Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-02-07 / 6. szám

2 ókor nagy bölcselője, Platon mond- ta: „A jiü akkor válik férfivá, ami- kér kikerüli a tócsát, ahelyett, hogy belelépne“ Nem tudom, hogy a sportban mikor válik egy fiú férfivá/de azt tudom, hogy némely sportágban, például az úszás­ban és az asztaliteniszben elég hamar. Az a gyors pályafutás, amelyet Milan Grman tett meg, még így is meglepő. Tegnap még pillangókat kergetett a to- poléany réteken, ma junior Európa-bajnok,. korcsoportjában itthon nincs méltó ellenfe­le. Kétségkívül' a csehszlovák asztalitenisz- sport legnagyobb reménysége. Tizenöt éves fejjel a felnőttek között játszik, és ott is a Sparta Praha egyik erőssége. Mág rég kikerüli a tócsákat, a gyermek­kori játékok felkerültek a padlásra. Igaz, neki mindig az ütő volt a legkedvesebb já­tékszere. Majdnem hamarább tanult meg asztaliteniszezni, mint járni. — Azt hiszem, az én sorsom már akkor eldőlt, amikor még a világra sem jöttem — mondja ez a közvetlen és végtelenül rokon­Az Európa-bajnok szenves fiú. — Édesapám a Szlovák Nem­zeti Ligában asztaliteniszezett, és mint min­den apa, ő is azt akarta, hogy a nyomdo­kába lépjek. Már babakocsiban el-eltolt az asztalitenisz-csarnokba, ha ő volt az „ügye­letes“ szülő. Később, amikor járni kezdtem, szinte természetes volt, hogy fofyton ott tébláboltam az asztalok körül, és mihelyt elértem őket, ütőt vettem a kezembe. Em­lékszem, hogy éppen elsős voltam, amikor komolyabban„ kezdtem foglalkozni ezzel a sportággal. Ami azt illeti, komolyabban nem is fog­lalkozhatott volna. Első edzője természete­sen az édesapja lett, aki saját bevallása i szerint nem tűrt semmilyen lazítást. — Keményen dolgoztunk Milánnál — mondja az idősebb Grman, aki ha csak te­heti, most is elkíséri fiát a versenyekre, hogy időnként egy jól irányzott szakmai utasítással segítse. — Láttam, hogy érdekli az asztalitenisz, kedvvel végzi a munkát, ezért is engedtem meg magamnak azt a fényűzést, hogy szigorú legyek hozzá. Ha csak egyszer is azt tapasztaltam volna, hogy elege lett belőle, terhére van a gyakorlás, nem kényszerítem. Szerencsére egyszer sem tapasztalta, és a fiú pályafutása egyenletesen, töretlenül ívelt felfelé. Közben úgyszólván minden sportba pelekóstolt. Azt mondja, robbané­kony természetű, egy peréig sem ülhet tét­lenül, folyton kell valamit csinálnia, élet­eleme a mozgás. Később természetesen vég­érvényesen az asztalitenisznél kötött ki, s rövid idő alatt egész szép sikersorozatot ért el. Szlovákia ötszörös bajnoka, érmes helye­zéseit képtelen számon tartani, s ugyancsak ötször-ötször diadalmaskodott Csehszlovákia Nagydíjának pontozásos tornáján, és a szo­cialista országok serdülő asztaliteniszezőt- nek nyárasdi jTopol'níky) IBV-tornáján. Ed­digi legnagyobb sikerét azonban tavaly jú­lius utolsó napján érte el Malmöben, ami­kor elnyerte a junior Európa-bajnokl címet. — A világbajnokságra azzal a gondolattal utaztam, hogy nincs mit veszítenem — mondja Milan, aki arról ismert, hogy bal kézzel, de egyáltalán nem balkezesen ját­szik. — A nagy esélyesek a svédek voltak: Persson, Scheele és Andersson, mert hát ott­hon voltak. Az utóbbival már az elődöntő­ben összekerültem, és három játszmában, ha nehezen is, de legyőztem. A döntőben Scheele ellen már simán győztem két játsz­mában. Hát ilyen egyszerű a képlet, s hadd te­gyük még hozzá, hogy nagy érdemei vannak a csapat ezüstérmében is. Persze azért még­sem volt ilyen egyszerű a dolog. Az idősebb Grman a megmondhatója, hogy mennyi mun­ka, hány kemény óra edzés van mögötte. Tavaly még egy nagy esemény történt az hetében. Befejezte az alapiskolát és egy prágai gimnáziumban folytatja jelenleg a tanulmányait. Akárhogy is vesszük, ez mé­giscsak nagy megrázkódtatás egy hasonló korú fiú éietében. Először került el hosszú időre a szülői háztól. Felmerül a kérdés, ho­gyan illeszkedik be az új környezetbe, nem híányzik-e majd az erős szülői kéz. — Milánnál sohasem volt semmi gondunk — oszlatja el aggodalmamat az apa. — Rendes, szófogadó fiú. Az alapiskola utolsó évét tiszta jeles bizonyítvánnyal fejezte be. Nem tartok attól, hogy rossz útra térne. A Prágába való távozás okairól maga az érdekelt tájékoztatott. — Sajnos, Szlovákiában az asztalitenisz­sport rgyzönye meglehetősen, szegény. A kor­osztályomban jóformán nincs megfelelő el­lenfelem. A hazai asztalitenisz csúcsa pilla­natnyilag Ostrava és Prága. Ott jobb felté­telek között edzhetek, erősebb ellenjelekkel játszom. A pályafutásom érdekében ennyit igazán meg kellett tennem, sőt, még sokkal többre is képes lennék. Albérletben lakom, s eleinte nehéz volt új barátokat találni, de már azok is