Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-12 / 11. szám
új ifjúság 4 KOVÁCS INGRID össze egy éve dolgoztam itt, amikor a főnököm ás a kollégáim biztatására megpróbálkoztam az első újításommal. — Mi volt az, ami megragadta a figyelmedet és úgy gondoltad, hogy esetleg valami újat tudsz azon a téren létrehozni? — Amint már említettem, a nyolcvanas évek elején léptem munkaviszonyba. s köztudott, hogy akkor már szinte a termelés valamennyi területén első számú kérdés az értékes nyersanyagokkal és az energiával való takarékoskodás volt. Ezt mi akkor úgy fogalmaztuk meg, hogy ez „korparancs“. Így természetesen az én figyelmem is erre a területre irányult. Szinte valamennyi újításom valamilyen formában kapcsolatban volt a takarékossággal. — Az a környezet, amelyben éltél, dolgoztál hozzásegített ahhoz, hogy végül is eredményes újító lett belőled? — Szerintem nincs olyan munkaterület, amelyiken ne lehetne újítaSEGÍTSÉGRE £S BUZDÍTÁSRA SZÜKSÉG VAN Elhiheti bárki, hogy nem a nemzetközi nőnap kapcsán ébredt fel bennem a kíváncsiság. Már jő néhány éve tudom —, mert érdekel —, hogy hazánkban kevés olyan üzem van, ahol az újítómozgalom irányításával megbízott előadó bátran kijelenthetné, hogy a náluk dolgozó nők és férfiak aránya megegyezik az újítómozgalomba bekapcsolódott nők és férfiak a- rányával. Általában mindig a nők vannak kevesebben. Rendjén van ez így? Lehet, hogy igen, de semmiképp sincs rendjén egy olyan üzemben, a- hol — létszámukat tekintve — a nők vannak túlsúlyban. Az érsekújvári (N. Zámky) Elektro- svit nemzeti vállalatban nem titkolják, hogy nekik is sok fejfájást okoz ez a probléma. Kvasznovszky Lászlótól, az újítási osztály vezetőjétől tudom, hogy az évek során —, mert ez a jelenség náluk sem új keletű — számtalan, kisebb-nagyobb sikerrel járó kezdeményezéssel próbálkoztak már, de a végleges „gyógyírt“ még nem sikerült megtalálniuk. Nincs szándékomban most boncolgatni az általa említett próbálkozások jő vagy meddő voltát. A tapasztalatokat ő is, sőt nem egy fórumon az egész vállalat vezetősége megvitatta már. Azt IS mondhatnám, hogy bizonyára az okokat is pontosan ismerik, amit egy kis optimizmussal a- kár fél sikernek is el lehet könyvelni. Persze, mindenki tudja, hogy ezzel nem lehet és nem is szabad megelégedni. A „kincskereső kis ködmönt“ még nem lehet a szegre a- kasztani, mert a mai termelési feltételek mellett minden egyes újító — tartozzon akár a „gyengébb“ nemhez — valóban kincset ér. Természetesen az érsekújvári E- lektrosvit nemzeti vállalatban is vannak nők akik bekapcsolódtak az újí- tőmozgalomba. Sőt egészen fiatalok is akadnak köztük, mint például Kovács Ingrid, akinek az esete is igazolja, hogy a nők szintén megtalálhatják az újítómozgalom felé vezető utat. — Ezerkilencszáznyolcvanegy augusztusában a középiskolai tanulmányaim befejezése után kerültem az Elektrosvit nemzeti vállalatba. Eleinte mint segéd műszaki rajzoló dolgoztam. Gyakorlatilag a mai napig kitartottam a műszaki rajz mellett. Szeretem ezt a munkát. — Mennyi idő alatt sikerült megtalálnod az utat az újítőmozgalom- hoz, azaz mikor kezdtél el újításokkal foglalkozni? — Azt hiszem, elég hamar. Mindni valót találni. E nélkül elképzelni sem lehet a fejlődést. De azért idő kell ahhoz, hogy egy magamfajta, kicsit félszeg fiatal meglássa azt, ami újításra szorul, s ki is mer rukkolni az ötletével. Ez természetes folyamat. De ezt a folyamatot fel lehet gyorsítani, hogy a fiatalok szellemi értékeit is minél előbb ki lehessen aknázni. Azt hiszem, én e tekintetben szerencsésnek mondhatom magam, mert a környezetemben mindenki buzdított, ha kellett, segített, sőt néha még az alapötleteket is ők sugallták. — Véleményed szerint, mi az oka, hogy itt nálatok is aránylag kevés nő kapcsolódik be az újítőmozgalom- ba? — Bizonyára több oka is van ennek, de én kettőt különösen lényegesnek tartok. Az egyik az, hogy a nők többsége szalagmunkát végez. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ezeken a részlegeken nem lehet újítani, de tény, hogy sokkal nehezebb, mint más munkakörökben. A másik talán még ennél is lényegesebb. Nemcsak a nőket —, de őket talán sokkal jobban — hanem a férfiakat is elkedvetleníti az a sok huzavona, a- mi még mindig velejárója ennek a tevékenységnek. Ezt a kérdést már valóban nem ártana végérvényesen megoldani. KAMOCSAI IMRE MEGALAPOZOTT TUDÁSSAL Búcsú a tanulóévektől... Egy kis mélabú, egy kis öröm. — Lehetséges, hogy ilyen gyorsan elröppent? — hitetlenkednek sokan. Három és fé] év — már nem kis idő. A tanulás első napjai még néma kérdések és a bizonytalanság árnyékában teltek el. És ma, három és fél év után szakmunkások: kőművesek, ácsok, asztalosok, vasszerkezet-épí- tők, villanyszerelők, gépjavítók... Eredményesen vizsgáztak az előírt tananyagból, elsajátították az egyes szakmák fortélyait, így bátran léphetnek be első munkahelyükre. A kassai (KoSice) Kukucín utcai Építészeti SzakmunDr Mária Novotná tanárnő Szalóci István és Peter Vaskó fiatal párttagjelöltekkel beszélget. kásképző Középiskola végzős növendékei friss utánpótlást jelentenek a kassai Magasépítő Vállalatnak és testvérvállalatainak. A közel kétszáz tanuló közül sokan kitűnő vagy nagyon jó eredménnyel végeztek, vannak akik tanulmányaikat esti tagozaton szeretnék folytatni — jegyezte meg Michal Gábor, az iskola igazgatója. A jól felszerelt iskola fontos oktató központ, amely a szakképzésen kívül rengeteg alkalmat nyújt arra, hogy a növendékek fejlesszék képességeiket, és különböző szakkörökben dolgozzanak. Nagyon sokat jelent, hogy a szakképzett tanárok és a gyakorlati oktatók megked- veltetik a tanulókkal a szakmát. Ezért is olyan nehéz most a búcsúzás. — A tanintézetben szerzett szakmai és elméleti tudássá] könnyen megálljuk a helyünket az életben — állapítja meg egybehangzóan a két párttagjelölt, Szalóci István és Peter VaSko. István festő és mázoló. Mestersége jó és rossz oldalát már a Ladislav Gajdoé ifjúsági brigádban eltöltött gyakorlati kiképzés alatt megismerte a Magasépítő Vállalat 08-as üzemegységében. — Jó ott a közösségi szellem — mondja, és nem tagadja, hogy szívesen dolgozna velük. Péter és még két volt osztálytársa a 02-es üzemben fog dolgozni. Munkáját szeretné úgy végezni, hogy az méltó legyen a tanintézet hírnevéhez. Nem szeretne csalódást okozni tanárainak, gyakorlati oktatóinak és főleg osztályfőnökének, dr. Mária Novotnának. — Helytállni, a bizalmat kiérdemelni, ez az, ami éltet — mondja Vladimír Erby, a „vörös“ szakmunkás-bizonyítvány tulajdonosa. Sokat köszönhet Vojtech Papinőák tanárnak akinek sikerült a nem éppen lelkes tanulóból a második és harmadik évben kiváló tanulót nevelni. Nemcsak a tanulásban ért el jó eredményeket, de az ifjúsági szervezetben is aktívan tevékenykedett, főleg a műszaki szakkörben. Most, hogy szakma van a kezében, új célokat tűzött ki magának. Szeretne esti tagozaton leérettségizni. Az ő esetében majdnem biztos, hogy két év múlva ez is sikerül. Ezek a friss szakemberek kilépnek az életbe — új társak, barátok közé kerülnek, csak rajtuk múlik, hogyan érvényesülnek a munkahelyükön. Az viszont biztos, hogy jó szaktudással, lelkesedéssel, a szakma sze- retetével indulnak útjukra. PÉM ZSUZSA Tizennyolc kilométer — gyalog Február utolsó vasárnapján fiatalokkal telt meg a