Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-04 / 49. szám
LAKÁSÜGYEKRŐL A Szovjetunióban 1970 óta 1 milliárd 300 millió négyzetméter lakóterület épült: a szovjethatalom éveiben elkészült lakásoknak több mint egyharmada. Ma a városi lakosság 80 százalékának önálló lakása van, s ezek beosztása és komfőrtfokozata is egyre javul. A lakbér minimális: a családi átlagjövedelem három százaléka. Az építési és fenntartási költségek csaknem 70 százalékát az állam fedezi. Ez évi 8 milliárd rubelnél több kiadás. Bár a lakáskérdés még mindig nagy gond a Szovjetunióban, biztosak abban, hogy a közeljövőben megoldódik. Ennek a bizonyosságnak részint konkrét állami tervek a forrásai, részint az egész szovjet gazdaság- és szociálpolitika. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének egyik tavalyi ülésén megvizsgálták, hogyan hajtotta végre a lakástörvényt a No- voszibirszk megyei Tanács. VLAGYIMIR BOKOV, a Novoszibirszk megyei Tanács elnöke összefoglalta, mit tesznek a lakáskérdés gyors megoldásáért. KRITIKUSAN Nem mindig a számok nyelve a legmeggyőzőbb. Az adott esetben mégis ezzel kell kezdenem. Az elmúlt tizenkét év alatt Novoszibirszk megye városaiban és munkástelepein a lakásállomány 17 millió négyzetméterről 25 millióra nőtt. Ezzel az egy városi lakosra jutó lakótér megközelítően a másfélszerese lett a korábbinak. A falvak lakásállománya tízmillió négyzetméter. A városokban egyre több az o- lyan ház, ahol a lakások beosztása korszerűbb, a szobák tágasak, a konyha nagy, a mellékhelyiségek kényelmesek. Lényeges a szemléletváltozás a községi é- pílkezéseknél is. A folyó ötéves terv (1981—1985) két éve alatt ?ö százalékkal nőtt a volumenük. A lakások háromnegyede állami e- rőből épül. A lakók korlátlan ideig használhatják a lakást, elcserélhetik, bérbe adhatják, tehát sok tekintetben olyan, mintha a tulajdonosai lennének. A lakások bizonyos hányada magánerőből épül: az utóbbi két évben ez 100 ezer négyzetméter volt. De az állami támogatás itt is nélkülözhetetlen, A lakásszövetkezeti tagoknak induláskor az építési költség 40 százalékát kell letenniük. A többit az állam hitelezi a szövetkezetnek, tizenöt- -húsz évi törlesztésre. Sokat és jól építeni persze nem lehet megfelelő ipari háttér nélkül. Ezért évről évre növeljük az építőipari kapacitást. Rekonstruáltunk egy házgyárat, és saját I- pari hátterük van a községi építkezéseknek,'az Ohlszelsztroj (Megyei Falusi Építő) kombinát. A lakásépítés centralizálásának, jobb technikai ellátottságának eredményeként ütemes a lakóházak átadása. A lakóházak évtizedekre szóló beruházások. Ezért az ingatlankezelő vállalatoknak folyamatosan kell karbantartaniuk az épületeket. Erre az előző ötéves tervidőszakban ötmillió rubelt fordítottak, és ez lehetővé tette nemcsak a folyó tatarozási munkák javítását, hanem egy komplex lakás- karbantartó rendszer és a napi 24 órás gyorsszolgálat megszervezését. Felállítottak egy lakásgazdálkodási számítóközpontot is. Nem lennénk őszinték, ha azt mondanánk, hogy a megyékben már kifogástalanul halad a lakásépítés. Nem mindig teljesítjük a terveket, a munkák minősége olykor kívánnivalót hagy maga után, gyakori a lakóházak és a kommunális épületek átadási határidejének jelentős csúszása. És ami a legfájóbb: még mindig nincs e- lég lakás. Megyénkben sok család vár lakáskiutalásra. Ezért is fontos, hogy az elosztás igazságos és nyilvános legyen. A no- voszibirszki városi tanácsnál és a kerületi tanácsoknál külön osztály foglalkozik a lakásügyekkel: a nyilvántartással és az elosztással. A járási és városi tanácsoknál ez a tanácstagokból álló lakásbizottságok feladata; ezeknek tagjai a társadalmi szervezetek képviselői is. A Szovjetunió alkotmányának 44. cikkelye kimondja a szovjet állampolgárok lakáshoz való jogát. 1984. január 1. óta az OSZFSZK-ban köztársasági lakástörvénykönyv szabályozza a lakásügyekkel kapcsolatos jogi kérdéseket. Hasonló törvényeket fogadtak el a többi szovjetköztársá- ságban is. Mi e jogszabályok gyakorlati haszna? Mindenekelőtt bennük az állam polgárai előtt kötelezettséget vállal, hogy nem csökkenti a lakásépítés ütemét, megőrzi a lakbérek szintjét, javítja a lakások minőségét és szavatolja a lakáselosztás igazságos rendjét. Az elosztásnak, mint ismeretes, többféle módja van. Nyugaton a leggyakoribb a szabad adás-vétel, illetve bérleti szerződés. Mi igazságtalannak tartjuk a lakáselosztásnak ezt a kizárólag az anyagi helyzetre épülő módját. A szovjet jogszabályok rögzítik, hogy ki számít jogos lakásigénylőnek, és ki jogosult soron kívüli lakáskiutalásra. Ezek