Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-11 / 50. szám
Ä J6 könyv kincset ér, állítják azok, akiknek akár hivatásbeli, akár önként vállalt kapcsolatuk van a könyvvel, az irodalommal. A jő könyv élményt, tapasztalatot nyújt, ismereteinket bővíti, alakítja és formálja az életről és a világról alkotott nézetünket és nem utolsósorban szórakoztat. Minden különösebb vizsgálódás nélkül elmondhatjuk, hogy ifjúságunk kapcsolata az Irodalommal általában jó. A könyv megszerettetése legtöbbször nagyon korán elkezdődik a családban, már akkor, amikor a beszélni kezdő kisgyermek színes leporellót forgat ágyacskájában. Azután pe. dig ahogyan nő, úgy növekedik a könyv iránti szeretete, gazdagodik könyvtára Is. Jó bizonyítványhoz vagy sikeres szerepléshez könyvet kap az Iskolában, és könyvet kap névés születésnapra. Meglehetősen nehezebb feladat programszerűen, e^y bizonyos cél érdekében megkedveltetni a könyvet, az irodalmat. Különösen korunk gyors tudományos-műszaki fejlődésének a világában szükséges, hogy ezt a „szokássá vált“ tevékenységet szer. vezetten és célszerűen irányítsuk. Ez a munka részint a népművelők feladatkörébe tartozik, akik javasolnak és tanácsot adnak, mit és hogyan olvassunk. Az irodalomnak általában két nagy csoportját szoktuk emlegetni: a szak- irodalmat és a szépirodalmat. Gyakorlatból tudjuk, hogy mindenkinek szüksége van bizonyos tárgyú szak- irodalomra. Azt Is tudjuk, hol keressük, hiszen megtalálhatjuk az iskolában, a munkahelyen, a könyvtárban, a könyvesboltban és otthon, de a könyvespolcon Is. Népművelőink, könyvterjesztőink is segítenek, hiszen az ő feladatuk is népszerűsíteni ezt az irodalmat. Népszerűbb, vonzóbb és kedveltebb tevékenység a szépirodalom terjesztése. Azért szoktuilk kézbe venni egy-egy regényt, elbeszéléskötetet vagy versgyűjteményt, hogy szórakoztasson, élményt nyújtson. Másra aligha gondolunk. S lám, ennyi motiGONDOLATOK az irodalom népszerűsítéséről váciő is elegendő ahhoz, hogy olvassunk. Del Az már ritkábban jut az eszünkbe, hogy nem csak olvasás útján lehet megkedvelni az irodalmat, nem csak könyvek ajándékozásával vagy kölcsönzésével lehet felkelteni az érdeklődést egy-egy irodalmi mű iránt. A kortárs irodalom népszerűsítésé, ben fontos helyet foglalnak el az író-olvasó találkozók. Ezért arra ké- ne törekednünk, hogy minden ilyen rendezvény teljesítse kitűzött célját. Egy körültekintően, gondosan megszervezett találkozó, melynek a célja többek között, hogy értékes, kellemes és maradandó kulturális, ill, irodalmi élményt nyújtson az olvasóknak, a következőképpen folyhat le: rövid bevezető után ismertetjük az író munkásságát, egyidejűleg vázoljuk az irodalomnak azt a szakaszát, amelybe a jelenlevő író tartozik, majd szemelvényeket olvasunk fel a szerző műveiből, amelyek mindenképpen élményszerűbben hatnak és színessé teszik a rendezvényt. Ezután lehetőséget kapnak az olvasók arra, hogy akár az író vagy költő munkájáról, akár pedig az irodalomról elbeszélgethessenek vendégükkel. Szerencsére egyre ritkábban, de e- lőfordul, hogy ezeken a rendezvényeken hiányzik a könyv. Hiányzik a beszélgetésre meghívott író könyve (amelyet szívesen dedikálna az olvasóknak), és nemcsak az övéi Pedig a legtöbb helyen a könyvtárban tartják ezt a találkozót. Vajon menynyit ér ez a könyvtár, ha a könyv ott lapul a polcon, ahelyett, hogy ki lenne állítva közszemlére?! Nem lenne-e egy szerény kiállítással teljesebb, színvonalasabb a rendezvény? Nem nyújtana-e valamivel többet az érdeklődőknek, a község irodalom- kedvelő közönségének? S ha nincs, akkor könyvet szerezni mindig lehet, mert általában olyan írót hívunk meg beszélgetésre, akinek a közelmúltban jelent meg a könyve, a többi kiadványra vonatkozóan pedig a kiadó könyvajánlata meglehetősen gazdag, s mindig van miből válogatni. Bár ritkábbak, de figyelemreméltóak a szerkesztő-olvasó és a szerző- -műforditó-olvasó találkozók, amelyek az előbbihez hasonlóan jelentős szerepet töltenek be kulturális életünkben. A szerkesztő-olvasó talál, kozók alkalmával az olvasók közelebbről megismerhetik újságíróink és szerkesztőink munkáját, sikereiket és problémáikat, kölcsönösen kicserélhetik tapasztalataikat, véleményt mondhatnak. Fontos szempont az is, hogy ezek a rendezvények miként járulnak hozzá nemzetiségi sajtónk népszerűsítéséhez, terjesztéséhez. Kortárs irodalmi kapcsolataink 1- ránti érdeklődésünk a szerző-műfordí- tó-olvasó találkozók elégítik ki, amelyek hasonlóak az iró-olvasó találkozókhoz, de a céljukat tekintve kissé másak. Bár a szlovák és a cseh irodalmat lehetőségünk van megismerni eredetiben, vagy kiváló műfordítóink tolmácsolásában, a szerzővel való találkozás feleleveníti, maradandóbbá teszi az olvasmányélményt. Fontos szempont az is, hogy mennyire érdeklődünk az egy hazában élő más nemzetek kultúrája, haladó hagyományai és törekvései iránt. A beszélgetések alkalmával megismerhetjük életszemléletüket, s a proletár nemzetköziség szellemében ily módon is hozzájárulhatunk a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek kulturális közeledéséhez. RÉDLI GITTA ŰJ UTAKON Éveken keresztül nem működött a SZISZ helyi szervezete Várgedén (Hodejov). A szövetkezet mellett alakult ugyan egy* kis létszámú szervezet, de az alapiskolából ki. kerülő fiatalok a középiskolák, szaktanintézetek szervezeteiben dolgoztak. A legtöbb fiatalban azonban élt az igény, hogy nagyobb közösséget alakítsanak ki otthon, falujukban és szabadidejüket együtt, hasznosan, okosan töltsék el. A legnagyobb ösztönzést és a legtöbb segítséget a CSEMA- DOK helyi szervezetétől kapták, ugyanis eddig főleg ebben a tömegszervezetben tévé. kenykedtek. — A CSEMADOK várgedel helyi szervezete százhúsz tagot számlál, s ennek több mint fele fiatal — magyarázta Ondrejcsák Józsefné pedagógus, a szervezet krónikása. — Ök azok, akik az iskolában is ügyesek voltak, jó szavalók, tehetséges táncosok, énekesek, s már kiskorukban sokat szerepeltek az egyes ünnepségeken, rendezvényeken. Számukra természetes volt, hogy az alapiskola elvégzése után is keresték a lehetőséget a szereplésre. Szívesen részt vettek közösségünk munkájában, s most ők képezik szervezetünk gerincét. Természetesen van jő pár idősebb aktív tagunk, de a fiatalok azok, akikkel a leginkább együtt tudunk dolgozni. Amikor láttuk, hogy ügyesek, tenniakarók, gyakran felvetettük nekik, alapítsák meg a SZISZ helyi szervezetét. S most igazán örülünk, hogy sikerült annyi tizen-huszonéves fiatalt összetoborozniuk, hogy nemrégiben harminctagú szervezetet alapíthattak. Az elnök Pádér Adrianna lett, aki jelenleg a Rimaszombati (Rim. Sobota) Közgazdasági Szakközépiskola tanulója. Az alelnöki tisztet Belík Kati, a titkárét pedig Szilvási Erika vállalta. Tehát még tevékenységük legelején tartanak a várgedei fiatalok, de a CSEMA- DOK-ban végzett munkájuk azt bizonyítja, hogy ötletben és szorgalomban náluk nincs hiány. Ez pedig biztató a jövőre