Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-31 / 5. szám

Cs. F. arcmása Patinázott gipsz A REALIZMUS híve A kortárs szlovákiai szobrászatot számos értékes, maradandó remekművel gazdagító szobrász, Csicsátka Ottokár, a rézdomborí­tás és a perforált szobrok kivitelezésének fáradhatatlan úttörője 70 évvel ezelőtt, 1914. január 20-án született Érsekújváron: (Nővé Zámky). A már gyerekkorában jelentkező rajz- és modellezőkészségét alapiskolai rajztanára is tudatosította és gyarapította, s később ismerősei jóakaratából lett Csicsátka Otto­kár a jónevű szobrászművész, Rigele Alajos tanítványa. „... Egyszer a mintázófa kezelését mu­tatta nekem Rigele. Majd átadta a mintá­zófát, s hagyta, hogy magam boldoguljak. Kis idő múltán, látva, hogy bizonyos bonyo­lultabb részletnél helytelenül használom a szerszámot, kivéve azt kezemből, megmu­tatta a megoldást. Nekem ez nem volt Ínyemre, s mikor rövidesen hasonló hely­zet kerekedett, eléggé nyersen visszautasí­tottam szándékát, mondva, hogy hagyjon a saját fejem szerint dolgozni... Rigele ek­kor egy kicsit meghökkent, egy ideig ride­gebb lett, de folytatta a tanítást. Továbbra is díjtalanul, holott más művész véglegesen kitett volna műterméből...“ 1934—38 között a prágai Bohuslkv Káfka szobrászművész mellett tanult, 1939—42 kö­zött pedig Budapesten Sidló professzor ta­nítványa volt „... Nagy hatással volt rám Meunier, Bourdelle, Rodin és a francia iskola, vala­mint Stursa szobrászművész —“ 1945-ig Újvárban élt, majd Prágában, ké­sőbb Budapesten tartózkodott, végül Is Bra- tislavába költözött, s a hetvenes évek vé­géig itt alkotott. Aztán a hajdani barát, Vor- sík Feri művelt parasztember hatásának is engedve, létrehozta vidéki művésztelepét, visszavonult, és itt alkot tovább zavartala­nul ...“ Arra a tényre, hogy Csicsátka művészetét, annak társadalmi küldetését nem lehet a műterem légkörében megismerni, már ré­gebben felfigyeltem. Az ott kapott kép töb- bé-kevésbé mindig csonka marad abból az egyszerű okból is, hogy Csicsátka gyakor­latilag mellőzi a kamaraszobrászatot. Té­májában művészete összeforrt a földműve­sek, bányászok életével, a családi élet, a munka és a munka utáni pihenés pillana­tainak megörökítésével. „ ... Rigele tanitásából azonban mindmáig megtartottam a munka becsülését és a rea­lista szemléletet. Első a realisztikus szem­lélet — szokta mondogatni —, aztán lehet módosítani, változtatni a művön ...“ Csicsátka tehát olyan témakör szolgála­tába állította művészetét, amely azon túl, hogy állandóan emberközelbe hozza az al­kotó művészt, technikai szempontból is for­mai követelményeket szab: a rendszerint többszemélyes pillanatképek és az allegó­riák igénylik a nagyméretű kivitelezést. .......Augusztustól áprilisig dolgoztunk szakadatlanul Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) az Agrofrigor domborművén. Az ország második legnagyobb domborműve, 520x250 centiméteres domborított rézpléh. A jelenkori szobrásznyelv kifejező eszközei­hez mérten ez a szobrászat egyik szimfó­niája ...