldi és vízi közlekedés, a teherszállítás úgyszintén. Az Iskola fennállása óta tizenhat­ezer-ötszáz mérnök szerzett itt ok­levelet és vitte szerte az országba az iskola hírét. Ma százszázalékos a túl­jelentkezés, a különböző tanulmányi irányzatokra kétezernégyszázkilencven diák jelentkezik, de közülük, mint az idén is, csak a felét, 1270 jelent­kezőt vehetnek föl. Az iskola számos korszerű labora­tóriummal rendelkezik, ezek segítik a diákok szakmai felkészítését. Mi ta­lán a legizgalmasabb és legérdeke­sebb oktatási központot, a hegyek, dombok között megbúvó parányi re­pülőteret látogattuk meg. A pilőtahallgatók kis, kétszemélyes sportrepülőgépeikkel naponta a leve­gőbe emelkednek, s a megadott fel­adatok, ill. kidolgozott terv szerint gyakorolnak. Az iskola befejezése u- tán kereskedelmi mérnökpilóták lesz­nek, ami annyit jelent, hogy az or­szág légitársaságainál vagy a légi­iskolázását. Ez egy szovjet gyártmá­nyú számítógéppel felszerelt szimulá­ciós berendezés segítségével törté­nik. A hallgatók kiképzése általában ebben a tanteremben kezdődik. Be­ülnek a géprész kabinjába és indí­tanak, fölszállnak, leszállnak, mintha csak valóságos repülőgépben ülnének. A berendezés közben különféle fel­adatok elé állítja a diákokat: kifutó­pályákat vetít eléjük, felhőket, az ég széles horizontját stb. — Adjunk neki egy kis szeletl — kérjük kísérőinket. Gombnyomással akkora vihar kelet­kezik, hogy a „gép“, amely a „leve­gőbe emelkedett“, a műszerfal előtt ülővel tollpiheként lebeg a „szél“ szárnyán. A pilótajelőlt erősebben fogja a „gép“ írányítókarját, nagyobb összpontosítással figyeli a műszerfa­lat. Mielőtt a hallgatók a levegőbe e- melkednének, itt megtanulják, hogy mi a teendőjük fel- és leszállásnál, ha már igazi repülőgépet irányítanak. Sokáig beszélgetünk még az időjá­rásról, mint a közlekedést befolyáso­ló egyik legfontosabb tényezőről. Mert hiába a közlekedést irányító számítógépek, a modern közlekedési eszközök, az időjárás még bizonyos mértékben kiszámíthatatlan, nem tud­juk megbízhatóan előrelátni. Ezért vendéglátóinktól stílusosan szép időt kívánva búcsúzunk. NÉMETH ISTVÁN játék első részében a pionírokra négy feladat várt. Az elsőben be­rajzoltuk a térképre az első cseh­szlovák hadtest előrenyomulását Buzuluktól Dukláig. Részletesen megismerkedtünk a Duklai-hágó- ért vívott ádáz harcok történeté­vel. Beszélgettünk a csehszlovák ban. A második fejezet, a „Maszk* va beszél — Moszkva beszél" idő* ben már hosszabb, és január vé­géig tart. Milyen feladatokat tar­togat ez a rész a pioníroknak? — A feladatot Liptovsky Miku­lásban hirdették meg november végén. Folytatódik a munka átér-* A PIONÍRJÁTÉK hadtest harci tevékenységéről, és a térképen végig kísértük hadmoz­dulataikat. A második pont Lud- vík Svoboda hadseregtábornok „Buzuluktól Prágáig“ című köny­vének megismerését írta elő. Mi ennek kapcsán vetélkedőt is ren­deztünk hazánk felszabadításának történelméből. A harmadik pont feladatát teljesítve mi a füleki (Filakovo) Béke bútorgyárba lá­togattunk el. Megismerkedtünk a gyár szocialista jelenével és a- zokkal a célokkal, amelyek a nyolcadik ötéves tervidőszakban várnak megvalósításra. A negye­dik ún. aktivizáló feladat az üveg­gyűjtés és a XII. VIT anyagi tá­mogatása volt. Az építőfeladatok­nál ráadásként a Béke-raj facse­metéket ültetett az iskola köré, a pionírcsapat pedig a hnb elé ró­zsakertet telepített. — Valóban gazdag volt tevé­kenységetek az első másfél hónap­képpel, ahová be kell rajzolni ha­zánk felszabadításának jelentő­sebb állomásait. Részletesen fo­gunk foglalkozni a Liptovsky Mi­kulás környéki harcokkal. Részt veszünk a „Harc a 748-as kótá- ért“ elnevezésű honvédelmi játék­ban. Meg kell állapítani, melyek voltak a felszabadulás utáni szov­jet segítséggel épült létesítmé­nyek, esetleg melyek épülnek nap­jainkban. Ezekről részletes infor­mációt kell gyűjtenünk. Az akti­vizáló feladat, amelyet a közpon­ti törzskar jelent ki, már tulaj­donképpen mögöttünk van. Be­szélgetést szerveztünk szamovár mellett a tanári kar egyik tagjá­val, aki a Szovjetunióban járt, és betanultuk a „Hazánk“ (Nasa zem) című dalt. — Köszönöm a beszélgetést. —gári A szerző felvétele t t

Next

/
Thumbnails
Contents