Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-27 / 52. szám

JL 1

ü(|»i

A SZÍNHÁZ ÜNNE!

Annak ellenére, hogy a kortárs cseh drámaírók a történelemből merítik témájukat, színműveiknek van időszerű mondanivalója. A Nemzeti Színház dramaturgiája korszerű, és arra törekszik, hogy a színház ne legyen öncélú, hanem fejezze ki a ma emberének érzéseit is. A Pásztorok éjszakája eddig hatvan előadást ért meg. A darab középpontjában Jakub Jan Ryba cseh értelmiségi, zeneszerző, pedagógus áll, aki a XVIII—XIX. század fordulóján élt. Terjedelmes, mindmáig nem egészen felbecsült életművet hagyott az utókorra. A történelmi tényeken túl az emberi konfliktus az, ami megragadja a nézőt. Ryba a felvilágosodás racionalizmusának képviselője, ellenfele a dogmatikus, reakciós Kaspar Zachar, roímitáli pap. Jakub Jan Rybát Frantiäek Nemec, Kaspar Zachar papot Jin Vala alakította kitűnően.

A színház dramaturgja Jaroslav Král a következőket mondja:

— Sem a szerző, sem a rendezés nem kívánja szentimentálisán ábrázolni a kort. Keresztezik egymást a képek és a párbeszédek, „átúsznak“ egymásba. Egy-egy helyszínt a színészek játéka és a kellékek kis cserélődése jelzi a szinte állandó díszletben. A dráma hangulata nyomott, majd tragédiába torkollik. Domináns tényező az egyszerű, mély gondolatokat tolmácsoló párbeszéd. A szünetek és gondolatjelek drámai jelentőséget kapnak a rendező koncepciójában.

Frantiáek Nemec nagyszerű teljesítménye mellett Jifí Vala mint Zachar pap nyújtott művészi élményt. Vala itt nagy partnere Nemecnek. Intelligens ellenjátékos, pontos és szilárd gesztusok jellemzik. Vala Zacharja mást tud, és mást kell cselekednie, mást gondol, és mást tesz. Ezt a bírósági tárgyalást felidéző jelenetben így fogalmazza meg: — A szófogadás még nem meggyőződés. Jifí Vala felejthetetlenné tette számunkra Zachar pap alakját.

Oldfich Dafiek — aki már házi szerzőnek számít a Nemzeti Színházban — darabját Radoslav Kosták, a bemutatott színmű dramaturgja így ismertette:

— A waldsteini hadak hadvezérnője tulajdonképpen parabola a háború értelmetlenségéről A témát a harmincéves háború idejéből meríti, és kicsengése egyértelműen háborúellenes. Emellett a cselekmény szerteágazó, különböző élet- történeteket mutat be. Például Waldsteinről, akinek egyetlen szerelme az önimádat volt; vagy a három nő sorsa, Máriáé, Magdáé és Lénáé, akiket anyai küldetésüktől megfosztva erkölcsi erőszakkal a háborúba tuszkolnak, Dafiek drámája egy többszemélyes, gondosan kidolgozott portréra emlékeztet. Bemutatja, hogyan teszi tönkre a háború az emberi tudatot.

Ez a nagy háborúellenes freskó lehetőséget ad a színház egész társulatának az alkotó munkára. Többek szerint művészeink élnek is ezzel a lehetőséggel. A dráma tulajdonképpen nem is Waldsteinről, nem is a harmincéves háborúról szól, hanem a háború borzalmairól, arról; hogyan viszonyulnak az emberek a háborúhoz, s arról az akaratról, hogyan megmásítani azt, ami megmásíthatatlannak tűnik.

A prágai Nemzeti Színház rendszeresen együttműködik a kortárs cseh drámaírókkal. Jövő évben közéjük sorakozik JaA prágai Nemzeti Színház művészei idei bratis-- lávái vendégszereplésük alkalmával két darabbal mutatkoztak be a közönségnek. Josef Bouőek: Pásztorok éjszakája és Oldfich Danék: A waldsteini hadak hadvezérnője kortárs szerzők darabjai, de mindkettő a cseh történelemből meríti mondanivalóját.

A prágai Nemzeti Színház vendégszereplése Szlovákia fővárosában ünnepnek, rangos kulturális ese- * ménynek számít. A prágai és bratislavai művészeket nem formális baráti kapcsolatok kötik össze. Csak kár, hogy ezek a látogatások hovatovább ritkábbak, és jó, hogy legalább a Nemzeti Színház századik évfordulója alkalmából élvezhettük játékukat.

Pásztorok éjszakája

A waldsteini hadak hadvezérnője

roslav Died is. A kerek évforduló alkalmával meghirdetett pályázatra huszonöt drámaró jelentkezett. Nem mindegyik müvét fogadták el, de egy kis átdolgozással más színházak bizonyára sort kerítenek e darabok bemutatására is.

Az előadások után megkérdeztünk két színészt, ml a véleményük a darabokról.

Jana Brezinová Danek drámájában Máriát alakította:

— Előttem Dana Medrická, majd Jana Hlaváöová játszotta ezt a szerepet. Ezért kiváló alkalom volt számomra ezt a darabhőst nemcsak az adott szöveggel, hanem a két kiváló színésznő játékán keresztül is életre kelteni. Jana Hlaváöová most Magdát alakítja, Blazena Holisová pedig Lénát. Tudatosítottuk, hogy nem létezhetünk külön-külön a színpadon, mindhárman egybetartozunk, jellembeli különbségeinknek mégis ki kell tűnniük. Bár mindhármunk önmagából indult ki, kötődni kellett egymáshoz. Én tulajdonképpen számukra a múltat, az emlékezést jelentettem, ők nekem pedig a boldogtalan jövőt jelezték, azt a jövőt, amelybe a fiatalság nem akar belenyugodni, hiszen a halál még olyan távolinak látszik...

Jozef Vinklár, aki Jifí Vala mellett Zachar pap szerepét alternálja:

— Az életben nemcsak az a fontos, mit tesz az ember, hanem az is, hogyan teszi ezt. Ha valamit kedvvel csinálunk, ez meglátszik az eredményen is. Amikor színészi pályámat kezdtem, az első szerepem negatív volt. Ettől kezdve vagy tizenhét évig nem alakítottam „rendes“ embert... Hogy pontosabban fogalmazzak, a rendezők szívesebben osztották rám a negatív hősök szerepét. Nem haragszom ezért, hiszen ezek a szerepek gyakran mélyebbek, gazdagabbak, mint a pozitív hősök életre keltése. Azon szerencsés színészek közé tartozom, akinek sikerült már eddig is sok szerepet alakítani, köztük a megálmodottakat is. Mégis szeretném éppen itt, gyönyörű városukban megemlíteni, szívesen vennénk több jó, mély gondolatokat hordozó színmüvet a mai korról.

JARMILA KURUCOVÄ

Az ember ifjúkorában fedezi fel magának a szerelem csodálatos világát. Amit szerelmesek már mtlliószor elsuttogtak, az őbenne ismét feltör, mintha még soha senki ilyesmit át nem élt volna, és nem élné át többé semmikor. A kérdés mindnyájunkat izgat: mi is a szerelem?

Gyermekkoromban Marija nagymamám volt a legkedvesebb barátom. Ű tárta ki előttem a mesék, az anyanyelv, az emberi szépség világát. Egy. szer megkérdeztem tőle: „Nagyanyó, mi a szerelem?“ Ű a legbonyolultabb kérdésre is mesével, példabeszéddel felelt.

— Amikor isten megteremtette a világot, a férfinak és a nőnek kijelölt egy kis tisztást megmutatta, hogyan kell kunyhót eszkábálni, a férfi kezébe ásót, a nőnek pedig egy marék vetőmagot adott. „Éljetek és sokasodjatok — mondta nekik —, én meg a dolgom után nézek, s egy év múlva visszajövök, hogy lássam, hogyan boldogultok.“

Pontosan egy évvel később újra megjelent Gábriel arkangyal társaságában. Látja: a férfi és a nő a kunyhó előtt ül. A mezőn érik a gabona, a pár mellett bölcső, gyermek alszik benne. A férfi és a nő hol a gyermekre néz, hol egymás szemébe. A- mikor pillantásuk találkozik, látja Isten, hogy felfoghatatlan szépség és

ismeretlen erő sugárzik belőlük, ök voltak a legszebbek a világon, mindennél szebbek, amit a teremtő alkotott és formált.

— Mi ez? — kérdezte az arkangyaltól.

— Ez a szerelem.

Isten haragra gerjedt.

