Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-11 / 50. szám
új ifjúság 5 Tokió madártávlatból ✓ BARANGOLÁS TOKIÓBAN Gimnazista korom óta foglalkoztat- ta fantáziámat a „titokzatos Távol.Kelet“ néven gyakran emlegett ország. — Japán. S most itt állok — lepergett éveimmel — Tokió kikötőjében. Előttem és mögöttem emelődaruk, raktárak, sokféle márkájú száguldó autók, buszok, rakodómunkások, akik hangyaszorgalommal dolgoznak, mert a 370 ezer négyzetkilométer területű ország 117 millió lakosának a megél, hetését, létfenntartását ők biztosítják. A kis darabka főidért, házrészecskéért, foglalkoztatottságért nagyon keményen kell megküzdeni. Autóbuszunk a város centruma .felé robog. Fényjelzések, szigorúan e- lőírt szabályok szinte zsonglőrséget követelnek a vezetőktől, akik ebben a 11,4 millió lakosú városban a volán mögé merészkednek. Tokió, ez a világváros, tele van a régmúlt és a XX. század modern építészeti remekeivel. Látogatásunkat a császári palota megtekintésével kezdjük. A terjedelmes térség apró kavicsokkal hintve, enyhe emelkedővel a Niju-Bashi palota hídjához vezet. Itt a leeresztett sorompó meg a két fegyveres katona megálljt parancsol a nézőknek. Évente kétszer, Január 2-án és a tenno (császár) születésnapján, április 29- én tárulnak ki a kapuk a látogatók előtt. Akkor is csak az udvar parkjába Juthatunk be egy másik hídon átgyalogolva, ahol a látogató beírhatja nevét az emlékkönyvbe. Hiro- hito, a Jelenlegi uralkodó 1901-ben született. 1921—1926-ig mint régens- herceg lépett apja örökébe. 1946-ban rádióbeszédében a nép előtt kinyilatkoztatta, hogy nem isteni származású. Ezzel a császárokról évszázadokon át meglevő dicsglória egy csapásra szertefoszlott, és sokat vesztett népszerűségéből. A Japán népnek le kellett nyelni a keserű kinines tablettát, történelme folyamán először, hogy háborút vesztett. A győzők parancsa volt ez, amellyel ezeréves tévedését korrigálta a császár, nevetségessé téve önmagát népe előtt. A második világháborúban szembe került a tengelyhatalmak oldalán a szovjet-angol- -amerikai koalícióval, amely végül is kapitulációra kényszerítette Japánt. A császárnak Japán politikájára csekély befolyása van, tudományos kísérletekkel foglalkozik. Hirohitónak négy lánya és két fia van, az egyik Joshi herceg és a trónörökös. A sűrű forgalmi akadályokon áthaladva gyönyörködünk Tokió színpompás hivatali negyedében, amely Ginza néven ismert. Közben beesteledett. A Jellegzetes Japán vendéglőben terített asztal vár bennünket. Cipőinket automatikusan levetjük, sorjában elhelyezzük, mert itt minden szigorú szertartásosság szerint történik. Helyet foglalunk az 50—60 cm magasságú hosszú asztal mellett a négy- szögletes vánkoson. A teremben széket véletlenül sem látni. Van, aki a térdüléssel próbálkozik, többiek az asztal alatt nyújtogatják lábaikat, a- kadályozva a szemben ülőket. Minden asztalnak megvan a maga patrőnusa, akit gésának neveznek. Kanicsi-wa (jó napot!) köszönéssel, megfelelő hajlongások közepette üdvözli az érkező vendégeket. A su- kiyaki elnevezésű nemzeti eledelt ke- vergeti az asztalon, illetve jelenleg még csak a nyers hozzávalókat. Ez az étel hagyma, gomba, spenót, bab, szójaolaj, bambuszrügyek, tojás és marhahús keverékéből áll, természetesen rizskörítéssel (Go-han = főtt rizs). A nagy lefödött tálat gumicsö- vön vezetett gázláng melegíti. A gésa huncut szempillantással jelzi a vendégnek, hogy elkészült az étel. A hangulatot emeli az asztalon levő sa- ké, azaz rizsbor, valamint a szíverősí- tő, sütemény, tea, kávé melléklettel. A tálakból az étel sohasem hiányzik, mivel a gésa figyelmes, a vendég összes óhaját szemrebbenés nélkül re- gisztrája. Az étterem környékét gyönyörű park, víz, tetszetős híd, növények, bokrok és fák díszítik. Japánok természetszeretete velük született tulajdonság. A virágrendezés művészetére külön Iskola tanítja látogatóit, melyet Ikebana néven ismernek. A vendégek szórakoztatására felgördül a miniszínház függönye, és szép lányok kecses mozdulatokkal