Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-08 / 2. szám
KÓRHÁZ A PERIFÉRIÁN Á nagykürtösi (Veik? Krtí§) kórház igazgatója, dr. Braunstein Stefan nincs könnyű helyzetben. A hatvanas évek elején épült kórház ma már csak 'részben felel meg a megnövekedett igényeknek. Bővítése már folyamatban van, hat éve épül az új rendelőintézet, de használatára talán csak 2—3 év múlva kerülhet sor. — Periférián van a városunk, így a kórházunk is — mondja dr. Braunstein. — Ennek érezzük minden hátrányát. Elsősorban azt, hogy ide nem szívesen jönnek fiatal orvosok, csak azok, akik a környék szülöttei. De azok sem soká maradnak. Nem tudok nekik magas fizetést ígérni, lakáshoz jutni is körülményes a városban, s a kórház felszereltsége is elavult, I-es típusú kórháznak felel meg. Ezért aztán a fiatal orvosok különféle okok miatt hamar odébb- állnak, máshol keresik a boldogulást. Nagy a migráció. Most is hiányzik 2—3 orvos. Kevesen vagyunk a kórház 245 ágyára, s azok is főleg kezdők, fiatalok. Mindezek ellenére ugyanúgy ellátjuk a betegeinket, mint bármely más egészségügyi intézményben, mert nem szabad érezniük, hogy mi nehézségekkel küszködünk. De hát nézzen körül, hogyan dolgozunk, mi minden történik nálunk például egy éjszakai műszak során. KENÖCSÖT SZALVÉTÁBA Kint már sötét van, a kórházban itt a vacsoraosztás ideje. A sebészeten szolgálatot teljesítő dr. Pupala Pálnak azonban nincs ideje vacsorázni. Egyik sérült után érkezik a másik. Lábtörés, csuklóficam, majd egy kisfiút hoz az apja. Leesett, össze kell varrni a homlokát. Hat óra után egy középkorú férfi jön, aki napközben nem tudott eljönni kötésre. Majd újabb baleseteket jelent a nővérke: egy nő karsérüléssel, egy férfi koponyasérüléssel várakozik. Mindkettőjüket megröntgenezik. A koponyasérült furcsa eset. Tegnap verték meg őt, de csak ma este fordult orvoshoz. Szerencsére nem komoly a sérülése. Nyolc óra után végre leülhetünk beszélgetni dr. Pupala Pállal. — Szeretem a hivatásomat, a nap huszonnégy órájában bármikor szívesen és készségesen állok a betegek rendelkezésére. Akár itt a kórházban, akár otthon. De vannak esetek, amikor az ember kicsit bosszankodik. Például nemrégiben történt, hogy egész nap, sőt e- gész éjszaka, hajnali négy óráig operáh tunk. Alig feküdtem le, amikor ébreszt a nővér. Felugrottam, rohantam a rendelőbe, ahol egy fiatal pár várakozott. Kiderült, hogy a fiatal asszony körme kicsit gyulladásban van. Szóltam az ápolónak, tegyen rá kenőcsöt, és mehetnek. Erre a fiatalasszony azt mondta: „jaj, doktor úr, ne tessék bekötni az ujjamat, inkább csomagolja be egy szalvétába a kenőcsöt és mi majd reggel otthon bekötjük. Lakodalomban vagyunk, kijöttünk sétálni, s gondoltuk, ha már erre járunk, benézünk a kórházba.“ Szó nélkül becsomagoltam a kenőcsöt, és elköszöntem a „betegtől“. És közben gondoltam a magamét. A betegnek mindig igaza van. Ő laikus, számára az orvosi szemmel semmiségnek tűnő betegség is katasztrófa lehet, tehát orvoshoz megy. Hogy ezt nem napközben tette, hanem hajnali fél ötkor? Mindegy! Nekem akkor is gyógyítanom kell, de legalább megnyugtatnom. Nem véletlenül idézem hosszas beszélgetésünkből elsősorban ezeket a mondatokat. Nem, hiszen most látom az orvos szemszögéből is a helyzetet. U- gyanis az éjszakai szolgálatot teljesítő orvosok, mint most Pupala Pál reggel hétkor lépnek munkába. Délután átveszik az éjszakai szolgálatot. Ha nincs sok beteg, alhatnak néhány órát éjszaka, ellenkező esetben végigdolgozzák az éjszakát, s reggel héttől délután négyig tovább húzzák a szolgálatot. Sok ez így egyszerre egy orvosnak, aki nem lehet fáradt, nem szabadna, hogy az legyen. Az orvos nem tévédhez, nem szabadna, hogy tévedjen, mert... De hadd ne folytassam, milyen következményekkel járhat a tévedés. Kilenc óra van. Kopognak. Egy hetven körüli bácsi érkezett. Dől belőle az alkoholszag. Mondja, két hete is van már annak, hogy rosszul lépett és fáj a bokája. Dr. Pupala megint higgadt, NYUGODT ÉJSZAKA A gyermekosztályon dr. Lukáő Stefan körzeti orvos teljesített szolgálatot. KISLÁNY SZÜLETETT Mire a szülészetre érek, dr. Vanco irányítása ajatt lezajlott egy szülés. Erős, egészséges kislány született. E- gyelőre újabb szülés nincs kilátásban, ha csak a városból vagy a járásból nem hoznak be kismamát. — Megtörtént már az is, hogy nyolc újszülött volt egyetlen éjszaka — mondPéntek. Napközben lépni is alig lehetett a folyosókon. A rendelőkben a betegek egymásnak adták a kilincset. Az osztályokon nagyvizit volt. Rohanás, tumultus mindenfelé. Mint egy felbolydult hangyaboly. Délután négy óra felé már merőben más kép fogadott. A mentőautók az udvaron egymás mellett sorakoztak. A folyosók, várótermek elnéptelenedtek. A műtő fényei kialudtak. A kórház,elcsendesült. Az élet persze nem állt meg Ha kicsit lassabb, ítyugodtabb tempóban is, folytatódott a mürfka, a gyógyítás. Megkezdődött az éjszakai szolgálat. kedves, nyugodt. Elbeszélget a bácsival. Bekötné a lábát, de az azt mondja, majd inkább ő maga otthon teszi rá a bokára a kötést. Fél óráig is beszélgetnek. A bácsi közben lehiggad, megnyugszik, semmi baj. Most már nem is biceg, rendes léptekkel távozik. Sokszor a jó szó is elég a gyógyuláshoz. Legalábbis, este kilenckor. A SZÜLŐI GONDATLANSÁG A gyermekosztályon dr. Lukác Stefan orvos teljesít szolgálatot. — Elég nagy itt a mozgás este is. A szülők, abból a megfontolásból, hogy este-éjszaka már nem kell várakozni, ilyenkor hozzák csemetéiket. Persze, az orvos szó nélkül elvégzi a kivizsgálást ilyenkor is. Aztán van nagyon sok eset, sajnos, ami valóban komoly, halaszthatatlan. A szülők helytelenül tárolják az orvosságokat, vegyszereket, mérgező anyagokat. Nemrégiben egy kisfiúhoz hívtak. A szülei a konyhában, egy málnásüvegben savat tartottak. A fiú föl- hörpintette. Azonnal meghalt. - Bussán (Busince) vagyok körzeti orvos, ott sem győzök elégszer figyelmeztetni a nagyobb elővigyázatosságra. Mert ugyanúgy, ahogy vannak túl gondos szülők, akik már 37,2 fokos láznál kihívják a mentőt, vannak nagyon gondatlan szülők is. A hatvanágyas osztályon negyvenkét ágy foglalt. Több gyerek fekszik gyulladásos, légúti megbetegedéssel. Kimondottan súlyos eset, szerencsére nincs. A kis betegek egy-két kivétellel már az igazak álmát alusszák. Ezen az osztályon nyugodtabb szolgálatnak ígérkezik a mai éjszaka. ja a nem épp közlékeny szolgálatos doktor. — Milyen lesz a mai éjszaka? A szemközti, belgyógyászati osztályra megyek, ahol dr. Bálik László az ügyeletes. A fiatal orvosnak szintén nem a- kadt ma sok munkája. Két fekvőbeteg panaszkodott, azokat megvizsgálta. E- gyiket szép szóval, másikat injekcióval nyugtatta meg. >— Remélhetőleg nem hoznak be komolyabb, mondjuk infarktusos beteget, mivel az EKG hébe-hóba működik csak. Elöregedett masina, hetente javíttatjuk, de már lehetetlen tartósan megjavítani. A hatvanszemélyes osztályon jelenleg csupán három üres ágy van. SzinDr. Pupala Pál te az év minden napján minden hely foglalt. Sőt, gyakran a kevésbé súlyos, de még mindig kórházi ápolásra szoruló betegeket is haza kell küldenünk a súlyosabb esetek miatt. Meg aztán, nagyon sok az alkoholista, rengeteg helyet elfoglalnak. Főleg visszaeső alkoholisták. Nálunk megfogadják, hogy soha többé nem isznak, s néhány hét múlva már újra itt fekszenek. Elvonókúrára nem küldhetjük őket, de ami nagyon szomorú, sokszor épp a férj, feleség takargatja a bajt. Itt pedig ezekkel egy-két hét alatt csodákat nem művelhetünk. Mi is csak addig tudunk nyújtózni, ameddig a takarónk ér. Ejfél felé jár, s aki még talpon van a nagykürtösi kórházban, bizony már szívesen elnyújtózna, lefeküdne. A kedvemért így is sokan tovább maradtak fenn a kelleténél. Szerencsére nyugodt az éjszaka. Az ügyeletes mentős orvos már tízkor lefeküdt. Reggelig egyetlen hívás sem zavarta nyugalmát. De a többiekét sem. Azon a péntekről szombatra virradó éjszakán, mondjuk az ügyeleteseknek, ritka nyugodt szolgálatuk volt. — Ritkán bár, de ilyesmi is előfordul! búcsúzunk reggel, s még hozzáteszik: — Bár csak mindig így lennel. ZOLCZER JÁNOS Az intenzív osztály kórtermében. Fotó: a szerző Dr. Bálik László az ügyeletes nővérrel a kórlapokat rendezi.
