Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-27 / 48. szám
Lázár Edina Kiss Edit Sumuskői Ágnes A Losonci (Luéenec) Pedagógiai Szakközépiskola épülete nem mondható korszerűnek, hiszen valamikor kolostorként szolgáit. Az egyik tanterembe alig húsz diák fér be, a másikban meg akár színházat is lehetne játszani, kicsi és sötét a tornaterme, a rajzterme sem megfelelő, a szak- tantermek szintén elavultak, szakmai gyakorlatra a magyar osztályok Fülekre (Fifakovo) járnak. A mostoha körülmények ellenére a losonci „pégé“ — ahogy a lányok egymás között nevezik — népszerű iskola, az eredmények Klára Misutová igazgatónő szavai szerint jobbak, mint a feltételek. Csak egy példa a sok közül: az iskola egyik diákja két éven keresztül országos első volt a pedagógiai szakközépiskolások szakköri munkájának seregszemléjén. Olyan módszertani segédeszközöket dolgozott ki, amelyeknek sorozatgyártását tervezik. — Az iskolába 250—300 százalékos a túljelentkezés. A tehetségi vizsgák után aztán kicsit leszűkül a kör, de a döntésnél közrejátszanak a járásonként megadott irányszámok is — mondja az igazgatóhelyettes, Fehér józsef. — Itt is vannak aránytalanságok. Például idén a kelet-szlovákiai kerület néhány járásából kevesebben jöttek, mint amennyit az irányszám értelmében felvehettünk volna, a losonci és rimaszombati (Rim. Sobota) járásokból pedig nagy volt a túl je-’,' lentkezés. — Nehéz ide bejutni, de az a túljárja, hogy az iskola befejezése után viszont gond az elhelyezkedés. Beszéltem már olyan fiatal óvónőkkel, akik évekig csak helyettesítgetnek, és nem éreznek szilárd talajt a lábuk alatt. — Ezt én sem cáfolhatom meg. helyenként még ez is előfordul, de közös ügyünk, hogy ezen változtassunk. Az iskola vezetősége nem kis erőfeszítéseket tesz a járási és kerületi iskolaügyi szervekkel és nemzeti bizottságokkal, hogy a helyzet javuljon. Gyakran az is előfordul, hogy a fiatal óvónők csak lakhelyükön vagy annak közvetlen közelében szeretnének tanítani. Az iskola igazgatósága az előzetesen benyújtott kérvény alapján minden végzős növendéknek még az érettségi előtt írásban megadja, melyik óvodában vagy iskolában kezdheti meg szeptember elsejével a munkát. Tény, hogy sok esetben helyettesítésről van szó, de ezt a munkát is vállalni kell. Véleményem szerint vannak még hiányosságok a munkaerő-szükséglet tervezésben, az irányszámokban, de évről évre javulás tapasztalható. Az M jelzés a „pégében“ azt jelenti a magyar osztályról van szó, máskülönben évfolyamonként egy szlovák és egy magyar osztály van. Harmincnyolc csinos lány, végzős növendék látogatásomkor éppen képmontázst készít. Képzőművészeti nevelés óra van. Csodálattal nézem László Ildikó ügyes kézmozdulatait, aki éppen előttem ragasztja fel a képeket a békét és boldogságot szimbolizáló félig kész montázsra. Magicz Tünde szőke hajfürtjei alól egy faliújságra figyel. Űjabb irodalmi nagyság kerül a „Nagyjaink“ arcképcsarnokába. Az osztály falán hatalmas jelszó: „Tanulj, hogy tanítbassi“ Megvárom az óra végét, hogy nyugodtan szót válthassak a lányokkal. Ez az utolsó tanítási óra, így aztán már korlátlanul beszélgethetünk. Amikor megszólal a csengő, sokan jókedvűen távoznak, de Tolvaj Melánia csak most lát munkához. Leül az osztályban álló zongorához és szorgalmasan gyakorolni kezd. A szelíd dallamok csöppet sem zavarnak a beszélgetésben, amelyet a körém sereglett lányokkal folytatok. Nem fukarkodik a szóval Kiss Edit, akitől mindjárt megtudom, hogy egy jól sikerült „kultúrosztály“ az övék. — A véletlen folytán több tehetséges lány került az