Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-19 / 12. szám

A szó magyarra fordítva azt jelenti, patak. Ez az alapja Beethoven híressé vált, lényegre tapintó mondásának: „Nem pataknak, hanem tengernek kel­lett volna őt hívni“, s amely oly tömö­ren és kifejezően summázza Johann Se- basttan Bach egész lényét és életmű­vét. Johann Sebastian Bach régi nagy ze­nészcsaládból származik, amelynek a mintegy 200 évre terjedő családfáját maga Johann Sebastian állította össze, s hagyta örökül fiainak egyikére, Phi­lipp Emanuelra, aki aztán apja halála után ebből kiindulva dolgozta fel an­nak életútját. A molnár-pékmesterséget folytató ősök egyik sarja a tliüringiai Gotha városka fúvós zenészeinek veze­tője volt. Ö alapozta meg a család ze­nész tradícióját, és indította el a mu­zsikus Bachok láncolatát, amelynek leg­ragyogóbb láncszeme Johann Sebastian, akiben az ősöktől örökölt zenei hajlam páratlan zsenialitással párosult. Johann Sebastian Bach 1685. március 21-én született Eisenachban, ahol apja városi muzsikus volt. Tőle a hegedüjá- ték művészetének alapjait, egyik nagy­bátyjától pedig, aki a városka híres or­gonistája, az orgona szeretetét kapta örökül. Sajnos, a szülői ház melegét és zenével átfűtött atmoszféráját csak rö­vid ideig élvezi a kis Sebastian, mert alig tízéves, amikor szüleit gyors egy­másutánban elveszti. Az árvaságra ju­tott fiúcska tizennégy évvel idősebb bátyjához, Johann Christofhoz kerül, a- ki a közeli Ohrdruf városka kispénzű orgonistája. Öt évet tölt Sebastian Ohr­drufban, ahol a líceumban jól megala­pozott humanista műveltséget szerez, tökéletesíti a billentyűs hangszerek ke­zelésének művészetét, és buzgó énekes az iskola énekkarában. Közben egyre erősödik benne a vágy, hogy a thürin­giai kisvárosok légköréből kikerülve, megismerje az északi nagyvárosok ze­nekultúráját ts. Lüneburgba kerül, a leg­régibb német városolc egyikébe, ahol két évig a gimnázium énekesdiákja. Ezzel a periódussal le ts zárulnak Bach életének tanulóévet, s kezdetét ve­szi maga az életpálya, amely hosszabb- -rövtdebb megállások után Lipcsébe ve­zet, a kiteljesedés színterére, ahol a Tamás-templom karnagyaként éli le é- letének több mint negyedszázadát. A Lipcsébe vezető útnak, amelyet a tuda­tos és folyamatos művészi tökéletese­dés. valamint az állandó előre törés jel­lemez, első állomás Weimar. Itt zene­kart hegedűsként működik, majd rövi­desen Arnstadtba megy, ahol mint a templom orgonistája előadja első ránk maradt kantátáját is. A nagymúltú Mühlhausenbe már mint jónevü orgo­nista kerül, ahová magával viszi ifjú hit­vesét, Mária Barbarát is '(aki majd öt fiú- és két leánygyermekkel ajándékoz­za meg, közöttük két zseniális zenész­szel is, Wilhelm Friedemann-nal és Phi­lipp Emanuellalj. Életének további állomása ismét Wei­mar, de most már Bach az uralkodó her­ceg udvarának orgonistája és kamara­muzsikusa, pár év múlva pedig hangver­senymesterré lép elő. Weimarban alkot­ja legjelentősebb orgona- és zongora­műveit, a híres prelúdiumokat, fúgákat, fantáziákat és toccátákat, valarhint há­rom kantáta ciklusát is. A mintegy tíz­éves weimari időszakot, amellyel volta­képpen lezárul Bach hivatásos orgonis­ta pályafutása, a kötheni rezidencia váltja fel, ahol a nagy zenebarát Lipót herceg udvari karmestere lesz. Ez a kö­theni hatodfél esztendő életének legbol­dogabb, legharmonikusabb és a hang­szeres zene terén legtermékenyebb idő­szaka. Itt születik a hat Brandenburgi verseny, a zenekari szvitek, a szóló he­gedűre és gordonkára írt kamaraszoná­ták és csembalóművek hosszú hosszú sora. De Köthenhez fűződik életének nagy megpróbáltatása is: örökre el kell búcsúznia szeretett életpárjától. Mivel legidősebb gyermeke ekkor még csak tizenharmadik évében jár, másfél év múlva Anna Magdalena Wüleken é- nekesnő személyében új asszonyt hoz a házhoz, aki további tizenhárom gyer­mekkel ajándékozza meg férjét. Köthen után felvirrad a már akkor is lüktető életű polgári vásárvárosba, Lipcsébe való településének a napja. Lipcsei működésének, mint a Tamás- -templom