Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-04 / 49. szám

LAKÁSÜGYEKRŐL A Szovjetunióban 1970 óta 1 milliárd 300 millió négyzetméter la­kóterület épült: a szovjethatalom éveiben elkészült lakásoknak több mint egyharmada. Ma a városi lakosság 80 százalékának ön­álló lakása van, s ezek beosztása és komfőrtfokozata is egyre ja­vul. A lakbér minimális: a családi átlagjövedelem három százalé­ka. Az építési és fenntartási költségek csaknem 70 százalékát az állam fedezi. Ez évi 8 milliárd rubelnél több kiadás. Bár a lakáskérdés még mindig nagy gond a Szovjetunióban, biz­tosak abban, hogy a közeljövőben megoldódik. Ennek a bizonyos­ságnak részint konkrét állami tervek a forrásai, részint az egész szovjet gazdaság- és szociálpolitika. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének egyik tavalyi ülésén megvizsgálták, hogyan hajtotta végre a lakástörvényt a No- voszibirszk megyei Tanács. VLAGYIMIR BOKOV, a Novoszibirszk megyei Tanács elnöke összefoglalta, mit tesznek a lakáskérdés gyors megoldásáért. KRITIKUSAN Nem mindig a számok nyelve a legmeggyőzőbb. Az adott eset­ben mégis ezzel kell kezdenem. Az elmúlt tizenkét év alatt Novo­szibirszk megye városaiban és munkástelepein a lakásállomány 17 millió négyzetméterről 25 mil­lióra nőtt. Ezzel az egy városi la­kosra jutó lakótér megközelítően a másfélszerese lett a korábbinak. A falvak lakásállománya tízmillió négyzetméter. A városokban egyre több az o- lyan ház, ahol a lakások beosz­tása korszerűbb, a szobák tága­sak, a konyha nagy, a mellékhe­lyiségek kényelmesek. Lényeges a szemléletváltozás a községi é- pílkezéseknél is. A folyó ötéves terv (1981—1985) két éve alatt ?ö százalékkal nőtt a volumenük. A lakások háromnegyede állami e- rőből épül. A lakók korlátlan ideig használhatják a lakást, el­cserélhetik, bérbe adhatják, tehát sok tekintetben olyan, mintha a tulajdonosai lennének. A lakások bizonyos hányada magánerőből épül: az utóbbi két évben ez 100 ezer négyzetméter volt. De az állami támogatás itt is nélkülözhetetlen, A lakásszö­vetkezeti tagoknak induláskor az építési költség 40 százalékát kell letenniük. A többit az állam hi­telezi a szövetkezetnek, tizenöt- -húsz évi törlesztésre. Sokat és jól építeni persze nem lehet megfelelő ipari háttér nél­kül. Ezért évről évre növeljük az építőipari kapacitást. Rekonstru­áltunk egy házgyárat, és saját I- pari hátterük van a községi épít­kezéseknek,'az Ohlszelsztroj (Me­gyei Falusi Építő) kombinát. A lakásépítés centralizálásának, jobb technikai ellátottságának eredmé­nyeként ütemes a lakóházak át­adása. A lakóházak évtizedekre szóló beruházások. Ezért az ingatlanke­zelő vállalatoknak folyamatosan kell karbantartaniuk az épülete­ket. Erre az előző ötéves tervidő­szakban ötmillió rubelt fordítot­tak, és ez lehetővé tette nemcsak a folyó tatarozási munkák javítá­sát, hanem egy komplex lakás- karbantartó rendszer és a napi 24 órás gyorsszolgálat megszervezé­sét. Felállítottak egy lakásgazdál­kodási számítóközpontot is. Nem lennénk őszinték, ha azt mondanánk, hogy a megyékben már kifogástalanul halad a lakás­építés. Nem mindig teljesítjük a terveket, a munkák minősége oly­kor kívánnivalót hagy maga után, gyakori a lakóházak és a kom­munális épületek átadási határ­idejének jelentős csúszása. És ami a legfájóbb: még mindig nincs e- lég lakás. Megyénkben sok csa­lád vár lakáskiutalásra. Ezért is fontos, hogy az elosztás igazsá­gos és nyilvános legyen. A no- voszibirszki városi tanácsnál és a kerületi tanácsoknál külön osz­tály foglalkozik a lakásügyekkel: a nyilvántartással és az elosztás­sal. A járási és városi tanácsok­nál ez a tanácstagokból álló la­kásbizottságok feladata; ezeknek tagjai a társadalmi szervezetek képviselői is. A Szovjetunió alkotmányának 44. cikkelye kimondja a szovjet állampolgárok lakáshoz való jo­gát. 1984. január 1. óta az OSZFSZK-ban köztársasági lakás­törvénykönyv szabályozza a lakás­ügyekkel kapcsolatos jogi kérdé­seket. Hasonló törvényeket fo­gadtak el a többi szovjetköztársá- ságban is. Mi e jogszabályok gyakorlati haszna? Mindenekelőtt bennük az állam polgárai előtt kötelezettséget vál­lal, hogy nem csökkenti a lakás­építés ütemét, megőrzi a lakbé­rek szintjét, javítja a lakások mi­nőségét és szavatolja a lakásel­osztás igazságos rendjét. Az elosztásnak, mint ismeretes, többféle módja van. Nyugaton a leggyakoribb a szabad adás-vétel, illetve bérleti szerződés. Mi igazságtalannak tartjuk a la­káselosztásnak ezt a kizárólag az anyagi helyzetre épülő módját. A szovjet jogszabályok rögzítik, hogy ki számít jogos lakásigény­lőnek, és ki jogosult soron kívüli lakáskiutalásra. Ezek elsősorban a Nagy Honvédő Háború veterán­jai, a háborúban elesettek család­tagjai, az élmunkások, a sokgyer­mekes családok. A törvénykönyv rendelkezik a lakáskiutalás me­netéről is. Aki javítani szeretne lakáskö­rülményein, írásbeli igénylést ad be munkahelyén a szakszervezeti bizottsághoz. Az Igényléseket ösz- szesítik, majd megállapítják a jo­gosultak sorrendjét. Amikor a vá­rosban felépül egy lakóház, a ke­rületi tanács elosztja a lakásokat a területéhez tartozó vállalatok és intézmények között. Az onnan be­érkezett javaslatokat feldolgoz­zák, megvizsgálják, ki mennyire igényjogosult, és csak aztán hoz­nak végleges döntést. Az így ki­jelölt lakók megkapják a- hivatalos iratokat, amelyek birtokában be­költözhetnek. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének említett ülését követően a Novoszibirszk megyei Tanács 1983 végén megvizsgálta, hogyan lehetne hatékonyabban felhasználni a lakásépítésre szánt összegeket, s megjavítani a lakás- gazdálkodást. A vita lényegre tö­rő volt, hiszen a téma a szovjet állampolgárok egyik legfontosabb alkotmányos jogának, a lakáshoz való jognak a gyakorlati megva­lósulása volt. Nem titkoljuk, időn­ként történnek sajnálatos esetek. Olykor egy megürült lakást hosz- szú ideig nem utalnak ki, vagy ami még rosszabb, nem az kapja meg, aki valóban rászorul. A tanácsülés a terveket fino­mítva úgy döntött, hogy a me­gyében a következő két évben leg­alább 1,2 millió négyzetméter la­kóterületet kell megépíteni. '(A Szovjetunió nyomán] A Kelet és a Nyugat küzti konstruktív párbeszéd fej. lesztésére, a nemzetközi fe­szültség enyhítésére hívott fel a kapitalista országok befolyásos politikai szemé, lyiségeinek egy csoportja. A nyilatkozatot 31-en írták alá, közöttük volt miniszter- elnökök, mint például Hel­mut Schmidt, Edward Heath, james Callagham, Pierre Tru­deau és Bruno Kreisky. Fi­gyelmeztetnek arra a ve­szélyre, hogy a katonai kon­frontáció könnyen nukleá­ris háborúba torkollhat. A nyilatkozat aláírói követe­lik a lázas fegyverkezés el­lenőrzését, és sikraszállnak az államok közötti bizalom helyreállításáért, az együtt­működés fejlesztéséért. Csak a jóakarat következetes ki- nyilvánításával, és körülte­kintéssel garantálhatják az államok népeik számára a békét, biztonságot, az anya­gi és szellemi fejlődést. XXX Négy egykori magas ran­gú amerikai kormánytisztvi­selő felszólította Reagan el­nököt, hogy mondjon le az új rakétaelhárító védelmi rendszer kiépítéséről. Mint ismeretes, az amerikai kor­mányzat ennek keretében fegyvereket akar elhelyezni a világűrben. Robert McNa­mara volt hadügyminiszter, Gerald Smith, aki a SALT- tárgyalásokon az amerikai küldöttséget vezette, George Kennan, az USA egykori moszkvai nagykövete és Mc George Hundy egykori elnö­ki tanácsadó washingtoni sajtókonferenciájukon arra figyelmeztettek, hogy a „csillagok háborújára“ vo. natkozó tervek megvalósítá­sa a lázas fegyverkezés ú- jabb fordulóját eredményez­né és lehetetlené tenné, hogy haladást érjenek el a Szovjetunióval a fegyverzet- ellenőrzésről folytatott tár­gyalásokon. xxx A salvadori nép olyan bé­két akar, amely elvezetne a legégetőbb problémák fel­számolásához. Elutasítja azt a békét, amely egyenlő len­ne a kapitulációval — jelen­tette ki Oscar Acevedo, az FMLN-FDR politikai diplo­máciai bizottságának tagja a Guazapa folyóiratnak a- dott nyilatkozatában. Rámu­tatott: az ország forradalmi erői a Duarte-rezsimmel folytatott tárgyalások útján akarják az igazságos békét elérni. A politikus nem ér­tett egyet Duarte elnök ál­lításával, amely szerint je­lenleg kedvezőbbek a tár­gyalások „objektív“ feltéte­lei, mint 1979-ben voltak. Acevedo szerint ugyanis azóta semmi lényeges nem változott azon kívül, hogy a polgári lakosság mészár­lása, a megtorló akciók az amerikai tanácsadók fel­ügyelete alatt, és sokkal brutálisabban történtek. Du­arte ugyancsak elfogadha­tatlan módon csupán a vá­lasztásokra szeretné korlá­tozni a tárgyalások témakö­rét, s valamilyen homályos, közelebbről meg nem hatá­rozott demokratizálásról be­szél. xxx Brit kormánytisztviselők újabb epés kirohanásokat intéztek a sztrájkoló bányá­szok ellen. Margaret That­cher kormányfő a konzerva­tív Carlton klubban mondott beszédében egy kalap alá vette a „nemzetközi terro­rizmust“ és „hazai szélső­baloldal felforgató tevékeny­ségét“, miközben nem ha­gyott kétségeket afelől, hogy a bányászokra gondol. Thatcher konzervatív hall­gatósága előtt riadót- fújt, hogy ezek a baloldali erők „a brit politikai rendszeren belül tevékenykednek, a szakszervezeteket és a helyi közigazgatási szerveket a törvényesség elfojtására és felborítására használják ki“.

Next

/
Thumbnails
Contents