Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-12 / 11. szám
E hő elsején a bratislavai Művészetek Házéban megnyílt a hagyományos — immár 30. — Könyvszemle, az év nagyszabású országos könyvkiállítása, amelyen március 17-ig megtekinthető a szlovákiai könyvkiadók e- gész tavalyi termése. A Madách Könyvkiadó 48 saját és több behozatali könyvével szerepel a kiállításon. Az alábbiakban két hazai könyvből közlünk részletet. ...Furcsa figura lehettem, rövid bekecsben, lábszár- védőben, vörös szakállamat babrálva, mikor úgy 1920 telén beállítottam az irodalmi kávéházba, csehül még alig nyögdécselve, és szemtelenül letelepedtem az asztalokhoz, melyek körül akkor egy Hora, Hofeßl, St. K. Neumann, E. E. Kisch és mások, prominensek, üldögéltek. Arra a jogos kérdésre, hogy mi jogon, a világ legtermészetesebb hangján azt felettem: „A legnagyobb magyar forradalmi költő vagyok.“ Miután ilyen szép ajánlólevelet állítottam ki magamról, mit tehettek egyebet, melegen üdvözöltek, helyet adtak az asztalon vaskos könyökömnek s az asztal alatt hosszú lábamnak. E. E. Kisch ugyan gyanakodva megjegyezte, hogy külsőm inkább egy kisgazdáé, mint költőé, de azért ő is felvett barátságába... A magyar értelmiségi csoport... az Edison kávéház egy sarkában... jöttünk össze... Hihetetlenül intenzív szellemi életet éltünk. Ennek két tengelye a dialektikus materializmus és a művészi avantgardizmus problémái voltak.... Jeles Edison-tagok voltak: Fekete Imre mérnök, az első magyar repülőgép-konstruktőrök egyike, kiváló matematikus és spártai jellem, és Bányai Pál, aki ekkor még más név alatt piktorkodott, továbbá Wetzler, a jó könyvek lángoló szívű propagálóra... kevés kivétellel „farkasordító“ nyomorban éltünk s éh- ségművészetben is avantgardisták voltunk. Ennek illusztrálására, íme, Gortvat egy aranyköpése, mikor egyszer délben a kávéhdzban látott engem, ahogy tíz deka préshurkán laknmáztam, két szemlével. ,Ni — mondta —, most ebédelt Forbáth a reggelijét, pedig a vacsorája!...“ Részlet Forbáth Imre „Magyar költő Prágában“ cfmű. 1937-ben írt visszaemlékezéséből, amely a „Szlovenszkói küldetés I.“ című vaskos esz- szégyűjteményben jelent meg a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban. .. Abban a pillanatban kis híján összeütközőit Emíliával, akivel általános iskolába jártak együtt. — Szia, gimnazista. Milyen büszke lettélI Talán már meg sem ismersz. — Én? Nem tudom, mire kellene büszkének lennem. — Hát a g'mire, amit az apukád kitalpalt. Mekkora volt a taksa? Erika nem értette. — Micsoda? — Mennyit, adtatok azért, hogy felvegyenek? — Tényleg^azt hiszed, hogy... — Ugyan, dehogyis! Hiszen m’ndig k'tűnő tanuló voltálI Elég, ha valaki ódat ele joriátt vágy Hasonló, hiszen tudod... Az apádnak vannak ismerősei, vagy nem? — Hagyd abbaI — Erika megsértődött. Emília érzékeny pontján érintette. A felvételi vizsga után az igazgató annyi, bár jelentéktelen telefoni kapott az ő érdekében, hogy gyanakodni kezdett, és földrajzból mind- máig pikkel rá. De erőt veit magán. — Gyere inkább a cukrászdába — javasolta barátnőjének. — A, a kisasszony pénzhez jutott. Ez szokatlan. — Emília irigyen nézett rá. — Alig ismertelek meg. Kicsípve, mint egy dáma, s még zsebpénze is van. Valid be, csak nem szedtél fel valakit... A gyerekcukrászdában kellemes meleg volt, és a szokásos hosszú sor sem várakozott. Az apró fotelokban hosszú lábát kinyújtva néhány farmcrnadrágos kamasz terpeszkedett, és a magnóját bömböltette. Emília velük szemben ült le, s miközben lábával verte az ütemet, tekintetével az egyik szemtelen arcú szőke fiút bűvölte. Az nyomban vette a lapot, és Emília számlájára szórakoztatta a társaságot. Mikor Erika megjelent a két tányér süteménnyel, a fiúk rámeredtek és elnémultak. — Szép — mondta foghegyröl a szőke, és amint Erika elhaladt mellettük, lassan, mintha filmkamerával követné, egész testével utánafordult...“ Részlet Jana Simulciková „A nyakigláb című ifjúsági regényéből, összeállította: Fu-kl C ... erepálmok és szerepek... JL,Olyan fogalmak ezek, a- melyek csak ritkán találkoznak a színész életében. Részben azért, mert ezek a szerepálmok általában a klasszikus darabokra vonatkoznak. A mi színáhzunk (a MATESZ Thália Színpadát is beleértve) általában nyolc színdarabot mutat be egy- -egy évadban. S így lehetetlen, hogy évadonként kínálkozzék egy- -egy Clrano, Hamlet vagy Rómeó; Kleopátra, Nóra vagy Melinda... A jó színész, persze, bizonyos jellegzetes karakterszereptől eltekintve, minden ráosztott feladatot megold, s a néző nem Is gondolhat arra, hogy ez vagy az a szerep nem „neki való“. A Magyar Területi Színház közönsége gyakran tapasztalhatja, hogy egy-egy előadásban színész és szerep szerencsés találkozásának tanúja. Gondoljunk csak Vörösmarty Czil- leí és a Hunyadiak című drámájának előadására, amelynek címszerepét Boráros Imre alakította, hitelesen hozzáformálva a szerepet saját egyéniségéhez, fizikai alkatához, tartásához. A Konrád József érdemes művész rendezte produkcióról szólva elégedetten bólintott egyik régi színházlátogató ismerősöm: „Jó színész a Boráros, nem vitás... De hát ez a szerep«. Nem hittem volna...“ Persze nem a szerep szakmai megoldatlanságáról beszélt, hanem arról, hogy azt más típusú színésszel képzelte el eredetileg. És most mégis elégedett a látottakkal. Kell-e egy színésznek ennél egyértelműbb elismerés? Ugyanebben az előadásban Kmeczkó Mihály dramaturg átdolgozásának, darabértelmezésének köszönhetően Dráfl Mátyás lett a Kém, az események Irányítója, aki hol narrátorként, hol pedig a jelenet cselekvő részeseként mutatkozik. A frissen kreált szerepben Dráfi remekelt. Ismert színészi képességeinek legjavát nyújtotta. Igazi színész-szerep-találkozás lett. Holott erről a szerepről a színész még csak nem is álmodhatott... A sokat vitatott és nagy közönségsikert aratott Koldusopera Bicska Maxija már sokkal Inkább álomgyanús szerep. Holocsy Istvánnak jutott a feladat. Miro Pro- cházka rendezésében a klasszikus Bicska Maxi-modelltől alapjában eltérő felfogásban kelt életre ez az alvilági „hős“. A periféria-tárSZEREPALMOK ÉS SZEREPEK sadalom bűnszövetségének vezér- egyénisége helyett, annak csupán eszközét, bábját kellett alakítania. S ezt a feladatot meg is oldottál Meglehet, hogy ebben a rendezői felfogásban a szerepálom „csak“ szerep lett. S a meglehetősen „szórakoztatóvá“ sikeredett előadás meghatározta a szakmai bírálatok alaphangját is. Holocsy István a rábízott feladátot emlékezetesen oldotta meg. Az előadásban ott láthattuk egyébként a klasszikus értelemben megjelenített Bicska Maxit: másodhegedűsként. Ropog József (Z'sebes Jakab szerepében) remek megformálásában. Nem szabad megfeledkeznünk Kucman Eta rideg és számító Pollyjáről. Varsányi Mari pedig úgy jutott Lucy szerepéhez, hogy arról aztán igazán nem „álmodhatott“. A bemutatón megsérült Tóth Erzsi helyett vette át a szerepet. Korábbi epizódszerepét is tovább játszotta a darabban. Beugrásával is bizonyította, hogy az együttes érett, szakmailag is megalapozott tudású színésznőinek sorába emelkedett. S hogy nyúlfarknyi szerepekre is emlékezhetünk (Nincs kis szerep, csak...), arra Turner Zsig- mond rendőr alakítása a bizonyság. A zárójelben idézett közhelyre a Koldusopera után még rá is duplázott: A Noszty fiú esete Tóth Marival előadásában Stromm ezredesként rövid Jeleneteiben bravúros biztonsággal formált teljes jellemet. Nem kis színészi teljesítmény ez sem! Szentpétery Aranka Igazi Brecht- -színésznő. Cecília Peachum szerepében nemcsak eljátszotta a kolduskírály iszákos nejének figuráját, de egyúttal a szerepben rejlő emberi magatartásról való véleményét Is sikerült megfogalmaznia. Horváth Lajos rendezte Ibsen Nóra című drámáját a Thália Színpadon . A címszerep kétségkívül a szerepálmok sorába tartozik. Kövesdi Szabó Máriának jutott ez a feladat, amelyet tehetségének és színészi talentumának legjavát nyújtva formált meg. Tette ezt o- lyan színészpartner — Csendes László — oldalán, aki ezzel szinte egyidőben egy bravúrosan színre vitt monodrámában, a Bólyal estéjében — alkotott maradandó színházi értéket. A színház a pillanat művészete. így igaz. Csakhogy: bennünk él tovább a pillanat, ha tartalma fontos, katarti- kus erejű művészi „attrakció“ segítségével töltődött fel. Tóth Erzsi rendkívül sokoldalú színésznő. Minden szerepet el tud