“ A szlovákiai képzőművészek sorában ő az első, aki tudatosan folyamodik olyan nagy területen rézpléhdomborítású szobrászmü­vek kivitelezéséhez, mondhatni, e — ugyan nem ismeretlenül új — műfaj meghonosí­tója a kortárs szlovákiai képzőművészetben, s Csicsátka nevéhez fűződik az ún. „perfo­rált, fémszobrok megjelenése is. Az országot járva sok városban találkoz­hatunk alkotásaival. Nem átfogó értékelést akartam írni, csak felidéztem néhány adatot, amely teljesebbé rajzolja a Mester művészetét. Jubileuma al­kalmából mi is tolmácsoljuk jókívánságain­kat. LEHEL ZSOLT K özvetlenül az iskola tőszomszéd­ságában áll Felsőpatony (Horná Potőn) művelődési háza. Amikor a pionírokkal beszélgettem, büszkén mondták, hogy a kultúrházban mindig szívesen látott vendégek. Nemcsak a kiállítások szemlélőiként, könyvtárláto­gatókként, a nekik szánt színi előadá­sok nézőiként, hanem a képzőművészeti szakkör tagjaiként is. Az alapiksolások képzőművészeti szakköre ugyanis állan­dó otthonra lelt a kultúrház egyik he­lyiségében. Minden megtalálható ott, ami szükséges tudásuk, képességük, te­hetségük kibontakoztatásához. Vezető­jük, Lelkes Mária pedagógus pedig csak dicséri Balódi Viola igazgatónőt, aki nemcsak helyet biztosított a gyerekek­nek, hanem a kultúrház szűkre szabott anyagi keretéből még felszerelésre is juttat. A gyerekek így már kiskorukban megfelelően kapcsolódnak községük művelődési központjához. Mennyire tudják azonban bevonni az intézmény akcióiba a falu többi korosz­tályát? — motoszkált bennem a kérdés, amikor pedig ezt meg is kérdeztem Ba­lódi Violától, vaskos iratköteget lapoz­gatva válaszolt. — Kétségtelen, hogy a gyermekek a legrendszeresebb látogatóink. A gyere­kek után a fiatalok, a SZISZ-korú lá­nyok és fiúk. Nagy Renátával, a SZISZ helyi szervezetének elnökével gyakran összedugjuk a fejünket, töprengünk, mi lenne vonzó a fiatalok számára, mi­vel tudnánk hasznossá tenni szabadide­jüket. S hogy legtöbbször sikerül, bizo­nyítja ezt nagyszámú részvételük prog­ramjainkon. Az idősebbek viszont asze­rint jönnek el, hogy mennyire engedi az idejük, munkájuk. Ök inkább a MATESZ színi előadásait látogatják, illetve az ilyen műsorokat igénylik. Más dolog persze, hogy sokszor elégedetlenek az­zal, amit kapnak, negyedóra múlva fel­állnak és hazamennek, mint az nem egy esetben megtörtént. — Milyen szakkörök működnek Itt? v— kérdeztem. IFJÚSÁGI FILMKLUB Statisztikai kimutatások szerint a mo­zilátogatók 80 százaléka a fiatalok so­raiból kerül ki. A leglátogatottabb fil­mek a vígjátékok és a kalandfilmek. A mozik vásznán „futó“ kommersz alko­tások háttérbe szorítják a kinematográ­fia remekműveit is, mivel hiányzik a fia­talok filmesztétikai nevelése, a tárgy­köri igényesség, a szelektáló képesség, amely a társadalmi szempontból is ma­radandó alkotásokat karolná fel. E meglátás és megfontolás késztette a SZISZ Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottságának dolgozóit, hogy a járási székhelyen ifjúsági film­klubot alakítsanak, no meg az is, hogy nincs a városban a fiataloknak egy kö­zös szórakozóhelyük, ahol összejöhetné­nek és valamilyen tevékenységbe kezd­hetnének. A megvalósítás „ügyintézője“, Csejtey György, a SZISZ jb ideológiai titkára máris megértésre talált a váro­si mozi vezetőjénél, Tóbl Györgynél, aki készségesen felajánlotta a hivatalos szünnapot, csütörtököt a filmklub cél­jaira. A felettes szervek beleegyezését már megkapták, és a Csehszlovák Film­kölcsönző Vállalat Is szerződéssel iga­zolta az együttműködést. A filmklub februárban tervezi a ka­punyitást, és a SZISZ városi bizottságá­nak égisze alatt fog tevékenykedni. Az ekkor vetített filmeket csak a klubta­gok nézhetik meg, akik azonban nem­csak passzív szemlélői lesznek egy-egy alkotásnak, hanem az ezt követő vitá­ban is részt vehetnek. Terveznek még bevezető előadásokat, egy-egy