Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-27 / 48. szám

ö*u ősz van, ezerszínű ősz. És reggel, ködös, párás reggel. Potsdam nem akar kedves lenni, mogorván fogad. Meg álmosan. Amo­lyan igazi, andalító őszi hangulattal. Ro­vom az utcákat, majd egy csapásra felszáll a köd, eloszllk a pára, s langyos sugarakat ont a nap. Hirtelenében elkívánkozók az utcák sűrűjéből. Elindulok a Sanssouci park Irányába. Képeket már láttam korábban e parkról. Ogy érzem, itt tetten érhetem az őszt. A színeket és árnyakat. A csendet és a hulló levelek neszét. A fák, a park ma­gányát. A nyugalmat. A halk, szisszenésnyi elmúlást. A természet pazar halálát. Sans- souciban, a „Gond nélküli park“-ban. Az obeliszk díszkapun keresztül jutok be a parkba. A kapu előtt, az utca szélét) a hajdani egyiptomi obeliszkek utánzata áll. Tömör, magas, felfelé egyre vékonyodó kő­tömb. Rajta díszítésként hieroglifált. A ka­pu 1748-ban épült, s rá közel száz évre a francia Champollion hiába fejtette meg az egyiptomi hieroglifák titkát, a potsdamiak obeliszkjének rejtélye továbbra is rejtély maradt. Ugyanis kiderült, hogy ezek a hie­roglifák csak fantáziairatok, semmiféle je­lentésük nincs. Vagy mégis van, csak épp a titok még nem nyílt fel? Nem tudni... Hátha kiengesztelhetők ezáltal a minden­ható múzsák. Hátha kiengesztelhető a ki­rályság, a civilizált világ mindazért a rosz- szért, amit a király elkövetett. Hátha?... Legalább a szándék megvolt. Az alattvalók, az akkori világ számára, lehet, ez édeske­vésnek bizonyult. De az előrelátó politiku­sok gondolnak a jövőre: hadd írhassanak fel valamit jót is számlájukra az utódok. Egyebek mellett a már korábban említett tényt, meg azt is, hogy a képtár a német múzeumtermek egyik legszebbike. Ma 124 igen értékes festmény, többek között Vasa­ri, Guido Reni, Caravaggio, Rubens, van Dyck alkotásai láthatók. Hasonlóan érdekes a Sanssouci kastély Is, amely II. Frigyes nyári rezidenciájaként szolgált. Azért építette ezt a kastélyt, s azért a „Gond nélküli“ elnevezés, mivel itt, ebben az épületben akart csendben és in­timitásban hódolni hajlamainak. A kor leg­jobb művészeit kérte fel a munkára. S amit létrehoztak — igazi mestermunka, a leg­apróbb részletekig. Itt és hasonló helyeken a látogató szájtátva ámul-bámul. Szinte érthetetlen számára a nagyon aprólékos, precíz, tökéletesen elvégzett munka, a min­den részletre kiterjedő figyelem. És a türe­€t ^ím00M8€Ín€*ttiMÍtÍ-Hun A díszkapun túl kezdődik a közel két és fél kilométer hosszú út, amely nyílegyene­sen haladva kettészeli a parkot. A három négyzetkilométer területű park 1745 ápri­lisában készült el. Az építtetők a hajdani porosz királyok voltak. A kor legjobb épí­tői, művészei, tervezői dolgoztak azon, hogy a Havel-tórendszer egyik nagyobb száraz darabját az emberi szem számára elkápráz­tató csodává varázsolják. Akkor még a park a városon kívül esett, szőlőskertek voltak a helyén. Ma pedig már jószerével Potsdam belvárosának számít, hiszen az egykori vá­ros az évszázadok során terebélyesedett, igazi nagyvárossá nőtte ki magát. A hosszú út mentén virágok, pázsit, fák és szökőkutak, szobrok, különféle építmé­nyek, paloták... Az őszi fényben az épü­letek, a színek, a tér harmóniája magával ragad. Bizonyára így vélekedik az előttem ballagó fiatal pár is. Ölelik, szorítják egy­mást. Meg-megállnak, belefeledkeznek a táj csodás hangulatába, a szerelembe — csó- kolóznak. Lugasok alatt baktatok. Felsétálok a szé- Jes, fehér lépcsőkön, amelyeket az évszá­zadok során több millió láb koptatott. A holland ízlés szerint épült kert végében hú­zódik meg a képtár. Amikor jegyet váltok, majd szemügyre veszem az első képeket, azon morfondírozok: vajon milyen célokat szolgálhatott ez az épület korábban. Az úti­kalauztól megkapom a választ: A múzeum a történelemben az első olyan épület,1 ame­lyet csak képek tárolására szántak. ]. Gott­fried Buríng tervei alapján készült 1755-től 1764-ig. Felkapom a fejemet. II. Frigyes po­rosz király tiszteletére legyen mondva: ga- ládságai mellett mea culpaként szerepel­hetett a birodalom, a civilizált világ sze­mében ez a tette. Király létére is ráérzett a mondás második felére: „magadni a ki­rálynak, ami a királyé“----Szóval: megad­ni a művészeteknek, ami a művészeteké. lem. Mert mindezek elkészítéséhez a szak­mai tudás mellett időre, türelemre volt szükség. A kastélyt körülvevő kerítések, maga az épület, egy-egy kilincs, bútorda­rab, használati eszköz — minden — a tökéletes kidolgozásról tanúskodik. Szakér­telemről és türelemről. Próbálom magam beleélni az egykori mester munkájába. Egy- egy Intarziás asztalkán, kovácsoltvas díszen, falfestményen hetekig, hónapokig dolgoz­hatott az alkotója. S még egyszer: hetekig, hónapokig, évekig volt türelme milliméter­ről milliméterre előbbre haladni. Idejük volt bőven a mestereknek. Ez a kastély is, a- meiy lényegében csak egyetlen ember ké- nyelmét-hóbortját szolgálta, kerek három évig készült. És százak dolgoztak rajta. Köz­tük az építészet nagy személyiségei: Jo­hann August Nahl, Benckert, Ebenhech, Jo­hann Christian, Johann Michael Hoppen- haupt, Sartori, Merck ... Nagy nevek, nagy pénzért. Mert hát a királynak semmi sem volt drága. Haljon a király, éljen a király! Ponto­sabban, éljen a mű. amelyet létrehozatott. Éljen a mű, amely ma már nem királyok, hanem a széles tömegek örömét szolgálja. Reggeltől estig nyitva a Sanssouci, s a pár­ja nincs remeket évente kétmillió látogató keresi fel a világ minden tájáról. Bizonyá­ra csodálatos a hatalmas park az év min­den szakában, de mégis, úgy érzem, ősszel a legszebb. Mint ahogy az erdők, a fák is ősszel a legszebbek. Amikor a színskála festékben szinte visszaadhatatlan csodái pompáznak mindenfelé. Az avar, a lombok kikeverhetetlen színeket produkálnak S köztük a sétányok, az azokat övező szob­rok, korlátok, épületek, s benne az embe­rek, az a szerelmespár — az őszi hangulat olyan csodálatos tüneménye, amely megér minden fáradalmas utazást. ZOLCZER JANOS A szerző felvételei V0 & Radzsiv Gandhi indiai kor­mányfő az el nem kötele­zett országok New Yorkban tanácskozó koordinációs iro­dájához intézett üzenetében leszögezte, hogy India vál­tozatlanul a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, a béke megszilárdítására, igazsá­gosságára és haladásra tö­rekszik. Egyúttal köszönetét mondott a mozgalom tagál­lamainak azért, hogy osztoz­tak Indira Gandhi erőszakos halála feletti gyászában. U- gyanakkor arról biztosítot­ta az ei nem kötelezetteket, hogy kormánya hű marad az Indíra Gandhi citál követett eszmékhez. Az indiai sajtóban egyre több arra utaló körülmény lát napvilágot, hogy az Egye­sült Államok valószínűleg előre tudott a Gandhi eiien október 31-en végrehajtott merényletről. A Patriot sze­rint a Perzsa-öbölben tar­tózkodó amerikai hadihajók, köztük az Enterprise repü­lőgép-anyahajó is egy nap­pal a merénylet előtt az Indiai-óceán felé indultak. India katonai szakértők sze­rint nem volt szó véletlen flottamozdulatokról. Ronald Reagan amerikai elnök részvéttávirata példá­ul már akkor megérkezett Delhibe, amikor még nem jelentették be hivatalosan Gandhi halálhírét. Az Indiai Kommunista Párt forrásai tudni vélik, hogy az USA delhi nagykövetsége a me­rénylet napján két hétre e- legendő éleimiszerkészletet halmozott fel a követség é- pületében. A december második felé­ben esedékes indiai parla­menti választásokat előké­szítő bizottság nyilatkozatot adott ki a választási kam­pány hivatalos megkezdésé­ről, amely szerint november 27-ig kellett az egyes vá­lasztási körzetekben a jelöl­teket bejegyeztetni. Az egyes szöveíségi államukban már november 24—27-e között il­letve egy nappal később megtartották a helyi válasz­tásokat. Az észak-indiai Pandzsábban, ahol a szélső­séges csoportok Gandhi meg- gyi.kolását követően számos terrorista-akciót hajtottak végre, a választásokat ké­sőbbi időpontban tartják meg. XXX Az ENSZ politikai és biz­tonsági bizottságában több olyan határozatot fogadtak ei, illetve vitatnak meg, a- melynek Csehszlovákia is társszerzője. Olyan fontos határozatokról van szó, mint a vegyi- és biológiai fegyve­rek betiltását, a regionális leszerelést, a radiológiai fegyverek hatályon kívül helyezését célzó, illetve az ENSZ leszerelési hetének a megtartására vonatkozó ha­tározatok. A politikai bizottság egyik albizottságában, amely a megszállt területeken foly­tatott izraeli akciókat vizs­gálja ki, felszólalt Oldrich Jesensky csehszlovák kül­dött. Rámutatott: az ENSZ már tizenhatodszor vitatja mag ezt a kérdést, a meg­szánt arab területeken a- zonban a helyzet tovább rolniik. Ez annak a követ­kezménye, hogy Tel Aviv folytatja az arab területek bekebelezését és durván megsérti a megszállt térsé­gek arab lakosságának jo­gait. Hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia következete­sen támogatja a megszállt területek arab népe törvé­nyes jogainak a biztosítá­sát. Ennek alapfeltétele az izraeli egységek feltétlen ás azonnali kivonása. A térség­ben kialakult helyzet rende­zése érdekében kollektív nemzetközi erőfeszítésekre van szükség, amihez jó ala­pot jelentenek a Szovjet­unió erre vonatkozó indít­ványai.

Next

/
Thumbnails
Contents