Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-07 / 6. szám
HAHN PÉTER; Nicaragua földién («.} A Julius 19. Sandinista Ifjúsági Szövetség székházéban fogadott Carlos Carrion, a szövetség főkoordinátora. Tájékoztatójában körvonalazódik, hogyan él, építi jövőjét Nicaragua ifjúsága ebben a hallatlanul feszült helyzetben. A fiatalok legfontosabb teendője — mint Carlos Carrion elmondotta — a védelem .(Szavainak mintegy súlyt adott, hogy ő is, akárcsak az ifjúsági szövetség tagjainak nagy része, e- gyonruhót, oldalén fegyvert viselt.) S amiképpen a fiatalok nagy részt vállaltak a forradalom győzelemre vitelében, sok vezető pozíciót töltenek be ma is, a védelem megszervezésében is élen kívánnak járni. Az ifjúsági szövetség 25 ezer fiatalt küldött a veszélyes kávé- és gyapotföldekre szüretelni. Ezek katonailag kiképzett, fegyvert viselő fiatalok, akik felkészültek arra, hogy „minden egyes kávészemben az ellenség gyilkos golyójával nézzenek szembe, ha kell“. A sandinista ifjúmunkások és parasztfiatalok a munkapadok mellett és a földeken, munkával védik a forradalmat. S erre igen nagy szükség van. A gazdasági helyzet egyre súlyosabb. Drasztikusan csökkenteni kellett a fogyasztási cikkek előállítását, mindenáron biztosítani kell a harcolók, a védelemben résztvevők utánpótlását — mondotta Carrion. Nicaragua ifjúsága a saját bőrén tapasztalta a háború borzalmait, minden oka megvan tehát rá, hogy a békét állítsa. Az ifjúsági szövetség is ezen fáradozik. De ha rájuk kényszerítik a háborút, a végsőkig védekezni fognak. A 85 termelési századon kívül a védelmi körzetekben, népi milíciákban, vagy az ifjúsági szervezet saját milicista osztagaiban tömörülnek a fiatalok. Kilencven fiatal speciális kiképzést kap, belőlük parancsnokok lesznek, ifjúsági parancsnokok, akik úgynevezett mobil századokat irányítanak majd. A nicaraguai fiatalok döntő többsége a sandinista Ifjúsági szervezettel rokonszenvezik. A burzsoázia gyerekei nagyrészt elhagyták az országot. Az ittmaradottak élik a maguk szélsőségesen individualista életét, saját érdekeik kifejezésére is képtelenek. Jelentősebb erőt képviselnek viszont a kispolgárság gyermekei. De Nicaraguában a kispolgárság meglehetősen megosztott. Főleg a kiskereskedőkről van szó. Többségük csaknem, vagy teljesen a parasztság, illetve a munkásság színvonalán él. Egy része — a hazafiság talaján — elkötelezte magát a sandinista forradalom mellett, más része viszont ellentétes érdekű. A forradalom előtt a nicaraguai ifjúság eléggé ^politikus volt. Létezett már a sandinista és szocialista színezetű ifjúsági szervezet is. A forradalom győzelme után a jobboldali pártok erőteljesen szorgalmazták saját ifjúsági szervezeteik létrehozását — felismerték az ifjúság megnyerésének jelentőségét. Így jöttek létre a kereszténydemokrata, konzervatív és demokrata ifjúsági szervezetek. Elsősorban magánkollégiumokban, vallási a- lapon szerveződtek. Gyorsan radika- lizálódtak, s az utcára is ki-ki akartak vonulni. De próbálkozásaikat nem koronázta siker. Az utcán fagyos ellenállással találkoztak, hamar abba is hagyták. A sandinisták levonták a tanulságokat; nagyobb aktivitást kell kifejteniük a tanulók körében. Nicaraguában — hívta fel rá a figyelmet Carlos Carrion —, a középiskolások polii- kailag már érettek. A forradalomban sok. 14 éven aluli gyerekember is harcolt. Ma is 123Ö-ra tehető a 14 éven aluli fegyveres katonák szárpa. Felmérték a diákifjúságot, kiderült, csak 12 százalékuk olvas újságot. Ennek alapján hozták létre Nicaragua első ifjúsági lapját, a Los Muchachost. Havilap, először tízezer példányban jelent meg. Egytől egyik elfogyott. Általános ifjúsági kérdésekkel foglalkozott az első lapszám, csak közvetve politizált. Semmilyen anyagi segítséget nem kaptak. Az ötödik lapszám ötvenezerben ment el. Ekkor már érdeklődtek utána a kiadók is. Legutóbb hetvenezer példányt nyomtattak beA masayai