játszani. Bragtnszkij-Rjazanov A bagoly című vígjátékának címszerepét (Kövesdi Szabó Máriával felváltva játszotta) nagy gonddal fogalmazott, pontos Jelzésekkel oldotta meg. Ruzante Csapodár madárkáját vendégként Illés István, a Győri Kisfaludy Színház főrendezője vitte színre Kassán (Kosice), Ruzante nehéz szerepét Várady Béla formálta meg. Várady jobb Ruzante (1) volt, mint maga a szerep. Petrécs Anna (Betía) ismét megmutatta színészi erősségeit, komédlázó képességét. Feladatát emlékezetes pillanatokkal fűszerezve, temperamentummal oldotta meg. Ivan Bukovöan Mielőtt a kakas megszólal című drámájának valamennyi szereplője, elsősorban a remek kollektív játékkal nyújtott emlékezetes színházi élményt. Németh Ica több évi távoliét u- tán a Gyógyszerésznét alakította Bukovőan drámájában. Tiszta és kiegyensúlyozott szerepformálása az évad egyik legjobb színészi teljesítménye lett. Ez az írás nem vállalkozott részletes elemzésre. Célja néhány értékes színházi „pillanat“ felelevenítése. Előfordulhatott, hogy a legjobb szándék ellenére valamelyik kiemelkedő alakítás említése kimaradt. Kiss Péntek József mmmmmmmasmfmBmmmmmmmmmmmmmom A népszerűségi ankétokat nem minden zenerajongó fogadja kitörő örömmel, sokak szerint az itt kihirdetett eredmény ko'rántsem a valós helyzet tükörképe. A tamáskodók oldalán van is némi igazság, hiszen nemhiába füstölgőn egy rádióriportban Presser Gábor, aki egyébként már évek óta birtokolja a legjobb magyar billentyűsnek kijáró széket: tessék már észrevenni és értékelni kollégája, Szakcsi Lakatos Béla képességeit... Való igaz, hogy az efféle ankétok csak amolyan jópofa játéknak minősülhetnek. Mint ahogy a lemezek eladási száma sem mércéje a színvonalnak. A magyar zenekarok között még mindig az R—QO a legnépszerűbb, ezt támasztja alá az a tény, hogy dobosuk is az első helyen végzett saját kategóriájában, fő emberük, Szt- kora Róbert pedig a legjobb zeneszerző díját kapta. Az év énekesnője Koncz Zsuzsa, a- kinek legutóbbi élő koncertalbuma méltó felidézése eddigi, sikerekben és sikerszámokban gazdag pályájának. Érdekes, hogy az utóbbi években átlagon felüli teljesítményt nyújtó Katona Klári csak mögötte végzett. A férfiénekesek között Varga Miklósé a pálma. Ö a P. Box tagjaként rúgott először labdába, majd egy svéd-magyar társulást, a Safarit erősítette. Az igazi kiugrást az István a király című rockopera jelentette számára. Igaz, csak hangjával járult hozzá a produkcióhoz, a címszerepet alakító Pelsőczy László hangját „szinkrontzálta“. Napjainkban kél slágere, az Európa és az Átkozott szó is a kedvelt dalok közé tartozik. A Hobo Blues Band Is kivette részét a díjakból. Vadászat című dupla albumuk az év nagylemeze díjat kapta, s mivel e jemuzek anyaga szöveg- centrikus, érthető, hogy az év szövegírója Földes László, alias Hobo lett. POPMECCS ‘84 Az év basszusgitárosa a szintén HBB- és Póka Egon. Az év rockesemőnyének a Fonográf együttes decemberi koncertjeit tartják, és e három hangversenyhez hozzátartozik egy másik „győztes“, Szörényi Levente. Az ő visszavonulása a színpadi szerepléstől az év kellemetlen meglepetése. Évek óta Tátray Tibor a gitárosok királya, s ugyancsak sokadszor került az „egyéb“ kategória élére Deés László. Az ő műfaja elsősorban a dzsessz, de ízes szaxofon szólói gyakran tarkítják a magyar pop-rock felvételeket. Az év kellemes meglepetése és egyKONCZ ZSUZSA ben Ígérete az I. Emelet lett. Ogy látszik, a közönség nagyon bízik a fiatal csapat képességében, hiszen az „Év zenekara“ kategóriájában is a második helyet szerezte meg, sőt, a nevüket viselő bemutatkozó albumukat a tavalyi év harmadik legjobb LP-jének Ítélték. Mostanában sokat beszélnek, cikkeznek a rockzene válságáról Magyarországon. Az a tény, hogy egy ilyen ankétra igen sok szavazat érkezik, egy kicsit ellentmond a baljóslatoknak, bár az Is Igaz, hogy Illés-jelenség formátumú zenei megmozdulás manapság nem tapasztalható. Ide írom, mert ide vágnak Presser Gábor gondolatai, aki az ankétra vonatkozó véleményét ekképpen fogalmazta meg: Ez egy jó játék, de még jobb volna ha a szavazókat kizárólag a zene ösztönözné, nem pedig a külsőségek. Somorjai S. Sándor
