Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-11 / 50. szám
U'.ftt] Egyéniségek hiányoznak A csehszlovák és a szovjet labdarúgást a jé kapcsolatok jellemzik. A korábbi években mindkét válogatott néhány kimagasló sikert ért el, az utóbbi időben azonban itt is, ott is gyengélkedik a legnépszerűbb sportág. Érdekes észrevételei voltak ezzel kapcsolatban a Csehszlovák Sajtóiroda képviselőivel folytatott beszélgetés alatt Vjacseszlav Koloszkovnak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA negyvenhárom éves alelnökének, a Szovjet Labdarúgó, -szövetség főigazgatójának. • A szovjet labdarúgó-válogatott az utóbbi időben nem valami meggyőző eredményeket ért el. Ezzel szemben a klubcsapatok az európai kupatornákon rendre továbbjutottak. Minek tulajdonítható ez a paradox helyzet? — A válogatott korábbi edzője, Lobanovszkij óriási hibákat követett el, s emiatt nem lehettünk ott Franciaországban, az Európa-bajnokság döntőjében. A Portugáliával vívott döntő mérkőzésre sem fizikailag, sem lélektanilag nem készítette fel kellőképpen a csapatot. Most Malofejev vette át az edzői tisztet, és új játékfelfogást vezetett be, amelyre a gyors labdaváltás és minden körülmények között a ma. gas tempó jellemző. A játékosok még nem voltak képesek átállni az új felfogásra, amelyet a korábbi edzők. Beszkov és Lobanovszkij nem szorgalmaztak. Ráadásul nemzedékváltás van folyamatban, és a fiatal labdarúgók még nem jelentenek támaszt az új edzőnek. A klubcsapatoknál egészen más a helyzet, a játékosok teljes mértékben megvalósítják azt, amit a klubedzők már hosszú ideje beléjük neveitek. • A FIFA alelnőkeként nagy felelősség terheli a labdarúgás további fejlődéséért. Milyen Irányban fejlődjék tovább a szocialista országok együttműködése a nemzetközi labdarúgó-diplomáciában? — A labdarúgó-mozgalom demokratizálódása felé, és olyan irányban, hogy a FIFA és az DEFA (Európai Labdarúgó-szö. vétség) döntései mindig kollektív tanácskozás után a többség jóváhagyásával szülessenek. Nem engedhetjük meg. hogy a FIFA felvegye tagjai sorába a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságot, hogy Izrael rendre az európai selejtező csoportban játsszék, és hogy olyan országokkal fejlődjenek a kapcsolatok, ahol fasiszta kormányok uralkodnak. Ezzel kapcsolatban nagyon helyesnek tartom, hogy megvonták Chilé. tői a 20 éven aluli játékosok 1985. évi világbajnokságának rendezési jogát. Komoly erőfeszítéseket kell továbbá tennünk, bogy a stadionokban elejét vegyük a huliganizmusnak és a rendbontásoknak. Erélyesen követeljük, hogy az olimpiai labdarúgótorna maradjon amatőr jellegű. • Mi a véleménye a csehszlovák labdarúgásról? — Tisztelem, de nemcsak gazdag és sikeres hagyományaiért. Nagyon tetszik nekem ugyanis a csehszlovák játékosok eleganciája, játéktechnikája, gondolkodása. Meggyőződésem azonban, hogy a mai csehszlovák labdarúgásból, akárcsak a szovjet labdarúgásból hiányzanak a meghatározó egyéniségek. Kívánom a csehszlovák labdarúgóknak, hogy szerepeljenek sikeresen a rendkívül erős világbajnoki selejtező csoportban, és csapataink találkozzanak a döntő mérkőzéseken az 1986. évi mexikói világbajnokságon. P. L. látszani se engedd... Az utóbbi években az európai labdarúgópályák lelátóin hihetetlenül eluralkodott az erőszak, a huliganizmus. Először csak a labdarúgás őshazájának, Angliának a szurkolói Jüntet- ték ki" magukat embert észszel fel nem fogható viselkedésükkel. Amerre megfordultak, otthon és külföldön, nem kíméltek senkit és semmit, mindenütt törtek, zúztak, randalíroztak. A hatóságoknak rendre meggyűlt velük a baja. Egy idő óta az „angol szokások“ valahogy mintha átterjedtek volna az öreg kontinensre. A higgadtságukról ismert holland szúr■ kólók például az elmúlt i- dényben közel egymillió gulden kárt okoztak. Az Ap * egy szeptember végi luxemburgi mérkőzésén pedig a szurkolók olyan minősíthetetlenül viselkedtek, hogy az ügyben a két ország diplomáciai jegyzéket váltott. A PSV Eindhoven — Vo- lendam mérkőzés előtt szigorú rendőri motozást tartottak, s a húszesztendős fan Giesbergtől egy házi készítésű bombát, társaitól pedig több hosszú pengéjű kést koboztak el. A holland bíróság történetében először fordult elő, hogy a bíró egy szurkolóval szemben a bűnözök tarifáját alkalmazta, fan Giesberg 5 havi szigorított börtönbüntetést kapott, s a bíró még elnéző volt vele szemben fiatal korára való tekintettel. A franciaországi Montpe- Herben halálos lövés dördült el az egyik október végi mérkőzésen.