Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-27 / 52. szám

ÉRTÉKELTÉK AZ EMLÉKIDÉZÖ ELSŐ SZAKASZÁT Ápoljuk apáink örökségét Egy éve annak, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövet­ség csatlakozott az Emlék­idéző hazafias és internacio­nalista tettek nemzetközi if­júsági stafétájához, amelyet az Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövet­ség XIX. kongresszusán hir­dettek meg a fasizmus fö­lött aratott győzelem 40. év­fordulója tiszteletére. A moz­galom célja, hogy hazafias és internacionalista módon áldozatkészen dolgozzunk szocialista hazánk tovább­fejlesztéséért, építéséért és védelméért. Egy év távlatából elmond­hatjuk, hogy a mozgalom többezer fiatalt mozgósított. Ezt hangsúlyozta a Prágá­ban tartott sajtóértekezle­tén az Emlékidéző központi törzskarának elnöke, az An­tifasiszta Harcosok Szövet­sége Központi Bizottságának ügyvezető alelnöke, Franti­sek Sádek vezérőrnagy is. Az értekezleten a Szocialis­ta Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának képvise­letében megjelent Jaromír Meitner, a SZISZ KB titká­ra, és ott voltak az Emlék­idéző legjobb kollektíváinak képviselői is. Frantisek Sádek vezérőr­nagy elmondta, hogy az ér­tékes tettek ezrei azt bizo­nyítják, a fiatalok lelkese­déssel fogadták a mozgal­mat. A felszabadító harcok emlékezetes helyeire tett ki­rándulások, a beszélgetések nemcsak a fiatalokat gazda­gították, hanem az időseb­beket, az egész társadalmat. Éppen a nemzedékek folyto­nossága a biztosítéka az Em­lékidéző további sikereinek. Nem lenne jó, ha csupán a mozgalomban részt vevő fiatalok számának gyarapo­dását látnánk, fontos a te­vékenység milyensége is. A fiatalok ebből a szempont­ból is megállták a helyüket. Számos olyan dokumentu­mot és történelmi tényt ku­tattak fel, amelyekről eddig nem volt tudomásunk. Frantisek Sádek vezérőr­nagy beszéde befejező részé­ben ismertette az Emlékidé­ző staféta legközelebbi fel­adatait, majd kitüntették a legjobb kollektívák képvise­lőit. Z. L. MÉRLEGEN A NYÁRI ÉPÍTŐTÁBOROK MUNKÁJA DOLGOS VAKÁCIÓ Nem minden diák tölti édes semmittevéssel a vaká­ciót. Sokan vannak, akik a nyári építőtáborokban segí­tik a népgazdaságot és tapasztalatokat gyűjtenek leendő hivatásukhoz A diákok és középiskolás tanulók nvári foglalkoztatása immár tizenöt éve a Szocialista Ifjúsági Szövetség munkájának szerves része. Bratislavában a napokban a legjobbak részvételével aktívaértekezleten értékelték a legutóbbi nyári aktivitást. Jura] Janosovsky, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizott­ságának titkára üdvözlő beszédében elmondta, hogy a diákok és a középiskolások megint kitettek magukért. A nyári építőtáborokba összesen 85 696 fiatal kapcso­lódott be. Munkájukkal mintegy 470 millió korona érté­ket teremtettek elő, ami 15 millióval több, mint az előző évben Ebből egymillió 431 ezer koronát ajánlottak fel a szolidaritási alapra. Külön hangsúlyozta, az idén még inkább sikerült ér­vényesíteni azt az elvet, hogy a diákok a leendő szak­májuknak vagy hivatásuknak megfelelő munkahelyen dolgozzanak. Ennek mérhetetlen nagy nevelő hatása van. A fiatalok itt ismerkednek meg először a munka­helyi légkörrel, a szakma gyakorlati kérdéseivel és rej­telmeivel. A jövőben még inkább ehhez az elvhez tart­ják magukat. Legtöbben, a nyári építőtáborokban dolgozó fiatalok­nak mintegy a fele a mezőgazdaságban segédkezett. So­kan dolgoztak még az építőiparban, a konzervgyárakban és a gépiparban. Nagy segítséget jelentett a munkájuk az olyan kulcsfontosságú építkezéseken, mint a gabcí- kovo — nagymarosi vízmű vagy a mochovcei atomerő­mű. Külön említést érdemel a diákok igyekezete a Cier- ny Balog-I erdei kisvasút megmentésére, annál is inkább, mert bérmentve dolgoztak rajta. A nemzetközi építőtáborokban 2261 külföldi diák dol­gozott. tőlünk pedig 2832-en mentek külföldre A jövő­ben tovább bővül a nemzetközi csereakció, mert ennek nagy jelentősége van a kapcsolatok elmélyítésében, egy­más megismerésében. A nyári építőtáborok szervezésében az érsekújvári (Nővé Zámky), a nagykürtöst (VeíkY Krtígl, a zvoleni, a Zilinal, a Stará Lubovna-i és a Spisská Nová Ves-i járás érte el a legjobb eredményt. Az egyetemek és fő­iskolák karai közül a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola, a KoSícei Műszaki Főiskola Kohóipar! Kara, a preéovi Pa- vol Jozef Safárik Egyetem Pedagógiai és Jogi Kara dol­gozott a legderekasabban. Jura) JanoSovsky beszédében külön kiemelte a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Egész­ségügyi Szakközépiskolát, amelynek a tanulói már évek óta a prágai Orion csokoládégyárban dolgoznak, és min­dig a legjobb minősítést kapják. A SZISZ SZKB vándorzászlaját és elismerő oklevelét a főiskolák kategóriájában a Koglcei Mezőgazdasági Fő­iskola Közgazdasági-Üzemszervezési Kara, a középisko­lások aktivitásának szervezéséért a SZISZ zvoleni járási bizottsága kapta. P. L. PIONÍROK ÉS SZISZ-TAGOK A KÖRNYEZETVÉDELEMÉRT ZÖLDÜL AZ ÉLETFA A Szocialista Ifjúsági Szövetség és Pionírszervezete programjának egyik sarkalatos pontja a környezetvéde­lem. Ennek a szorgalmazására tűzte ki a SZISZ Központi Bizottsága az Életfa elnevezésű mozgalmat, amely a természet és a környezet védelmé­re, fejlesztésére, szépítésére irányul. A közelmúltban értékelték a moz­galom eddigi eredményeit. A szám­adásból kitűnik, hogy 300 ezer SZISZ- -tag és 360 ezer pionír kapcsolódott be a mozgalomba. A verseny négy te­matikus feladatra oszlott. Ezek: Gya- rapítsuk és szépítsük a zöldterülete­ket; Gyűjtsünk nyersanyaghulladékot; Tiszta hegyekért; Gyűjtsünk gyógynö­vényeket. Ezekhez járult ebben az év­ben az „Ismerjük meg és óvjuk a geológiai jelenségeket“ és az „Óvjuk a történelmi és műemlékeket“. Mindannyi feladat nagy visszhang­ra talált. A fiúk és leányok több mint kétmillió fát és közel egymillió dísz­cserjét ültettek el. A SZISZ-alapszer- vezetek és a pionírcsapatok 3800 hek­tár zöldterület fölött vállaltak véd­nökséget, összegyűjtöttek 116 ezer tonna nyersanyaghulladékot, megtisz­títottak 1680 kilométer hegyi és tu­ristaösvényt. A pionírok Összegyűjtőt, tek 376 ezer tonna gyógynövényt, de a figyelmük elsősorban a legkereset­tebb drogokat tartalmazó gyógynövé­nyekre irányult. Tág teret biztosított a kezdeménye­zésnek a levegő, a víz és a talaj tisz­taságának védelme. Legtöbben „Az élet vize — a szépség vize“ elneve­zésű mozgalomba jelentkeztek. Ennek keretében a fiatalok a múlt évben 679 kilométer hosszúságú folyamszakaszt tisztítottak ki. A kezdeményezés ér­telmi szerzői a közép-szlovákiai ke­rület fiataljai voltak, s nagyon élén­ken reagált rá a kelet-szlovákiai ke­rület ifjúsága. Reméljük, hogy a fel­hívás j a nyugat-szlovákiai kerületben is az eddiginél nagyobb visszhangra talál. A környezetvédelem iránti érdeklő­désről tanúskodik, hogy a közép- és főiskolás diákok szakköri münkái több mint ezer esetben ezzel az égető kér­déssel foglalkoztak. A cseh SZISZ- -tagok „Vakáció a Brontoszaurusszal“ elnevezésű mozgalma mintájára idén a SZISZ Szlovákiai Központi Bizott­sága is meghirdette az „Életfa a Cier- ny Balog-í erdei kisvasút megmenté­sére“ elnevezésű mozgalmat. Az ak­ció szervezői a Banská Bystrica-i Ur- bion terviroda SZISZ-tagjai