Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-27 / 48. szám

Lázár Edina Kiss Edit Sumuskői Ágnes A Losonci (Luéenec) Pedagógiai Szakközépiskola épülete nem mondha­tó korszerűnek, hiszen valamikor kolostorként szolgáit. Az egyik tante­rembe alig húsz diák fér be, a másikban meg akár színházat is lehetne játszani, kicsi és sötét a tornaterme, a rajzterme sem megfelelő, a szak- tantermek szintén elavultak, szakmai gyakorlatra a magyar osztályok Fülekre (Fifakovo) járnak. A mostoha körülmények ellenére a losonci „pégé“ — ahogy a lányok egymás között nevezik — népszerű iskola, az eredmények Klára Misutová igazgatónő szavai szerint jobbak, mint a feltételek. Csak egy példa a sok közül: az iskola egyik diákja két éven keresztül országos első volt a pedagógiai szakközépiskolások szakköri munkájának seregszemléjén. Olyan módszertani segédeszközöket dolgozott ki, amelyeknek sorozatgyártását tervezik. — Az iskolába 250—300 százalékos a túljelentkezés. A tehetségi vizsgák után aztán kicsit leszűkül a kör, de a döntésnél közrejátszanak a járáson­ként megadott irányszámok is — mondja az igazgatóhelyettes, Fehér józsef. — Itt is vannak aránytalan­ságok. Például idén a kelet-szlovákiai kerület néhány járásából kevesebben jöttek, mint amennyit az irányszám értelmében felvehettünk volna, a lo­sonci és rimaszombati (Rim. Sobota) járásokból pedig nagy volt a túl je-’,' lentkezés. — Nehéz ide bejutni, de az a túl­járja, hogy az iskola befejezése után viszont gond az elhelyezkedés. Be­széltem már olyan fiatal óvónőkkel, akik évekig csak helyettesítgetnek, és nem éreznek szilárd talajt a lá­buk alatt. — Ezt én sem cáfolhatom meg. he­lyenként még ez is előfordul, de kö­zös ügyünk, hogy ezen változtas­sunk. Az iskola vezetősége nem kis erőfeszítéseket tesz a járási és kerü­leti iskolaügyi szervekkel és nemze­ti bizottságokkal, hogy a helyzet ja­vuljon. Gyakran az is előfordul, hogy a fiatal óvónők csak lakhelyükön vagy annak közvetlen közelében sze­retnének tanítani. Az iskola igazga­tósága az előzetesen benyújtott kér­vény alapján minden végzős növen­déknek még az érettségi előtt írás­ban megadja, melyik óvodában vagy iskolában kezdheti meg szeptember elsejével a munkát. Tény, hogy sok esetben helyettesítésről van szó, de ezt a munkát is vállalni kell. Véle­ményem szerint vannak még hiányos­ságok a munkaerő-szükséglet terve­zésben, az irányszámokban, de évről évre javulás tapasztalható. Az M jelzés a „pégében“ azt jelen­ti a magyar osztályról van szó, más­különben évfolyamonként egy szlo­vák és egy magyar osztály van. Har­mincnyolc csinos lány, végzős növen­dék látogatásomkor éppen képmon­tázst készít. Képzőművészeti nevelés óra van. Csodálattal nézem László Ildikó ügyes kézmozdulatait, aki ép­pen előttem ragasztja fel a képeket a békét és boldogságot szimbolizáló félig kész montázsra. Magicz Tünde szőke hajfürtjei alól egy faliújságra figyel. Űjabb irodalmi nagyság kerül a „Nagyjaink“ arcképcsarnokába. Az osztály falán hatalmas jelszó: „Ta­nulj, hogy tanítbassi“ Megvárom az óra végét, hogy nyugodtan szót vált­hassak a lányokkal. Ez az utolsó ta­nítási óra, így aztán már korlátlanul beszélgethetünk. Amikor megszólal a csengő, sokan jókedvűen távoznak, de Tolvaj Me­lánia csak most lát munkához. Leül az osztályban álló zongorához és szorgalmasan gyakorolni kezd. A sze­líd dallamok csöppet sem zavarnak a beszélgetésben, amelyet a körém sereglett lányokkal folytatok. Nem fukarkodik a szóval Kiss Edit, akitől mindjárt megtudom, hogy egy jól sikerült „kultúrosztály“ az övék. — A véletlen folytán több tehet­séges lány került az osztályba. El­sősök