— Ügy! íme, büntetésem: e pillanattól kezdve öregedni fogtok. Életetek minden órája felemészt valamennyit fiatalságotokból és erőtökből. Ötven év múlva eljövök újra, és megnézem, mi maradt a szemedben, Ember...

néznek. Sokáig szemlélte őket, majd mély gondolatokba merülve távozott.,.

Egész életemben elkísért nagymamám meséje, és a benne rejlő böl- csessség. Nemzedékek váltják egymást, de az emberfajt összeköti a szerelem éltető ereje.

Megőrizni egész életen át a szerelem tiszta érzését egyetlen ember i- ránt, nem holmi szerencse vagy a körülmények véletlen egybeesése. A szerelem magas fokú emberi kultúra. Annak alapján, ki hogyan szeret, té- vedhetetlenül meg lehet ítélni, milyen ember, milyen jellem az illető. Vízi

lyen érez egymás iránt, akkor nem támad föl egyikükben sem a féltékenység. Minél mélyebb a kölcsönösség tudata, annál nagyobb a bizalom.

— Azt mondják, a szerelem vak. Vannak, akik a másik jó tulajdonságait szeretik, és igyekeznek nem észrevenni benne a rosszat. Semmit sem tesznek, hogy a másik levetkezhesse rossz tulajdonságait. Ez nem más, mint puszta egoizmus. Az életben a- zonban az ellenkezőjére is gyakran van példa: egyetlen egyszer hibázzon csak az imádott lény, s vége az iránta érzett rajongásnak, a korábbi szeszuHOMLiNszKij: A Í6f|SZ8l)Í) GFZGS 0 SZGfGlGIIl

Érzelmi kultúrára kisgyermekkortól kezdve kell nevelni az embert. Ez volt a véleménye a kiemelkedő szovjet pedagógusnak, Vaszilij Szuhomlinszkijnak (1918—1970). Nemcsak az egyén személyes boldogsága, hanem az egész társadalom boldogulása is függ attól, hogy akik felnőttkorba lépnek, azoknak milyen az erkölcsi felfogásuk, és miként gondolkodnak a szerelemről.

És ötven év múlva eljöttek. Látják, a kunyhó helyén szépen ácsolt faház áll, a pusztaság helyén kert, a mezőn érik a gabona. A fiúk szántanak, a lányok aratnak, az unokák a tisztáson játszadoznak. A házikó előtt öregember meg öregasszony ül, hol a vörösödő alkonyba, hol egymás szemébe néznek. Szemükből pedig még szebb és hatalmasabb erő sugárzik.

— Hát ez mi? — kérdezte isten az arkangyalt.

— Ez a hűség — felelte az.

Isten még nagyobb haragra gerjedt.

— Nem elég neked az öregség, Ember? Ügy hát rövidre szabom az életed. Eljövök még egyszer, és megnézem, mivé lett szerelmed.

Eltelt három év. Látják, hogy az öregember kis halom mellett üldögél. Szeméből bánat árad, szomorúság, de nem fakult meg benne sem a szépség, sem az erő.

— És ez micsoda? — kérdezte Isten.

— Ez a szív emlékezete.

Isten megmarkolta a szakállát és otthagyta az öregembert. A búzamező felé fordult, és látta, hogy a felkelő nap bíbor sugarai az aranyló kalászok között fiatal férfiakat és nőket vonnak fényözönbe, s azok hol a vöröslő hajnalba, hol egymás szemébe

erőművet emelni, palotát, várost vagy űrhajót építeni bárki megtanulhat, de ha valaki igazán szeretni nem tanul meg, akkor vadember marad. A tanult, müveit vadember pedig százszorta veszélyesebb a tanulatlannál.

— Ha az érzést csak pillanatnyi igézet kelti, ha az ember csak az arc szépségében keresi örömét, akkor hiányzik a szerelem valódi emelkedettsége. A kapcsolat nem jut tovább a testi közelség gyönyörködtető érzeténél. A szerelem természeti-ösztönös oldala ilyenkor gyakran öncéllá válik. Ha elmúlik a közelség első pillanatainak vonzereje, és a szerelmesek között más, mélyebb lelki kapcsolat nem alakul ki, bekövetkezik a kiábrándulás. Az ember abban reménykedett, hogy a szeretett lényben, aki szépségével megigézte, lelki gazdagságot is talál. De kiderült, hogy a szép külső mögött üresség lakozik...