elsősorban a Nagy Honvédő Háború veteránjai, a háborúban elesettek családtagjai, az élmunkások, a sokgyermekes családok. A törvénykönyv rendelkezik a lakáskiutalás menetéről is. Aki javítani szeretne lakáskörülményein, írásbeli igénylést ad be munkahelyén a szakszervezeti bizottsághoz. Az Igényléseket ösz- szesítik, majd megállapítják a jogosultak sorrendjét. Amikor a városban felépül egy lakóház, a kerületi tanács elosztja a lakásokat a területéhez tartozó vállalatok és intézmények között. Az onnan beérkezett javaslatokat feldolgozzák, megvizsgálják, ki mennyire igényjogosult, és csak aztán hoznak végleges döntést. Az így kijelölt lakók megkapják a- hivatalos iratokat, amelyek birtokában beköltözhetnek. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének említett ülését követően a Novoszibirszk megyei Tanács 1983 végén megvizsgálta, hogyan lehetne hatékonyabban felhasználni a lakásépítésre szánt összegeket, s megjavítani a lakás- gazdálkodást. A vita lényegre törő volt, hiszen a téma a szovjet állampolgárok egyik legfontosabb alkotmányos jogának, a lakáshoz való jognak a gyakorlati megvalósulása volt. Nem titkoljuk, időnként történnek sajnálatos esetek. Olykor egy megürült lakást hosz- szú ideig nem utalnak ki, vagy ami még rosszabb, nem az kapja meg, aki valóban rászorul. A tanácsülés a terveket finomítva úgy döntött, hogy a megyében a következő két évben legalább 1,2 millió négyzetméter lakóterületet kell megépíteni. '(A Szovjetunió nyomán] A Kelet és a Nyugat küzti konstruktív párbeszéd fej. lesztésére, a nemzetközi feszültség enyhítésére hívott fel a kapitalista országok befolyásos politikai szemé, lyiségeinek egy csoportja. A nyilatkozatot 31-en írták alá, közöttük volt miniszter- elnökök, mint például Helmut Schmidt, Edward Heath, james Callagham, Pierre Trudeau és Bruno Kreisky. Figyelmeztetnek arra a veszélyre, hogy a katonai konfrontáció könnyen nukleáris háborúba torkollhat. A nyilatkozat aláírói követelik a lázas fegyverkezés ellenőrzését, és sikraszállnak az államok közötti bizalom helyreállításáért, az együttműködés fejlesztéséért. Csak a jóakarat következetes ki- nyilvánításával, és körültekintéssel garantálhatják az államok népeik számára a békét, biztonságot, az anyagi és szellemi fejlődést. XXX Négy egykori magas rangú amerikai kormánytisztviselő felszólította Reagan elnököt, hogy mondjon le az új rakétaelhárító védelmi rendszer kiépítéséről. Mint ismeretes, az amerikai kormányzat ennek keretében fegyvereket akar elhelyezni a világűrben. Robert McNamara volt hadügyminiszter, Gerald Smith, aki a SALT- tárgyalásokon az amerikai küldöttséget vezette, George Kennan, az USA egykori moszkvai nagykövete és Mc George Hundy egykori elnöki tanácsadó washingtoni sajtókonferenciájukon arra figyelmeztettek, hogy a „csillagok háborújára“ vo. natkozó tervek megvalósítása a lázas fegyverkezés ú- jabb fordulóját eredményezné és lehetetlené tenné, hogy haladást érjenek el a Szovjetunióval a fegyverzet- ellenőrzésről folytatott tárgyalásokon. xxx A salvadori nép olyan békét akar, amely elvezetne a legégetőbb problémák felszámolásához. Elutasítja azt a békét, amely egyenlő lenne a kapitulációval — jelentette ki Oscar Acevedo, az FMLN-FDR politikai diplomáciai bizottságának tagja a Guazapa folyóiratnak a- dott nyilatkozatában. Rámutatott: az ország forradalmi erői a Duarte-rezsimmel folytatott tárgyalások útján akarják az igazságos békét elérni. A politikus nem értett egyet Duarte elnök állításával, amely szerint jelenleg kedvezőbbek a tárgyalások „objektív“ feltételei, mint 1979-ben voltak. Acevedo szerint ugyanis azóta semmi lényeges nem változott azon kívül, hogy a polgári lakosság mészárlása, a megtorló akciók az amerikai tanácsadók felügyelete alatt, és sokkal brutálisabban történtek. Duarte ugyancsak elfogadhatatlan módon csupán a választásokra szeretné korlátozni a tárgyalások témakörét, s valamilyen homályos, közelebbről meg nem határozott demokratizálásról beszél. xxx Brit kormánytisztviselők újabb epés kirohanásokat intéztek a sztrájkoló bányászok ellen. Margaret Thatcher kormányfő a konzervatív Carlton klubban mondott beszédében egy kalap alá vette a „nemzetközi terrorizmust“ és „hazai szélsőbaloldal felforgató tevékenységét“, miközben nem hagyott kétségeket afelől, hogy a bányászokra gondol. Thatcher konzervatív hallgatósága előtt riadót- fújt, hogy ezek a baloldali erők „a brit politikai rendszeren belül tevékenykednek, a szakszervezeteket és a helyi közigazgatási szerveket a törvényesség elfojtására és felborítására használják ki“.