voltunk, amikor Fehér József igazgatóhelyettes elvtárs és Gaál Il­dikó tanárnő kezdeményezésére meg­alakult a tánc- és énekcsoport. Mivel abban az évben zajlott a „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdalverseny, a tizenkét tagú énekcsoport rögtön be­nevezett, és az országos döntőben második helyezést értünk el. Az ének­lést továbbra sem hagytuk abba, szá­mos jól sikerült fellépést tudhatunk magunk mögött. Az osztály szólóéne­kese Somoskői Agnes egymás után aratta a sikereket. Most már Ágnes is úgy érzi, szól­nia kell:-Tx Való igaz, hogy tavaly a „Ta­vaszi Szél...“ országos döntőjében sikerűit a hagyományőrző és ápoló kategóriában az első helyen végez­nem. Szeretném az éneklést tovább­ra is folytatni. Azt hiszem, nem lenne teljes az osztályról alkotott kép, ha nem ad­nánk át a szót Lázár Edinának, az osztály elnökének, aki egyben kitűnő szavaló is. — Nekem sikerült a Jókai-napok legutolsó seregszemléjén a szavalók között a harmadik helyen végeznem. Megemlíteném még, hogy voltunk Zselízen (Zaliezovce) is a „Csak tisz­ta forrásból“ című összeállításunkkal, ugyan versenyen kívül léptünk fel, de így is nagy sikert arattunk. — Lányuk, küszöbön a szalagava­tó, majd pár hónap múlva az érett­ségi vizsgák következnek, aztán el­búcsúztok az iskolától. Gondolom, a négy év alatt megszerettétek a vá­rost, összeszokott az osztályközösség. Hogyan értékelitek ezeket az éve­ket, és mit vártok a jövendő munka­helyetektől? ■ Kiss Edit: — Felejthetetlen három és fél évet töltöttem Losoncon, és azt hiszem, nagyon fog hiányozni az iskola, az osztályfőnök és a kollek­tíva. Én Kistárkányból (Maié Traka- ny) vagyok, és oda szeretnék visz- szatérni. Kétosztályos óvoda működik a faluban. Ha kicsit nehezebb is az érvényesülés, a pályáján egyenesbe jutni, úgy érzem, ha még egyszer vá­laszthatnék, újból óvónőképzőbe je­lentkeznék. Somoskői Ágnes: — Nehéz lesz át­vészelni a búcsú óráit, hiszen osz­tályunk közössége egy nagy család­hoz hasonlítható. Remélem, hogy az érettségi után szűkebb hazámban, a Medvesalján sikerül megfelelő mun­kahelyet találnom. És mint említet­tem, az énekléshez, de szülőfalumhoz is hű akarok maradni. Lázár Edina: — Az osztályelnök­ségből kifolyólag a SZISZ-munkának is irányítója, szervezője voltam. Mun­ka adódott bőven, szép emlékekkel távozom. Tóth Erika osztályfőnök­nőnk mindenben segített, nyugodtan hozzáfordulhattunk ügyes-bajos dol­gainkkal. Az osztályunkból heten aka­runk továbbtanulni. Én nyelveket szeretnék tanulni a Nyitrai (Nitra) Tanárképző Főiskolán. Ha nem si­kerül a tervem, akkor sem esek két­ségbe, mert ez a pálya, amelyet vá­lasztottam, szerintem a legszebb, a 'eghálásabb. POLGAR! LÄSZLÖ A szerző felvételei Készül a képmontázs: a felvételen László Ildikó Magicz Tünde a faliújságot szerkeszti Mit tettek, mik a terveik? Ezzel a két kérdéssel fordultam Gemer Jánoshoz, a SZISZ Nagykürtösi (Vel’ky Kr- tí§) Járási Bizottságának aielnökéhéz. Hol, mit, milyen munkát végeztek az' elmúlt időszakban a járás ifjúsági .szervezetei, és milyen feladatok várnak rájuk az év hátra­levő részében. — A közelmúltban értékeltük a járás kö­zépiskolásainak és szakmunkástanulóinak az 1983—84-es tanévben végzett munkáját. Örömmel állapítottuk meg, hogy diákjaink főleg a meghirdetett munkaaktivifási hetek és kommunista szombatok alatt hathatós társadalmi segítséget nyújtottak mindenek­előtt az oktatási intézmények építésében, karbantartásában, de kivették részüket a választási program feladatainak teljesítésé­ből, a környezetvédelemből és a másodla­gos nyersanyagok gyűjtéséből is. Jó példá­val jártak elöl a