osztályba. Elsősök voltunk, amikor Fehér József igazgatóhelyettes elvtárs és Gaál Ildikó tanárnő kezdeményezésére megalakult a tánc- és énekcsoport. Mivel abban az évben zajlott a „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdalverseny, a tizenkét tagú énekcsoport rögtön benevezett, és az országos döntőben második helyezést értünk el. Az éneklést továbbra sem hagytuk abba, számos jól sikerült fellépést tudhatunk magunk mögött. Az osztály szólóénekese Somoskői Agnes egymás után aratta a sikereket. Most már Ágnes is úgy érzi, szólnia kell:-Tx Való igaz, hogy tavaly a „Tavaszi Szél...“ országos döntőjében sikerűit a hagyományőrző és ápoló kategóriában az első helyen végeznem. Szeretném az éneklést továbbra is folytatni. Azt hiszem, nem lenne teljes az osztályról alkotott kép, ha nem adnánk át a szót Lázár Edinának, az osztály elnökének, aki egyben kitűnő szavaló is. — Nekem sikerült a Jókai-napok legutolsó seregszemléjén a szavalók között a harmadik helyen végeznem. Megemlíteném még, hogy voltunk Zselízen (Zaliezovce) is a „Csak tiszta forrásból“ című összeállításunkkal, ugyan versenyen kívül léptünk fel, de így is nagy sikert arattunk. — Lányuk, küszöbön a szalagavató, majd pár hónap múlva az érettségi vizsgák következnek, aztán elbúcsúztok az iskolától. Gondolom, a négy év alatt megszerettétek a várost, összeszokott az osztályközösség. Hogyan értékelitek ezeket az éveket, és mit vártok a jövendő munkahelyetektől? ■ Kiss Edit: — Felejthetetlen három és fél évet töltöttem Losoncon, és azt hiszem, nagyon fog hiányozni az iskola, az osztályfőnök és a kollektíva. Én Kistárkányból (Maié Traka- ny) vagyok, és oda szeretnék visz- szatérni. Kétosztályos óvoda működik a faluban. Ha kicsit nehezebb is az érvényesülés, a pályáján egyenesbe jutni, úgy érzem, ha még egyszer választhatnék, újból óvónőképzőbe jelentkeznék. Somoskői Ágnes: — Nehéz lesz átvészelni a búcsú óráit, hiszen osztályunk közössége egy nagy családhoz hasonlítható. Remélem, hogy az érettségi után szűkebb hazámban, a Medvesalján sikerül megfelelő munkahelyet találnom. És mint említettem, az énekléshez, de szülőfalumhoz is hű akarok maradni. Lázár Edina: — Az osztályelnökségből kifolyólag a SZISZ-munkának is irányítója, szervezője voltam. Munka adódott bőven, szép emlékekkel távozom. Tóth Erika osztályfőnöknőnk mindenben segített, nyugodtan hozzáfordulhattunk ügyes-bajos dolgainkkal. Az osztályunkból heten akarunk továbbtanulni. Én nyelveket szeretnék tanulni a Nyitrai (Nitra) Tanárképző Főiskolán. Ha nem sikerül a tervem, akkor sem esek kétségbe, mert ez a pálya, amelyet választottam, szerintem a legszebb, a 'eghálásabb. POLGAR! LÄSZLÖ A szerző felvételei Készül a képmontázs: a felvételen László Ildikó Magicz Tünde a faliújságot szerkeszti Mit tettek, mik a terveik? Ezzel a két kérdéssel fordultam Gemer Jánoshoz, a SZISZ Nagykürtösi (Vel’ky Kr- tí§) Járási Bizottságának aielnökéhéz. Hol, mit, milyen munkát végeztek az' elmúlt időszakban a járás ifjúsági .szervezetei, és milyen feladatok várnak rájuk az év hátralevő részében. — A közelmúltban értékeltük a járás középiskolásainak és szakmunkástanulóinak az 1983—84-es tanévben végzett munkáját. Örömmel állapítottuk meg, hogy diákjaink főleg a meghirdetett munkaaktivifási hetek és kommunista szombatok alatt hathatós társadalmi segítséget nyújtottak mindenekelőtt az oktatási intézmények építésében, karbantartásában, de kivették részüket a választási program feladatainak teljesítéséből, a környezetvédelemből és a másodlagos nyersanyagok gyűjtéséből is. Jó példával jártak elöl a Zsélyi (Zelovce) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet diákjai, akik az új diákotthon és a tornaterem építésénél nyújtottak idén is nagy segítséget. Ezenkívül 630 óra társadalmi munkával segítették a választási program feladatainak megvalósítását, a mezőgazdaságban 860, a helyi sportpályán is 120 óra társadalmi munkát végeztek. Hasonlóan aktívak voltak a Nagykürtösi Gimnázium diákjai; ők a Bussai (Buáince) Efsz-ben szedték a burgonyát, takarították iskolájuk környékét, tisztogatták a patakokat, így ledolgozva 600 óra társadalmi munkát. A nagykürtösi LIAZ- üzem Középfokú Gépészeti Szaktanintézetének SZISZ-tagjai pedig saját létesítményeik építésénél segédkeztek. Itt említeném meg azt is, hogy eredményes volt diákjaink nyári aktivitása is. A zsélyi szakmunkástanulók, a nagykürtösi gimnazisták és a LIAZ-üzem iskolai ifjúsági szervezetének tagjai hazánk különböző építőtáboraiban ledolgoztak 11010 órát, és 2235 koronát átutaltak a szolidaritási alapra. A diákok közül néhányan külföldön, az NDK-ban és Lengyelországban dolgoztak. — Immár hagyományosan idén is meghirdettétek az „Egy szem se vesszen kárba“ aratási versenyt. Milyen eredménnyel zárult? — Már ennek a versenynek az értékelése*-*■ is megvan. Azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk mezőgazdasági fiataljaink aratási eredményei miatt. Az E 516-os és az E 512-es kombájnokon dolgozó 41 kombájnos kettősnek is nagy érdeme van abban, hogy a rekordtermést hozó gabonát idejében, jó minőségben és minimális veszteséggel sikerült betakarítani. A szalmabetakarító gépeken 21, a gabonaszállító teherautókon 11, a gépjavító munkacsoportokban pedig 24 SZISZ-tag dolgozott. A tizenhárom agitációs- -propagációs szakkör munkáját 42 fiatal segítette. Az Ifjúsági Fényszóró-versenybe 42 őrjárat kapcsolódott be 126 taggal. Fiatal kombájnosalnk 3510 hektárról 18 252 tonna szemet csépeltek ki, és a legeredményesebbek közé tartozik a Mackó József — Fonód László, a Iiubomír Drienov- sk? — Pavel Oalob, a Vladimír Domby — Ján Kobulek kettős. Egyébként az „Egy szem se vesszen kárba“ aratási versenyünkbe 46 ifjúsági szervezet 1156 taggal kapcsolódott be, akik 29 320 óra társadalmi munkát végeztek. Aratás idején a legaktívabb SZISZ-szervezetnek a zsélyieké bizonyult, amelynek tagjai közel öt ezer óra társadalmi munkát végeztek, főleg a szalmabetakarításban. — Miként emlékeztek meg a SZISZ-tagok az SZNF 40. évfordulójáról? — Hadd kezdjem azzal, hogy az SZNF jubileumának járási ünnepségén kétezer fiatal vett részt. Az alapsz^vezetek túlnyomó többsége vagy a helyi hangosbemondóban sugárzott műsorral, vagy ünnepi taggyűlésen emlékezett meg a negyven évvel ezelőtti eseményekről. Az ifjúsági szervezetekben napirendén voltak a vetélkedők az SZNF-ről, de nem hiányoztak a sport- és honvédelmi játékok sem. Tarlós élményt jelentettek a fiataloknak az SZNF közvetlen résztvevőivel való találkozások, az egykori harcosok élménybeszámolói. Kiemelkedő rendezvény volt Suché Brezovóban a partizánfedezék ünnepélyes átadása a helyi ifjúsági szervezetnek tartós gondozásában. — Milyen feladatok várnak a fiatalokra az őszi hónapokban? — Ifjúsági szervezeteinkben folynak az előkészületek az őszi taggyűlésekre, és megkezdődik az 1984—85-ös politikai oktatás éve. A ZENIT járási- versenyében a szőlészek és vincellérek mérik össze tudásukat. És természetesen az őszi betpkarítási munkákból is kiveszik részüket az ifjúsági szervezetek tagjai. Járásunk mindegyik pionírcsapata benevezett a „Szabadsághoz és békéhez vezető útón“ pionírjátékból. Bodzsár Gyula