karnagyának — ezen a címen jelent meg Láng György Bach életregé­nye — az volt a fő feladata, hogy az igen tekintélyes Tamás-iskola . ösztön­díjas diákjait zenére oktassa, és velük ellássa a város protestáns templomai­nak egyházi zenéjét. Ez a feladatkör betöltése kicsinyes és szűk látókörű fe­letteseinek nézetei miatt sok harccal és energiaveszteséggel jár, míg a , kompo­nista Bach ekkor alkotja legnagyobb egyházzenei remekeit. Rengeteget kellett alkotnia, ha figye­lembe vesszük, hogy az ünnepek mel­lett a minden vasárnapi egyházi szer-* tartás is új és új zenei anyagot követel, így nem csoda hát, hogy mintegy 200 templomi kantáta maradt ránk a több mint ezer művet számláló bachi életmű­ben, amelyhez még további huszonöt vi­lági kantáta is járul. Itt keletkezett a Máté-passió — a János-passió már a lipcsei bemutatkozó hangversenyén hangzott el —, a H-moll mise, a Karácso­nyi oratórium és az életművet betető­ző sorozat, a „Fúga művészete“. Bach hát Lipcsében rengeteget dolgo­zott, s ez a munka amúgy is gyenge szemét terhelte a leginkább. Műtétre is sor került. Ugyanaz az angol professzor müti, mint Handelt, de ugyancsak ered­ménytelenül, és Bach sorsa is az örök sötétség, míg 1750. július 28-án meg­váltja szenvedéseitől a halál. Händel és Bach, akik térben és idő­ben egyaránt közel születtek egymás­hoz, az életben sohasem találkoztak, s életművük is valóságos ellentéte egy­másnak. Händel élettere a fényárban úszó operaszínpad és koncertterem, Baché a templom homálya és a meghitt háztmuzsikálás. Händel utazásai során szinte világcsavargó, Bach élete 65 éve alatt el sem hagyja szülőhazáját. Hän­del agglegényként éli le viharos életét, Bach 20 gyermekének, akiknek felét még életében el is temet, minden­napos gondjával-bajával foglalatosko­dik... És így folytathatnánk még az el­lentéteket és párhuzamokat, melyek egyaránt beleférnek a barokk életideál keretébe, míg végül is kikristályosodik létük közös nevezője: fénylő lángelmé­jük. Varga József ÁDÁM ÉS ÉVA SZERENCSÉJE ég sok ismeretlen dal hallható a Neoton nemrég megje- J lent Karnevál című nagylemezén, a csapat két tagja, Sva Csepregi Éva és Végvári Ádám viszont egy újabb al­bummal jelentkezett a napokban. Ezúttal nem a megszokott Pásztor—Jakab—Hatvani trió szerepel szerzőként, hanem egy külföldről érkezett producer. Bob Heatlie, kinek dalait Szép Pál fordította magyarra. Ádám és Éva az 1983-as tokiói Yamaha popzenei fesztivál fődíja után egyre többet szerepel a nyilvánosság előtt, és a- hogy ezt az új hanglemez is bizonyítja, a külföldi szakembe­rek Is érdeklődéssel figyelik a két énekes és természetesen a teljes Família munkáját, tevékenységét. Sokáig magam is kételkedtem benne, hogy Csepregi Éva egy ilyen sokszínű, változatos nagylemeznyl anyagot össze tud majd állítani. Egy korábbi nyilatkozatában vágyakozva be­szélt arról, hogy szeretne egy szólólemezt, mely semmiben sem különbözne más Neoton-LP-től. Kívánsága teljesült, de a jellegzetes Neoton vokál eltűnt, tehát az album felvételei el­ütnek az együttes korábbi dalaitól. Azt hiszem, csak örülni lehet, hogy az amúgy is sokszínű magyar könnyűzenei paletta ismét új színnel gyarapodott. A sok rockzenei betéttel és hangeffektusokkal tarkított le­mez bizonyára siker jesz. Nem hiányoznak róla sem a duet­tek, sem a manapság oly divatos szövegmegoldások. Az egyik dalból megtudhatjuk, hogy Éva olyan partnert szeretne, aki nemcsak kalandra vágyik, „Szeretném, ha partnerem nemcsak arra várna“ — énekli a „Szoknya rajtam marad“ című szer­zeményben. A tájékozatlan ember most megtudhatja, hogy a iszerelem nem szerepel az iskola tantervében, aki ezt nem veszi figyelembe, könnyen pórul járhat. Nem tartom helyesnek, • hogy könnyűzenei felvételt más nyelvre fordítsanak le. A Neoton esetében viszont más a hely­zet. Az eredeti daloktól csak minimális hangzáseltérést észlel­hetünk fordításaikban, ezt bizonyára a megfelelő stílus kivá­lasztása, a hűségre való törekvés és a precíz, többhónapos munka eredményezi. Csepregi Éva és Végvári Ádánj a Neoton két kimagasló e- gyénisége. de ne feledkezzünk meg a csapat többi muzsiku­sáról, énekesnőjéről és természetesen a tavaly ősszel megje­lent korszerű felvételtechnikával készült kitűnő nagylemezük­ről sem, mely a kevésbé sikerült Pago Pago album után való­ban nagyszerű munka volt. A többi magyarországi hanglemezhez hasonlóan remélhető­leg ez a két album Is hamarosan megjelenik a hazai boltok­ban. Nem hiszem, hogy sokáig porosodnak majd a pultokon, i .