Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-27 / 52. szám
Meg kell mondanom, hogy Smtdke és Jómagam között az első talélkozéstö! kezdve teljes bizalom, s ebből a legszorosabb együttműködés és őszinte személyes barátság alakult ki. Ez nem akadályozott meg abban, hogy a pártmunka során ne legyünk kritikusak és Igényesek egymással szemben. Hosszú éveken át hasonlő volt a kapcsolatom Laco Novomeskfvel, akit Smidke szintén legszűkebb munkatársai közé sorolt. A jő személyi és emberi kapcsolatoknak, a kölcsönös megértésnek, tapasztalataink, intellektuális képességeink és jellembeli tulajdonságaink egymást kiegészítő harmóniájának ez a momentuma a Szlovák Kommunista Párt ötödik, Smidke által alapított illegális Központi Bizottságának (Smidke, Husák, Novomesk?) munkájában pozitív szerepet játszott. Ez a szép, személyi kapcsolat a felkelésig, majd a felszabadulás után is évekig fennmaradt közöttünk, amíg a tragikus események el nem szakítottak bennünket egymástól. GUSTÄV HUSÄK: Tanűságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről LACO NOVOMESKÍ (1904 -1976) Ladislav Novomesky 1904. december 24-én született Budapesten. Már íiatai laimó- ként, a húszas évek elején, eljegyezte magát a szlovák irodalommal, és szoros kapcsolatba lépett a forradalmi munkásmozgalommal meg a kommunista sajtóval. A DAV-nak, a szlovák kommunista értelmiség folyóiratának volt.egyik megalapítója. 1926- ban felelős szerkesztője lett a Pravdának, a szlovák kommunista újságnak, amely Ost- ravában jelent meg. Ettől az időtől kezdve szoros együttműködésben dolgozott Element Gottwalddal. Ebben az időben adta ki első verseskötetét. A párt történelmi jelentőségű, 1929-ben megtartott V. kongresszusa óta a központi kommunista sajtóban töltött be vezető szerepet, főképp a Rudé právoban, a Tvorbá- ban, később pedig a Szlovák Néplapban, majd a Slovenské zvestinek, a kommunista napilapnak lett a főszerkesztője. A cseh forradalmi mozgalom keretében hosszú ideig tevékenykedett, ez megszilárdította benne a cseh és a szlovák nép testvéri együttélésének történelmi szükségszerűségéről vallott meggyőződést. Mély kapcsolat fűzte a cseh haladó kultúrához, s ennek élenjáró képviselőihez. Ez a tény megkönnyítette számára azt a célkitűzést, hogy elmélyítse és bővítse a kapcsolatokat a munkásosztály és ennek élcsapata között, valamint az értelmiség és a fiatal nemzedék között a forradalmi ideálokat, és pozitívan befolyásolja Szlovákiában a szocialista kultúra fejlődését. Költői munkásságának, publicisztikai aktivitásának, a csehszlovák értelmiség baloldali arcvonalában kifejtett politikai szervező munkájának, továbbá a DAV-nak és a hazai, valamint a külföldi fasisztaellenes mozgalomban kifejtett tevékenységének harmincadik évében Ladislav Novomesky megérte a kommunizmus eszméjének győzelmét, az internacionalizmus nagy gondolatának és a csehszlovák-szovjet barátságnak és szövetségnek az elmélyülését. A szlovák dolgozó nép iránti szeretetét, a mély csehszlovák hazafiasság és internacionalizmus értékét a fasiszta sötétség elleni küzdelem éveiben a megszállt cseh országrészekben és a klerikális fasiszta szlovák államban juttatta kifejezésre. Mint az SZLKP V. Illegális központi bizottságának tagja, 1943 nyarától kezdve Karol Smidke és Gustáv Husák elvtársakkal beírta nevét a cseh és a szlovák nép antifasiszta és nemzeti felszabadító harcának, a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjainak, Csehszlovákia új politikai és szociális igazságáért vívott heroikus küzdelmének és hazánk következetes külpolitikai irányvonaláért folytatott harca történelmébe. Miután hazánkat a szovjet hadsereg felszabadította, magas párt- és állami szervekben tevékenykedett. Tagja volt az SZLKP KB Elnökségének, képviselője a Nemzetgyűlésnek és alelnöke a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Mint iskolaügyi megbízott és mint a Szlovákiai írószövetség