vannak. Szabadidőm azon­ban igazán kevés van, mert naponta leg­alább négy órát edzem, és a tanulás is sok időt igénybe vesz. Persze vágyódom haza, hogyne. Különösen nyáron vagy ősszel gyak­ran gondoltam arra, hogy de jó is lenne ott­hon nagyapával gombát szedni a topol'őa- nyi réteken.. Ügy látszik, azért a fiú még sokáig fiú marad, még ha kikerüli is a tócsákat, és áprilisban a moszkvai Európa-bajnokságon talán már a felnőttek között rajtol. PALÁGYI LAJOS Ä szerző felvételei Apa és fia Sokáig aggódtak az olimpia színhelyén, hogy nem lesz hó, de az utóbbi napokban szép hóáldás hullott, és semmi akadálya sem lehet a versenyek sikeres lebonyo­lításának. A háttérben a síugrás színhelye látható. Repülőgépen érkezett Dub- rovníkba, az Adria gyöngyé­nek nevezett városba az olimpiai láng, amely ma már a XIV. téli olimpia szín­helyén lobog. Innen két út­vonalon az ország valameny- nyi köztársaságán és tarto­mányán áthaladt egy két­ezer futót számláló staféta közreműködésével. A váltó­ban olyan jugoszláv sporto­lók kaptak helyet, akik az 1948—80 közötti időszakban képviselték hazájuk színeit az ötkarikás játékokon. A láng több mint 5200 kilomé­teres út után ért Szarajevó­ba, az utolsó útszakaszon Szandra Dubravcsics műkor­csolyázónő vitte, s ő lobban- totta fel a lángot a Kosevo stadionban álló kandeláber­ben. Jugoszlávia, miután 1978. május 18-án a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól meg­kapta a téli olimpia rende­zésének jogét, jól szervezett előkészületet folytatott. Az elmúlt tél folyamán már ver­senyeket rendeztek az új pá­lyákon, s a bob- és szánkó­pályákat a világ legjobb és legszebb pályái közé sorol­ták a résztvevők, A Zetra téli sportközpontot célszerű és szerény építkezés kima­gasló példájának tekintik a szakemberek. A csarnokban 8500 néző számára van hely, kivitelezése elég szerény, majdnem aszkétikus, minden különösebb dísz nélkül, de így is nagyszerű. Rövid más­fél év alatt épült fel, a vi­lágításon és a hangosításon kívül minden berendezése hazai gyártmány. A szervezők szerint az olimpia nem csupán kéthe­tes sportesemény lesz, ha­nem a város közelében fel­lendül az idegenforgalom, kifejlődik a tömegsport, a környék „hőstadionná“ vá­lik. Ügy becsülik, hogy a marketingbevételből mintegy 120 millió dollárra tesznek szert, ez az összeg tulajdon­képpen fedezi a sportlétesít­mények költségeit, arról nem is beszélve, hogy e lé­tesítmények megmaradnak a környék lakosságának. Oj szállodák épültek, mint a Holliday Inn, a Bisztrica és a Beograd, a város 3000 szállodai hellyel gazdago­dott. Átfestették a középüle­teket, a lakóházak homlok­zatát, a zavartalanabb köz­lekedés céljából újjáépítet­ték a városba és az olim­piai létesítményekhez vezető utakat. A városban megnyílt az első trolibuszvonal, bő­vült és korszerűsödött a re­pülőtér. Felépült az olimpiai falu, amely a játékok után csaknem 400 szarajevói csa­ládnak nyújt otthont. Az öt, egyenként hatemeletes ház­tömb tetszetős kivitelezésű. Hírek szerint kifogástala­nul működik az a riasztó­lánc, amely a sportolók szál­láshelye körül épült. A fa­lut 220 centi magas kerítés védi, s egy olyan elektro­nikus hálózat is, amely a behatolási szándékot ékte­len hanghatással jelzi. Bennünket azonban nyil­ván jobban érdekel az, hogy hol küzdenek majd a világ legjobbjai a 39 bajnoki cí­mért. Alpesi sízésben a fér­fiak a várostól 25 kilométer­nyire fekvő Bjelasnica, a nők a 34 kilométeres távol­ságban levő Jahorina lejtőin vetélkednek. A férfi lesik- lök például 2076 méter ma­gasból rajtolnak, a célt 1273 méteren jelölték ki. A pálya hossza 2994 méter, s egyes helyeken 60 százalékos lej­tőkön robognak majd a résztvevők. A nők valamivel rövidebb (2041 m) lesiklő- pályája hasonlóan meredek (egyes helyeken 56 fo­kos), a versenyzőknek bá­torságra és tudásra lesz szükségük, hogy végig lábon maradjanak. A jégkorongozók a Zetra és a Skenderija stadionok­ban küzdenek egymással, az előzőről már szóltunk. A si- lövészek és a fűtők az Igma- non, a szánkózók a Trebevi- csen találkoznak, itt épült fel a bobpálya is, amely az egyik legszebb és leggyor­sabb a világon. A síugrók Malo Poljén versenyeznek, a sáncokat lapunk előző szá­mában már bemutattuk. A Zetrában lesznek a műkor­csolya- és jégtáncbemutatők is, a kissé távolabb épült gyorskorcsolyapálya pedig a világ egyik leggyorsabb ha­sonló létesítménye. A játékokra mintegy 15 ezer külföldi és 20 ezer ha­zai turista érkezését várják. P. L’. A budapesti Európa-bajnokságon aranyérmet nyert szovjet Valova — Vasziljev páros Szarajevóban is nagy eséllyel indul. Örzsik Ödön és a CTK felvétele ( Hon lesz i ISI férfi Megkezdődött

Next

/
Thumbnails
Contents