Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-26 / 13. szám

dóséit, illetve arra irányul, hogy pesz- 'szirnizmust és bizalmatlanságot váltson ki főleg gazdasági téren a párt és a kormány intézkedéseivel szemben. Egy­idejűleg kétségbe vonja a marxizmus-le- ninizitiust mint a CSKP politikájának eszmei alapját, támadja a demokratikus centralizmus alkalmazását és a marxiz­mus-leni nizmus további alapelveit. Az eszmei felforgató propaganda eme tö­rekvésének az a stratégiai célja, hogy aláássa a tagok bizalmát a pártvezetés­sel, a dolgozók bizalmát a párttal szem­ben, s bomlást idézzen elő a párt és a nép egységében. Növekszik a szociális és gazdasági tartalmú támadások száma. Az ellensé­ges propaganda ezen a téren szorgalma­san igyekszik a szocializmus számlájára írni az imperializmus jellemvonásait. (Azt állítja például, hogy a szocializ­mus gazdasági válságba jutott, amely a szocializmus viszonyai között megoldha­tatlan.) A szocialista gazdaságról ter­jesztett pletykálkodással igyekszik kivál­tani a kilátástalanság, a jövőtől való ret­tegés érzését abban a hitben, hogy csök­ken az életszínvonal és veszélyben fo­rog az alapvető" életszükségletek kielé­gítése. A burzsoá propaganda feltűnő jellem vonása e területen, hogy igyekszik köz­vetlen utasításokat adni a csehszlovák népgazdaság „megmentéséhez“. E „vál­ságból“ kivezető útként bizonyos refor­mot propagál, amely „semlegesítené a gaz­daságot a politikával szemben“, felülvizs­gálná a Szovjetunióval és a KGST-vel folytatott gazdasági együttműködést, re­privatizálná (magánkézbe adná) vissza először a szolgáltatásokat, a kisebb ke reskedelmi egységeket és a mezőgazda­ságot s ezzel megteremtené a feltétele­ket „a szabad versengésen alapuló gaz­dálkodásra való visszatéréshez a parla­mentáris demokrácia keretén belül“. Az eszmei felforgató propaganda ál­landóan jelen levő eleme a tőkés tár­sadalom idealizálása. Az USA és a NATO többi tagállama külpolitikájának feltűnő védelmezése mellett a Csehszlovákiában uralkodó feltételekhez viszonyítva el­torzítva tálalják a nyugati országok dol­gozóinak életkörülményeit. Ennek vég­rehajtási módja, hogy kiragadják a té­nyeket az összefüggéseiből, a kapitaliz­musban uralkodó életkörülmények egyes megnyilvánulásait összehasonlítják a szocializmusban fennálló, a célnak meg­felelően kiragadott körülményekkel vagy gondolatokkal. Nagy erőt fejt ki az eszmei felforga­tás egész propagandarendszerünk lejára­tására, főleg a hírközlő eszközök lejá­ratására abból a célból, hogy bizalmat­lanságot keltsen a tájékoztatással szem­ben. Valamennyi rádióállomás adásában nö­vekszik a hivatalos egyházpolitikánk el­leni támadások száma. Erőteljesen meg­mutatkozik abban a törekvésben, hogy a hallgatóban a vallási elnyomás érzé­sét váltsa ki és az Illegális egyházi rendszereket tevékenységre serkentse. Az egyházi dogmákat némelykor az e- gyetlen egységes és tudományos filozó­fiai tanításnak tüntetik fel. Ez lenne — és az adók erre törekednek — elsősor­ban szociális és erkölcsi téren a mar- xizmus-leninizmus ellensúlyozása. Az említett eszközök rendszeréből nem hiányzik a vatikáni rádió sem. Ez az adó 35 nyelven (kínai és vietnami nyel­ven is) a világ 170 országába sugároz műsort. A vezetésében, felelős beosz­tásban az űn. fekete gárda (jezsuiták) 33 tagja dolgozik. Vagyis annak a rend­nek a képviselői, amely a római kato­likus egyház történetében úgy szerepel mint a gátlástalan emberek, ugyanakkor hivatásból magasan képzett pszicholó­gusok gyülekezete. Az adó élén egy o lasz jezsuita rendfőnök áll igazgatói mi­nősítésben. A Csehszlovákiának szóló műsor úgy készül, hogy a kommentárok elsősorban a hallgató érzelmeire hassa­nak. A vatikáni rádió adására a célzá­sok, a többértelműség és a ködös meg­fogalmazás a jellemző. E megközelítés mintája az a műsor, amely a „szent kongregációdnak a klérushoz intézett nyilatkozatával foglalkozott az egyesü­lésekről és mozgalmakról, amelyekben a Vatikán megtiltotta a lelkészeknek, s nemcsak a szocialista országokban a részvételt. A Csehszlovákiának szánt a- dásban megmutatkozik — igaz, hogy rej­tett formában — a politikai klerikaliz- mus felélesztésére irányuló törekvés. Az eszmei felforgató propaganda a kultúra és művészet területén terjesztett antiszocialista gondolatok közlésére is kiterjed. A párt kultúrpolitikája ellen és annak lejáratásáru irányuló támadások mellett igyekszik újjáéleszteni a kultúra „szabadságáról“ és nonkonformizmusá- ról“ vallott revizionista nézeteket, és di­csőíti az emigránsok alkotásait a külön­féle hitehagyott elemek pamfletjeit. Ez­zel egyidejűleg népszerűsíti a nyugati életstílust a megfelelő kulturális példa­képekkel együtt. A nemzet „erkölcsi és kulturális megújhodásának“ a „keresz­tény humanizmushoz“ való visszatérés­nek, mint a csehszlovák kultúra alap­jának jelszava összekapcsolódik a „nem­zeti program“ megfogalmazásának, és „Csehszlovákia és a Nyugat hagyomá­nyos együvétartozásának“ követelményé­vel. Abban az időszakban, amikor megszü­lettek az ellenintézkedések az új ameri­kai középhatósugarú rakétáknak egyes nyugat-európai országokban való telepí­tésére, az eszmei felforgató propaganda Csehszlovákiával szemben különösen e- lőtérbe helyezte a kérdés lényegének szándékos elferdítését. A lakosság köré­ben megkísérelt ellenszenvet kiváltani a Varsói Szerződés ellenintézkedéseivel szemben annak a hamis tételnek a ter­jesztésével, hogy ezek a válaszlépések „feleslegesek“ és „kétségbevonhatók“, i- gyekezett lekicsinyíteni a szocialista or­szágokat fenyegető veszélyt. Különösen ezzel a kérdéssel kapcso­latban propagálta az amerikai „békét á szabadságban“ koncepciót, vagyis olyan békét, amely amerikai diktátum alá he­lyezné az egész világot, legalizálná az USA beavatkozását más országok bel- ügyeibe, megőrizné és bővítené a jelen­legi tőkés világ „értékeit“, a szabadság és a demokrácia ilyetén értelmezését. A látszat-békepropaganda segítségével a szocialista országokban elterjesztették az ún. „emberi jogok védelméről“ kitalált burzsoá koncepciót. Az emberek termé­szetes békeakaratát kihasználva az esz­mei felforgató propaganda támogatta kü­lönféle antiszocialista irányzatú „függet­len“ békecsoportocskák megalakítását és a burzsoá pacifizmust terjesztette. A SZISZ politikai oktatásának anyagát írta és összeállította: HORVATH REZSŐ Az Amerika Hangja uszftó rádióállomás központja SEGÉDANYAG A POLITIKAI OKTATÁSHOZ AZ IFJÚSÁG ÉS AZ IDEOLÓGIAI Az imperialista antikom munizmus stratégiájában és taktikájában fontos szere­pe van a szocialista országok ifjúsága negatív befolyásolásának. Az antikom- munista hatás éle arra irányul, hogy elvonja a fiatalok figyelmét a társadalom építésétől, izolálja őket, és aláássa a szocialista társadalmi rend alapjait Az úgynevezett „dezideologizáló“ koncepciók igyekeznek rákényszeríteni fiataljaink­ra a nyugati életformákat, divatokat, megszüntetni. érdeklődésüket a politika, ideológia és a közélet iránt. Vajon mik a formái, eszközei és céljai ennek a lélektani hadviselésnek? DIVERZIÓ Lélektani hadviselés A lélektani hadviselés eljárásai, vagy­is az emberek tudatával, nézeteivel, ér­zelmeivel és magatartásával „az ameri­kai nemzeti politika céljai elérésének megfelelően“ (az amerikai hadsereg szó- használata) való manipulálási eszközei­nek és formáinak összessége és alkal­mazása a jelenlegi időszakban teljes összhangban áll a Reagan-kormányzat képviselőinek a háború és a béke vi­szonyáról vallott nézeteivel. Az ő értel­mezésükben a béke csak „a kevésbé e- rőszakos háború időszaka, amelyben zömmel nem katonai eszközöket alkal­maznak bizonyos politikai célok eléré­sére“ (amint ezt az 1974-ben kiadott „Lélektani hadművelet“ című amerikai katonai rendelkezés előszavában olvas­hatjuk). A lélektani hadviselést, amely­nek jelenlegi koncepcióját a hideghábo­rú elmélete és gyakorlata már a negy­venes évek végén létrehozta, az atom­háború politikai és erkölcsi-lélektani e- lőkészületeinek részeként kell felfogni. Ez arra való törekvést jelent, hogy a nyugati országok lakossága „beletörőd­jön“ az új világháború „elkerülhetetlen­ségébe és szükségességébe“, s egyidejű­leg megingassák a szocialista országok lakosságának erkölcsi-politikai erejét, a- melynek színvonalától a szocialista kö­zösség védelmi képessége jelentős mér­tékben függ. A fő imperialista államok politikai, gazdasági és társadalmi rend­szerének általános militarizálását — a- mely a nyílt háborús előkészületek ré­szét képezi — kiegészítik és alátámaszt­ják a lélektani hadviselés mechanizmu­sával, módszereivel és céljaival. A lélektani hadviselés a negyvenes évek vége óta objektív és szubjektív té­nyezők hatására fejlődött. A lényeges változás, az imperialisták arzenáljában — ha nem vesszük figyelembe műszaki alapjának fejlődését — a kommuniz­mus elleni harc felé való eltolódás. A hidegháború időszakában a lélektani hadviselést az imperialisták a katonai intézkedések kiegészítőjének tekintették. A jelenlegi időszakban a katonai lépé­sek gyakorlata a fegyverkezési költség- vetések növelése, új fegyverek kifejlesz­tése és besorolása a NATO hadseregei­nek kötelékébe, a katonai erővel való’ elrettentés és az atomháborúval való nyílt fenyegetés, valamint a széles tö­megek tudatára gyakorolt lélektani nyo­más, az emberi társadalom történelmi fejlődése visszafordítására és a világ forradalmi folyamatai megállítására tett kísérletek oszthatatlan és egyik legfon­tosabb alkotóeleme lett. A lélektani hadviselés során az impe­rializmus minden eszközt kihasznál az emberek nézeteinek és magatartásának befolyásolására. A felforgató propagan­da és az ideológiai diverzió csak egy része a tőkés, a fejlődő és a szocialista államok lakosságára gyakorolt bomlasz­tó ideológiai-propagandisztikus, politikar- -diplomáciai, gazdasági, katonai és er­kölcsi-lélektani nyomás egész rendsze­rének, amely a burzsoázia politikai cél­jainak elérését ^szolgálja. A lélektani hadviseléshez tehát „a gazdasági és a technológiai háború“ is hozzátartozik, amelyet az Egyesült Államok és más NATO-tagországok gazdasági embargó és szankciók formájában vívnak a szocia­lista közösség ellen, azzal a céllal, hogy gazdasági problémákat idézzenek elő or­A C1A kémszervezet központja Langley ben, Virginia államban

Next

/
Thumbnails
Contents