Zsélyi (Zelovce) Középfo­kú Mezőgazdasági Szaktanintézet diákjai, akik az új diákotthon és a tornaterem épí­tésénél nyújtottak idén is nagy segítséget. Ezenkívül 630 óra társadalmi munkával se­gítették a választási program feladatainak megvalósítását, a mezőgazdaságban 860, a helyi sportpályán is 120 óra társadalmi munkát végeztek. Hasonlóan aktívak voltak a Nagykürtösi Gimnázium diákjai; ők a Bussai (Buáince) Efsz-ben szedték a bur­gonyát, takarították iskolájuk környékét, tisztogatták a patakokat, így ledolgozva 600 óra társadalmi munkát. A nagykürtösi LIAZ- üzem Középfokú Gépészeti Szaktanintézeté­nek SZISZ-tagjai pedig saját létesítményeik építésénél segédkeztek. Itt említeném meg azt is, hogy eredmé­nyes volt diákjaink nyári aktivitása is. A zsélyi szakmunkástanulók, a nagykürtösi gimnazisták és a LIAZ-üzem iskolai ifjúsági szervezetének tagjai hazánk különböző épí­tőtáboraiban ledolgoztak 11010 órát, és 2235 koronát átutaltak a szolidaritási alap­ra. A diákok közül néhányan külföldön, az NDK-ban és Lengyelországban dolgoztak. — Immár hagyományosan idén is meg­hirdettétek az „Egy szem se vesszen kár­ba“ aratási versenyt. Milyen eredménnyel zárult? — Már ennek a versenynek az értékelése*-*■ is megvan. Azt hiszem, nem kell szégyen­keznünk mezőgazdasági fiataljaink aratási eredményei miatt. Az E 516-os és az E 512-es kombájnokon dolgozó 41 kombájnos kettősnek is nagy érdeme van abban, hogy a rekordtermést hozó gabonát idejében, jó minőségben és minimális veszteséggel si­került betakarítani. A szalmabetakarító gé­peken 21, a gabonaszállító teherautókon 11, a gépjavító munkacsoportokban pedig 24 SZISZ-tag dolgozott. A tizenhárom agitációs- -propagációs szakkör munkáját 42 fiatal se­gítette. Az Ifjúsági Fényszóró-versenybe 42 őrjárat kapcsolódott be 126 taggal. Fiatal kombájnosalnk 3510 hektárról 18 252 tonna szemet csépeltek ki, és a leg­eredményesebbek közé tartozik a Mackó József — Fonód László, a Iiubomír Drienov- sk? — Pavel Oalob, a Vladimír Domby — Ján Kobulek kettős. Egyébként az „Egy szem se vesszen kárba“ aratási versenyünk­be 46 ifjúsági szervezet 1156 taggal kapcso­lódott be, akik 29 320 óra társadalmi mun­kát végeztek. Aratás idején a legaktívabb SZISZ-szervezetnek a zsélyieké bizonyult, amelynek tagjai közel öt ezer óra társadal­mi munkát végeztek, főleg a szalmabetaka­rításban. — Miként emlékeztek meg a SZISZ-tagok az SZNF 40. évfordulójáról? — Hadd kezdjem azzal, hogy az SZNF jubileumának járási ünnepségén kétezer fia­tal vett részt. Az alapsz^vezetek túlnyomó többsége vagy a helyi hangosbemondóban sugárzott műsorral, vagy ünnepi taggyűlé­sen emlékezett meg a negyven évvel eze­lőtti eseményekről. Az ifjúsági szervezetek­ben napirendén voltak a vetélkedők az SZNF-ről, de nem hiányoztak a sport- és honvédelmi játékok sem. Tarlós élményt je­lentettek a fiataloknak az SZNF közvetlen résztvevőivel való találkozások, az egykori harcosok élménybeszámolói. Kiemelkedő rendezvény volt Suché Brezovóban a parti­zánfedezék ünnepélyes átadása a helyi if­júsági szervezetnek tartós gondozásában. — Milyen feladatok várnak a fiatalokra az őszi hónapokban? — Ifjúsági szervezeteinkben folynak az előkészületek az őszi taggyűlésekre, és megkezdődik az 1984—85-ös politikai okta­tás éve. A ZENIT járási- versenyében a sző­lészek és vincellérek mérik össze tudásu­kat. És természetesen az őszi betpkarítási munkákból is kiveszik részüket az ifjúsági szervezetek tagjai. Járásunk mindegyik pio­nírcsapata benevezett a „Szabadsághoz és békéhez vezető útón“ pionírjátékból. Bodzsár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents