Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-13 / 46. szám
A KOMMUNISTA PÉLDAKÉPE = Hazánk újkori történelmében nincs még talán egy ember, aki olyannyira megtestesítette volna a cseh és a szlovák együvétartozást, és annyit tett volna érte, mint Jan Sverma. A cseh nép fia, a párt kiváló harcosa a Szlovák Nemzeti Felkelésben áldozta életét. Éppen a napokban, november 10-én múlt negyven éve, hogy bátor szíve megszűnt dobogni. 1901. március 23-án született Mnícho- vé Hradistében, ügyvédi családból származott. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Prágában végezte, és itt került kapcsolatba a forradalmi munkásmozgalommal. Marx, Lenin és Engels művei nagy hatással voltak rá, szinte habzsolta a marxista irodalmat. Közben szervezkedett is hasonló gondolkodású diáktársaival. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után végérvényesen megerősödött abban a hitében, hogy az o- rosz proletariátus mutatta meg az utat, amelyet a cseh és a szlovák népnek is követnie kell. Látta, hogy a köztársaság megalakulása nem oldotta meg az alapvető nemzeti, társadalmi és szociális kérdéseket. Ismét a burzsoázia kaparintotta meg a hatalmat, s a dolgozó nép szempontjából csupán az e- gyik elnyomást egy másik váltotta fel. Ettől kezdve minden erejét a dolgozó nép igazságos ügyének győzelmére fordította. A Csehszlovák Komszomol egyik vezető egyénisége és a CSKP tagja lett. Hamarosan a marxista elmélet egyik kiváló ismerőjének tartották, s tudását csak gyarapította azzal, hogy 1926 és 1928 között Moszkvában tanult a Lenini Iskolán. Hazatérése után Klement Gottwald egyik legközelebbi munkatársa lett az opportunistákkal vívott harcban. A CSKP emlékezetes V. kongresszusán, amelyen sikerült vereséget mérni az opportunista erőkre, Svermát a Központi Bizottság titkárává választották. Gottwald mellett ő volt a párt meghatározó egyénisége. Elméleti írásai a forradalmi harc, a marxizmus időszerű kérdéseiről nemcsak itthon, hanem külföldön is megjelentek. Tagja volt a Kommunista Internacionálénak és 1935- ben részt vett a KI VII. kongresszusán, amelyen a fasizmus elleni front kialakításáról tanácskoztak. Az ország kettéosztása és fasiszta megszállása előtt a Rudé právo főszerkesztőjeként hallatlan munkabírással dolgozott. Cikkei az elvszerű kommunista újságírás gyöngyszemei. Parlamenti képviselőként is a fasiszta veszélyre figyelmeztette a népet. A fejleményeket azonban már nem tudta megakadályozni, ezért a párt utasítására a Szovjetunióba távozott. Változatlan kedvvel dolgozott, itt is Gottwald oldalán, a CSKP moszkvai vezetőségében. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után a párt a felkelő területre küldte. Svernta szeptember 28-án érkezett meg a Tri duby repülőtérre, és mindjárt munkához látott. A tapasztalt kommunista tanácsai aranyat értek. Gustáv Husák elvtárs Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvében a következőket írja róla: „Sver- ma segített nekünk a pártvezetőségben. A művelt és tapasztalt pártfunkcionárius, aki az utolsó éveket Moszkvában élte át, sokat látott és tudott, hasznos tanácsokat nyújtott nekünk a pártmunka és a felkelő harcok kérdéseiben. Részt vett az SZLKP KB politikai bizottságának tanácskozásain. Nem volt feljebbvaló, sem megbízott. Egyszerűen csak együttműködött vfelünk, rendelkezésre bocsátotta tudását és tapasztalatait. Jelleménél fogva is közel állt a szlovákokhoz: élénk, temperamentumos, komoly és víg volt. Megkedveltük. Nyu- godtabban és nagyobb biztonsággal döntöttünk, ha köztünk volt.“ Sverma felszólalt az üzemi bizottságok küldötteinek podbrezováí konferenciáján is, ahol felvázolta a CSKP elképzeléseit az államjogi elrendezésre vonatkozólag az új köztársaságban. Mindvégig kitartott, s bár Banská Bystrica megszállása után elvtársai megpróbálták rábeszélni, hogy térjen vissza a Szovjetunióba, biztonságba, a javaslatot a következő szavakkal utasította el: „Egész életemben szégyenleném, hogy a szlovák népet a legnagyobb veszélyben hagytam magára. Nemcsak szónokolni jöttem Szlovákiába, hanem harcolni is.“ Harcolt is az utolsó leheletéig. A Cha- benec gerincén való megerőltető átkelés közben érte a halál. Halála után Lenin-renddel, a CSSZSZK Hőse és a Szlovák Nemzeti Felkelés Hőse címmel tüntették ki, s az utókör számára mindig a kommunista elvszerűség és kitartás példaképe marad. B. M. MADÁCH NAPTÄR 1985 Noha az 1985-ös esztendőre még egy kicsit várnunk kell, az új naptárt szívesen vesszük kezünkbe. A könyvesboltokban és az újságárusoknál már kapható a külsejével is figyelmet keltő hagyományos Madách-ki- advány, amelyben színes képanyagok és érdeklődésre számottartó cikkek, riportok, versek, elbeszélések váltják egymást. A naptárt olvasgatva kitűnik: az összeállítók — Kopasz Csilla, Török Elemér, Varga Erzsébet — mindé, nekelőtt az olvasmányos és ú] ismereteket nyújtó írásokból válogattak, vagyis a csehszlovákiai magyar nemzetiségű olvasók érdeklődését, szellemi igényeit igyekeztek kielégíteni. A naptár gazdag és változatos tartalmából csupán néhányat emelünk ki; az Oj országot építünk. Prága — a fejlődés városa, Hazai tü. kör című riportok a mindennapjainkról szólnak. Ezenkívül cikkeket olvashatunk a tudomány és technika világából, a családi élet problémáiról, s a humor kedvelői meg a gyerekek is ta. Iáinak olvasnivalót a 240 oldalas kiadványban. A Madách Naptár irodalmi rovatát (Szép Szó) az összeállítók igyekeztek évfordulókhoz, jubileumokhoz kötni. A csehszlovákiai magyar irodalom jubilánsai, Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos, Veres János, Török Elemér, Rákos Péter és mások műveiből válogattak. De a csehszlovák és világirodalom képviselőit, JiFí Wolkert, Nagy Lászlót, Mihail Solohovot, József Attilát, Karel Capekot is egy-egy írással köszöntik. A közel 42 ezer, példányban megjelent Madách Naptár a család valamennyi tagjának kellemes szórakozást ígér. —száraz— Az apai örökség nyomdokaiban lohn Lennon. May Pang és a Lennon első házasságából származó fiú, Julian 1973-ban, Los Angelesben Négy évvel az egykori Beatles-együttes tagjának, John Lennonnak értelmetlen halála (merénylő áldozata lett) után a Lennon név tovább él, és a popzenei sajtó címoldalán szerepel. Először akkor került fel, amikor az év elején felesége, Yoko Ono Milk and Honey (Tej és méz) címmel kiadta utolsó közösen énekelt dalaik nagylemezét, majd egy róluk készült fényképek albumát jelentette meg. Aztán ötmillió dollárt adományozott jótékonysági célokra, s ugyanakkor a föld minden országához felhívással fordult. Arra kért minden államfőt, segítsen abban, hogy „az embereknek adassák vissza a természetes halálhoz való joguk, s hogy egy olyan világot harcolhasson ki magának az emberiség, ahol a hatalom és a tudomány a túlélés szolgálatában áll.“ Már magában ez is felejthetetlen emléket állított a Lennon névnek. Csakhogy a Lennon név ezenkívül egy friss és élő nagylemez ürügyén is a címoldalakra került. Megjelent a tragikus sorsú énekes fiának, a 21 éves ]u. lián Lennonnak első nagylemeze „Valotte“ címmel. A néhai Beatles-tag fia, akinek a születése egybeesett a négy liverpooli fiú világsikereivel, eredetileg nem a- kart zenész lenni. Hangmérnöki tanulmányokat kezdett, a zene azonban elválaszthatatlanul hozzátartozott az életéhez. Már gyermekkorában megtanult zongorázni, és dalokat írt egy barátjával, a gitáros Justin Claytonnal közösen. Szülei 1968-ban elváltak, de Julian kapcsolatai nem szakadtak meg apjával, sőt annak meggyilkolása után érlelődött meg benne az elhatározás, hogy a nyomdokaiba lép. A lemezgyáraknál persze jól csengett a Lennon név. és így már az idén sikerült megjelentetnie első al. bumát, amelyen az ő és Clayton dalai hallhatók. Az első kritikák szerint Julian nem csupán külsőleg hasonlít a megszólalásig apjára, még a hangszíne is őt idézi. „Szemtélenül tehetséges“ — írta róla egy francia szaklap. Julian Lennon úgy nyilatkozott, büszke arra, hogy folytathatja apja művét. S ha már itt tartunk, még egy Beatles-hír: Liverpoolban, a négy fiú szülővárosában és pályájának első állomáshelyén megnyílt a Beatles-múzeum. Mintegy ezer kü. lönféle Beatles-rellkvia tekinthető meg benne. Ez az első „tisztán Beatles-kollekció“ a világon. A falakon képek láthatók filmjeikből, és több, a világ körüli utazásaik során róluk készített fotót is bemutatnak. A tárgyak értékét kétmillió fontra becsülik, egy részüket árverése, ken vásárolták össze. F. V. John és Yoko 1980 nyarán egy Érdekes kiállítás MARGÓJÁRA Az ember és kedvtelései Egyedülálló kiállítás zárta kapuit Kassán (KoSice). „Az ember és kedvtelései“ című rendezvény jellegzetes, sége, hogy igyekezett minden érdeklődési kört felölelni, és az egyéni kedvtelések eredményeiből ízelítőt nyújtani. A kiállítás egyben a tapasztalatcserét, ismeretszerzést, önművelést is szolgálta. Ez az új, nem hagyományos forma törvényszerűen a kelet-szlovákiai nagyváros politikai, gazdasági és társadalmi jelentőségének tulajdonítható. Az egykori vásárok és kassai kiállító-vásárok — a- melyek szintén a szabadidő hasznos eltöltésére adtak tanácsokat — „Az ember és kedvtelései“ kiállítástól abban különböztek, hogy teljesen kikü. szöbölték a kommercionális jelleget, így több hely jutott a különböző vállalatoknak, intézményeknek, ipari szövetkezeteknek, iskoláknak, amelyek itt mutatták be, mivel járultak hozzá a tudományos-műszaki fejlődéshez. — A kiállítás sikeres volt mind a . szervezők céljait, mind a látogatók számát tekintve. A tíz nap alatt 80 ezren látogatták meg, ami a hideg és esős időjárás mellett valóban nagyon szép eredménynek számít. Nagyszerűen oldotta meg feladatát az A. Sz. Popov Hírközléstechnikai Kutató- intézet, a Kerületi Műszaki Fejlesztési Szervezet, a Műszaki Főiskola, a Kassai Radioökológiai és Atomenergia Műszaki Felhasználását Kutató Intézet, az Imova Sabinov, Tesla Stropkov, Eitos Praha és még sok más üzem. Nagy sikere volt a különböző kedvteléseket és a szabadidő hasznos eltöltését segítő ötleteknek; különösen a kertészek, vadászok, természetvédők, méhészek és horgászok találtak itt látnivalót. Az árusítás csak kiegészítette a kiállítást. Dicsé» :retet érdemel a koáicel Prior, amely négy szocialista ország és a baráti város, Ostrava exkluzív termékeit mutatta be. És nagyra értékelhetők a Jednota és a Vendéglátóipari Vállalat szolgálatai is — mondja a járási nemzeti bizottság, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság alelnöke, a kiállítási bizottság elnöke, Jozef Dob- Sinsky. — Természetesen nem hunyhatunk szemet az egyes hibák felett sem, mert sajnos azok is előfordultak. A dicsérő szavak mellett Jogos bírálatok is elhangzottak, főleg a közlekedést, a látogatóknak a kiállítás területén való hiányos útbaigazítását és a kiállítás tartalmát kifogásolták. Kérdéses, hogy a sporteszközöknek helye van-e egy ilyen kiállításon. E- zeket a kisebb-nagyobb hibákat a tapasztalatlanság okozta vagy • szubjektív indítékai voltak. Megoszlottak a vélemények a beléptidíjak áráról Is, de ezen nincs mit vitázni. A jegyek árát a Szlovák Arhivatal állapítja meg, és sehol az országban nem lehet ilyen típusú kiállításra olcsóbban bejutni. A viták és vélemények, amelyek a kiállítás előtt, alatt és után is elhangzottak, meg a tapasztalatok azonban hozzásegítették e „műfaj“ végleges kialakításához. A hibákból okultak, és a jövőben igyekeznek őket elkerülni. Amint az Jozef Dobáinsky szavaiból is kitűnik, elsősorban meg kell oldani a kiállítási térség igazgatását és bővítését, valamint az egyes objektumok többcélú felhasználásának a lehetőségeit. Némelyik épület jelenlegi állapota arra utal, hogy itt állandó gondoskodásra van szükség. Az érdeklődés azt bizonyította, hogy a kiállítás rendezőinek elképzelései jó visszhangra találtak. A kedvtelésből keletkezett tárgyak, nak a bemutatása azonban idővel bizonyára sablonossá tenné a kiállítást, ezért kell a hangsúlyt a tudomány és technika vívmányaira és az újításokra helyezni. Szó esett arról is, hogy rövidebb ideig tart majd a kiállítás, hét nap is elegendő lenne, valamint a tárlati és az előadási részleg különválasztásáról. Mindez egy cél érdekében történik: mégpedig azért, hogy a Jövőben a kiállítóknak és a látogatóknak egyaránt örömet szerezzenek, új ismereteket és a szabadidő hasznos eltöltésére további ötleteket nyújtsanak. ZUZANA PÉMOVÁ
