Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-05 / 10. szám

új ifjúság 81 KULTÚRÁVAL MAR AZ ALAPFOKON A Fehér Llliomszál somod! (Drienovec) fellépésén. z utóbbi években örvendetes je­lenségként könyvelhetjük el, hogy az alapiskolákban élénk kulturális élet folyik. A múltban a jelnöttcsoportok domináltak, az el­múlt évtizedben viszont nemcsak számban gyarapodtak a magyar tan­nyelvű alapiskolák gyermekcsoportjai, haném munkájuk színvonala is emel­kedett. Ez pedig főleg a szakképzett és kultúrát szerető pedagógusgárdá­nak köszönhető, aktk időt és fárad­ságot nem sajnálva oktatják, tanítják a tehetséges fiatalokat. Az eredmé­nyek önmagukért beszélnek; a Duna- menti Tavasz vagy az országos nép­művészeti fesztivál rangos rendezvény- nyé tzmosodott, ahol van színvonal, lehet versenyezni. rA Szepsl (Moldova nad Bodvouj Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola szintén azok közé az iskolák közé tartozik, amelyek sokat tettek a múlt­ban és tesznek most is a kultúráért. Főleg a Bódvácska irodalmi színpad és a Fehér Liliomszál gyermekiolklór- csoport szerzett sikereivel az iskolá­nak nagy érdemeket. ' A Bódvácska irodalmi színpad ala­pítója és mindmáig vezetője Tóth Sándor pedagógus. A csoport 1979-ben alakult és átlag 27 tagot számlál, fő­leg ötödikes-hatodikos tanulókból áll. A csoport rövid fennállása óta már négyszer részt vett a Dunamenti Ta­vaszon. Eddigi legnagyobb sikerüket 1981-ben aratták, amikor második dí­jat nyertek Arany János Szondi két apródja című balladájának kisszínpa- di feldolgozásával. Tavaly a Csak tisz­ta forrásból című összeállításukkal a kerületi versenyig jutottak, mivel Du- naszerdahelyre (Dunajská Streda) más kisszínpadi csoport nem nevezett be. 'Az idei tervekről a csoport vezetője röviden ennyit árult el: Gál Sándor Hét erdő című verses összeállításával készülünk. Március­ban a kerületi versenyen lesz a pre­mier, és remélem, a folytatás a Duna- menti Tavaszon is jól fog sikerülni. Szeretnénk becsülettel helytállni. A Fehér Lilíomszál gyermekfolklór- csoport nagyobb múltú, és helyezések­ben is gazdagabb képviselője az is­kolának. Az együttes 1964-ben alakult, és átlagban 50—60 taggal működik. A csoport vezetője, koreográfusa és lehet mondani, mindenese Nagyné Sarlós Ildikó. 1977-től a Bodva és a Kanyapta mente etnikumának nép­táncait és gyermekjátékait gyűjtik és adják elő. Ez a vidék nem annyira gazdag, de nem is túlzottan szegény hagyományokban, így a művészi igény és a csiszolt koreográfia elengedhe­tetlen feltétele sikerüknek. A zselízi /Zeliezovcej fesztiválon elért helye­zések gazdag múltról tanúskodnak: 1979-ben első, 1981-ben és 1983-ban második helyezés. Tavaly Nagyné Sar­lós Ildikó az Ifjú Szívek koreográ­fiái versenyét is megnyerte a szinai (Sefia) felnőtt-tánccsoport Aji leány- karikázó koreográfiájával. A Fehér Liliomszál a sviti kerületi versenyen is rendszeresen részt vesz, és már itt is voltak dobogós helyezései. Az idei zselízi seregszemlén Ismét a Tátiba és a Barkóca lesz valószínűleg a leg- nagyobb rivális. A csoport vezetője a felkészülésről már-már titokzatosan nyilatkozott, s csak annyit árult el, hogy ismét saját gyűjtésükből ötvözik idei verseny számuk at, és az országos