Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-11 / 50. szám

új ifjúság 5 Tokió madártávlatból ✓ BARANGOLÁS TOKIÓBAN Gimnazista korom óta foglalkoztat- ta fantáziámat a „titokzatos Távol.Ke­let“ néven gyakran emlegett ország. — Japán. S most itt állok — leper­gett éveimmel — Tokió kikötőjében. Előttem és mögöttem emelődaruk, raktárak, sokféle márkájú száguldó autók, buszok, rakodómunkások, akik hangyaszorgalommal dolgoznak, mert a 370 ezer négyzetkilométer területű ország 117 millió lakosának a megél, hetését, létfenntartását ők biztosít­ják. A kis darabka főidért, házré­szecskéért, foglalkoztatottságért na­gyon keményen kell megküzdeni. Autóbuszunk a város centruma .fe­lé robog. Fényjelzések, szigorúan e- lőírt szabályok szinte zsonglőrséget követelnek a vezetőktől, akik ebben a 11,4 millió lakosú városban a vo­lán mögé merészkednek. Tokió, ez a világváros, tele van a régmúlt és a XX. század modern építészeti reme­keivel. Látogatásunkat a császári palota megtekintésével kezdjük. A terjedel­mes térség apró kavicsokkal hintve, enyhe emelkedővel a Niju-Bashi pa­lota hídjához vezet. Itt a leeresztett sorompó meg a két fegyveres katona megálljt parancsol a nézőknek. Éven­te kétszer, Január 2-án és a tenno (császár) születésnapján, április 29- én tárulnak ki a kapuk a látogatók előtt. Akkor is csak az udvar park­jába Juthatunk be egy másik hídon átgyalogolva, ahol a látogató beír­hatja nevét az emlékkönyvbe. Hiro- hito, a Jelenlegi uralkodó 1901-ben született. 1921—1926-ig mint régens- herceg lépett apja örökébe. 1946-ban rádióbeszédében a nép előtt kinyilat­koztatta, hogy nem isteni származású. Ezzel a császárokról évszázadokon át meglevő dicsglória egy csapásra szertefoszlott, és sokat vesztett nép­szerűségéből. A Japán népnek le kel­lett nyelni a keserű kinines tablettát, történelme folyamán először, hogy háborút vesztett. A győzők parancsa volt ez, amellyel ezeréves tévedését korrigálta a császár, nevetségessé té­ve önmagát népe előtt. A második világháborúban szembe került a ten­gelyhatalmak oldalán a szovjet-angol- -amerikai koalícióval, amely végül is kapitulációra kényszerítette Japánt. A császárnak Japán politikájára cse­kély befolyása van, tudományos kí­sérletekkel foglalkozik. Hirohitónak négy lánya és két fia van, az egyik Joshi herceg és a trónörökös. A sűrű forgalmi akadályokon átha­ladva gyönyörködünk Tokió színpom­pás hivatali negyedében, amely Gin­za néven ismert. Közben beesteledett. A Jellegzetes Japán vendéglőben te­rített asztal vár bennünket. Cipőinket automatikusan levetjük, sorjában el­helyezzük, mert itt minden szigorú szertartásosság szerint történik. He­lyet foglalunk az 50—60 cm magas­ságú hosszú asztal mellett a négy- szögletes vánkoson. A teremben szé­ket véletlenül sem látni. Van, aki a térdüléssel próbálkozik, többiek az asztal alatt nyújtogatják lábaikat, a- kadályozva a szemben ülőket. Minden asztalnak megvan a maga patrőnusa, akit gésának neveznek. Kanicsi-wa (jó napot!) köszönéssel, megfelelő hajlongások közepette üd­vözli az érkező vendégeket. A su- kiyaki elnevezésű nemzeti eledelt ke- vergeti az asztalon, illetve jelenleg még csak a nyers hozzávalókat. Ez az étel hagyma, gomba, spenót, bab, szójaolaj, bambuszrügyek, tojás és marhahús keverékéből áll, természe­tesen rizskörítéssel (Go-han = főtt rizs). A nagy lefödött tálat gumicsö- vön vezetett gázláng melegíti. A gésa huncut szempillantással jelzi a ven­dégnek, hogy elkészült az étel. A hangulatot emeli az asztalon levő sa- ké, azaz rizsbor, valamint a szíverősí- tő, sütemény, tea, kávé melléklettel. A tálakból az étel sohasem hiányzik, mivel a gésa figyelmes, a vendég összes óhaját szemrebbenés nélkül re- gisztrája. Az étterem környékét gyönyörű park, víz, tetszetős híd, növények, bokrok és fák díszítik. Japánok ter­mészetszeretete velük született tulaj­donság. A virágrendezés művészetére külön Iskola tanítja látogatóit, me­lyet Ikebana néven ismernek. A vendégek szórakoztatására fel­gördül a miniszínház függönye, és szép lányok kecses mozdulatokkal ki- monóban, legyezővel esküvői