Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-17 / 16. szám
ÚJ IFJÚSÁG 8 KünvvOjdonságok BÁCSKÁI BÉLA Igazi újdonság — és tegyük rögtön hozzá: szép könyvújdonság! — a Madách és a Tátrán könyvkiadó kétnyelvű, közös kiadványaként megjelent képző- művészeti monográfia Bácskái Béláról, az élete pályájának derekán elhunyt gömöri festőről. Bácskái egy füleki vasmunkás fia volt, először maga is öntőmintamunkásnak tanult ki, majd miután már tanult Szabó Gyula festőművésznél, jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, s azt elvégezvén visszatért Gömör- be. Gömör szülötte e vidék lakója és festője maradt haláláig. Erőteljes, dinamikus gömöri tájképeit nem feledheti, aki egyszer is látta őket. A végig krétapapíron nyomott könyv szépen reprodukálja Bácskái festményeit és rajzait, a festő életét és művét pedig értőn köz- vetítit a művész munkásságát kezdettől figyelemmel kísérő Kubiöková Klára műtörténész. KORMOS ISTVÁN MESÉK VACKORRÓL SZIRÉNA című regényét, amely most második magyar nyelvű kiadásban jelent meg a Madách kiadó A Cseh Irodalom Könyvtára című sorozatában, a cseh írónő, Marie Majerová 1935-ben írta. Azóta számos nyelvre lefordították, filmet is készítettek belőle. A regény színtere a kladnói bányavidék, amelyhez Majero- vát nemcsak ifjúkora kötötte, hanem későbbi újságírói tevékenysége során is gyakran felkereste szociográfiai érdeklődéssel a cseh munkásságnak és munkásmozgalomnak ezt a jellegzetes vidékét. A regény története egy bányász- család négy nemzedékének életét mutatja be, időben tehát a mű a múlt század derekától az első világháború végéig terjedő korszakot öleli fel, befejezésként a munkásság jobb jövőjébe vetett hitét hagyományozva az utókorra a regény egyik hősének, az idős Hud- cová kohésznénak unokájához írt szavaival: „... hiszem, hogy bár a sziréna még nap nap után ágyúk és fegyverek készítésére szólítja a kladnói rabszolgákat, mégis közeledik mindnyájunk közös Ünnepe ... Jegyezd meg, fiacskám, szavaimat: Folyik még egyszer víz a mi malmunkra is!“ —o— Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos Vackor nevű kicsi medve... E kedves kis mesefíguráról — aki medve létére nem szerette a mézet, csak a vackort, vagyis a vadkörtét — alkotója, Kormos István költő három meséskönyvet adott ki életében. Az elsőben Vackor pici korát írta le, a másodikban az óvodás, a harmadikban pedig az első osztályos Vackor kalandjait mesélte el az ő utánozhatatlanul játékos és szellemes modorában, tisztán.csengő verselésében. A három könyv most Mesék Vackorról címen. Kormos István születésének meg nem élt 60. évfordulójára egy kötetben jelent meg Reich Károly gyönyörű színes rajzaival a Móra kiadó gondozásában és a Madách kiadó behozatalában. Fu-ki Karikázó , A húszéves együttes H úsz évvel ezelőtt alakult a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium SZISZ- szervezetének népművészeti csoport, ja, és azóta rendszeresen működik. Ügyes szervezéssel, a vezetők — élükön Pukkai László tanárral — határtalan ügybuzgalmával sikerült minden akadályt elhárítaniuk a csoport működésének az útjáből, pedig jócskán kijutott nekik a nehézségekből is. Csak egy példa: tizenöt évig maguk teremtették elő a működésükhöz szükséges anyagiakat. Szabad idejükben munkát vállaltak, műsoros eseteket rendeztek, a bevételből színpadi viseleteket, csizmát és egyéb szükséges kellékeket vásároltak, ebből fedezték a koreográfiái és a zeneszerzői alkotói díjakat. S mert jól gazdálkodtak, alkalmasint jutott pénz jutalomkirándulásra is. Persze ezek a „kirándulások“ sem szolgálták önzetlenül csak a pihenést, mert ilyenkor is színpadra lépett a csoport és kulturális műsorral viszonozta a vendéglátást. Az utolsó öt év alatt több okból is jobb körülmények között dolgozhatott az együttes, figyelhettek az alkotó, nevelő munkára. Egyik ilyen jelentős tényező, hogy a gimnázium új épületbe költözött, ahol a csoport megfelelőbb helyen próbálhatott. A