Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-31 / 5. szám
Az orvos tanácsol Már több mint egy éve járom az orvosokat fejfájási panaszokkal, eddig eredménytelenül. Voltam már belgyógyásznál, szemorvosnál, sőt pszichológusnál is, betartom becsületesen az utasításaikat, de ritka az olyan nap, amikor legalább 4—5 órán át nem fáj a fejem. Karácsony előtt, amikor a körzeti orvosnál voltam gyógyszert előiratni, azt mondta, nyugodjak bele, nincs semmi bajom, csak a fejem fáj. Közben naponta 3—4 aszpirint is beveszek, mert csak így tudok dolgozni. 32 éves vagyok egy nagyforgalmú üzlet pénztárában dolgozom, napközben nem lazíthatok, de tablettákon sem élhetek. Valóban meg kell szoknom a fájós fejemet? G. Mária, Tek. Luzany A fejfájás manapság a leggyakoribb panasz. Kevés fájdalom van, amelynek olyan sok oka és jelentősége lehet, mint éppen a fejfájásnak. A vele foglalkozó publikációk száma egyre növekszik, szaporodnak az e témakörbe vágó kutatások. Mi okozza a fejfájást? A kérdésre nincs egyértelmű válasz, de az orvosok többsége a beteg által leírt tünetek alapján általában öt csoportba osztja a „fejfájásokat“: 1. Reggeli fejfájás — rejtett depresszióra utalhat, a nap folyamán rendszerint elmúlik. Megjegyzendő azonban, hogy a migrénes és nagyobb agynyomáson alapuló fejfájás is sokszor kora reggel a legerősebb. 2. Az idült, (diffúz)' fejfájásra a hosszú időn át, naponta jelentkező fájdalmak jellemzők, és okaként idült mérgezésre, mértéktelen fájdalomcsillapító használatára lehet gyanakodni, de például családi és munkahelyi konfliktusok is létrehozhatják. 3. A periodikus fejfájás esetében, amennyiben vegetatív tünetekkel jár együtt, migrénre kell gondolni. Pszichés momentumok is kiválthatják, és a koponyaüregen belüli érszűkület jele is lehet. 4. A rohamszerű fejfájás másodpercek alatt lép fel, köhögés, tüsszentés, hasi préselés nyomán, és általában nagyon heves. Különféle bevérzésekre, a likvor, agyfolyadék passzázszavarára vezethető vissza. 5. Az idülten fokozódó fejfájás elsősorban szervi eredet gyanúját kelti és ennek tisztázását, illetve kizárását igényli. Az orvosnak tehát nincs könnyű dolga, ha a beteg fejfájásos panaszokkal keresi fel, nagyon sok lehetőséget kell végiggondolnia, hiszen a tüneteket súlyos betegség, de lelki, az emberi kapcsolatokban fennálló zavarok is létrehozhatják. Lehet mindennapos, megszokott, de veszélyeket is jelezhet. Nemcsak az anatómiai és pszichológiai állapottól függ, hanem a személyiség reakcióképességét is kifejezi. Durván számítva a fejfájások 90—95 százaléka mögött nincs szervi elváltozás, és csak mintegy öt százalékban kísérő tünetei valamilyen alapbetegségnek. Az orvos- tudomány .úgyszólván mindent kiderített a fejfájásról, csak hatékony gyógyszerünk nincs a fejfájás mindenkori megszüntetésére, de ez csupán az idő kérdése. A pszichológus - válaszol Középiskolás lányomnak nagyon fiatal osztályfőnöke van, aki megengedte a diákjainak, hogy az iskolán kívül tegezzék. Ez a gyerekeknek nagyon tetszik, ő az iskola legnépszerűbb tanára. De* hát lehet-e elégé elhivatott egy ilyen tanár, és lehet-e hinni az osztályzatainak, ha nincs tekintélye a gyerekek előtt? N. Ildikó, Nővé Zámky Kérdései bizonyos mértékben ellent- modanak egymásnak, mert a szóban forgó tanár bár megengedte diákjainak, hogy az iskolán kívül, tehát magánemberként tegezzék, még lehet elhivatott pedagógus, és a tekintélyét sem kérdőjelezném meg. Levelében nem hivatkozik konkrétumokra, de különbep sem lehet néhány adat alapján véleményt mondani arról, hogy egy tanárnak van-e tekintélye a diákjai előtt vagy nincs. Viszont a tanár tekintélye nagyon fontos tényező a diák és tanár kapcsolatban, s ezt megőrizendő az iskolák általában nem támogatják, hogy a pedagógus tegező viszonyban legyen diákjaival. De számos példa — amelyek kivételek is lehetnek — rácáfolt erre az állításra. Különbséget kell tenni az olyan tanár között, aki azért adja fel tekintélyét, mert fél attól, hogy felfogását réginek, őt pedig maradinak, öregesnek ítélik és az olyan tanár között, akinek erkölcsi Indítékai vannak, diákjai érdekeit tartja szem előtt, őket igyekszik jobban megismerni akkor, amikor megengedi, hogy az iskolán kívül tegezzék őt, és -ő is visszategezi a diákjait. Általános tapasztalat, hogy ahol kölcsönös a tisztelet, megbecsülés diákok és tanárok között, a diákok elfogadják az iskolai rendszabályokat és a közeledésnél nem gond a tegeződő vagy magázódó viszony. Viszont a fiatalok előtt visszataszító és nevetséges az a tanár, aki népszerűségre törekszik, magának akar elismerést azzal is, hogy tanítványainak mindent megenged. Sajnos, egyre több az olyan szülő, aki ugyan elismeri a fegyelem szükségességét, de otthon a családban egyszerűen tehetetlennek bizonyul annak megteremtésében. Leggyakrabban azok a szülők panaszkodnak az iskolai fegyelem lazaságára, akik otthon mindent megengednek serdülőkorú gyereküknek, képtelenek bármit is megtagadni tőle, s a nevelési hibákért kizárólag az iskolára hárítják a felelősséget, de h^t a gyerek nem képes kétféle minta szerint viselkedni konfliktushelyzetek nélkül. Nem lehet sem pedagógus, sem szülő az, akinek nincs tekintélye. Azt viszont nem erővel, vagy engedményekkel kell kivívni, hanem ki kell érdemelni. Második gyerekemmel vagyok gyesen. Kislányom ötéves, fiam kettő. Fiam gyakran erőszakkal igyekszik elérni azt, amit kislányom megtagad tőle; már-már ott tartunk, hogy a családi béke érdekében gyakran kérem kislányomat, járjon a kedvében, adja neki azt a játékot, amelyet éppen megkíván, nézze el a huncutkodását, hiszen testvérkéje még kicsi. Nem tudom, nem lenne-e helyesebb, ha következetesen büntetném fiamat, mert a figyelmeztetés már nem segít B. Ilona, Bratislava Büntetéssel szófogadóvá lehet tenni a gyereket, büntetlenül viszont neveletlen, szemtelen marad. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az erőszak még a kisgyerekben is erőszakot szül, mert megtanulja, hogyan kell sérelmeit megtorolni. Vannak, akkiben a vasszigor csak növeli az ellenállást, másokat viszont megbénít. Az előbbi típus esetében a gyakori szigorú büntetés „jó“ módszer arra, hogy az izgága gyerek garázda fiatallá váljék, a második típu- súakból pedig olyan felnőttek lesznek, akik sohasem mernek kiállni egy jó ügy mellett, és ölbe tett kézzel nézik, ha az utcán bántalmaznak egy idős embert. Az erőszakosság korai megnyilvánulásai nem kórosak, hanem a normális fejlődés elemei. Beavatkozásra csak akkor van szükség, ha a gyerek magatartása rendszeresen agresszívvá válik. Ilyenkor mindenekelőtt a kiváltó okokat kell megszüntetni, vagy legalább a lehetőség szerint elkerülni, amit olvasónk nagyon helyesen meg is tett. A jogász tanácsol „Az elmúlt hetekben szomorú esemény történt a családunkban, meghalt az édesapánk. Négyen vagyunk testvérek, s abból egy külföldre ment férjhez. Most egyszeriben olyan jogi ténnyel találtuk magunkat szemben, mint az örök ség. Kérem, mi ilyenkor a teendőnk?“ J. 0. Először is meg kell tudni, hogy a testvérek közül valaki igényt tart-e az örökség tárgyát képező családi házra. Ha igen, az lenne a legjobb, ha a többi testvér-örökös és az özvegy édesanya lemondana örökségi részéről az illető testvér javára (ugyanez az eljárás az édesanya elhalálozása esetében is). Ha egyik testvér sem tart igényt a jövőben a házra, és az édesanya halála után el akarja adni, legjobb, ha most szabad folyást engednek áz eseményeknek, és mindegyik testvér és az édesanya is kiegyenlíti az őrá eső örökösödési illetéket. (Ugyanez a teendő az édesanya halálakor is.) A külföldön élő nővérük meghatalmazhatja valamelyikőjüket, hogy képviselje őt a közjegyzőségen. E meghatalmazását bizonyító saját kezű aláírását a lakhelyén hitelesíttetni kell az ottani közjegyzőségen. S. V. Pályaválasztási tanácsadó Amatőr csillagász vagyok, és ezen a szakterületen szeretném magam tovább képezni, jövőre érettségizem. Kérem, válaszoljanak, létezik-e valamely főiskolának csillagászati szaka. G. Levente, Marcelová Asztronómiai szaka geofizikával párosítva a bratislavai Komenskf Egyetem Matematika-Fizika Karának van. E szakra két-háromévenként vesznek fel jelentkezőket (nem nyílik minden évben). A felvételi vizsgát matematikából és fizikából kell tenni. jövőre érettségizem gimnáziumban és szakmát akarok tanulni, pontosabban elektronikai karbantartó szeretnék lenni. Mi a teendőm? B. Gábor, Filakovo Jelentkezzék a lakhelyéhez legközelebbi középfokú elektrotechnikai szakmunkásképzőbe (SOU). A gimnáziumi érettségivel, rendelkező diákok számára a tanulmányi idő ebben az iskolában két év, de indokolt esetben (például ha a diák a gimnáziumban valamely választható műszaki tantárgyból tett érettségi vizsgát), az iskola igazgatója ezt egy évre is lecsökkentheti. Az esti tagozatra csak olyan jelentkezőket vesznek fel, akik az illető szakmában vagy legalább rokon szakterületen dolgoznak. Fiúknál még fontos szempont az is, hogy már a kötelező katonai szolgálat után legyenek. Két lányom van. Tavaly az idősebb, a 18 éves választott pályát; közös megegyezéssel közgazdasági főiskolára jelentkezett, de nem vették fel. Most dolgozik, és idén újra megpróbálkozik a felvételivel. Tartjuk benne a lelket, de mi lesz, ha ismét nem sikerül bejutnia? Aggódunk a jövőjéért, már csak azért is, mert a közgazdászatot a mi tanácsunkra választotta. Ráadásul idén a fiatalabb lányunk, aki most 14 éves, szintén felvételi előtt áll. Mit tegyünk, hogy ne érje olyan csalódás, mint idősebb kislányunkat? T. Istvánné, Kosice Nehéz így pár sor alapján megítélni, hibát követtek-e el, amikor gyerekük érdeklődését tudatosan egyetlen iskolára irányították. Helyesebb lett volna, ha lányuknak nem iskolát, hanem inkább hivatást, pályát javasolnak. Lehet, hogy lányuk azért csalódott, mert a felvételi eredménye nem is annyira az 6 adottságain, igyekezetén múlott, hanem azon, hogy abban az évben túl sok volt a jelentkező azon a főiskolán, míg egy rokon karon esetleg kisebb volt az érdeklődés. A „mindent egy lapra teszünk“ módszer már akkor kezdődik amikor egyes családokban csak a továbbtanulás becsületét hangoztatják, és eleve olyan megfogalmazások születnek, „nézd meg, mi lett Feriből, nem tanult rendesen, most gyárban dolgozik“! Az Ilyen lenéző vélemény azokra a fiatalokra sem hat pozitívan, akiknek sikerül a „fehér köpenyesek“ közé jutniuk. A fiatalok ugyanis elsősorban nem a jövővel szemben támasztanak igényeket, hanem a jelennel. A későbbi csalódás megelőzésének talán egyetlen biztos „receptje“, ha a szülő tudatában van annak, hogy egy határozott életcél eléréséhez nem egyetlen út vezet, és ezt a meggyőződését gyermekének át is tudja adni. Ha egy szülő azt sulykolja gyermekébe, hogy jövője a matematika vagy az angol tagozatra jutástól függ, és azután objektív okokból — például abban az évben nem nyitnak ilyen szakot — ez nem sikerül, nincs mit csinálni, ha aztán a tanév folyamán passzivitást tapasztal más tagozatra jutott gyermekénél.