Jelene­tet improvizálnak. A választott vőle­gény egy vánkoson ülő turista. Közben esthomály terpeszkedett a városra. Az utcákon papírhulladékot, szemetet, megcsonkított telefonfülké­ket, eldobott pléhdobozokat sehol sem látni. Az üzleti negyed forgalma az Idő előrehaladtával sem csökkent, így kerültünk a tokiói főpályaudvar­ra, amelyet 1914-ben építettek. Amsz­terdam szolgált mintaképül. A gran­diózus épületet 1960—70 között mo­dernizálták. Naponta 1,2 millió utas siet, lohol, keresgéli vonatját a ha­talmas pályaudvaron. Itt 28 peron kö­zül válogathat az ingázó. Napjában 2500 szerelvényt Indítanak. Az utas az alagsorban vásárolhat kénye-ked- ve szerint este fél kilencig minden­féle árut. A pályaudvarhoz szorosan hozzáépített Yaesu nyolcemeletes be­vásárlóközpontot 350 boltjával 1970- ben adták át a forgalomnak. Negy­venezer négyzetméteren épült, így a vevők minden igényét kielégíti. Eh­hez éttermek is csatlakoznak. A szemlélő a tokiói toronyból a vá­ros fenséges látképében gyönyörköd­het. Az első pillantásra az ismert Eiffel-tornyot idézi emlékezetünkbe, azonban a technika csúcsára felszök­kent japánok a 333 méter magas a- célkolosszushoz csak fele annyi va­sat és acélt használtak fel. Építé­sét 1958-ban fejezték be. A toronyban rádió- és tévéállomás is működik. Az 50—60 személyt befogadó felvonó hangtalanul repíti fel kíváncsi láto­gatóit. Az önkéntes halált választó­kat egy tökéletesen lezárt emelet várja. Látjuk a toronyházak égbe nyúló acélszerkezetét, amely feltűnő­en kiemelkedik a klasszikus japán házak sokaságából. Alattunk kúszik a Sumida folyó, amely kettészelj a várost, autópályákat. Tokió látványosságához hozzátarto­zik a Buddha követőinek nagy és ér­tékes építészeti remekműve, az Asa- kusa-Kannon-templom. Valóban, a festői szépségű parkban várja láto­gatóit az 1651-ben épült irgalmasság és könyörületesség istennőjének, Buddhának a temploma. 1923-ban óriási erejű földrengés rázkódtatta meg a fővárost és kör­nyékét. A romok kétszázezer halot­tat temettek maguk alá. A város na­gyobbik fele elpusztult. Az élniaka- rás azonban itt is csodákat művelt. Japán lakossága udvarias, ember­szerető, szorgalmas és igénytelen. Ta­lán e tulajdonságoknak köszönhetik előrehaladásukat, sikereiket a világ­ban. RÉSÖ ZOLTÁN A szerző felvétele Hogyan töltik szabadidejüket a fiatalok? A Szovjetunióban a dolgozók többségénél a munkahét 41 órát tesz ki, két szabadnappal. Beszél­gető partnereim a moszkvai Ma- nometr mérőműszergyár fiatal dolgozói. Munkaidejük reggel 8 órától délután 5 óráig tart, egy­órás ebédszünettel. Hogyan töl­tik el szabadidejüket? Vlagyimir Krasznovid, 23 éves, nőtlen: „Hetenként kétszer eljá­rok a gyári klub turisztikai cso­portjába. A csoport három évvel ezelőtt, két tapasztalt turista ve­zetésével alakult. Csaknem min­den hétvégen kirándulunk. Sokan még azt sem tudják, miként kell bánni a turisztikai felszerelések­kel, az iránytűvel, hogyan kell tá­bortüzet gyújtani. A nyári szabadság idején több­napos túrákra megyünk. Az el­múlt évben például a Kamcsatka- -f élszigeten (Távol-Kelet) jár­tunk, a gejzírek híres völgyében. A hét többi napján könyvet ol­vasok vagy televíziót nézek.“ Nagyezsda Brascsina, 25 éves, férjezett: „Nagyon szeretek tán­colni, és régebben csaknem min­den estémet a diszkóklubban töl­töttem. Három évvel ezelőtt férj­hez mentem, megszületett a kis­lányom és természetesen az e- gész szabadidőmet a család fog­lalta le. De azért igyekszem mi­nél többet mozogni, hogy állan­dóan jó formában legyek. Ked­vencem az aerobik, mert pompá­san levezeti a feszültséget. Hetenként kétszer Olenykát el­viszem a gyermekuszodába. Kislá­nyom csak másfél éves, de már kitűnően úszik. Férjemmel, Anatolijjal (ő busz­vezető) gyakran járunk moziba és színházba. Ilyenkor a nagymama vigyáz Olenykára.“ Andrej Golovacsev, 21 éves, nőt­len: „Szabadidőmet lefoglalja a vivárium és a labdarúgás. Van két hullámos papagájom, egy ku­tyám és egy sündisznóm. Nagyon szeretem az állatokról szóló köny­veket. A labdarúgásban a játék heve, szenvedélyessége tetszik nekem. A gyári futballcsapatban a közép­csatár posztján játszok. Minden­nap edzünk a munkaidő után. El- -eljárok a stadionba szurkolni ked­venc csapatomnak, a Szpartak- nak.