- Egy néző vadászpuskávál a szó szoros értelmében lepufjantotta a játékvezetőt. Az előzményekhez tartozik, hogy a tettes több társával többször is zavojta a mérkőzést, a második félidőben befutott a pályára és verekedni kezdett néhány játékossal. A játékvezető figyelmeztette a re- nitcnskedőket, sőt egyiküket felpofozta, aki aztán nem sokkal később fegyvert kerített, és bosszúból lelőtte a bírót. Ez az eset már valóban a bűnügyi bíróságra tartozik, na de azért a prímet még mindig az angol szurkolók viszik. Ezért nem meglepő, hogy Eddie Gray, a Leeds United második li gás angol labdarúgócsapat menedzsere megtiltotta családtagjainak, hogy futballmérkőzésekre járjanak. Az egykori skót válogatott játékos döntésének előzményeként csapatának közönsége a legutóbbi két bajnoki mérkőzésen botrányt okozott, petárdáival rendőröket és nézőket sebesltett meg. Gray felesége és két, 10 és 14 éves fia is jelen volt e- zeken a mérkőzéseken, s a Leeds menedzsere nem kívánja, hogy még egyszer lássák a szörnyűségeket. Érthetően minden jobb érzésű ember távoltartja magát az ilyen alantas környezettől, de Eddie Gray bizonyára módfelett szereti a labdarúgást, ha pályafutása után edzőségre adta a fejét. Lelke mélyén egész biztos azt a gondolatot is dédelgeti, hogy nyomdokaiba lépjenek. De hogyan szeressék és tanulják meg ezt az egyébként roppant szép és lenyűgöző játékot, ha az említett okokból nem láthatják a mérkőzéseket?! Lehetséges, hogy ezek u- tán így módosul majd József Attila bűbájos versének sora, hogy „játszani se engedd?" (palágyí) í <•*&« ii Mindenki a maga Ifrvát dicséri, szokták mondani, ám ennek ellenére sok megfontolandó van abban a tanulmányban, amelynek tartalmát a „Teorie a prax tőlesné víchovy" című szaklap ismertette nemrégiben. Saltin és Atsrand svéd tudósok többéves kutatásaik során arra a megállapításra Jutottak, hogy a lehető legegészségesebb sportág — a tájékozódási futás. (Magyarországon újabban tájfutásnak is nevezik ezt a sportágat — a szerző megj.j. Miért emlegettük a közmondásos lovai? A tájékozódási futás ugyanis köztudottan északi, skandináv eredetű. „Szülőhelyének“ a norvégjai Bergen! számítják, ahol először tartottak 1897-ben ilyen jellegű futóversenyt. A résztvevők a természetben, többnyire erdős, dombos tájon futót-, tak, miközben speciális térkép és i- ránytö segítségével tájékozódtak, és bizonyos előre meghatározott ellenőrző pontokon bejegyezték „látogatásukat“... 1901-ben Svédországban Is lerakták e sportág alapjait, négy esztendővel később pedig megrendezték az első versenyt Finnországban. Európa a- gyéb részeiben a harmincas években kezdett elterjedni: először Svájcban és Dániában, majd fokozatosan Auszt-. riában, Magyarországon és Csehszlovákiában is. Az első hivatalos országos bajnokságra azonban jóval később, 1952-ben került sor nálunk. A friss levegőn, a természet ölén űzött, a lábat, szivet, tüdőt és agyat egyaránt igénybe vevő „legegészségesebb sportág“ a rohamos fejlődés korát éli manapság. S ez tulajdonképpen — tekintettel eme jellegére — nem is meglepetés. Az ötvenes évek elején még tipikusan skandtnávként számon tartott sportágat ma már öt kontinens 4000 klubjában IWnBfWWr 7 és 70 év közötti ember űzi. 1961 óta, amikor megalakult az IOF. a Nemzetközi Tájékozódási Futószövetség, lassan, de biztosan kikristályosodott a modern versenyszabályzat, és egységessé váltak a térképjelek is. A nagy lehetőség kapuját a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tárta ki 1977-ben a tájékozódási futás előtt: akkor, amikor a sportágat a választható olimpiai versenyszámok közé sorolta. Az olimpiai státus eléréséhez bizonyára hozzájárult a sportág egyfajta sokoldalúsága is. hiszen a tájékozódási futásnak klasszikus formáján kívül nemcsak éjszakai válfaja ismert (a résztvevők saját fényforrással, általában fejükre erősített lámpával rendelkeznek), hanem a télen, sítalpakon rendezett versenyek is. (Ez utóbbiban már világbajnokságot is rendeznek.) Aki még bővebb információkra Is kiváncsi, annak számára ideális beszélgetőpartner Nagy György, a sport- ég csehszlovákiai országos szövetsége edzői és módszertani bizottságának az elnöke. Dunaszerdahelyen (Dn- najská Streda) született, ahol édesapja példája nyomán ő is a futballt választotta. Egyhamar azonban az atlétika szerelmese lett. Először Vftkn- vicében ipari tanulóként nyert meg egy tömegversenyt 1950-ben, később mint brndi főiskolás, majd a prágai Duklában versenyzett a futószámokban. Innen Bratislavába került, ahol a Testnevelési Iskolán nemcsak az atlétika-, hanem a lájfutóedzőket is oktatta. Így került közelebbi kapcsolatba az akkor számára is üj sportággal, amelynek csakhamar szerelmesévé vált. Nemcsak ő maga, hanem felesége is, aki egyébként fogorvos- no, versenyezni kezdett, és edzői oklevelet is szereztek. Nagy György jelenleg a Komensky Egyetem Testnevelési Karán tanít és egyebek között számos tömegverseny, köztük a De- vínska Kobyla lelkes és sikeres szervezőjeként is ismert. E rövid bemutatás után térjünk a tárgyra Milyen is a tájékozódási futás jelenlegi helyzeta Csehszlovákiában? — Nem tűlzás, ha azt állítjuk, hogy a színvonal állandóan emelkedik — válaszolja Nagy György. — Erre különben a hagyományok is köteleznek, hiszen Csehszlovákia annak idején az IOF tizenkét alapító tagországa soraiban volt. Tulajdonképpen a negyedik helyen állunk a világon a nagy skandináv hármas mögött. A hazai szövetség jelenleg mintegy 180 szakosztályában több mint 7000 reglszt. ráít tag van. A színvonalat és a mennyiséget tekintve is azonban a Cseh Szocialista Köztársaság jár az élen. Szlovákiában mintegy 1200 ver- senyzöt tartunk csak nyilván, s ezért az országos tízes ranglistára is, mind a férfiaknál, mind a nőknél csak elvétve kerülnek szlovákiai versenyzők. Pedig minálunk is hathatósabb támogatást érdemelne ez a sportág. A CSKP KB Elnökségének 1971. március 19-én hozott határozata alapján ezek közé sorolandó, amelyek jelentős szerepet játszhatnak a lakosság honvédelmi nevelésében. A szlovákiai versenyzők pozícióinak javításában és a fövő évi válogatatt csapat összetételében is kedvező változást hozhat az a tény, hogy az idei országos bajnokságon versenyzőink messze túlszárnyalták a várakozásokat. Ez elsősorban a kassai (KoSice) Pollák ér- deme. aki meglepetésre, de teljesen megérdemelten megszerezte a férfi egyéni országos bajnoki címet. — A magyar Monspart Sarolta kivételével más országbelieknek nemigen sikerült betörniük az északiak uralta élmezőnybe. Minek tulajdonítja ezt? — Elsősorban a rendkívül széles tömevalapnak. amely Skandináviában a tájékozódási futás gazdag hagyományainak és népszerűségének köszönhető. Am főleg a norvégek, akik pillanatnyilag a legjobbak a világon, nagyban építenek az edzésben lefutott kilométereknek számunkra ma még szokatlanul magas számára. Leg- ' jobbjaik az atléták között is kiválóan megállnák a helyüket. Ezen az úton 1 igyekeznek haladni a mi válogatottjaink is. Ez a remek sport jövőre ismét jubilál minálunk: 19B5 elején szervezett fennállásának 35. évfordulóját ünnepli. Jó alkalom ez arra, hogy a testnevelési egyesületek és szakosz- j tályok — esetenként az ifjúsági vagy a pionírszervezettel karöltve — ismét j tegyenek valamit azért, hogy a szép honvédelmi jellegű sportág színvoná- | la. népszerűsége Szlovákiában is el- | érje a cseh országrészekét. MAJOR LAJOS p A szerző felvétele 1 Javában zajlanak a szovjet jégkorong-bajnokság küzdelmei. Izgalom, érdekesség van bőségesen. A jégkorong — ez a huszadik század szárnyaló, lendületes és dinamikus fejlődését oly remekül kifejező játék — nemcsak a jégen pergő eseményeivel szolgáltat élményt a szurkolóknak, hanem a pályán kívüliekkel is. Ennek illusztrálására csak két nagy nevet említünk ezúttal: Harlamov és Fetyiszov. Mit tudunk róluk?.« FILM A KORONGVIRTUÖZ ÉLETÉRÖL Hamarosan megjelenik a Szovjet- szkaja Rosszija kiadónál a gépkocsibaleset következtében fiatalon elhunyt (1981) szovjet jégkorongozó- ról, Valeríj Harlamovról szóló könyv; egy szovjet író és újságíró műve. A kiadóval azonos nevű napilap szemelvényt közölt a szovjet válogatottban 17-ös mezszámot viselő Harlamov pályakezdéséről. Ha a tragikusan elhunyt Harlamo- vot arról faggatták: mikor jegyezte el magát a hokival, azt az időszakot emlegette, amikor a CSZKA Moszkva ifjúsági csapatával legyőzték a Szibir fiataljait. A mérkőzés úgy indult számukra, mint egy rossz álom. A Szi- blr kapuját egy óriás termetű kapus őrizte. Harlamovék legjobb lövései Is sorra pattogtak vissza róla. Harlamov nem adta fel. Egy alkalommal szinte az alapvonalról lövésre szánta el magát: a korong a hosszú sarokban kötött ki. A kapus azt hitte, hogy tévedésből gyulladt fel a gőlt jelző piros lámpa... Nem sokkal később szinte ugyanez a helyzet alakult ki. A Szibir „portása“ okult az előbbi esetből, a hosz- szú sarokra figyelt. Harlamov most „kilőtte“ a rövidet.. Harlamov ezzel a sikerrel indult el a világhírnév felé. Közvetlenül a győztes mérkőzés után újabb csatát nyert a kitűnő csatár. Felvételizett a testnevelési főiskolára. Tízszeres volt a túljelentkezés, de a felvett, boldog 25 fiú között ott szerepelt az 6 neve is. Akkoriban pedig még nem ismerte őt senki a jégről, így „protektorok- ra“ sem számíthatott. A CSZKA ificsapatából hamarosan helyet követelt magának a felnőtt keretben is, ahol együtt játszhatott minden idők egyik legördöngösebb középcsatárával, Firszovval. Az út innen érthetően könnyebb lett. Sokat segített neki Ragulin, a mázsás súlyú betonhátvéd, akinek segítségével kidolgozhatta később legendássá vált leheletfinom testcseleit. Még egy „ugrás“ és válogatott lett. A Szovjetunió szfneiben a világ- és olimpiai bajnokságok sorozatát nyerte... Manapság mindenki fújja, ha kérdezik, melyik volt az amatőr hokivilág legjobb támadó hármasa: Mi- hajlov, Petrov, Harlamov... DECEMBERBEN MAR ISMÉT... Az egész jégkorongvilágot meglepte, hogy a világ- és olimpiai bajnok szovjet válogatott nem jutott be a Kanada Kupa szeptemberi döntőjébe. A szakértők a balszerencse mellett több más okkal is próbálták magyarázni a vörös mezesek várakozás a- latti szereplését. Tény, hogy sok minden másként alakulhatott volna, ha szerepel Kanadában a világ egyik legjobb hátvédje, Vjacseszlav Fetyiszov. A már minden lehetséges címet elnyerő játékos augusztusban az olasz- országi Val Gardenában lépett jégre klubjával, a CSZKA Moszkva együttesével a Citizen BEK-döntőjében. Az utolsó edzésen Fetyiszov egy szerencsétlen mozdulat következtében e- gyensúlyát vesztette, jobb lábfeje maga alá csavarodott, s a bokát tartő szalagok elszakadtak. Még aznap a helyi kórházban kétórás műtéttel ösz- szevarrták a súlyosan sérült szalagokat, s Fetyiszov társaival együtt repülhetett haza Moszkvába. Ezután a lábadozás vég nélküli he. tei következtek. A sziklakemény hokisnak újra meg kellett tanulnia járni, eleinte mankóval. Természetesen gipszben volt a lába, de a „páncélt“ olyatj speciális anyagból készítették, hogy nem akadályozta az úszásban. Október 3-án került le a sérült lábáról a gipsz, majd tíz nappal később már a mankóra sem volt szüksége. Az október 12-i orvosi konzílium pedig végre „zöld jelzést“ adott az edzések megkezdéséhez. Ügy tűnik, az olimpiai és többszörös világbajnok élete eddigi legnehezebb „mérkőzését“ is sikerrel vívta meg. December elsején már ismét jégre lépett és ragyogó gólokkal juttatta győzelemhez csapatát a szovjet bajnokságban. Egész biztos találkozunk vele az Izvesztyija Kupán. I Hazai jubileum előtt a tájékozódási futás A LEGEGÉSZSÉGESEBB SPORTÁG HARLAMOV ÉS FETYISZOV