funkcionáriusa, személyisége szoros kapcsolatban állt a kommunista pártnak, az iskolaügy és művelődésügy szocialista orientációjáért vívott küzdelmeivel. Igen aktívan részt vett azokban a küzdelmekben, amelyek végül a dolgozó népnek a burzsoá reakció feletti győzelméhez vezettek. Továbbra is igen jelentős párt- és állami funkciókban tevékenykedett. A nehéz személyi problémák és a társadalmi-politikai válságok bonyolult időszakában, a hatvanas évek második felében Ladislav Novomesky szilárd politikai állás- foglalása, a szlovák nép iránti szeretete, mély csehszlovák hazafisága, rendíthetetlen internacionalizmusa és a Szovjetunió iránti szeretete rendületlen maradt. Ez megnyilvánult sokoldalú tevékenységében: költői, publicisztikai, politikai munkájában, de főképp az SZLKP KB Elnökségében és a CSKP Központi Bizottságában betöltött funkciói sorában. Mint Gustáv Husák elvtárs régi barátja és egyik legközelebbi munkatársa, előkelő helyet foglalt el pártunk azon marxista-leninista erői között, amelyek döntő harcot vívtak 1968—69-ben a politikai destrukció ellen. Ladislav Novomesky életének utolsó éveiben sem szüntette be aktív irodalmi munkásságát. Számos irodalmi műve ma egyike szocialista .kultúránk legerősebb tartópilléreinek. Fejezet egy regényből, amely még nincs megírva, mert a történelem eddig nem jegyezte föl az elkerülhetetlen és magától értetődő happy endet. Kigondolni pedig nem lehet, mert ez a fejezet nagyon is igaz. (RÉSZLET] A Kossutra vezető utat akácják szegélyezik. Óriási koronájukkal nyugodtan állnak az út mindkét oldalán, és minden erejükkel ellenállnak a szeleknek. Fehér májusi virágaik úgy lógnak rajtuk, mint a csemegeboltok kirakataiban a becses szőlőjürtök, illatuk pedig semmivel sem kevésbé bódító, mint a- zok a bizonyos prágai váldsteini kert virágainak az illata. Kossutra viszont nem tévednek, be a turisták, de még a küldöttek sem; nem járt itt még a belügyminiszter, és Prága küldöttei sem tették be ide a lábukat. Nincs itt semmi különös. A falut nagy jöldtáblák ö- lelik körül, rajtuk gömbölyded répák levelei nyújtózkodnak, melankólikusan ringatózik a még zöldellő gabona. Ezek a földek, általában olyan embereké, a- kik még soha az életükben nem látták őket; az egész környék a diószegi cukorgyár részvénytársaságának tulajdonában van. A társaság részvényeset mind jó ismerősök, barátok, kollégák, a belügyminisztérium pártjának a tagjai: néhány bécsi kapitalista, a mezőgazda- sági minisztérium és dr. Preiss Iparbankja. De egyébként mi különös lehet egy ilyen környékkel rendelkező faluban?, Szegény földmunkások családjai lakják, néhány kisgazda és még kevesebb tehetősebb gazda. Azok a földmunkások naponta reggeltől estig nyolc koronáért dolgoznak; a részvényesek nem adhatnak többet, mert minden ilyen anyagi megterhelés tönkretenné a vállalatot. Nem adhatnak. Viszont többet kell, hogy követeljenek a munkásoktól: a felnőtt férfiaktól, nőktől, lányoktól, fiúktól. Nagyobb szorgalmat kell megkövetelniük, mert a cukorrépát be kell kapálni mielőtt megérkeznének az esők. És a táblák zöldjéből kiválnak a gör- nyedező munkások sokszínű sorai. Tizenkét, tizennégy óra hosszat is vonulnak a hajlott hátúak a zöld háttérben, és legfeljebb csak délben egy rövidke időre dőlhetnek le forró nap égette soraik az út menti óriási akácok alá, és... Dehogy, nekik fel sem tűnik, hogy azok az akácok illatoznak, mennyire bódító az illatuk, valójában észre sem „Novomesky nem élt a hegyekben, de Európában él...“ Vladimír dementis: Marx és a szlovák nép . hűsége hatalmas. A lelkiismeret hangja mindig törvény volt számára, s nem azért harcolt, küzdött, mert ezt ráerőszakolták, hanem így tartotta szükségesnek ...