nézve. — Tény, hogy CSEMADOK-szervezetünk a fiatalok nélkül aligha tudna olyan szép eredményeket felmutatni, mint amilyeneket én krónikásként bejegyezhettem krónikánkba. Ök jártak elöl a faluszépftésben, a szövetkezetben végzett társadalmi munkában. Minden év januárjában megemlékezünk Pe. tőfi Sándor születésének évfordulójáról. Tudvalevő, hogy falunkban tábla őrzi a költő ítt-tartózkodásának emlékét, s ezt évről évre megkoszorúzzuk. A fiatalok ilyenkor műsort is bemutatnak, Habodász Angelika, Agőcs Andrea, Országh Zoltán és Csaba közreműködésével. A májálisok szervezői is a fiatalok, akik mindannyiszor jól szórakoznak, s ebbe az akcióba bevonják a többi tömegszervezet tagjait is. Egyébként is elmondható, hogy falunkban nagyon jó az együttműködés a tömegszervezetek között, s reméljük, hogy ezentúl u- gyanezt állapíthatjuk meg a CSEMADOK és a SZISZ helyi szervezetének kapcsolatáról is — mondta Ondrejcsákné. Az éneklőcsoportban is együtt gyakorolnak, együtt lépnek fel az idősebbek és fiatalok. A Ruszó Józsefné, Belík Erzsébet, Szabó Márta, Csuvaj Jutka összetételű csoport már sok szép sikert aratott a faluban és a Gömöralmágyon (Gemersk? Jablonec) megrendezett kulturális rendezvényen. Műsorukkal nemcsak szórakoztatni akarnak, hanem egy kicsit megőrizni és továbbadni azt a népdalkincset, amelyet nagyanyáink ránk hagytak. Ugyanez a céljuk a szüreti ünnepségekkel is. Felelevenítik a régi hagyományokat, az egykori szüreti hangulatot; népviseletbe öltöznek, kocsira ülnek, s végigéneklik az egész falut, mint valamikor a bő szüretek után tették. Nagy érdemük van a fiataloknak abban is, hogy a várgedeiek egy gazdag anyagot tartalmazó néprajzi szobával rendelkeznek. Még Tóth Árpád pedagógus kezdte gyűjteni tanítványaival a faluban fellelhető régt- -régi munkaeszközöket, szőtteseket, edényeket, használati tárgyakat. A fiatalok folytatták e munkát mindaddig, amíg ősz. szegyűlt egy néprajzi szobára való. Bőséges, értékes anyag, bárki megnézheti. Egyetlen fájó pontjuk a várgedeieknek, hogy művelődési házuk lassan épül, s kulturális célra nincsen helyiségük. Ám bíznak abban, hogyha elkészül a kultúrház, megkapjuk az ígért termet, s lelkesedésük a lehetőségekkel csak tovább nő majd. Mint ahogy a falu vezetői bíznak abban, hogy a tenniakaró fiatalok az újjászülető SZISZ-szervezetben maradéktalanul megvalósítják elképzeléseiket, megkeresik annak módját, miként tölt. hetik el legtartalmasabban szabadidejüket. Benyák Mária A távirat szövege, amely pontosan negyvenkilenc éve érkezett Leningrádból Szlovákia fővárosába, így hangzott: „Szívélyes üdvözletem a társulat művészeinek, karmesterének, rendezőjének. Sikeres bemutatót kívánok — Sosztakovics.“ A korabeli kritika elismerő hangjaiból ítélve a szerző kívánsága valóra is vált, mert a bemutató tényleg jól sikerült. Pedig hát a tét nagy volt, hiszen ezen a november végi estén hangzott fel Sosztakovics operájának, a „Mcenszk Lady Macbethjé“-nek zenéje először hazájának határain kívül. Ezzel a bra- tislaval bemutatóval indult el ugyanis az akkori színigazgató, Karel Nedbal bátor kezdeményezése jóvoltából Sosztakovics o- perájának útja a nemzetközi siker felé. Ma e művet a XX. század zenés-színpadi alkotásainak élvonalában tartjuk számon. Dimltrij Sosztakovics (1906—1975) elvltat- hatatlanul századunk legjelentősebb szovjet zeneszerzője. Gazdag életművet, mintegy másfél száz opuszt hagyott az utókorra, a- melyek két ellentétes jellegű gyújtópont körül sűrűsödnek: 15 nagyzenekari szimfóniája képezi az egyik gyújtópontot, 15 in- tim jellegű vonósnégyes a másikat. További művei tehát, mert hiszen apró zongoradaraboktól kezdve filmek kísérőzenéjéig minden területen alkotott, e két központ körül helyezkednek el. Művei sorában természetesen az operát is megtaláljuk, de ezen a téren előzetes tervei ellenére csupán kettőt valósított meg, s bár mindkettő még az iránykereső huszonéves komponista műhelyéből került ki, máris jelentős, minőségi alkotás. Figyelemreméltó jelenség továbbá, hogy az ifjonti opera zenéjének egyes motívumtöredékei évek múlva az érett szimfóniákban bukkannak elő- újra, és bontakoznak ki teljes szépségükben. Sosztakovics második operája, a „Katye- rina Izmajlova“ mintegy három-négy évvel később követi a gogoli alapötletre épített és „Az orr“ címen ismert alkotást. Ennek az új operának is irodalmi mű, Nyikolaj Leszkov (1831—1895) „Kisvárosi Lady Macbeth“ című novellája az alapja, amelyből a leningrádi dramaturg, Alekszandr Preisz és maga a zeneszerző alkotta meg a tömör, drámai feszültségtől duzzadó opera szövegkönyvét. A végleges cím röviden a mű hősnőjének a neve lett. A novella tartalma egy hamisítatlan életkép a forradalom előtti Oroszországból, a- mely a reflektor fénycsóvájával világítja meg egy társadalmi réteg kicsinyes, lelket nyomorító világát. Jekatyerina Lvovna házassága útján került a Jómódú Izmajlov- -házba. A ház tejhatalmú ura, parancsoló, ja és egyben rossz szelleme a mindent ösz- szeharácsolni vágyó öreg kupec, a zsarnok Borisz Tyimofejevics. Az ő akaratának van alárendelve fia, a satnya, ostoba és tutyi- mutyi Zinovij Boriszovics is, aki mellett, minden jólét ellenére Jekatyerina élete tartalmatlan és kielégítetlenül sivár. Nem csoda hát, ha az egészséges vágy a fiatal munkás, Szergej karjaiba hajtja, s így környezetének szinte kényszerítő hatására eljut a gyilkosságig. Először megvetett apósát mér. gézi meg, majd amikor férje üzleti útjáról váratlanul hazatér, s őt szeretője karjaiban találja, dulakodás közben a fiú is apja sorsára jut. A szerelmesek boldogsága persze rövid életű s büntetésük szibériai kényszer- munka. Útban Szibéria felé azonban egy tóparti pihenés alkalmával a jellemtelen Szergej, aki már ráunt elgyötört szerelmesére, az egyik fogolynőhöz pártol, akit a- zonban az ereje végén lévő Jekatyerina a tóba taszít, majd ö is utána veti magát, hogy véget vessen tragikus szerelmének és megalázott bűnös életének. Sosztakovics ehhez a shakespeare-1 tónusú témához szép és kifejező zenét komponált, amelyről maga így vélekedik: „Meggyőződésem, hogy a zenedrámában énekelni kell; a darab valamennyi vokális szólama énekelhető, kantilénákban gazdag. A zenekar egyes patetikus percekben hatalmassá nő — katonazenekarral és különböző kiegészítő hangszerekkel bővül.“ A hatásos, jól megkomponált művet a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata Miroslav Fischer rendezésében, Ladislav Vy- chodil díszleteiben, Helena Bezáková jelmezeiben, Ladislav Holásek egységesen szóló énekkarával és Tibor Freéo zenei irányítása mellett, élvezetesen szép előadásban állította színre. A szereposztás természetesen most is párhuzamos, s így a két, egyéniségében eltérő énekesgárda összehasonlítása még fokozza a benyomás pozitív értékeit. Egyetlen szépségfoltja az előadásnak a nem tökéletes szövegérthetőség, ami pedig egy modern operánál ugyancsak fontos tényező. Varga József i f T KATYERINA IZMAJLOVA