piacon lőle. Sajnos, az ország kedvezőtlenre fordult helyzete miatt, az utóbbi Károm hónapban nem jelenhetett tneg a Los Muchachos. Nincs papír. Az ifjúsági szövetség most a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Fronthoz fordult, hogy a lap kapjon elsőbbséget — fejezte be tájékoztatóját Carlos Carrion. Roberto Sanchez parancsnokhelyettest már említettem. Ö a hadsereg szóvivője. A sajátos nicaraguai rendfokozatot úgy érthetjük meg, ha tudjuk: nemrégen léptették elő. Azelőtt százados volt az ősz hajú szóvivő. Természetesen ő is a védelem megszervezésének kérdéseivel kezdi. S csak órák múlva érkezik el a talán kisebb horderejű, de rendkívül érdekes témához, a miskito indiánok ü- gyéhez. Nicaragua északkeleti partvidékét nevezik Moskitiának. Ez részben átnyúlik Hondurasba. Itt élnek évszázadok óta a miskito indiánok. Történelmi sajátosság, hogy az atlanti partot az angolok gyarmatosították, s mindmáig angolul beszélnek itt. Az etnikai és a nyelvi elkülönülés immár történelmileg létrehozott egyfajta államszerű alakulatot, amelybe a miskito indiánok tömörültek. A miskitók sajátos emberek. Rendkívül nagy elmaradottságban élnek, zárkózott közösségben, mélységes vallásosságban. Elsősorban halászattal foglalkoznak. A forradalom győzelme után a sandinisták önálló népként kezelték a miskitókat, de — mind Roberto Sanchez megfogalmazta; — megpróbáltuk, mondjanak le mielőbb államalapítás! elképzeléseikről, s emiatt talán túl gyorsan akartuk bevonni őket az ország életébe. Létrehozták a Misurasatát, a miskito, a suma és a rama indiánok e- gyesülését. A Misurasata képviseleti jogot kapott az államtanácsban —■ történelmük során először kaptak ezek az indiánok lehetőséget, hogy beleszóljanak sorsuk alakulásába. Képviselőjük, Steadman Fagoth, a Misurasata vezetőségének nagy részével egyetemben azonban visszaélt a lehetőséggel. A sandinista kormány is hibát követett el. A túlzott tolerancia jegyében szabad kezet adott a míski- tók lelki üdve felett gyámkodó amerikai szektáknak. Fagoth közvetlen CIA-befolyás alá került, a miskito törzseknél pedig szaporodtak az o- lyan gyilkosságok, amelyeket vallási színezettel, egyházi rituálék közepette az egész közösség, olykor az egész falu részvételével hajtottak végre. Az áldozatok között többnyire köztisztviselők szerepeltek. Mindezzel párhuzamosan sokasodtak a Rio Coco mentén a somozista betörések, ,s gyanítható volt, hogy'elő készítésükben, olykor végrehajtásukban miskitók is' részt vesznek.' 1981 decemberében egy véletlen folytán fény derült a CIA terveire. A kétlépcsős terv a következő volt: előbb népfelkelést szítani a miskitók között. Ha a sandinista kormány megpróbálja letörni, népirtóként lehetett volna a világ e- lőtt beállítani. A második lépcsőben a miskitók segítségül hívták volna Hondurasban élő „testvéreiket“, kikiáltják a független Moskitiát, amit Honduras és az Egyesült Államok azonnal elismer, aminek révén lehetővé vált volna egy gyors invázió a nicaraguai forradalom vérbefojtására. A sandinista vezetésnek gyorsan kellett döntenie. Két lehetősége volt. Vagy csírájában elfojtja a miskitók próbálkozásait. Ez — mivel a miskitók fel voltak fegyverezve — vérfürdőhöz vezetett volna, s nagyon beleillett volna a CIA által megírt forgatókönyvbe. A másik lehetőséget választották. Egyetlen rendelettel behívtak kötelező katonai szolgálatra 30 ezer mis- kitót. Néprajzosokat, szociológusokat, más szakembereket küldtek a Rio Coco vidékére. Katonailag leblokkolták a területet. A behívott miskitókat és családjukat az ország belsejébe, a miskitók igényei szerint megépített új, Tasba Pri (Szabad Föld) névre elkeresztelt településre telepítették. Roberto Sanchaz nem tagadja, Jóllehet az egész akciónak sem áldozata, sem sebesültje nem volt, nem nevezhető önkéntes költözködésnek. . A kezdeti ellenállás azonban rögtön alábbhagyott. Hasonló, de mégis jobb körülmények