Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-17 / 16. szám
/ Érgyógyítás röntgen alatt A katéterezés azéh számít az érgyógyításban egyenest forradalmi újításnak, mert nem kell a beteg érdarabot kívülről megnyitni, hanem egy tőle távolabb levő érbe dugott katéter hatol el — röntgenképernyőn ellenőrizve — a beteg érszakaszra, s attól függően, hogy milyen bajt kell orvosolni, belülről tágítja ki a szűk eret vagy nyitja meg az elzáródott érszakaszt. De néha arra is szükség van, hogy — ellenkezőleg — mesterségesen zárjanak el addig működő eret. VÉRSZEGÉNYSÉG ELLEN Ä Szovjetunióban jő néhány betegséget gyógyítanak már effajta érsebészeti beavatkozásokkal. I. J. Rabkin professzor nemrég érelzárással gyógyított meg egy súlyos, vérszegénységben szenvedő beteget. A páciensnek a lépe „rakoncátlankodott“: a kelleténél több fehér vérsejtet készített, s azok nemcsak az elpusztult vörös vérsejtekre, a mikrobákra és egyéb idegen anyagokra támadtak rá, hanem az egészséges, működésképes vörös vérsejtekre Is. Az orvosi konzílium résztvevői úgy döntöttek, hogy nem távolítják el a beteg lápét, és nem is kötik le az ereit, hanem el- tömeszelik őket, s így iktatják ki e szervet a vérkeringésből. Evégett átszállították őt Rabkin professzor klinikájára, ahol érzéstelenítés után előbb egy apró metszést ejtettek a combján, majd katétert dugtak a combnak abba az erébe, amelyen át a lép érrendszere elérhető. Egyidejűleg röntgenárnyékot adó anyagot is fecskendeztek az érrendszerbe, amely „kirajzolta“ a lépnek és az odáig vezető útnak az ereit. Amikor a katéter a lép közelébe ért, olyan anyagot fecskendeztek be rajta a lép erébe, amely rögöt képezett, s elzárta ezt az eret. A röntgenképernyőn jól lehetett látni, hogy mikor szűnt meg a lép vérellátása. Ekkor a katétert óvatosan kihúzták a beteg érpályájáról, és a combján ejtett apró sebet a hagyományos módon ellátták. Az egész beavatkozás fél óráig sem tartott. A páciens mindvégig az eszméleténél volt, a műtét közben beszélgetett az orvosokkal, sőt a röntgenképernyőn maga is figyelemmel kísérhette, hogy éppen mi történik az érrendszerében. A műtét utáni napon vett vérminta elemzése kimutatta, hogy a vörös vérsejtek pusztulása nemcsak hogy megszűnt, hanem éppenséggel gyarapodott a vér vörösvérsejt- és hemoglobin-tartalma. Öt hét múltán a számuk már elérte a rendes értéket, s ekképp a beteget gyógyultan engedhették haza a kórházból. EräthidalAs, obmiballon Az esetek többségében azonban nem valamelyik ér elzárásával, hanem tágításával vagy megnyitásával gyógyítják a betegeket. Erre elsősorban akkor van szükség, amikor a szív vagy a többi testrész ereiben zsírosmeszes felrakódás jön létre. Minthogy az érelmeszedés magától nem szűnik meg, a mind vastagabb lerakódás rugalmatlanná teszi az érfalat és fokozatosan szűkíti az ér üregét. Emiatt egyre súlyosbodó zavar támad a vele kapcsolatos szerv vérellátásában. Jelenleg, sajnos, még nincs olyan gyógyszerünk, amely az érelmeszesedéses felra- kódást eltávolítaná, leoldaná az ér belső faláról. Ekképp csak sebészeti beavatkozással javíthatunk a beteg állapotán. Régebben több helyütt is megpróbálkoztak az érelmeszesedéses felrakódás miatt tönkrement érbelhártya belső rétegének a kimetszésével. Az utóbbi években azonban széles körben kezdték alkalmazni az éráthidalá- sos (by-pass) műtétet, amikor is egy kimetszett érdarabnak vagy egy műanyag protézisnek az érbe bevarrásával kerülő utat hoznak létre a vér számára. Az éráthidalásos műtét elsősorban a szív- koszorúerek súlyos szűkületeinek a megszüntetésében vált be. De nem kevésbé ígéretes ezeknek az ereknek a belülről való tágítása sem. E célból egy parányi gumi- balonnal felszerelt katétert dugnak fel egészen a szívbe, onnan pedig a főverőér kezdeti szakaszából kiinduló koszorúérbe. Amikor a gumiballon megérkezik a beteg érszakaszra — ez a röntgenképernyőn ellenőrizhető —, az orvos a ballon felpumpálásával tágítja ki a szűk eret. Ekképp természetszerűleg nem távolítódik el az érből a zsíros-meszes felrakódás, de annyira az ér falához préselődik, hogy megnövekszik az ér belső átmérője, következésképpen számottevően javul a szívizomzat vérellátása. Ezt egyebek között a beteg állapotának a javulása jelzi. Az a beteg, akinek a ballonkatéterezés előtt naponta jó néhány nitroglicerines tablettát kellett szednie, mégis szívtáji fájdalmai voltak, az ajka ii- lásra színeződött, és gyakorlatilag mozgás- képtelen volt, a koszorúér tágítása utáni napon már felkelhetett, s a klinika folyosóján sétálhatott egy keveset. Egy hét múltán pedig már gyalog ment fel az emeletre, s a nitroglicerines gyógyszerre sem volt szüksége. Ha figyelembe vesszük, hogy a koszorúéren végzett hagyományos sebészeti beavatkozás után fél év is eltelik, amíg a beteg — úgymond — egészségesnek mondhatja magát, a ballonkatéteres „műtét“ utáni egyhetes lábadozás nemcsak időnyereségnek, hanem sebészeti sikernek is számít. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a b'allönkatéteres értágítás nem tesz csodát. Ez sem távolítja el az ér faláról a meszes felrakodást, és nem gátolja meg az érelmeszedés folyamatát sem. Sőt még azt sem, hogy a kitágított érszakasz újra össze ne szűküljön: Ennek ellenére nagy reményt fűznek az orvosok hozzá, mert már az is nagy dolognak számit, ha a beteg rövi- debb-hosszabb ideig megszabadul a panaszaitól, s újra dolgozni tud. VESE EREDETŰ MAGAS VÉRNYOMÁS Ballonkatéterrel a test többi részén támadó érszűkület, is megszüntethető. Rabkin professzor intézetében sikerrel tágítják a lábba vért szállító verőeret. csakúgy, mint a nemi szervet vérrel ellátó ér szűkületét. Az úgynevezett vese eredetű vérnyomás Is megszüntethető a vese verőerének ballonkatéteres tágításával. Ha ez a verőér összeszűkülj néhány nap múltán magas vérnyomásossá válik a beteg. Ä vesében ugyanis van egy anyag (ezt a vese latin nevéről, a "renről reninnek nevezték el), amely a rossz vérellátású vesében nagy mennyiségben képződik, s olyan anyaggá alakul át, amely számottevően növeli a vérnyomást. Az érsebészet fejlődésével lehetővé vált a vese verőerén támadt szűkület sebészeti gyógyítása, következésképp az emiatt keletkező magas vérnyomás megszüntetése. Műtétre azonban csak akkor kerítenek sort, ha biztosan megállapítják, hogy a magas vérnyomást valóban a vese erének a szűkülete okozza. A diagnózis felállításához ellenőrzik a vese működését. Megnézik, hogy a vénába fecskendezett röntgenárnyékot adó anyag mennyi idő alatt választódik ki a vizelettel, s azt is, hogy a vese milyen mértékben képes sűríteni és hígítani a vizeletet. Ha ezek a vizsgálatok megerősítik a vese eredetű magas vérnyomás gyanúját, hozzáfognak a szerv vérellátásának a műtéti helyreállításához. Leggyakrabban ezúttal is a lábszár bőre alatt futó gyűjtöérből kimetszett érdarabbal hidalják át az összeszűkült érszakaszt. De újabban arra is lehetőség van, hogy ballonkatétert dugjanak fel a szűk érszakaszig, s felpumpált ballonnal állítsák helyre a vese vérellátását. Ha a vese újra elegendő mennyiségű vérhez jut, megcsappan benne a renin töménysége, s már másnap csökkenni kezd az addig életveszélyesen magas vérnyomás. ! Még egy alkalmazási területét hadd említsük meg az érkatéterezésnek. Lehetővé válik általa, hogy bizonyos belső szervek gyulladását a lehető legmegfelelőbb töménységű gyógyszerrel kezeljük. Ha például valaki hasnyálmirigy-gyulladásban szenved, rendszerint tablettás vagy vénába áldott készítményekkel gyógyítják. A vénásan adott gyógyszernek azonban csak egy része jut el a hasnyálmirigybe, mert a gyógyszer java része menet közben eloszlik a szervezetben. Ha ellenben a gyulladást megszüntető készítményt katéterrel közvetlenül a hasnyálmirigyet ellátó érbe juttatják, a gyógyszer hatásos töménysége a sokszorosára növekszik, s már az első gyógyszeradag után számottevően enyhülnek a beteg tünetek . Az ér belsejének „sebészete“ nemcsak a moszkvai Országos Sebészeti Tudományos Központban honosodott meg, hanem a Szovjetuniónak és a világ sok ’ más országának seregnyi gyógyító, intézményében. JULIJ MEDVEGYEV Ártalmas a tétlenség A szívbetegek túlnyomó többsége számára ajánlatos, hogy rendszeres munkát végezzenek. Ezt a nézetet vallja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egy tanulmányában. amely a Genfben nemrég kiadott új munkavédelmi enciklopédiában jelent meg. A foglalkoztatottak mintegy 6 százalékának vannak állandó szívpanaszai — állapítják meg a szerzők. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi szívbeteget munkaképtelennek kell minősíteni, és ezek az emberek többé nem dolgozhatnak. A statisztikai adatok szerintük bebizonyították, hogy a szívbeteg munkások nem maradnak gyakrabban távol a munkából vagy nem szenvednek több üzemi balesetet, mint a többi munkás. A fontos az, hogy megfelelő munkahelyet válasszanak ki a számukra. Nehéz fizikát munkával, hőséggel, lármával, vibrációval és mérgező környezettel nem szabad a szívbetegeket, vagy azokat, akiken ezívműtétet hajtottak végre, megterhelni. „Még a részidőben végzett munka le jobb, mint a teljes tétlenség, minthogy a rendszeres fizikai megerőltetés kedvezően hat a szívkoszorúér-megbetegedésben szenvedők egészségére“ <— állapítja meg az ILO tanulmánya. Rendszeres orvosi ellenőrzés mellett az esetek többségében e szívinfarktust szenvedett beteg Is végezhetnek ismét rendszeres munkát. A gyógyulás hosszá Ideje alatt nekik is, akárcsak a többi szívbetegnek, következetesen kerülniük kell minden mérgező anyagot, nem utolsósorban az alkoholt és a dohányt is — hangsúlyozzák az ILO szakemberei. Az NDK-ban a szívinfarktus leküzdésére állami programot dolgoztak ki és valósítanak meg, amely a betegség korai felismeréséhez, a veszélyeztetett betegek rendszeres ellenőrzéséhez és gondozásához, utókezeléséhez, valamint rehabilitációjához szükséges valamennyi intézkedést tartalmazza. A betegeket rendelőintézetekben ingyen és átfogóan kezelik. Az üzemek kötelesek arra, hogy az infarktust szenvedett betegeknek kezeltetésük után megfelelő munkahelyet adjanak. A klinikákon és ■ kórházakban, valamint a szanatóriumokban edzőcsopnrtokhan segítik elő a gyógyulok egészségének fenntartását és a rehabilitálandók teljesítőképességének növelését. „Antibiotikumos kúra“ Núbiában 1500 évvel ezelőtt Ä mai Szudánhoz tartozó Nílus menti Wadi Halfa városának núbiai lakói már ezerőtszáz évvel ezelőtt rendszeres „antibiotikumos kúrákat“ tartottak — persze a tudtukon kívül. Amikor megvizsgálták a városhoz közel levő temetkezési, helyen talált csontvázakat, azokon, akiket ott az i. sz. 350—500 között temettek el, csak elvétve találtak bakteriális fertőzésre utaló nyomokat. Lássuk a rejtély megfejtését. A lakosság agyagurnákban tárolta a gabonáját, s az kiváló tenyésztelep9 volt a Streptomyces családba tartozó gombáknak. Az ilyen urnákban tárolt gabonából sütött kenyér és kölesből erjesztett sör révén a baktériumölő gombák anyagcseretermékei a múbiaiak gyomrába kerültek. A gyógyító „antibiotikumos kúra“ tehát igazában a kellő tisztaság hiányának volt köszönhető. A kutatók tizenöt Wadi Halfa-i csontváz "í első lábszárcsontjának ultravákonyságú metszetét vizsgálták fluoreszcencia-mikrósz- kóp alatt, s megállapították, hogy 4900 amgström hullámhosszúságú ibolyántúli fényben tisztán körülhatárolt sárgászöld fluoreszkáló karikák látszanak rajtuk. Ez biztos — de csak az 1950-es évek óta ismert — jele annak, hofy egykor tetraciklin jutott a szervezetbe. Hideg Antarktisz Amikor a szakemberek arról beszélnek, hogy bolygónk melyik pontja a leghidegebb és melyik a legmelegebb, soha nem a minimális vagy a maximális hőmérsékletet vizsgálják, hanem az évi középhőmársék- letet. Földünk hegyvidékei közül a leghidegebb az Antarktisz középső övezete. A szovjet Vosztok kutatőállomáson az évi középho- mérséklet mínusz 55,6 Celsius-fok, a közelében fekvő Platon-állomáson pedig még ennél is alacsonyabb: mínusz 56,4 fok. A legalacsonyabb a hőmérsékletet, mínusz 88.3 Celsius-fokot 1960. augusztus 24-én mérték a Vosztok-állomáson. A leghidegebb síkvidék is az Antarktiszon található. A Weddel-tenger partvidékén létesített General Belgrano meteorológiai állomáson az évi középhőmérséklet mínusz 22.3 Celsius-fok. amm