komáromi (Komárno) vasútállomás. Alapiskolások és gimnazisták, szakmunkástanulók és munkásfiatalok gyülekeztek a váróteremben. Odakint hullott a hó, mégsem szűnt meg a fiatalok áradata. A pénztár előtt is kettős sor kígyózott. Szinte kivétel nélkül az Ogyal- lára (Hurbanovo) induló vonatra váltottak jegyet, hogy részt vegyenek az Ö- gyalláról induló békeineriet- ben. A SZISZ járási bizottsága, a Járási Béketanács és a Hurbanovói Mezőgazdasági Szakközépiskola szervezte meg a békemenetet. A fiatalok a művelődési háztól indultak, ahol dr. Fekete Ildikó, a SZISZ járási bizottságának titkára tájékoztatott a békemenetről. — A járás 33 alapiskolájából érkeztek pionírok, legtöbben a komáromi Munka, Szabadság és a KomenskV utcai; alapiskolákból jöttek. De, érkeztek pionírok Mar- celházárói (Nfarcelovi), AÍ- sőpéterről (Dőlni' Peter),. Ímelyrőj (Imel), valamint Kolárovóból, az ottánt alapiskolából is, ám ez a felsorolás korántsem teljes. A járás valamennyi középiskolája jelezte részvételét, sqt Magyarországról, a Vépi Szakmunkásképző Intézetből is részt vésznek ötve- nen rendezvényünkön. Jelen vannak az Agrostav, a Hyd- rostav, a Jednota fiataljai is. összesen mintegy háromezren jöttek el az idén. Odakint még mindig hull a hó sőt egyre erősebben. Már mindenki útra kész:. Jozef Homola, a testnevelési szövetség járási bizottságának elnöke üdvözli a résztvevőket, majd elindul a békemenet, eltelik vagy tíz perc, míg az utolsó ember is elhagyja a teret. Németh István, a SZISZ Komárnói Járási Bizottságának titkára rendszeres résztvevője a békemenetnek. — Kicsit aggódtam az elején, és lám, mennyien vannak — mutat az előttünk hömpölygő tömegre. — Az utóbbi öt évben nem voltak még ennyien. A menetelük közt járva azonnal feltűnt egy kis csoport, amely saját készítésű transzparenst vitt. A szövege: Adj esélyt a békének, akár a békemenet jelszava is lehetne. A csoport egyetlen lánytagját, Haulítusz Anikó másodikos építészeti középiskolást kérdezem: miért jöttél el? — Meggyőződésből vagyok itt, most másodszor. Már vártam ezt az akciót. Szívesen gyalogolok. Észre sem vettem, mennyire közeledünk úti célunkhoz. A Vépi Szakmunkásképző intézet és a Hurbanovói Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjait és tanárait baráti kapcsolatok fűzik egymáshoz. Erről kérdezem Juhász Lászlót, a vépi szakmunkás- képző tanárát. — Szívesen veszünk részt a békemenetben, de a különböző sportrendezvényekre is örömmel eljövünk. Április negyedikén nálunk zajlanak le ilyen események, amelyekre a testvériskolát meghívjuk. Varga Zsuzsa, a Gadőci (Hadovce) Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulója, a II. A osztályelnöke: — Minálunk Kantha Géza matematikatanár szervezte a békemenetet, és elhatároztam, hogy én is részt veszek rajta. Nem bántam meg. Egyébként is szeretem a természetet, szeretek gyalogolni, különösen, ha nemes cél érdekében teszem. A Heténybe (Chotín) vezető út és a komáromi főút kereszteződésénél forró tea várt a tíz kilométert megtett, kissé már fáradt menételökre. Még nyolc kilométer van előttük. Czékus Péter szintén mezőgazdasági szakközépiskö- lás Gadócon. — Szeretnék részt venni jövőre is. Lehet, hogy közhely, de igaz, a világnak szüksége van a békére, s jó, ha az emberek minél több helyen hallatják a szavukat. Dél Is elmúlt már, amikor a lelkes menetelők elérték a komáromi hidat. Itt egy fúvószenekar állt a menet élére, és a fiatalok zenekísérettel érkeztek meg a Le- nin-parkban álló Gottwald- szoborhoz, ahol megkoszorúzták első munkáselnöküjik emlékművét. A 13. békemenet útvonalának megtétele Emlékidéző tett volt. BÁRÁNY JÁNOS Foto: Zeleiíanská M. m „