fesztiválon eddigi jó hírnevüket to­vább szeretnék öregbíteni. Mindkét csoport az iskola, a CSE- MADOK és a város kulturális megmoz­dulásain is ott van. Munkájukat most egy kissé nehezíti, hogy a spartakiád- ra is készülnek, de odaadásuk lelke­sedésük túlsegíti őket ezen is. POLGÁRI LÁSZLÓ AZ ÖTÖDIK BEMUTATÓ UTÁN Leggyakrabban az időjárással foglalkozó szakembereket és a bí­ráló, értékelő, elemző kritikuso­kat szidják a hétköznapi járóke­lők. Nem mondom, van valami ha­sonlóság a két hivatás között. El­végre a tegnap és a ma tapaszta­lataiból vonják le következtetésü­ket, hogy a holnapra tekintve irányt adjanak a józan értelme­zésnek. Munkájukat rendtartó sza­bályzat fegyelmezi, s így nem mondhatnak mást, mint az álta­luk képviselt igazságot, amelyet az adott eredmények értékelése alapján próbálnak megfogalmaz­ni. Egyre gyakrabban esik szó ar­ról, hogy a korszerű színház az értelemnek vagy az érzelemnek legyen-e a birodalma. Időszerű a kérdés, mégis pontatlan, jóllehet az ízlés- és a nemzedékváltás min­dig is hallatlanul izgalmas szaka­sza az életnek. És ha egy színház valóban korszerű akart lenni, új kifejezőeszközökről és képzett színészekről lehet gondoskodnia, hogy identitását igazolhassa. Az írói munka mindig egy ki­csit önvallomás; megfogalmazott tételei mellett egyben emberi lel­kiállapotoknak, életérzéseknek a kifejezője. A korszerű dráma az író és a néző életérzését is tartal­mazza: azt a belső állapotot, a- melyet a társadalmi körülmények teremtenek meg. Nem az érzelem­nek a megszűnése, hanem újjá­alakulása lett így a mai színház egyik fő témája. Éppen ezért az érzelgősség ős az értelem foglala­tában jelentkező életérzés (1) le­hetne hát vitánk tétele, és nem csupán az értelemnek és az érze­lemnek merev szembeállítása. Tehát az az életérzés, amely a megfigyelés, összehasonlítás, e- lemzés útján halad a megismerés felé. Feladata: a színpadi művé­szet módszereivel újraértékelni mindazokat a fogalmakat, amelye­ket a következtetések segítségé­vel közelített meg a darab- és a szerepelemzések során. A holnap színháza az értelem színháza kell legyen. Élvégre a színház mindig — és elsősorban ►— a belső történések művészetét keresi: ezáltal lesz eredeti, egyé­ni és mai. Ä baj akkor kezdődik', amikor a szereplők képtelenek egy síkba hozni a cselekmény bo­nyolítását a szerzői alkotás tu­dásszintjén, s ezt csak a rendező által választott stílus határozot­tabb érvényesítése ellensúlyozhat­ja. Csak így alakulhat az az egy­ség, amely a tények és a helyze­tek realitásán keresztül találja meg az utat a közönséghez. Akkor dolgozik jól egy színház, ha megteremti az alkotó kollek­tív munka lehetőségét, és olyan repertoárt javasol, amelyben va­lamennyi színész szerephez jut. Az a jó színház, amely a jelen­hez, az élethez kapcsolja monda­nivalóját. Nem spekulál, hanem alkot. A mi esetünkben vállalja közművelődési feladatát, és mű­vészi rangját is ehhez igazítja. Csak így képes megteremteni mél­tóságát, s ennek jegyében elérni a sikert. Végül prognózisom a meteoro­lógus nyelvére lefordítva azt je­lenti: színpadunkon holnapra de- rültebb idő várható. SZUCHY M. EMIL SALJAPIN HAZATÉRT 'Moszkvában örökös nyugvóhe­lyükre kerültek a nagy orosz basz- szista, Fjodor Saljapin hamvat. Az 1938-ban Párizsban elhunyt mű­vész földi maradványait gyerme­kei kísérték a hazai földre. Tyi- hon Hrennyikov zeneszerző, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségé­nek első titkára, Sztanyiszlav hu­sin, a Nagyszínház igazgatója, jevgenyij Nyesztyerenko, Saljapin méltó utóda és Pjotr Guszev ba­lettmester mondott beszédet a Nagyszínházban rendezett gyász­ünnepségen. Onnét indult Salja­pin koporsója a Novogyevicsi te­metőbe. Fjodor Saljapin a harmincas évek elején. KISREGÉNY A KÉPERNYŐN GaStanko '(id. Emil Horváth) összeköttetési akció során figyeli ]o* ríkot, Á’ Csehszlovák Televízió bratis-" lávái irodalmi-drámai főszerkesz­tősége hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére Fedor Mosnák dramaturgiai gondozásá­ban megfilmesíti Peter Hajdúk „Nie sme z rodu bohatierov“ cí­mű kisregényét. Ezt a művet megjelenése,: 1973 óta több nyelven is olvashatják. Jelenleg Küldetésben címmel a Hót c. hetilap közli folytatások­ban. A történet Bratislavában ját­szódik, a felszabadulás előtti utol­só hetekben és napokban. Hőse Jorík alhadnagy, az ellenség hát­országába ledobott csehszlovák felderítő. Az izgalmasnak ígérkező tv- film Ivan Térén érdemes művész rendezésében érdekes bepillantást ad a pusztuló szlovák klerikális köztársaság végnapjaiba, az el­lenállás hőseinek és vámszedői­nek küzdelmeibe. Á szerző •— a film szabta határokon belül —< nem pontosan a kisregényét írta át, hanem új szereplőkkel és kon­fliktusokkal tarkította. Alojz Hanúsek kamerái előtt a főszerepekben ifj. Emil Horváthot (Jorík), Juraj Sarvaát (dr. Turöá- nyi ■— az Oroszlán) és Bronislav Krizant (a Katona) láthatjuk. A további szerepekben is nem kevésbé neves színművészek ját­szanak: Ivan Rajniak, Marián Gal­lo, Alfréd Swan, Hana Kováöiko- vá, Frantisek Dibarbora, Ivona Krajcoviéová," Frantisek Kővár, Ján Króner és id. Emil Horváth. A „Predsunut?“ (Küldetésben)’ című tv-filmet hazánk felszabadu­lása negyvenedik évfordulójának napjaiban vetíti a bratislavai te­levízió. -pb­DuSan Dukál felvételei Gogolá doktor (Alf.td Swan) és Turöányt doktor — Oroszlán (Ju•* raj Sarvas), a szlovák burzsoá ellenállás vezéralakjai. A nemzetiségi kultúráért Michal Hrivfíák azok közé a Magyarországon élő szlovák írók kö­zé tartozik, akiknek célja a nemzetiségi kultúra megteremtése. Komlóéból származik, ahol gyakran hall az ember szlovák szava­kat, hiszen az itt élő lakosság jelentős hányada szlovák nemzeti­ségű. Jelenleg Budapesten szerkesztő a „Eudové noviny“ című szlo­vák nyelvű nemzetiségi hetilapnál. A Budapesti Tankönyvkiadó gondozásában nemrég jelent meg elbeszéléseit tartalmazó kötete, amelynek a „V prűdé őasu — Az idő sodrában“ címet adta. A szerző a mai kor emberét ábrázolja, bírálja és teszi nevetségessé a naiv elképzelésűeket. Habár elbe­szélései megírásához elsősorban a városi élet adta az ihletet, még­is visszatér gyermekkorához, a már-már elfeledett emlékekhez. Ilyenkor a falusi emberről ír, azokról, akik a háború előtt éltek az Alföldön. Ez a mű is képet ad a jelenkori magyarországi szlovák próza- művészetről, és hozzájárul a nemzetiségi kultúra fejlesztéséhez. KOLLER SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents