Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-18 / 51. szám

új ifjúság 3

Olczár József, a vnb elnöke.

Vamom a/oli/o

Ilyen kötőgépen készülnek a Pleta-kötöttáruk.

Az Ipoly akkor nagyon megáradt. Déli és nyugati oldalról víz vette körül a várost. A híd is fel volt robbantva. A szabadságot hozó szovjet csapatoknak kerülővel, a keleti oldalról kellett megközelíteniük a várost.

December tizenharmadikát írak akkor, 1944-ben. Az utolsó háborús nap volt ez Ipolyság (Sahy) életében. Ezt a szerdát a túlélők negyven év elmúltával sem felejtették el.

z egykori városháza, ma a váro- $4 sí nemzeti bizottság székháza, a felszabadulást követő napokban kórház is volt. Az emeleti nagyteremben sebesült szovjet katonák feküdtek. Bár nagy harcok nem folytak a város felszabadításáért, Ipolyság és környéke felszabadításában mégis elesett 326 szovjet katona, akik ma a zvoleni temetőben nyugszanak.

A felszabadulásról, a város jelenéről a vnb tavaly nyugdíjba vonult elnökével és a mostani elnökkel beszélgetek.

— Negyven, évvel ezelőtt, akárcsak évszázadokkal korábban is — kezdi a visszaemlékezést Szögei István, a vnb volt elnöke —, Ipolyság kimondottan mezőgazdasági kisváros volt. Akkor ötezer lakost számlált. A föld csak keveseknek biztosította a megélhetést. A munkásnak egyetlen lehetősége maradt: elvándorolni távolabbra, hogy előteremtse a kenyérrevalót. Sokan útépítésekre jártak. Akiknek nem kedvezett a szerencse, azok jószerével a városka főterén ácsorogtak: naponta 50—60 férfi várta, hogy valahová hívják őket munkára. A városban a két malmon kívül és néhány kereskedő boltján kívül nem volt semmiféle munkalehetőség.

— Ma városunkat nyolcezer-százán lakják — mondja Olczár józsef, a vnb elnöke. — A legutóbbi adatok szerint 980 ember még mindig eljár Ipolyságról dolgozni. Az évtizedek során sem sikerült a városban ipari nagyüzemet létesíteni. A legnagyobb a Banská Stiav- nica-i Piéta nemzeti vállalat itteni fióküzeme, amely 28 alkalmazottal 1965-ben kezdett termelni az egykori kaszárnya épületeiben. Ma 635 dolgozója van, szinte kizárólag lányok, asszonyok. Az Ipolysági férfiak egy részét a Strojstav foglalkoztatja. Ezenkívül van még néhány kisebb fióküzemünk, s ez minden. Hozzá kell tennem, hogy ezekben az üzemekben a környező falvakból is dolgoznak. Kellene már, nagyon kellene egy nagyüzem. Évekkel korábban szóba Jöttek különféle vállalatok, mint most például a Tesla, de egyikből sem lett semmi. Meggyőződésem, hogy egy ipari létesítmény teljes mértékben megváltoztatná a város életét.

polyságon a felszabadulás után t valóban fellélegezhettek az emberek, de az igazán nagy lélegzetvételre csak az ötvenes évek közepe után kerülhetett sor. 1956-ig ugyanis építkezési tilalom volt Ipolyságon. Ez egyaránt vonatkozott állami épületekre és magánházakra. Meg is csappant a lakosság száma. Majd a tilalom feloldása után lakások, üzletek épültek; felépültek az autóközlekedési vállalat garázsai, a Strojstav, a Piéta, a Temos fiőküzemei. Később pedig két lakóteleppel gyarapodott a város: elkészült ezerszáz lakás. 1978-ban újra megtorpantak a beruházások: Az első és legsúlyosabb ok a vízhiány. A városi kutak képtelenek voltak kielégíteni a megnövekedett igényeket. Sokszor ennek kö............................... I.........."r - :

vetkezményeként egészen kritikus helyzetek adódtak. A vízellátás terén a közeljövőben sem várható javulás, legfeljebb két-három év múlva. Az egyik közeli faluból, a palásti kutakból tervezik ide vezetni a vizet. S amíg a vízellátás problémája meg nem oldódik, addig tilos minden új beruházás elkezdése a városban. Addig továbbra is el kell járni munka után. addig a fiatalok kénytelenek lesznek máshol elhelyezkedni, letelepülni; addig nem lesz gyár, amely lakásokat építene munkásainak, és anyagilag támogatná a várost. Ipolyságon jelenleg kulcsfontosságú tényező a víz.

— Sajnos, ez így van — mondja Olczár József —, viszont jó érzéssel mondom, hogy ezt a kedves, nyugodt, hangulatos kisvárost a helybeliek nagyon szeretik. A fiatalok szívesen maradnának, ha lenne hol dolgozniuk, és sokan a nehézségek ellenére is ragaszkodnak városukhoz. Négyezer-kétszáz a harminc éven aluli fiatal.

edves, nyugodt, hangulatos kisváros — mondta a vnb-elnök. S ez így igaz. Jól ismerem Ipolyságot. Jártam itt iskolába, s most is gyakran megfordulok a városban. Bátran állíthatom, hogy egyike azon kisvárosoknak, amelyek megőrizték jellegüket, ahol szinte minden ember névről ismeri egymást, amelynek megmaradt régi architektúrája, amely bár város, de elérhetők benne a távolságok; amely otthonos, meghitt. A hetvenes években szívesen tömörült ide a környék értelmisége. Magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnáziumában, illetve mezőgazdasági szakközépiskolájában a város és a környék fiataljai az évtizedek során színvonalas szakmai képzésben részesültek.

A gimnázium azóta új, korszerű épületbe költözött. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumot 250 diák látogatja. Az idei tanévet két osztállyal, negyven- nyolc elsőssel kezdték. Igaz, a munka nem éppen a legidillikusabb formában folyik, mert hiányoznak az elsősök tankönyvei, a pedagógusok helytállása azonban ezt az akadályt is igyekszik legyőzni. Az oktatás színvonaláról, az eddigi eredményeikről csupán any- nyit, hogy a tavaly érettségizett diákok közül ma huszonhatan tanulnak főiskolán, egyetemen.

z új iskolához közel van a'Pleta- | -fióküzem. Egyik vezető dolgozójától, Zdenek Kufíáktól megtudom, hogy a helyhiány és egyéb nehézségek ellenére is évi tervüket rendszeresen túlteljesítik. Pedig a feladat, amelyet teljesíteniük kell, igényes, u- gyanis termékeik negyven százaléka exportáru. Az ipolysági lányok, asszonyok varrta gyermek- és felnőtt ruházati cikkek a világ számos országának piacán állják a versenyt: a Szovjetunióban, Líbiában, Franciaországban, Svédországban, Ausztriában, az NSZK-ban... Méghozzá úgy, hogy az idén például e- gyetlen reklamációt sem kaptak. A vállalatnak van szakmunkásképző iskolája is., Nagyon nagy szükség volt a szakképzett munkaerő-utánpótlásra, az egyre igényesebb feladatok teljesítésének szempontjából.

— Bízunk abban — folytatjuk tovább a beszélgetést a városi nemzeti bizottságon —, hogy a városfejlesztés szem- ppntjáből sokkal termékenyebb évek e- lébe nézünk. Szeretnénk átélni olyan munkával teli éveket, mint amilyenek 1956—78 között voltak. Mert azokra az évekre az egész város büszke. Akkor maradandókat alkottunk. Lakások, középületek, üzletek épültek, korszerűsödött a város. Felépült például a negyvenágyas Blankyt Szálloda, felújítottuk az egykori „Lengyel“, a mai Ipoly-szál- lót. Korszerűsítettük az üzlethálózatot. Erre pedig azért is szükség volt, mert a város határában lévő határátkelőhely évi turistaforgalma meghaladja a kétmilliót. A turizmus pedig jó üzlet, pontosabban a jelenleginél még sokkal jobb lehetne. Teljes mértékben megoldottuk a lakosság óvodai és bölcsődei igényeit. Ma már Ipolyságon és a közigazgatásilag hozzá tartozó két faluban. Gyerken és Pereszlényben 420 óvodai és 75 bölcsődei férőhely van. Kielégítetlen jogos kérvény nincs. Viszont nyilvántartanak 280 szövetkezeti, 2—300 állami lakásigényt, hetven kérvényt családi ház építésére. De a vízhiááy miatt mozdulni sem tudunk. További gondunk egy korszerű művelődési otthon felépítése. Különféle kulturális rendezvényeinket a már említett, kétszáz személyt befogadó mindenes nagyteremben tartjuk, a- mely ugyan a céloknak csak részben felel meg, de egyéb lehetőség híján nincs mit tennünk. A következő választási időszakban művelődési házat is szeretnénk építeni. Vannak mögöttünk eredmények, de sokkal izgalmasabbak az előttünk álló tennivalók. Nem köny- nyű a helyzetünk, de hisszük, hogy hasonló társadalmi összefogással, amilyent a városunk lakosai eddig is tanúsítottak, sok minden megoldható. Ha nem is egyik napról a másikra, de idővel biztosan.

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

H 'ilfWIHD iHHI—I Hlill—UWHWlíilM ■' I' Ilii i n'ill'IIM 1ÍM

Lánczos Tamás fizikatanár a III. B osztály tanulóival.