Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-26 / 13. szám

szagainkban. Arra számítanak, hogy ,,nö' vekszik a lakosság elégedetlensége“, ami terveik szerint a szocialista társadalmi rendszer elvetésében nyilvánul meg. Ide tartoznak még „a háború nem hagyományos módszereinek“ elemei, amelyeket nagyon plasztikusan fejez ki a Pentagon által Í982 májusában kiadott tervezet: „Az 1984—1988. költségvetési évek védelmi irányelve“. A dokumentum az amerikai fegyveres élők burkolt bevetését irányozza elő, hogy polgárháborúkat, terrort és szabotázsakciókat szítsanak a fejlődő országokban, és destabilizálják helyzetüket. A lélektani hadviselés ezen intézkedéseinek végrehajtására 1984 júniusában külön parancsnokság, az ún. Join Operations Agency (JOA) alakult, amelyben a CIA és más amerikai szervezetek is helyet kaptak.

A lélektani hadviselést és a részét képező ideológiai felforgatást az imperialista államok kémszervezetei, valamint más speciális állami és félhivatalos intézményei irányítják és szervezik. A lélektani hadviselés ún. titkos műveleteire kihasználják a burzsoá propagandaapparátust, valamint a kémszolgálatok felforgató tevékenységeit segítő különleges eszközöket.

A lélektani hadviselés sajátossága tehát az, hogy főleg a burzsoá tömegtájékoztató eszközök által közvetlen eszmei felforgató propagandán kívül szervezési és kommunikációs intézkedéseket is bevetnek (például a szocialista közösség országaiban antiszocialista csoportokat igyekeznek szervezni, rágalmazó és felforgató híreszteléseket terjeszteni stb.).

Szemben az ideológiai harc általunk követett koncepciójával, a lélektani hadviselés és az ideológiai felforgatás burzsoá rendszere nem tűzi ki célul tudományos eszmék és érvek terjesztését. A burzsoázia képviselői ugyan szívesen beszélnek az igazság szükségességéről, a gyakorlatban azonban ők és propagandájuk nagyon szabadon bánnak az igazsággal, manipulálnak vele, háttérbe szorítanak minden tényt és adatot, amely ellentétes az általuk követett célokkal. R. Crosman amerikai szerző szerint a lélektani hadviselés fő célja az ellenfél demoralizálása, társadalmi rendszerébe helyezett bizalom gyengítése, s olyan álláspontok és szemléleti koncepciók rá- kényszerltése, amelyek összhangban állnak az imperializmus céljaival. Ezért a fő módszer a félrevezetés és a nyílt hazugság, a tények kiszakítása összefüggéseikből, az igazság és a koholmányok elegyítése, elhanyagolható tények és jelenségek általánosítása és dramatizálá- sa, a rágalmazás, a közvetlen felbujtás társadalomellenes és antiszocialista magatartásra. E módszerek alkalmazása, a- melyekről már a maga idejében Lenin megállapította: „...amikor a burzsoáziának a munkásokra gyakorolt ideológiai befolyása lankad, megrendül és gyengül,, a burzsoázia mindig és mindenütt a legkönyörtelenebb hazugságokhoz folyamadott és fog folyamodni“, az imperializmus elmélyülő válságának egyik következménye.

A lélektani hadviselés irányai

A jelenlegi lélektani hadviselés a szocialista országok, a nemzeti felszabadító mozgalmak s a nyugati országok lakosságának haladó és háborúellenes csoportjai ellen folyik.

A szocialista országok elleni lélektani hadviselés céljai a következők: i— Meg akarják bontani a szocialista közösség és a Varsói Szerződés egységét, el akarják távolítani a szocialista országokat a Szovjetuniótól, destabilizálni igyekeznek az egyes szocialista országok helyzetét, s meg akarják teremteni a feltételeket az imperializmus nihilista céljainak eléréséhez. Végső soron ezt az utóbbi időben számos hivatalos amerikai személyiség nyíltan kijelentette. Például Shultz külügyminiszter 1982 októberében ezt a célt „az Egyesült Államok fő erkölcsi és stratégiai feladatának“ minősítette.