“ Részlet Hja Ehrenburg Novomesky válogatott versei elé írt előszavából. Moszkvai este Bölcsesség Van ilyen bölcsesség: letérdelni a zsinat előtt, beismerni az érsekeknek a tévedést, tébolygást, tévhitet, inkább letérdelni, mint elhullni a határon, inkább elrejteni az igazságot valahol önmagunkban, mint egy kincstárban, s azután újra vallani, hogy forog mégis. Van ilyen bölcsesség, ugye, Galilei elvtárs? De a bölcsektől is bölcsebb az a ' gyermek, a mesebeli kisfiú, az az ész nélkül bátor, aki hangosan kiáltani merte, hogy meztelen, hogy egy szál ruha sincs a királyon. ( Kulcsár Tibor fordítása) A szó Búcsúzz el hát, fejezd be versedet, bohó poéta, aztán elmehetsz. Ütött az óra már s most vasban jár a kor, s az ember félve retteg, bujdokol. A Vörös tér dicsőségében elmerülve, mit kerestem a Kreml kupolája fölött'? Mit suttogott, mi jelt adott a fényben ragyogó, sötét tornyokat riasztó folt, a vörös lobogó? Moszkva éjét őrizve posztolt? Titáni tettek hírnöke új fenségek jele, vagy a cárokat riogatja? Ismeretlen ezredek árnya állt elém százados homályból, s ódon erdők fölött, magasba nyúló hegyek ormain át suhanó tekintete lángolt. S zeng szemükből, míg világ a világ: Hej, égj tüzecske, égj csak, tüzecske, szegénylegények tábortüze, égj csak, lobogj, tűz a hegyekben. Rónay György fordítása A dán királyfi Tömérdek temető, végtelen szorongás, betört koponya és szétlőtt álom mennyi, ok a gyötrődésre az örök kérdésen: lenni vagy nem lenni. Elfojtott sírás ízével a szánkban eltipor a kor kíméletlenül. Minden elveszett? Én a szót megtaláltam. Gyógyírt a fájdalomra itt legbelül. (Kulcsár Tibor fordítása) Nyomorult magányos éjszakák félelme, gubancos napfaim, mikor mások vészben, saját bűnük nélkül szerencsétlenségben mérik — lenni vagy nem lenni. Kezemben fejükkel, tiltakozó sírok fölé magasulva, szorongás nélküli pillanatot rájuk gyengéden lehelni, csak ő értük élni, belőlük és bennük, csak az ő vérükben és csontjukban, lenni, veszik, hogy milyen kellemesen illatoznak azok az akácok... Nem értenek ezek az emberek az a- kácok illatához és a cukorgyár részvényeseinek a számításaihoz sem. Egy májusi napon elhagyta a zöld színben pompázó répaföldeket a hajlott hátúak sora. Nem csak kossutiak voltak a sztrájkolók között, és nem is először történt meg, hogy sztrájkba léptek. Az évek folyamán megtanultak tárgyalni a földbirtokosokkal és a sáfáraikkal. Nem volt olyan tavasz az utolsó tíz évben, hogy ne kellett volna ádáz sztrájkkal kierőszakolni még azt a legnyomorúságosabb fillért is a bérükhöz; hogy ne kellett volna kierőszakolni még azt a legcsekélyebbet is, azt a dekát a járandóságukhoz. Így volt ez ebben az évben is. Az igazgatók kétségbe voltak esve, a földbirtokosok idegesen szaladgáltak a hivatalokban, és megmagyarázták, hogy mennyire nincsenek rájuk tekintettel a munkások. — A béremelés megváltoztatja a költségvetést. A megváltozott költségvetés tönkretesz bennünket. A sztrájk tönkreteszi a termést. A tönkretett termés tönkretesz bennünket. Ilyen volt az igazgatók és a földbirtokosok érvelése. A hajlott hátúak szava nem volt ilyen messzemenően átgon- 1 dőlt. Olyan egyszerű volt, mint az élet és a munka a földeken, és megingathatat- lan, mint amilyen megingathatatlan a kétezer sztrájkoló munkásból álló sort Nem volt más megoldás. Pénteken, két nappal pünkösd előtt az igazgatók és a földbirtokosok, a járási parancsnok utasítására, ráálltak a munkások követeléseire. A férfiak bérét 90 fillérről 1,30-ra, az asszonyokét és a fiatalokét pedig 70 fillérről 1,10-re emelték, A sztrájk a galántai járásban véget ért. Véget ért az a sztrájk, amelynek a győzelmére ezrek és ezrek vártak, olyanok, akik nem értik sem az akácok illatát, sem pedig az igazgatók és földbirtokosok messzemenően előrelátó számításait. A zöld táblák hajlott hátúi nem értik a földbirtokosok számításait, értik ezt viszont a zöld uniformisok egyenes sorai. Az ami ezután történt, és ami a valódi felháborodást, ha nem az elemi e- rejű tiltakozó vihart szülte, csak néhány pillanat műve volt, de ezek a pillanatok sokak emlékezetében sokáig, nagyon sokáig megmaradnak... Németh István fordítása *