között találták magukat. A kormány már tanult. Nem akarta a fűkunyhóhoz szokott indiánokat panelházakba kényszeríteni. Szövetkezetei hoztak létre nekik, szabadon termelhetnek a piacra. Sokan itt láttak életükben először orvost. Egy ideig természetesen a kormány gondoskodott róluk. Tette ezt, miközben az ország ügyéhez hű emberek, katonák olykor szükséget láttak egyben s másban. De megérte az áldozat. Ma már nem Hondurasba szöknek a miskitók Steadman Fagoth hívására, hanem tőle Tasba Pribe anélkül, hogy bárki is hívná őket. A nyugati sajtó, amely a miskito indiánok mozgolódását Í981 decembere előtt oly gyakran és bő terjedelemben tálalta, agyonhallgatja Tasba Prlt. Nem illik bele abba a képbe, amit a sandinista vezetésről festeni szeretnének. Milicisták Somotillóban LA GB Az európai bizalom- és b’zíonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencián felszólalt Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet kü’döítség vezetője. Emlékeztetett a jelenlegi bonyolult európai és világhelyzetet értékelő legutóbbi Andrnpov-iníerjúra. Hangsúlyozta,'^ Szovjetunió., és a többi szocialista ország szükségesnek tartja, hogy az értekezlet kiterjedt kezdeményező javaslatokra összpontosítsa figyelmét. Ilyen az a javaslat is, mely szerint a nukleáris fegyverekkel rendelkező valamennyi részt vevő ország kötelezné magát, hogy nem alkalmaznak egymással szemben elsőként atomfegyvert, vagy a katonai erőről való lemondásra vonatkozó szerződés megkötésére és a békés kapcsolatok fenntartására tett javaslat. Ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása elősegítené a bizalom helyreállítását egész Európában. A hábnrú veszélyét az is csökkentené, ha a felek nem növelnék, hanem fokozatosan csökkentenék katonai kiadásaikat és eltávoütanák a vegyi fegyvereket Európából. A Szovjetunió kész kidolgozni korlátozó és tájékoztató jellegű kiterjedt intézkedéseket, amelyek erősítenék a bizalmat és a biztonságot a katonai szférában. A chilei Népi Demokratikus Mozgalom, amelynek a betiltott Chilei KP is tagja, felhívással fordult az ellenzéki politikai és társadalmi erőkhöz, hogy fogjanak ösz- sze a fasiszta Pinochet-dik- talMira megdöntésére. A fővárosban, Santiago de Chiliben terjesztett dokumentumban a mozgalom egyszersmind hangsúlyozza, hogy eltökélt szándéka minden lehető módon hpzzájárulni az ellenzék akcióegységének létrehozásához. Rámutat, hogy 1984-ben a diktatúra elleni harcra kell mozgósítani a társadalom összes rétegét, egybe kell kapcsolni a szociális és a gazdasági követelményekért folyó harcot a politikai követelésekért folyó harccal. Az egyik legfontosabb feladatnak az általános sztrájk szervezését tartja. Lényeges eredmények nélkül ért véget Abe Sintaro japán külügyminiszier látogatása az Egyesült Államokban. A Reagan elnökkel, George Schultz külügyminiszterrel, Caspar Weinberger külügyminiszterrel és más politikusokkal folytatott tárgyalások megerősítették Washingtonnak azt a szándékát, hogy kényszeríteni akarja Tokiót: lényegesen növelje katonai potenciálját és aktív részvételét az amerikai imperializmus agresz- szív terveinek megvalósításában az ázsiai és a csendes-óceáni térségben. Abe Sintaro sajtóértekezletén kijelentette. a tárgyalások fo- lvamán tájékoztatta az amerikai vezetőket, hogy a japán kormány igyekszik erősíteni az ország fegyveres erőit és főként növelni a katonai kiadásokat. George Schultz amerikai külügynrniszter washingtoni bejelentése szerint az Egyesült Államok az idén kb. 203 millió dollárt szán kizárólag a kapitalista orientációjú afrikai országok gazdaságának támogatására. A fámo- gatás kiuta'Ssának feltétele, hogy az érdeked országok lemondanak a gazdaság állami irányításáról. A külügyminiszter ezzel egyidőben bejelented egy hosszú távú pénzügy' programot is, amely hasonló célokat követ. Az e’következő öt év során ezeket az államokat az amerikai kormány támogatni fogja.