— Meg akarják bontani a társadalmi tudatot az egyes szocialista államokban, ideológiailag félre akarják vezetni lakosságuk egyes politikailag határozatlan és ingatag csoportjait. Ezzel a céllal a szocialista társadalomnak a kapitalizmusra jellemző vonásokat és ellentéteket tulajdonítanak, s ugyanígy saját ideológiai, politikai és katonai céljaikat igyekeznek ráfogni a marxizmus-leninizmus ideológiájára, valamint a szocialista államok bel- és külpolitikájára. Erre törekedve kétségbe vonják és elferdítik a szocialista államok demokratizmusával, a munkásosztálynak, a parasztság és az értelmiség közeledésével kapcsolatos tényeket; megpróbálnak olyan benyomást kelteni, hogy a szocialista társadalom egyes rétegei és csoportjai között érdekellentétek vannak. A burzsoá propaganda a szocialista politikai rendszer helyességét is igyekszik kétségbe vonni. Le akarja járatni a rendszert, hazugságokat terjeszt „totalitárius“ voltáról, mint „kívülről kényszerített rendszerről“ beszél róla, amely állítólag ellentmond a burzsoá propaganda által közelebbről nem meghatározott „nemzeti hagyományoknak és történelmi fejlődésnek.“ Támadásaik fő céltáblája a párt és a munkásosztály által a fejlett szocializmus rendszerében betöltött vezető szerepe. Nem kisebb erőfeszítéseket tesznek arra is, hogy elferdítsék a tényeket a szocialista termelési mól elért gazdasági sikereivel, a fejlett szocialista társadalom anyagi alapjának eredményes felépítésével, az intenzív gazdálkodási mód távlataival és az e gazdálkodási módra való áttérés lehetőségeivel kapcsolatban. '

— Alá akarják ásni a szocialista államok erkölcsi-politikai potenciálját, a lakosság erkölcsi erejét és azt a szándékát, hogy tovább építi és védelmezi a szocializmust.

Ezzel a céllal az emocionális szovjet- ellenesség és a Szovjetunió iránti gyűlölet terjesztésén kívül arra törekszenek, hogy megbontsák a nemzet egységét, szakadást idézzenek elő a lakosság, a párt és az állam vezetősége, a párttagok tömegei és a pártvezetőség között. A lélektani hadviselés rendszerében kifejtett eszmei felforgató propaganda arra irányul, hogy gyűlöletet váltson ki a kommunista és a munkáspártok, az államigazgatási és -hatalmi szervek, minden egyes aktív párttag és olyan ember iránt, aki elkötelezi magát a szocialista társadalom építésében. Ezzel kapcsolatban például igyekeznek lejáratni egyes államhatalmi szerveket, főként a rendőrséget és az igazságszolgáltatást, valamint azok dolgozóit. Az eszmei felforgató propaganda állandó témája az a törekvés, hogy ellenszenvessé tegyék a katonai szolgálatot, kétségbe vonják a haza és a szocialista rendszer védelmére tett intézkedések jogosságát és szükségességét, továbbá burzsoá pacifizmus terjesztése szovjetellenes tartalommal.

Az eszmei felforgató propaganda egyúttal megpróbálja elvenni a dolgozók munkakedvét. Erre törekedve gyalázza a párt gazdaságpolitikáját, a központi tervezés rendszerét, a munka irányításának és szervezésének rendszerét, a szociális és az egészségügyi ellátást, i- gyekszik aggodalmat kelteni az életszínvonal csökkenése miatt.

Stratégiai cél e téren az egész társadalom demoralizálása, a jövőtől való félelem terjesztése, pesszimizmus keltése, a vallásos érzésekkel való visszaélés, az önzés élesztgetése, a fogyasztói életmód és a társadalmi érdekek rovására érvényesülő individualizmus propagálása.

Az említett és a további célok érdekében a szocialista országokban „híveket“ próbálnak szerezni, akik az adott országokban segítenék az Egyesült Államok politikai és ideológiai céljainak elérését. Igyekeznek ún. ellenzéket kialakítani, például az ún. emberi jogokat védő mozgalom, a „független“ békemozgalom, esetleg más antiszocialista tevékenység demagógiája alapján, pl. ökológiai, szociális, kulturális stb. platformon. Ezek a szocialistaellenes „akciócsoportok“ fejeznék ki a lakosság „elégedetlenségét és tiltakozását“ a szocialista rendszer ellen. Ezenkívül arra törekednek, hogy „kommunikációs infrastruktúraként“ használják ki őket a társadalmon belül az eszmei felforgató forrásokból nyert sugdolózó és antiszocialista rágalmak terjesztésére.

Ez a cél az ellenfél által a szocialista országok ellen folytatott lélektani hadviselés és eszmei felforgató tevékenység hosszú távú tartalmának állandó alkotóeleme. Az egyes tényezők fontossága és elsődlegessége aszerint változik, ahogyan az imperializmus katonapolitikai doktrínáinak jellege és tartalma, valamint ahogy az egyes szocialista országokkal szemben követett taktikai céljaik módosulnak.

Intézmények és eszközök

Az Egyesült Államok jelenlegi katona- politikai koncepciója a hidegháború éveiből ismert több sémát alkalmaz. Erről tanúskodik az Egyesült Államok Nemzet- biztonsági Tanácsa által 1950-ben elfogadott 68-as számú irányelv több tételének gyakorlati felújítása. Ugyanúgy, mint akkor, az amerikai kormánydokumentumok ismét fejtegetéseket tartalmaznak arról, hogy a Szovjetuniót bele kell kényszeríteni a fegyverkezési versenybe, és így kell gazdaságilag kimeríteni. Az Egyesült Államok katonai doktrínája ismét visszatért a megelőző atomcsapás hidegháborús gondolatához, a- minek célja a szocialista rendszer megsemmisítése, s amely Truman elnök áldatlan időszakát jellemezte.

A katonai fölény megszerzéséhez, a

Jelenlegi megközelítőleges erőegyensúly

megbontásához Washington számára minden eszköz megfelelő. Ezek egyike a lélektani hadviselés, amellyel megpróbál a tömegek tudatára hatni, mivel az emberek egyre inkább tudatosítják, hogy a jelenlegi imperialista irányvonal az emberiség puszta túlélését veszélyzeteti.

J. Clayton, az amerikai Utah egyetemének munkatársa már a hetvenes évek elején kiszámította, hogy az Egyesült Államok 1947 és 1971 között a lélektani hadviselésre többet fordított, mint a- mennyibe a második világháború került az országnak. Azóta a lélektani hadviselésre fordított kiadások tovább növekedtek. Hivatalos adatok szerint ugyanis az Egyesült Államok a jelenlegi időszakban évente mintegy hárommilliárd dollárt fordít külpolitikai propagandára. A lélektani hadviselés intenzívebbé válása a Reagan-kormányzat idején azonban nemcsak az erre fordított eszközök gyors növekedésében nyilvánul meg.

A Reagan-kormány újjászervezte azt a hatóságot, amely a hidegháború legsötétebb időszakában irányította és koordinálta a lélektani hadviselést: a lélektani hadviselés koordinálásával foglalkozó egykori hivatalt az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsa keretében. Ma ezt az intézményt, amely 1983 januárja óta tevékenykedik, „szakosított tervezőcsoportnak“ hívják. Neki és az újonnan létesített „Kiadó a demokrácia terjesztéséért“ szervezetnek kétféle szerepet szántak: kidolgozni a globális lélektani hadviselés átfogó programját, s beiktatni a programban megszabott feladatokat az Egyesült Államok és más NATO- -tagországok kormányon kívüli szervezeteinek és intézményeinek tevékenységébe, valamint egybehangolni e szervezetek és intézmények tevékenységét.

A lélektani hadviseléssel foglalkozó új amerikai intézmények céljait G. Shultz külügyminiszter a Szenátus külügyi albizottságában 1983. február 23-án mondott beszédében határozta meg. Kijelentette: feladatuk „hozzájárulni a demokratikus rendszer létrejöttéhez, és olyan nemzeti társadalmak fejlődéséhez, amelyek nyitottabbak és humánusabbak lösznek“, nyílt támogatást és segítséget nyújtani „demokratikus intézmények, például szabad szakszervezetek és polgári érdek- csoportok létrejöttéhez és megszilárdításához“ a szocialista és azon fejlődő országokban, amelyek a szocialista orientáció útját választották. Tehát segítséget és támogatást nyújtani az olyan ellenforradalmi csoportoknak, és más illegális szervezeteknek, amelyek az „emberi jogok védelmének“ hamis álarca mögé rejtőznek, vagy független békemozgalomnak nevezik magukat. Az 1983/ 84-es költségvetési évre csak e tevékenységnek — vagyis az ellenforradalom nyílt exportjának — céljaira az amerikai Szenátus 12,5 millió dollárt utalt ki.

Lélektani hadviselés hazánk ellen

______________

A Csehszlovákia ellen folyó lélektani

háború legfontosabb eszközei közé tartoznak a Szabad Európa, az Amerika Hangja, a BBC, a Deutschlandfunk, a Vatikán és néhány más rádióállomás eszmei felforgató műsorai.

Vasil Bifak a CSKP KB 9. ülésén a következő szavakkal jellemezte a hazánk ellen folyó lélektani háború jelenlegi i- rányzatát: „Az ellenünk folyó lélektani háborúnak sajátos jellege van. Ennek éle éppen éberségünk, elszántságunk, aktivitásunk és eszmei szilárdságunk tompítására irányul... dollármilliókat folyósítanak a még nagyobb teljesítményű rádió- és televíziós rendszerek építésére. Ezekből naponta széles folyamokban hömpölyögnek a haniis információk. A hazugságot igazságként, a cinizmust humanizmusként, az erkölcstelenséget erkölcsösként, az elnyomást szabadságként, a diktatúrát demokráciaként tüntetik fel.“ Ennek teljes mértékben megfelel az eszmei felforgató állomások adásainak tartalma és irányzata. Az eszmei felforgató rádióállomások ezenkívül fokozzák „szervező“ erőfeszítésüket is, egyre inkább arra törekednek, hogy antiszocialista viselkedésre és fellépésre buzdítsák az embereket. Nem új számukra ez a feladat — fennállása óta csupán a Szabad Európa jó néhány alkalommal vállalkozott rá —, az ötvenes évek elején Csehszlovákiában támogatták a terrorista csoportokat, Magyar- országon 1956-ban az ellenforradalmi kísérletet, Csehszlovákiában 1968—69-ben. a válság éveiben az antiszocialista csoportokat buzdították, s legutóbb Lengyelországban a polgárháború kirobbanására és a szocializmus megdöntésére irányuló kísérletet segítették.

Mi a célja az osztályellenségnek a Csehszlovákiába irányuló eszmei felforgató adásokkal?

E felforgató propaganda tartalmának alapvető alkotóeleme a szovjetellenes- ség. Ezt összekötik a Szovjetunió békés külpolitikája ellen irányuló nyílt és rejtett kirohanásokkal, a belpolitikai helyzet, a gazdaság és a szovjet társadalmi élet további területei elleni támadásokkal.

Erősödik a szovjet fél részéről vélt „katonai fenyegetésről“ hangoztatott hazugságkampány, amelynek az a célja, hogy egyrészt leplezze az imperializmus agresszivitását, s ezzel egyidejűleg e propaganda hallgatójában a személyi fenyegetettség érzését, s ezzel a szovjetellenes „védelmi visszahatást“ váltsa ki.

Az eszmei felforgató propaganda a szovjetellenesség terjesztése során felhasználja a pobboldal által az 1968—69- es válság alatt és a lengyel ellenforradalomban terjesztett tételeket a „szovjet modellről“ mint Csehszlovákia fejlődésének legfőbb akadályáról, az internacionalizmusról mint a „beavatkozás eszközéről“, gazdasági téren az „egyenlőtlen szövetségről“ stb. Nagy figyelmet szentel Csehszlovákia és a Szovjetunió, az SZKP és a CSKP közötti kapcsolat története meghamisításának, miközben igyekszik a hallgatóra erőltetni azt a nézetet, hogy a CSKP mindig csak „Moszkva meghosszabbított keze“ volt.

Az eszmei felforgató propaganda gyakran támadja a párt vezető szerepét a társadalomban. Ezzel arra törekszik, hogy — főleg a fiatalok esetében —1 megingassa a pártba vetett hitet, hogy az nem képes megoldani korunk kérA CIA „békés“ búvárúszása Nicaragua partjainál