— A bizalom az igazi szerelem hű kísérője. A bizalmatlanság, a gyanakvás annak jele, hogy az ember saját magában sem bízik eléggé. Ha két ember őszintén szereti egymást, bizalmatlanságnak még a gondolata sem merülhet fel közöttük. A szerelem mindenekelőtt kölcsönös hit egymásban. Ha egy ifjú és egy lány mérelem közönybe vagy gyűlöletbe csap át. A szerelem nem volt igazi sem az egyik, sem a másik esetben. Mélyen elkeserít, sérti önbecsülésemet, ha azt látom, hogy a szeretett lény közömbös hibáim iránt, s- ilyenkor arra gyanakszom, hogy szerelmem csak érzelmi szükségletek kielégítésére kellett. És megfordítva: ha azt tapasztalom, hogy a szeretett lény szenved hibáim miatt, örömmel tölt el az a gondolat, hogy nem mindegy neki, milyen vagyok.

— Nincs első, második, ki tudja hányadik szerelem, csak egyetlen szerelem van. Az állhatatlan emberek, akik folyvást váltogatják érzelmeik tárgyát, végül kifosztottnak érzik magukat.

— Az igazi szerelem nem fakul, hanem erősödik az idő múlásával. A szeretett lényben otthagyjuk lelkünk egy részét, és ő is átad nekünk lelkének szépségéből, varázsából. Együtt olyan kincsre tehetünk szert, amely megismételhetetlen. Foglalata ez a lélek emelkedettségének, az értelmi és érzelmi gazdagságnak, s benne rejlik sok minden: az az öröm, amelyet a gyermek, a család ad, benne a hagyományok, az elmúlt idők és az első nagy, tiszta érzelem emléke. Mindez olyan mély nyomot hagy,

hogy nem lehet új életet kezdeni lelki megrázkódtatás nélkül. Nem véletlen, hogy aki elveszti házastársát, hosszú évekre, néha egy életre vigasztalhatatlan, nem kél benne új érzés. És ebben nincs semmi rendkívüli, ez a szépség, az emberség megnyilvánulása.

— Az érzelmi nevelés kényes ügy. A fiatalokkal nyíltan, őszintén és okosan kell beszélni a szerelemről. Nagy hibát követ el az a szülő vagy nevelő, aki a lelki élet határtalan tengerét kész receptekbe, szabályokba, tilalmakba és tiltásokba akarja beszorítani. Hiszen ki tudja előre megmondani, mit kell tenni ilyen vagy olyan helyzetben?

Az ifjúságnak azt a csodálatos bölcsességét kell átadni, amelyet élni tudásnak neveznek. Méghozzá úgy kell átadni, hogy minden odavetett szavunkból, mint egy-egy kis magból, kikelhessenek saját nézeteik és meggyőződésük.

A lányok különösen fogékonyak a szerelem szavára. Mennyire szeretnénk megóvni őket azoktól a hibáktól, melyekért egészségükkel, néha életükkel kell fizetniük. A szerelemnek nemcsak szépnek, odaadónak, hűnek kell lennie, hanem bölcsnek, körültekintőnek, tisztán látónak és i- gényesnek is. Mert csak ha ilyen, akkor lesz az öröm, a boldogság forrása.

— A szerelem lángoló érzés, de a szív föltöt az észnek kell uralkodnia. Ez különösen fontos egy lány esetében. Hiszen ő: leendő anya. A természet és a társadalom rendkívüli felelősséget ruházott rá. A nő gyengédség és szigor, szívélyesség és hajt- hatatlanság egyszerre. Nagyon sokat kockáztat az a lány, aki siet mielőbb „férjet fogni“ anélkül, hogy tisztában lenne a saját és a másik ember érzéseivel. Ekkor nemcsak ők ketten lesznek boldogtalanok, hanem gyermekeik is. Ha a szülők között nincs szerelem, a gyermek súlyos lelki válságok közepette nő fel, s keserves a sorsa. Viszont ha a házastársakat hű és odaadó szerelem fűzi egymáshoz, ebben a légkörben a legszebb erkölcsi tulajdonságok — gyöngédség, e- gyüttérzés, jóság — fejlődnek ki a gyermekben.

— Az életben nincs nagyszerűbb érzés a szerelemnél. Ez a szó szent minden nép nyelvében, az volt mindig és örökre az marad. A szerelem az emberi kapcsolatok koronája, sok nagyszerű tett fakad belőle, és ami a legfőbb: az új élet is.