(PEPITA) Koller Sándor SZÍNHÁZI VILÁGNAP 1962 óta minden március 27-én, az esti előadás előtt, a világ valamennyi színházában felolvassák azt az üzene­tet, amelyet a Nemzetközi Színházi In­tézet felkérésére egy neves író, rende­ző vagy színész írt. Színházi világnap­nak nevezték el ezt az ünnepélyes meg­emlékezést, melynek az a célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet népeket összekötő szerepére, valamint arra a nemes feladatra, amely minden­kor a társadalmi haladás, a béke és a humánum oldalán jelöli ki a színház helyét a világban. Amikor a Magyar Területi Színház immár 35. évadjához közeleg, nem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy e sajá­tos művészeti intézményünk alig hason­lítható más színházainkhoz, amelyek többé-kevésbé változatlan profilt mu­tatnak már évtizedek óta. Amikor a színház a saját hivatásának a szintjére emelkedik, bizonyítja ráter­mettségét és igazolni tudja létezését. Ha van ilyen célja, akkor már irányító és mozgósító erővé válik, mert társula­tát közösséggé alakítja, és nézőit is ér­tő közönséggé tudja formálni. Ez azt jelenti, hogy a színházak célkitűzése egyben társadalompolitikai és művésze­ti cél, melynek szolgálatába állíthatja a több idényre javasolt műsorpolitikát. Mert ha vannak drámaíróink, s ha van­nak rátermett színészeink, művelt ren­dezőink és széles látóköri dramaturg­jaink, csak az összefogásra van szük­ség e közös cél eléréséhez. Ezért ami­kor március 27-én a világ valamennyi színházában elhangzanak a színházat és az emberiséget féltő-óvó felköszöntő mondatok, nekünk talán arra Is kéne gondolnunk, hogyan teljesítsük még jobban a ránk háruló feladatokat nem­zetiségi színpadunkon, amelynek éppen az Internacionálls összefogás erősíti a- lapját, és-Képezi műsorpolitikájának tar­talmát. Mit kívánhatnánk hát ezen a napon (és .minden napon!) a Magyar Területi Színháznak és Thália Színpadának? El­várjuk, hogy sose áltassa nézőit álmo- a dernkedéssel és más szemfényfesztő csinálmányokkal. Hogy színészeinknek, rendezőinknek sosem kelljen szégyen­kezniük, ha belenéznek öltözőjük tük­rébe. Hogy ha a nézőtérre pillantanak, ne üres széksorokat, hanem értelmes tekinteteket lássanak, melyekben ép­pen az ő művészi játékuk gyújthatta fel az érzelmek lángját, az értelem szik­ráját, és csalta ki a megrendülés köny- nyeit, a mosoly derűjét. A jó színház mindig a társadalmi ha­ladás szolgálatában állt. Művészi mun­káját igényelte a társadalom, de csak akkor fogadta szívesen előadásait, ha a szerző, rendező, színész magas szin­ten mutatta be az alkotást. Szuchy M. Emil Bemutató a Thália színpadon j Lubomír Feldek 1936-ban született 2ili- nában. A kortárs szlovák költészet egyik rj élbeli alkotó egyénisége. Sokoldalú tehet­ség: elsősorban költő, de ismerjük kitűnő műfordításait, és tudjuk, hogy drámákat is ír, amelyek témáit főleg városaink életanya­gából meríti. Párbeszédeiben érezzük jele­nünk valódiságát, azokat a társadalmi kö­rülményeket, amelyek a család, a férfi-nő kapcsolatára vonatkoznak. Ezzel szereplői­nek jellemrajza is felnagyul, és egyénivé válik saját környezetében. Cselekménybo­nyolítása tudatos. A fel- és megismerést kommentáló hangneme és metafórái a tett és a cselekménybonyolítás reális jelenlétét tükrözik. Ennivaló nagynéni a címe annak a tra­gikomédiának, amelyet Tóth László fordítá­sában a Magyar Területi Színház kassai (KoSice) gárdája mutat be 1985. március 21-én a Tháliában. Nagy érdeklődéssel vár­juk ezt a premiert, amelyet Miroslav Pro- cházka állít színpadra, Platzner Tibor jel­mez- és díszleteivel. —szem—

Next

/
Thumbnails
Contents