voltak, és a fiatalok bérmentve dolgoztak a tá­borban. Mi több, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy számos fiatalt visz- sza kellett utasítani. Zolczer László „A GYEREKEK SZERETETRE VÁGYNAK“ Vannak szakmák — vagy nevezzük in­kább pályáknak —, amelyekhez feltétle. nül szükséges a hlvatásérzet. Stektovics Zsuzsa Is ilyet választott magának. Vele az oldalfalai (Stránska) gyermekotthon­ban találkoztam, s rövidesen kiderült ró­la, hogy ő ott a legfiatalabb nevetőnő. Érdekelt, hogy miért választotta ezt a könnyűnek cseppet sem nevezhető hiva­tást. — Elég bonyolult módon kerültem Ide — mondotta. — Leginkább az játszott ebben közre, hogy első nekifutásra nem sikerült a főiskolai felvételim, s amikor időszerűvé vált az elhelyezkedés, a já­rási nemzeti bizottság iskolaügyi szak­osztályán ajánlották fel ezt az állást. Szerencsére eredetileg Is pedagógiai pá­lyára készültem, így elfogadtam. — Mit tudtál arról, hogy milyen mun­ka vár rád a gyermekotthonban? — Nagyon keveset. Csupán annyit tud. tam, amennyit a szüleimtől hallottam. Ök ugyanis Safáríkovóban az állami gaz. daságban dolgoznak, és az ő munkabri­gádjuk Is védnökséget vállalt a gyermek- otthon fölött. Néha eljöttem velük Ide, de közelebbről nem Ismertem a gyere­keket. — Gondolom, neked sem lehetett köny- nyű az első munkanapod. — Valóban nem, és felejthetetlen is maradt számomra talán egy egész élet­re. Valahogy úgy alakult, hogy először a legkisebbekkel hozott össze a sors. Csak az járt a fejemben, hogy ezeknek a csöppségeknek vannak Is szülei meg nem Is. Nagyon sajnáltam őket, de ké. sőbb rájöttem, hogy a sajnálatot félre kell tenni, ha nevelni akarom őket. — Én ügy láttam, hogy egyiket-mási- kat még ma is kényezteted egy kicsit. Hozzád bújnak, megsimogatod, sőt né­ha a karodba is veszed őket. — A gyerekek szeretetre vágynak, fő. leg a legkisebbek, hiszen ugyanolyanok ők, mint bármelyik hasonló korú gyerek, csak ezeket nem az édesanayjuk öleli magához, hanem ml, nevelők, ha marad egy kis Időnk rá. — Az eltelt egy év és néhány hónap alatt megtetszett neked ez a munka? Esetleg sor kerülhet még a pályamódo­sításra is? — A munka tetszik, s a pedagógiai pályán szeretnék maradni, de ehhez to­vább kell tanulnom. Mindenesetre nem akarnám itthagyni a gyermekotthont. — Ügy érzed, hogy megvan benned e pályához a hivatásérzet? — Én ezt már nagyon régen érzem, és önbizalommal tölt el, hogy a gyakor­lat sem szürkitett rajta semmit, sőt meg. erősítette bennem. Ezért is merem vál­lalni munka mellett a továbbtanulást, már csak az Illetékesek beleegyezésére várok. — Ez úgy hangzott, mintha nem len­nél teljesen biztos abban, hogy megka­pod a hozzájárulást. Ez viszont meglepő, mert más nevelőnők vonakodnak gyér. mekotthonbán elhelyezkedni. — Nem vagyok egészen pesszimista, bár egy kicsit tartok az akadályoktól, mert tudom, hogy vannak nevelők, a- kiknek megvan a végzettségük is, de nem tudnak megfelelő helyet találni. Persze Igaz az Is, hogy a nevelősködést gyer­mekotthonban nem mindenki meri vál­lalni. Aki még nem dolgozott gyermek- otthonban, az el sem tudja képzelni, mi. lyen, semmi mással össze nem hasonlít­ható munka a miénk. A gyermekek a- zonban sok mindenért kárpótolnak. So. ha nem láttam még gyerekeket, akik olyan hálásak tudnak lenni a szerété­iért, mint ezek. — Karikagyűrűd jelzi, hogy férjnél vagy. Mit szól ahhoz a férj, hogy gyak­ran éjszaka, sőt ünnepeken is szolgá­latba kell menned? — Megért. Neki is olyan hivatása van, ahol nem lehet tekintettel az ember, hogy a nap melyik szakában, vagy hét­köznap, illetve ünnepnap kell-e dolgoz­nia. Kamocsai