vetítés előtt, és ismeretterjesz­tő szakelőadásokat, amelyek egy-egy rendező, operatőr stb. teljesítményét, sajátosságait, a filmek művészi értékét boncolgatják. A filmklub nemcsak űrt tölthet be a fiatalok kulturális igényeiben, hanem kellemes időtöltést, szórakozást is kí­nál a város diákságának és munkásfia­taljainak. POLGÁRI LÁSZLÓ Tárt ajtókkal — Elsőként említeném az irodalmi színpadot, már csak azért is, mert a já­rási fesztiválon elsők lettek, aztán a sakk-kört, a népzenei kört, az énekkart, a dzsessz-balettet, s a legnagyobb slá­gert, az aerobickört. Az utóbbi időben, főleg a középiskolás Székely Kati jóvol­tából, ennek van a legnagyobb sikere; elfoglaltsága dacára vállalta vezetését. Meg kell jegyeznem, hogy ezeket a szakköröket mind-mind fiatalok látogat­ják. Munka, iskola után, szombat-vasár­nap. Lelkesek, ügyesek, magaviseletük­kel sincs semmi baj, valóban öröm lát­ni, hogy értelmesen szórakoznak. Most is tanulnak egy színdarabot, amelynek a címe Faragatlan férjek. A kultúrház­ban kapott helyet a könyvtár is. Filkó Terézia könyvtárosunk szintén dicséri a fiatalokat, mert hetvenöt-nyolcvan szá­zalékban ők alkotják az olvasótábort. Nagy népszerűségnek örvendenek az író-olvasó találkozók, legutóbb Simkó Tibor és Barak László beszélgetett az olvasókkal. A felsőpatonyi kultúrháznak az igaz­gatónőn kívül egyetlen dolgozója van, Anda Lajos. A példás megértésnek és közös céljaiknak köszönhető, hogy győ­zik a rendezvények szervezését, nem be­ezzel a jelszóval csendülnek fel e hét csütörtökétől négy napon át az elkö­telezett énekek strófái a politikai dalok szlovákiai fesztiválján Martinban — idén tizenkettedszer. Az idei fesztivál arányaiban és minőségében egyaránt nagyszabásúbbnak ígérkezik, mint az eddigiek. A résztvevők száma megha­ladja az ötszázat. Ha ehhez hozzáadjuk a háromszáz szervezőt és közreműkö­dőt, kirajzolódnak a rendezvény körvo­nalai. A hangversenyek három részre tago­lódnak. Az elsőben karéneket hallha­tunk majd minden este. Hazánk neves zeneművészeinek feldolgozásában parti­zándalok hangzanak el. Ezeket olyan karok tolmácsolják majd, mint a Zili- nai Konzervatórium vegyeskara, a SEUK férfikara, a Bratislava! Kamarakórus, a Presovi Ifjúsági és Pionírház gyermek­kara. A műsor második részében a ke­rületi versenyek győztes énekesei és együttesei mutatkoznak be, mégpedig harminc(l) együttes és tizennyolc éne­kes. Külön hangversenyen szólalnak meg azok a szerzemények, amelyek a Történetek a régi Prágából címen második kiadásban jelent meg a Jan Neruda híres Malostranské povídky c. elbeszéléseiből és karcolataiből ké­szült válogatás a Madách kiadó új soro­zatában, A Cseh Irodalom Könyvtárá­ban. Neruda a múlt századi cseh iroda­lom egyik legvonzóbb alakja. Ez a nép­ből származó és a cseh nemzeti újjá­születés művén munkálkodó író-újság- író-szervező olyan természetesen és biz­tosan nőtt egyetemes szelleművé, mint kevesen a Közép-Kelet-Európa nemzeti kultúrák alakítói között. Elbeszélései­ben és karcolataiban Neruda szűkebb pátriájának, Prága ódon negyedének, a Malá stranának embereit és világát, sa­ját ifjúkori emlékeit idézi fel. Időben az 1848-as szabadságharc utántól egész a 80-as évekig terjedő korszak képe, han­gulata jelenik meg írásaiban, amely szélve az új művelődési formák meg­honosításáról. Szerencsére akadnak ügybuzgó kultűrtársak, akik ha kell, se­gítenek. Elkelne belőlük még több is, főleg a pedagógusok