másik: a fenntartó nehéz feladatát teljesítendő társul szegődött a Galántai Városi Művelődési Ház, ami azt is jelenti, hogy a működés költségeinek jelentős részének fedezését is vállalja. Ez pedig azért is jelentős, mert biztonságot nyújt, a nép- művészeti csoport működéséhez, a biztonság pedig tudatos műsorpolitikát, -építést eredményez. A vezető jellemzésében a csoport fejlődését négy szakaszra osztotta: „Tevékenységünk őskora — ezek az indulás éveij kacérkodás a népművészettel — az első évtized második fele; átmenet a népi műfajra és végül a népművészet ápolása, ez az utolsó hat-hét év. A csoport zenés-tán- cos-népi jelentésektől tudatosan és fokozatosan haladt a népi hagyományok — tánc, zene, ének, költészet, viselet — színpadi ápolása felé. Műsoruk ma már teljes egészében ilyen. Amióta létezik az együttes, azt a célt szolgálja, hogy kulturális misz- sziót vállalva járják a falvakat, és a húsz év alatt 315 egész esti előadást valósítottak meg főleg járásukban, illetve az iskolájuk hatósugarába tartozó községekben. Fellépéseiket mintegy nyolcvanezer néző tekintette meg. Ehhez hozzászámíthatjuk azt is, hogy tíz év óta rendszeresen részt vettek a zselízi országos népművészeti fesztiválon, szerepeltek már nemegyszer az országos kulturális ünnepélyen Gombaszögön (Gombasek). A járási és a kerületi rendezvényeken pedig rendszeresen számoltak velük. Az országos rendezvényeken való szereplésükkel szereztek magunknak hírnevet. A gimnázium nemcsak a jó tanulmányi eredményekről híres, színvonalas népművészeti csoportjáról is. És ez nagyon jó. A járás politikai és kulturális szervei büszkén tekintenek rájuk, mert országos viszonylatban kevés olyan középiskola van, amely ilyen kulturális eredményekkel büszkélkedhet, olyan pedig, ahol népművészeti csoport működik, rendszeresen és magas színvonalon, még kevesebb. Tudtunkkal a nyugat-szlovákiai kerületben a trenííni gimnázium Trenőan táncegyüttese az egyetlen, amelynek gazdagabb, folyamatos művészeti múltja van. jelentős eredményt értek el a nevelő munkában. A csoport vezetői erre nagyon odafigyelnek, mert tudatosítják, hogy a csoportban végzett művészi munka különösen ebben az embert formáló korban igen pozitív hatással van a fiatalok értelmi, esztétikai, etikai, szellemi gyarapodására. A húsz év alatt 534 szereplő váltotta egymást a csoportban. Közel öt és fél százan ismerkedtek a népművészettel, a nemzetiségi népi hagyományokkal, a néptánccal, a zenei anyanyelvvel és váltak a közönséggel, a társadalommal szembsn felelősebb emberré. Közülük százötvennégyen elvégezték a főiskolát. Illetve egyetemet, ötvenhatén most végzik. Az ünnepi évforduló műsora dalban, táncban, zenében főleg a hazai hagyományokból merít. Hogy az együttes tagjai Mátyus- föld szívében élnek, ezt a mindenkori műsoruk tükrözi, így a mostani is. Eddig ezek a mátyusföldi táncok, táncos jelenetek, illetve táncképek szerepeltek műsorukban: Vás- katánc, Tardoskedden a fonóban, Mátyusföldi táncszvit, Mátyusföldi üvegestánc, Tavaszi leánytáncok, Bertók verbunk, Jókai verbunk, Csallóközi és mátyusföldi elnépie- sedett polgári táncok, A halálra táncoltatott leány balladája, A megesett leány balladája. és a Kosűti sortflz dramatikus tánckép. Kell ennél több tájhűségük bizonyítására? Természetesen hazánk más tájegységeinek táncos, dalos hagyományait is műsorukra tűzik. így megismerik népünk, nemzetiségünk kultúráját, valamint a magyarországi és szlovák népi táncok révén más népek kultúráját is. Ez természetes igény. A Kárpát-medence népeinek kultúrájában spk a közös vonás, ezért nem elég ismerni csak a saját kultúránkat, keveset tudnunk a közös múltról. Márpedig ezen ismeretek hiányában önnön magunkat sem tudjuk helyesen megítélni. A rendszeres és szakértelemmel vezetett és végzett munka leginkább a zenekar előadásán érződött. Természetes számunkra, hogy a tánckari főpróbákon kívül zenekari próbákra is szükség van. A zenészek munkáját a csoport valamikori prímása — azóta végzett matematikus —, Szlízs Róbert irányítja, s hozzátehetjük, nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel. A húsz év alatt sokan bábáskodtak az együttes, a népművészeti csoport körül, Pukkai tanárnak kezdettől fogva voltak segítői munkájában, Bartalos Otoinár tanár és Pék László azok akik legtöbbet segítenek. Általában vendég koreográfusokkal és zeneszerzőkkel dolgoznak, de van saját koreográfusuk is. Árendás Anna. Sőt, most már zeneszerzőjük Is. A tánckar szakmai vezetését is ketten vállalták, Katona Ági, a VMH szakdolgozója, és Lovász Attila. Egy ilyen népes és eredményes munkát végző csoport esetében szükség is van az ilyen nagyszámú vezetői „munkaközösségre“ mert ez az eredményesség előfeltétel. Persze képtelenség felsorolni mindenkit, mert lényegében az iskola szakácsától kezdve a gondnokon, takarítókon, nevelőkön, tanárokon keresztül a szülői munkaközösség tagjaiig és a VMH igazgatójáig segíti, támogatja őket mindenki. S ez így helyes: a közös munka Galántán is szép eredményt szült. TAKÁCS ANDRÁS Film Komenskyról A barrandovl filmstúdióban elkészült az utóbbi évek legkáprázatosabb és egyben legköltségesebb csehszlovák filmje, a „Ján Amos életútja“. A kétrészes, 149 perces alkotás rendezője: Otakar Vávra. A forgató- könyv a neves író, Miloá V. Kratochvíl műve. A filmet eredetileg négyrészesre tervezték, s majd egy évtized telt el, míg a tervből valóság lett. Kratochvíl egyébként — rendhagyó módon — a forgató- könyvből regényt is írt ez alatt az idő alatt. A dolog érdekessége, hogy végül nem az eredeti forgatókönyvből, hanem ebből a regényből készült a végleges, filmre kerülő változat. „KomenskjH (latinos nevén: Come- niust) alig ismerik — nyilatkozta filmjéről a rendező —, még a pedagógusok sem nagyon tudják, hogy ki is volt valójában. Csak az utóbbi években kezdett érdeklődni iránta a világ. Nagy szellem volt, a népek tanítómestere. Merész elveket vallott az ember származásáról, amiért máglyára is vethették volna, de mivel a csehmorva testvérek felekeze- tének híve és utolsó püspöke volt, a zsinat csupán mérsékletre intette. Modern volt, megelőzte korát, ugyanakkor erősen hitt a kozmosz harmóniájában, s elvetette Kopernikusz tanítását. Ellentmondásos egyéniség volt. Ha Komensk? műveinek ismerete nélkül tekinti meg valaki a filmet, nyilván úgy véli: aktualizáltuk személyét és munkáját. Nem így van. Éppen azokra a műveire akartunk rávilágítani, és azokat akartuk bemutatni, amelyeket néhány szakemberen, kutatón kívül szinte senki sem ismer.“ 'Ä tudós 1592-ben született Fulnekban. Gyermekkora csupa szenvedés volt. Korán árvaságra jutott, s attól kezdve sorsa szüntelen küzdelem volt. Feleségét, gyermekeit elvesztette, üldöztetés, bujdosás, mellőzés lett az osztályrésze. Csak néhány békés esztendő adatott neki, amikor nyugodtan dolgozhatott, s bizonyos elismerésben is részesült. A film külső felvételeit Csehországban, Morvaországban és Lengyelországban forgatták. Az amszterdami kikötői jelenetek színhelye Gdansk volt, a les- nőiaké pedig Tarnów, ahol például egy teljesen érintetlen reneszánsz térre is rábukkantak. Komensk^nak 1628-ban menekülnie kellett hazájából. Lengyel * földön, Lesnóban telepedett le, és soha többé nem téti haza. Lesnóban Irta meg világhírű műveit, a Januát, a Di- dactica magnát, s valószínűleg itt adták ki először A világ útvesztője és a szív paradicsoma című alkotását 1631- ben. Magyar szempontból is érdekes Ko- mensk^: Í650 és 1654 között Rákóczi György meghívására négy évet töltött Sárospatakon. Itt írta meg úttörő kézikönyvét (Orbis sensualium pictus) a szemléltető oktatásról. Á film utolsó kockáin a nagy humanista majd nyolcvanéves. Ágyban fekvő, súlyos betegen mondja tollba gondolatait a békéről és a humánumról. A címszereplő — Ladislav Chudík, a- kit a tévénézők az idősebb Sova doktor alakítójaként már jól ismernek a Kórház a város szélén című tévéfilmsorozatból. (®rbls/