Imre ADLER KÁROLY MÁRTÍRHALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA PETŐFI NEVÉVEL A SZABADSÁGÉRT Negyven évvel ezelőtt, 1944. december 20-án, amikor a háború vérzivatara ellenére az egész világ a béke és szeretet ünnepére készült, a német fasiszta pribékek és hazai társaik ördögi színjátékot rendeztek Dobsinában. Fegyverrel terelték a megfélemlített lakosságot a város főterére, hogy tanúja legyen egy alávaló gaztettnek, amelynek gondolata csak a minden emberi mivoltukból kivetkezett hóhérok agyában születhetett meg. Az egész tömeg szeme láttára felakasztották Adler Károlyt, a Petőfi partizánosztag legendás hírű parancsnokát. Adler Károly, a lőcsei (Levoca) fogtechnikus sok más partizánhoz hasonlóan a kommunista párt neveltje volt. Ezért hazánk történelmének legvészterhesebb napjaiban sem hátrált meg. Fiatal volt, szerette az életet, szerette a családját, de mégsem riadt vissza attól, hogy ha kell, az eszméért az életét áldozza. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után habozás nélkül csatlakozott a lőcsei körzetben tevékenykedő, Se- őansk? százados irányította partizánosztaghoz. Hamaro­san kitűnt bátorságával és szervezőkészségével. Ezért felsőbb utasításra Gömörbe Irányították azzal a megbí­zatással, hogy alakítson ott önálló partizánosztagot. Adler Károly 1944. szeptember 19-én érkezett Rostár községbe. Pár nap alatt 120 tagú osztagot szervezett. Az osztag tagjai gömörl bányászok, munkások, földmunká­sok köréből kerültek ki. Rákosi partlzánosztag néven Adler parancsnoksága alatt tevékenykedtek, és csatla­koztak Kozlov szovjet partizánparancsnok brigádjához. Jól ismerték a helyi viszonyokat, és így ügyes, vak­merő rajtaütésekkel jelentős veszteséget okoztak az el­lenségnek. November 21-én Murány (Murái!) és Slavo- sovce térségében találkoztak a Petőfi Sándorról elne­vezett partizánosztaggal, amelynek parancsnoka a rozs- nyöí (Roínava) származású Fábry József volt, aki szov­jet ejtőernyős partizánokkal érkezett Szlovákiába. A két osztag Petőfi partizánosztag néven egyesült, parancsno­ka Adler Károly, politikai biztosa Fábry József lett. A megerősödött osztag nagyobb hadműveleteket is ké­pes volt végrehajtani. Csaknem az egész csetneki völgy az ellenőrzése alatt állt. Rövid Idő alatt több német katonai egységet semmisített meg, nagyobb mennyiségű hadianyagot zsákmányolt, nem egy német járőrt foglyul ejtett. A partizánok erkölcsi erejét és harci készségét fokozta, hogy mintegy 250 környékbeli bányász önként jelentkezett a soraikba. Ilyen nagy fegyveres csapat azonban nem folytatha­tott partizánharcot, ezért elhatározták, hogy két cso­portra oszlanak. Adler Károly csoportját erős német kötelék zárta körül. A partizánok elkeseredett harcot vívtak a tízszeres túlerővel szemben, de lőszerük egyre fogyott. A megtizedelt maroknyi csoport minden hősies­sége hiábavaló volt. Végül már csak öten maradtak a parancsnokkal az épületben. Kilőtték az utolsó tölté­nyüket. Ekkor írta Adler Károly az alábbi sorokat egy barátjának, hogy juttassa el a feleségéhez: .........Mikor e levelet kézhez kapod, én már nem leszek az élők sorában. Nem éltem hiába. Bosszút álltam a gyűlölt ellenségen. A másvilágra küldtem jó néhány fasiszta vérebet. Nagyon szeretnék még élni. sok tetterőt érzek magamban. Nagyon nehéz a búcsú. A levelet legszíve­sebben örökké írnám. Kedves Jancsikám, add át drága fe­leségemnek és aranyos kisfiamnak, ha még élnek, ezen utolsó soraimat és búcsúcsókjaimat...“ Valóban nem élt hiába, és emelt fővel halt meg a szabadságunkért. B. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents