Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-18 / 51. szám
FELLINGER KÁROLY VERSEI: 1' Nagy Zoltán rajza f rzst néni jókedvűen ébredi. Még sötét volt a szobában. Korán lehetett. Magdus és Teréz még békésen aludtak. Kipihentnek érezte magát. Mióta itt van az otthonban, ritkán fordult elő, hogy jól aludt. Tegnap este nyugodtan feküdt le. Levelet kapott a fiától, hogy ma meglátogatja őt. Első ízben, mióta itt van. Ma ünnep van. Karácsony estéje lesz. A levélben az állt, hogy délelőtt tíz órakor érkezik. Eleinte sokat sírt, amikor idekerült, Nehezen szokta meg az új helyet, Tibor, egyetlen gyermeke volt, KESZI VILMOS: Férjével a háború évében kötött házasságot. Amikor terhes volt, a férjét elvitték a frontra. Soha többé nem látta. Váltottak néhány levelet, megírta a férjének a kisfiú születését is, aztán vége lett. A háború után is sokáig várta. Hazakerültek többen olyanok is, akiknek a halálhírét hozták. A férje nem került haza soha többé. Elnyelte a háború pokla. Magára maradt a gyerekkel. De nem hagyta el magát, dolgozott becsületesen. Szinte kivétel nélkül minden munkát elvállalt. Elő is teremtett mindent, amire szükségük volt. Most már tudja, s be is meri vallani magának, hogy feláldozta az életét a fiáért. Talán másképp is élhetett volna. Egy kis kikapcsolódás néha nem ártott volna neki sem. De kivel? Férjhez nem ment, pedig kérője lett volna. Mindig arra gondolt, hátha rossz lesz a gyerekhez. Aztán lassan megöregedett. A fiát kitaníttatta, ma már jónevü ügyvéd az egyik járási székhelyen, megnősült. Erzsi néninek van két unokája, de alig ismeri őket. A fia nagyon elfoglalt ember. Ritkán látogatta meg őt a családdal. Pedig ha eljöttek hozzá falura, nagyon igyekezett a kedvükben járni. Mégis azt érezte, hogy ezek a látogatások csupán kűtelességszerüek. Azt ugyan nem mondhatja, hogy a fiáék kihasználták volna. Ha valamit adott nekik, csak nagy nehezen akarták elJ«l«nlét Szindbád Valami hiányzik abból a kosárból Valami hiányzik abból a vödörből és közeledsz, és elfelejted hogy itt vagy Álarcainkat visszaadtad, s mi arcodba téptünk, és mielőtt sírni kezdenénk, te megvigasztalsz minket. fogadni. Pedig mindig tele volt a baromfiudvar. Pénzt nem fogadtak el soha. Nem is lett volna semmi baj, ha meg nem betegszik. Nagyon legyengült, már nem tudott törődni magával, s ekkor került ide, a nyugdíjasok otthonába. A szobatársai, Magdus és Teréz jóval idősebbek nála, és sokkal régebben vannak itt. Vigasztalták is gyakran, hogy ne bánkódjék, jó helyen van itt. Nem is panaszkodhat. De nagyon hiányzik neki a kiskert és a baromfiudvar. S az is bántotta, hogy még egyszer sem látogatták meg. De ez a mai nap kettős ünnep lesz a számára. Nagyon örült a találkozásnak. Este pedig ünnepi vacsora lesz és műsoros est. Teréz mesélte, hogy tavaly is milyen szép volt. Mire kivilágosodott, szobatársai is felébredtek. Tegnap már meghozták a fenyőfát, mondta Magdus. Reggeli után felállítják a nagyteremben, s az................... tán nekiállunk díszíteni. Jó hangulatban öltözködtek, mosakodtak. Erzsi néni ujjal fürgén kötözték a szaloncukrot. Néha lopva az órájára pillantott. Még csak kilenc óra van, állapította meg. Gondolatai messze jártak. Tavaly karácsonykor még a saját fészkében töltötte az ünnepet. Sütött, főzött. A. fia családostul meglátogatta, de csak rövid ideig maradtak, alig fogyasztottak valamit a sok finomságból. Nagyon siettek. Csak tudná, miért kell állandóan futniI De azért jó érzéssel gondolt vissza a tavalyi karácsonyra. Délig még viszonylag nyugodt volt. Messze laknak, nyugtatgatta magát, nem lehet annyira pontosan kiszámítani az időt. De egy óra felé már nyugtalanság vett rajta erőt. Belopakodott a szobájába, elővette a levelet és figyelmesen elolvasta, már ki tudja, hányadszor: Édesanyám, tíz órakor érkezünk. Visszament a terembe. A fenyőfa már teljes pompában díszelgett. A látogatók lassan búcsúzkodtak. Erzsi néni leült egy fotelbe, és várt. Állandóan a bejárati ajtót leste. Három órakor feladta a reményt. Már kezdték átrendezni a termet, ötkor kezdődik az ünnepi vacsora. Visszabotorkált a szobájába, és ruhástul ledőlt az ágyra. Amikor Tibor olyan tízéves-forma lehetett, osztálykirándulást terveztek az iskolából. A fiú előadta otthon a kérelmét: ő is részt szeretne ezen venni. Ma már talán hihetetlennek tűnik még az ő szemében is, de nem volt pénze. Amikor megmondta a fiának, hogy nem mehet, sírásra görbült a szája. Nagyon megsajnálta őt. Csak tréfáltam veled, mondta, csak szerettem volna látni, hogy milyen arcot vágsz. Természetesen elengedlek. A kisfiú arca felderült, pedig neki nem volt pénze. De szerzett. Szégyenkezve beállított az egyik ismerőséhez, Istvánhoz. Ügy érezte, őszintén megörült a látogatásának. Rögtön rá is tért a tárgyra: Azt mondtad egyszer régen, ha szükségem lesz valamire, bármikor jöhetek utánad. Pénzre lenne szükségem, no nem úgy, csak kölcsönbe, és nem is sokra. István kisegítette, nem is kérdezősködött, hogy mire kell. Aztán nemsokára vissza is fizette becsülettel. Ma sem tudja, honnan teremtette volna elő a pénzt, ha István ki nem segíti* De rég volt! Szótlanul öltözködött. Elővette az ünneplő ruháját. Magdus és Teréz megvárta, aztán együtt mentek le a terembe. A vacsora igazán ízletes volt. Evett is elég jól. Nem akarta mutatni, mennyire bántja őt, hogy becsapták. A szívét nagyon nehéznek érezte. A műsor is valóban szép volt. A zene s az a sok szép vers, amelyet itt hallott, a legmélyebb tudatáig hatolt. Teréz megbökte: Ne búsulj, hisz még holnap is jöhetnek. Ö nagyon jól tudta, hogy már nem jönnek. Sem holnap, sem holnapután. Már kívülről tudta az egész levelet: Édesanyám, 24-én elugrunk Magához, mert 25-én már megyünk kirándulni a Tátrába, ott töltjük az ünnepeket, sőt a szilvesztert és az új évet is. Tudja, ilyenkor a legszebb a Tátra. így állt a levélben. S arra meg badarság lenne ; számítani, hogy majd az ünnepek u- tán meglátogatják. írta is a fia; ki kell pihennünk magunkat, mert az új évben vár a rengeteg munka. Egy kicsit lepihenek, súgta oda Te- réznek, majd nemsokára visszajövök. Felment, levetkőzött, felvette a hálóingét, az éjjeliszekrényre odakészített egy pohár vizet. Aztán lefeküdt. Tekintetét végighordozta a szobán. Nem tudott itt megszokni igazán soha. Most már nem is akar. Hanyatt dőlt a párnán. Nagy sokára kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. Az altató tablettákat tartalmazó kis üvegből az összesét beleszórta a vízbe. Megvárta, míg a tabletták feloldódtak, aztán kezébe vette a poharat, és szép lassan kiitta a tejfehér folyadékot. Kinn békésen, apró pelyhekben hullani kezdett a hó. VÖRÖS PÉTER: tűzharang (B. MÁRIÁNAK) ész m t ff 0 tuzként ég a te haragod. ...futótűz s szélvész üldöző mosolyod félrevert harangom sistergő oltalom(( százszorszép* bánatom^köbe írt fájdudom 4- futótűz szélvész Pompéji kohalál emésztő tuzként m i n d e n ü tt á ra MOSONYI GABRIELLA: Csodálkozva áll: — Te ezt nem tudtad? Hiszen én azt hittem... Leintem. Nem akarom, hogy ingerült legyen a hangom, mégis az: — Honnan tudtam volna, meg egyébként is, legalább belekezdhettél volna, hogy megtudd, valóban tudom-e... — Ne haragudj, de olyan természetesnek hittem. Oda se kell figyelnem, ismerem a magyarázkodás majdnem minden fajtáját. Talán mosolyognom kellene. Azt hisszük, hogy a másik szavak nélkül is megért minket, amikor szavakkal is nehéz. S amikor megértenénk egymást, talán a ki nem mondott szavak állnak közénk. Ránézek. Észrevette, hogy gondolkodom. <— Beszélhet neked az emberi Oda se figyelsz... Elmondjam neki azt, amit ő még nem tud? Talán így gondolja meg ő is, a többiek is, mielőtt kimondanának valamit. Aztán leintik magukat. Leintjük magukat. Mint most én. Hosszú, amit el kellene mondani /?!) Talán nem is, de akkor ő is éppúgy elgondolkozna, mint most én, és ez mehetne a végsőkig... És arra nincs idő. Pedig egyszer már el kellene gondolkodni a ki nem mondott szavakon. És a kimondottakon is. Mert szükségünk van a szavakra. B. B.: A Bombadal és a Létezzetek emberek hangvételénél fogva Inkább gyermeklapba Illő próbálkozás. Sz. Z.: Négy verse kezdetleges próbálkozás, tele ismétlődő motívumokkal (ülünk a pádon) és sok szentlmentalízmussal. Hervadt rózssbimbó: Írása mélyen átélt, őszinte érzéseket tükröz, de formai szempontból nem éri el a közölhetőség színvonalát. Dürer 83: Versei elemzésére rovatunkban már terjedelmi okokból sem vállalkozhatunk. Egyéni látásmódja, sajátos hangvétele mindenképpen figyelmet érdemel, elsősorban rövidebb verse tetszett. Küldjön újabbakat. Cz. M.: Négy gyermekverse közül a legjobban a Varjúlakodalom tetszett, de ez sem hibátlan. A gyermekverseknél különösen ügyelni kell a rímekre, a ritmus hibátianságára. Kevésbé sikerültek azok a versek, amelyekben kézzelfoghatóan elsődleges az oktató-nevelő szándék, pl. Népes a mi házunk c. versében. N. L.: Ojabb verseiben észrevehetően az oldottabb, kötetlenebb kifejezésmódra törekszik. Verseiből néhányat a közlésre szántak közé soroltunk. J. A.: Ojabb versei között sok az utánérzés, a felvett póz. Itt- ott akad bennük egy-egy szép sor, s utána rögtön közhelyek, banalitások következnek. Legutóbbi jelentkezése óta nem fejlődött. M. K.: Próbálkozásai közül prózai írása tetszett jobban. A versek többnyire utánérzések, hangvételük helyenként eléggé szentimentális. Inkább a prózával próbálkozzon. Száz év magány: A Halál metamorfózisa című verse,, mint arról már a címe is árulkodik, erősen Ady-ihletésű. Azt kéri, ajánljunk önnek versesköteteket. Minden kezdő versiró javára szolgál, ha figyelemmel kíséri nemcsak a csehszlovákiai magyar, de a magyarországi, valamint a szlovák és a cseh költészet (s általában az irodalom) fejlődését is. Ennek egyik módja az irodalmi lapok és folyóiratok rendszeres olvasása. Az új irodalmi alkotások javarészét — még könyv alakban való megjelenésük előtt — itt közük.-A jelenkori magyar költészet java termését mutatja be az évről évre rendszeresen megjelenő Szép versek című antológia! — Kár, hogy csak egy verssel jelentkezett, legközelebb többet küldjön. Jókívánságait köszönjük. Szeretek írni: Szerelmes verse kivételével mindegyiken az élmény (az ihlet) hiánya érződik. Választott témái közül többet is más műfajban kellett volna inkább megírnia (pl. A jó iskolázás). Mire jó a barátság című írása rímei ellenére sem vers, inkább mondóka vagy rigmus. Sokat olvasson, tanuljon, mielőtt újra jelentkezik. Ünnep: Új versei sokkal jobbak a korábbiaknál, az egyiket alkalomadtán közöljük. Küldjön újabbakat. Csöpi: Versei kezdetleges próbálkozások, sok bennük az után- érzés, elsősorban az olcsó táncdalszövegek ismert sorainak változatai csengenek vissza. Kamasz: Három új verse közül a Tanú gyengébb, a másik kettő viszont határozottan jobb az eddigieknél, a tavasz folyamán alkalomadtán közöljük. B. P.: Újabb elbeszélését is megkaptuk, tetszett, a jövő év folyamán közöljük. Ügyeljen rá, hogy a „könnyebb hangvétel“ ne váljon igénytelenséggé. Előző elbeszélésével is változatlanul számolunk.