ki- monóban, legyezővel esküvői Jelenetet improvizálnak. A választott vőlegény egy vánkoson ülő turista. Közben esthomály terpeszkedett a városra. Az utcákon papírhulladékot, szemetet, megcsonkított telefonfülkéket, eldobott pléhdobozokat sehol sem látni. Az üzleti negyed forgalma az Idő előrehaladtával sem csökkent, így kerültünk a tokiói főpályaudvarra, amelyet 1914-ben építettek. Amszterdam szolgált mintaképül. A grandiózus épületet 1960—70 között modernizálták. Naponta 1,2 millió utas siet, lohol, keresgéli vonatját a hatalmas pályaudvaron. Itt 28 peron közül válogathat az ingázó. Napjában 2500 szerelvényt Indítanak. Az utas az alagsorban vásárolhat kénye-ked- ve szerint este fél kilencig mindenféle árut. A pályaudvarhoz szorosan hozzáépített Yaesu nyolcemeletes bevásárlóközpontot 350 boltjával 1970- ben adták át a forgalomnak. Negyvenezer négyzetméteren épült, így a vevők minden igényét kielégíti. Ehhez éttermek is csatlakoznak. A szemlélő a tokiói toronyból a város fenséges látképében gyönyörködhet. Az első pillantásra az ismert Eiffel-tornyot idézi emlékezetünkbe, azonban a technika csúcsára felszökkent japánok a 333 méter magas a- célkolosszushoz csak fele annyi vasat és acélt használtak fel. Építését 1958-ban fejezték be. A toronyban rádió- és tévéállomás is működik. Az 50—60 személyt befogadó felvonó hangtalanul repíti fel kíváncsi látogatóit. Az önkéntes halált választókat egy tökéletesen lezárt emelet várja. Látjuk a toronyházak égbe nyúló acélszerkezetét, amely feltűnően kiemelkedik a klasszikus japán házak sokaságából. Alattunk kúszik a Sumida folyó, amely kettészelj a várost, autópályákat. Tokió látványosságához hozzátartozik a Buddha követőinek nagy és értékes építészeti remekműve, az Asa- kusa-Kannon-templom. Valóban, a festői szépségű parkban várja látogatóit az 1651-ben épült irgalmasság és könyörületesség istennőjének, Buddhának a temploma. 1923-ban óriási erejű földrengés rázkódtatta meg a fővárost és környékét. A romok kétszázezer halottat temettek maguk alá. A város nagyobbik fele elpusztult. Az élniaka- rás azonban itt is csodákat művelt. Japán lakossága udvarias, emberszerető, szorgalmas és igénytelen. Talán e tulajdonságoknak köszönhetik előrehaladásukat, sikereiket a világban. RÉSÖ ZOLTÁN A szerző felvétele Hogyan töltik szabadidejüket a fiatalok? A Szovjetunióban a dolgozók többségénél a munkahét 41 órát tesz ki, két szabadnappal. Beszélgető partnereim a moszkvai Ma- nometr mérőműszergyár fiatal dolgozói. Munkaidejük reggel 8 órától délután 5 óráig tart, egyórás ebédszünettel. Hogyan töltik el szabadidejüket? Vlagyimir Krasznovid, 23 éves, nőtlen: „Hetenként kétszer eljárok a gyári klub turisztikai csoportjába. A csoport három évvel ezelőtt, két tapasztalt turista vezetésével alakult. Csaknem minden hétvégen kirándulunk. Sokan még azt sem tudják, miként kell bánni a turisztikai felszerelésekkel, az iránytűvel, hogyan kell tábortüzet gyújtani. A nyári szabadság idején többnapos túrákra megyünk. Az elmúlt évben például a Kamcsatka- -f élszigeten (Távol-Kelet) jártunk, a gejzírek híres völgyében. A hét többi napján könyvet olvasok vagy televíziót nézek.“ Nagyezsda Brascsina, 25 éves, férjezett: „Nagyon szeretek táncolni, és régebben csaknem minden estémet a diszkóklubban töltöttem. Három évvel ezelőtt férjhez mentem, megszületett a kislányom és természetesen az e- gész szabadidőmet a család foglalta le. De azért igyekszem minél többet mozogni, hogy állandóan jó formában legyek. Kedvencem az aerobik, mert pompásan levezeti a feszültséget. Hetenként kétszer Olenykát elviszem a gyermekuszodába. Kislányom csak másfél éves, de már kitűnően úszik. Férjemmel, Anatolijjal (ő buszvezető) gyakran járunk moziba és színházba. Ilyenkor a nagymama vigyáz Olenykára.“ Andrej Golovacsev, 21 éves, nőtlen: „Szabadidőmet lefoglalja a vivárium és a labdarúgás. Van két hullámos papagájom, egy kutyám és egy sündisznóm. Nagyon szeretem az állatokról szóló könyveket. A labdarúgásban a játék heve, szenvedélyessége tetszik nekem. A gyári futballcsapatban a középcsatár posztján játszok. Mindennap edzünk a munkaidő után. El- -eljárok a stadionba szurkolni kedvenc csapatomnak, a Szpartak- nak.“ Mihail Zazvnov, 23 éves, nős: „Én különböző módon pihenek. Vagy a feleségemmel megyünk moziba, vagy a barátaimmal beszélgetünk, vagy otthon nézem a televíziót, ősszel szeretek az erdőben sétálni, gombát szedni, télen pedig síelni.“ Nyikolaj Hlisztov 18 éves, nőtlen: „Egy éve dolgozom a gyárban és körülbelül ugyanannyi ideje foglalkozom síeléssel a sísport-szakosztályban. A gyári szakszervezet támogatásával vásároltuk meg a felszereléseket, télen a szakszervezet fizeti a Moszkva környéki hegyi sípálya felvonójának bérletét. Februárban két barátommal kivettünk két hét szabadságot, és a Kárpátokba (Nyugat-Ukrajna) mentünk síelni. Sok időmet rabolja el a motorkerékpár, de szeretem a sebességet.“ A Manometr gyárban több mint 500 fiatal munkás és alkalmazott dolgozik. Közülük sokan sportolnak — a gyári művelődési házban van víz alatti úszás és a röplabda-szakosztály is. A fiatalok kezdeményezésére a művelődési házban nemrég megnyílt a „Szabadnap klubja“. Ifjúsági kávéház, zeneszalon, játék- és filmgyűjtemény áll a klubtagok rendelkezésére. Vitait/ Buzujev APN Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtilkára, a Szovjetunió Legfeísőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Moszkvában fogadta Armand Hämmert, az amerikai kereskedelmi körök képviselőjét, az Occidental Petroleum Corporation társaság igazgató tanácsának elnökét. Megbeszéléseiken a szovjet-amerikai kapcsolatok jelenlegi helyzetét és megjavításuk lehetséges módjait érintették. Armand Hammer kijelentette, hogy az USA kereskedelmi köreinek érdeke a Szovjetunióval való kapcsolatok normalizálása. Konsztantyin Csernyenko hangsúlyozta: a Szovjetunió következetesen törekszik az Egyesült Államokkal való egyenjogú és jó kapcsolatok kialakítására a kölcsönös tisztelet és a partner jogos érdekeinek tiszteletben tartása alapján. A Szovjetunió kész bővíteni a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat valamennyi területen, beleértve a kereskedelmet és a gazdaságot azzal az előfeltétellel, hogy elhárítják az ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesztése útjába gördített akadályokat. Armand Hammer kifejezte megértését a Szovjetunió álláspontja iránt, és megerősítette, hogy a jövőben is személyesen járul hozzá a szovjet-amerikai kapcsolatok javításához. Konsztantyin Csernyenko köszönetét mondott Armand Hammernek Marx Károly és Vlagyimir Iljics Lenin leveleiért, amelyeket Armand Hammer kutatott fel és a- jándékozott a Szovjetuniónak. Konsztantyin Csernyenko kijelentette, a szovjet emberek nagy becsben tartanak mindent, ami még jobban megvilágítja a két zseniális gondolkodó tevékenységét. XXX A pakisztáni katonai rezsim politikai ellenzéke határozottan elítéli Ziaui Hak elnök tervét, miszerint december 19-én ún. népszavazást tartanak, amely újabb öt évre megerősítené a tábornokot tisztségében. A trükk abban van — hangoztatják ellenzéki körökben —, hogy az állampolgárok nem közvetlenül Ziaui Hak mandátumának meghosszabbításáról fognak szavazni, hanem arról kell állást foglalniuk, folytatódjék-e az állam „iszlamizálásának“ folyamata, vagyis az ország életének vallási alapokra történő helyezése. Hak tábornok kijelentette, az ezzel a politikával való egyet, értést úgy fogja értékelni mint mandátumának meghosszabbítását. XXX Robert Dole, a szenáiusi republikánus többség vezetője az NBC televíziós hálózatnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy jelentősen korlátozni kell az Egyesült Államok katonai kiadásait. Dole úgy vélekedett, hogy a következő három év. ben hozzávetőleg 50 milliárd dollárral csökkenteni kell a katonai kiadásokat. Arra figyelmeztette a kormányt, hogy az országban hamarosan újabb gazdasági visszaesés következik be, ha nem sikerül csökkenteni a szövetségi költségvetés idén mintegy 200 milliárd dollárt elérő deficitjét.