“ Mihail Zazvnov, 23 éves, nős: „Én különböző módon pihenek. Vagy a feleségemmel megyünk moziba, vagy a barátaimmal be­szélgetünk, vagy otthon nézem a televíziót, ősszel szeretek az er­dőben sétálni, gombát szedni, té­len pedig síelni.“ Nyikolaj Hlisztov 18 éves, nőt­len: „Egy éve dolgozom a gyár­ban és körülbelül ugyanannyi ideje foglalkozom síeléssel a sí­sport-szakosztályban. A gyári szakszervezet támogatásával vásá­roltuk meg a felszereléseket, té­len a szakszervezet fizeti a Moszk­va környéki hegyi sípálya felvo­nójának bérletét. Februárban két barátommal kivettünk két hét sza­badságot, és a Kárpátokba (Nyu­gat-Ukrajna) mentünk síelni. Sok időmet rabolja el a motorkerék­pár, de szeretem a sebességet.“ A Manometr gyárban több mint 500 fiatal munkás és alkalmazott dolgozik. Közülük sokan sportol­nak — a gyári művelődési ház­ban van víz alatti úszás és a röp­labda-szakosztály is. A fiatalok kezdeményezésére a művelődési házban nemrég megnyílt a „Sza­badnap klubja“. Ifjúsági kávéház, zeneszalon, játék- és filmgyűjte­mény áll a klubtagok rendelkezé­sére. Vitait/ Buzujev APN Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtilkára, a Szovjetunió Legfeísőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke Moszkvában fogadta Armand Hämmert, az amerikai ke­reskedelmi körök képviselő­jét, az Occidental Petroleum Corporation társaság igazga­tó tanácsának elnökét. Megbeszéléseiken a szov­jet-amerikai kapcsolatok je­lenlegi helyzetét és megja­vításuk lehetséges módjait érintették. Armand Hammer kijelen­tette, hogy az USA kereske­delmi köreinek érdeke a Szovjetunióval való kapcso­latok normalizálása. Konsztantyin Csernyenko hangsúlyozta: a Szovjetunió következetesen törekszik az Egyesült Államokkal való egyenjogú és jó kapcsolatok kialakítására a kölcsönös tisztelet és a partner jogos érdekeinek tiszteletben tar­tása alapján. A Szovjetunió kész bővíteni a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat vala­mennyi területen, beleértve a kereskedelmet és a gazda­ságot azzal az előfeltétellel, hogy elhárítják az ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesz­tése útjába gördített aka­dályokat. Armand Hammer kifejezte megértését a Szovjetunió ál­láspontja iránt, és megerő­sítette, hogy a jövőben is személyesen járul hozzá a szovjet-amerikai kapcsola­tok javításához. Konsztantyin Csernyenko köszönetét mondott Armand Hammernek Marx Károly és Vlagyimir Iljics Lenin leve­leiért, amelyeket Armand Hammer kutatott fel és a- jándékozott a Szovjetunió­nak. Konsztantyin Csernyen­ko kijelentette, a szovjet emberek nagy becsben tar­tanak mindent, ami még jobban megvilágítja a két zseniális gondolkodó tevé­kenységét. XXX A pakisztáni katonai re­zsim politikai ellenzéke ha­tározottan elítéli Ziaui Hak elnök tervét, miszerint de­cember 19-én ún. népszava­zást tartanak, amely újabb öt évre megerősítené a tá­bornokot tisztségében. A trükk abban van — hangoz­tatják ellenzéki körökben —, hogy az állampolgárok nem közvetlenül Ziaui Hak mandátumának meghosszab­bításáról fognak szavazni, hanem arról kell állást fog­lalniuk, folytatódjék-e az állam „iszlamizálásának“ fo­lyamata, vagyis az ország életének vallási alapokra történő helyezése. Hak tá­bornok kijelentette, az ez­zel a politikával való egyet, értést úgy fogja értékelni mint mandátumának meg­hosszabbítását. XXX Robert Dole, a szenáiusi republikánus többség veze­tője az NBC televíziós háló­zatnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy jelentő­sen korlátozni kell az Egye­sült Államok katonai kiadá­sait. Dole úgy vélekedett, hogy a következő három év. ben hozzávetőleg 50 milliárd dollárral csökkenteni kell a katonai kiadásokat. Arra fi­gyelmeztette a kormányt, hogy az országban hamaro­san újabb gazdasági vissza­esés következik be, ha nem sikerül csökkenteni a szö­vetségi költségvetés idén mintegy 200 milliárd dollárt elérő deficitjét.

Next

/
Thumbnails
Contents