köréből, de Balódi Viöla vallja, hogy erre kényszeríteni senkit nem lehet.. Nagyon jő viszont a kapcsolatuk a SZISZ járási bizottságá­val. Kölcsönösen segítik egymást, hi­szen tény, hogy a jövő kultúrált embe­rei most nevelődnek. Legutóbb itt tar­tották gazdag programmal a mezőgaz­dasági fiatalok járási aktíváját is. — Mennyire népszerűek faluhelyen a kiállítások? — Mondhatom, hogy nagy látogatott^ Ságnak örvendenek, de itt is tudni kell, hogy mi az, amit faluhelyen elfogad és megért a közönség. Andrássy Tibor al­kotásai például mindenkinek nagyon tetszettek, az amatőr fotósok munkáit inkább a fiatalok nézegették érdeklő­déssel, a diapozitívek járási bemutató­jára pedig a kínváncsiság hozta el az embereket, hiszen új dolgokat láthat­tak. S bár nem művészeti jellegű volt, mégis nagyon sokan eljöttek a bútor- kiállításunkra, amelyen a helyi kisüzem legszebb termékeit mutattuk be. Külön kell szólnom a tavalyi diafón elneve­zésű műsorunkról, amely hangfelvéte­lek és diaképek összedolgozásával ké­szült. Anda Lajos kollégámmal készítet- tűk, idős emberekről, az élet végső sza­kaszáról szól, s nagy sikert arattunk vele. Természetesen lehetetlen felsorolni a művelődési ház valamennyi rendezvé­nyét, tény azonban, hogy 1977 óta, ami­óta Balódi Viola a kultúrház igazgatója, sokrétű és hasznos műsorokkal szolgál­ja a falu lakosságának művelődését. Az intézmény ajtói mindenki előtt tárva vannak, s nemcsak jelképes értelemben. Bizonyíték erre például a téli szünidő, amikor mindennap filmvetítés, rajzver­seny, diszkó várta a pionírokat, SZISZ- tagokat. BENYÄK MÁRIA SZISZ SZKB szerzői versenyében a leg­jobbaknak bizonyultak. Ezek szerzői hivatásos zenészek. Különösen népesnek ígérkezik idén a külföldi énekesek és együttesek család- ja.A következő országok képviselőit lát­hat juk-hallhatjuk majd: a Szovjetunió, Észak-Irország, Bulgária, Salvador, Ni­caragua, Olaszország, Ausztria, Romá­nia, az NDK, Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság. A hazai vendég­szereplők közül érdemes megemlíteni az Elán együttest, Pavol Hammelt, a Pe­ter és Júlia Heőko testvérpárt a Kno- kaut együttessel, Miroslav Zbirkát a Li­mit együttessel, Miroslav Liőkót, Dari­na Rolincovát a Popkodex együttessel, valamint a Csehszlovák Rádió tánczene­karát. A fesztiváli hangversenyeken kívül lesz még minden nap hangverseny a gyermekeknek, rögtönzött fellépések Martin egyes üzemeiben, valamint két nagy hangverseny Prievidzában és 2i- linában. A felsoroltak sejtetik, nem túlzott az az állítás, hogy az idei fesztivál felül­múlja az előző éveiket. —hr— korszak nem egy tekintetben mutat a korabeli magyar társadaloméhoz hason­ló vonásokat. Es elkezdődnek a hétköznapok Sportelbeszéléseket jelentetett meg ezen a címen a Madách kiadó a nemrég ko­rai halállal távozott Ota Pavel cseh író műveiből. A magyar válogatás a pályája kezdetén sportriporterként működő író több elbeszéléskötetéből készült, azok legjavát gyűjtötte össze. A riporteri él­mények Pavelban nemes irodalmi anyag­ként szűrődtek le, éppen sportelbeszélé­seivel figyeltetett fel írói erejére, sajá­tos hangvételére. Pavel gyakran ír élvo­nalbeli sportolókról, s mindig a ku­lisszák mögé lát, a hírnév visszáját, a sztárélet buktatóit, gyötrelmeit mutatja meg. A kötet 17 elbeszélése élvezetes s élményt adó olvasmányban részesíti ol­vasóját. Fu-ki A DAL FEGYVER Könyvújdonságok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents